Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-04-09 / 682. szám

6 oidal BÉRMUNKÁS Április 9. HÉTKÖZNAPOK Hozzászólás V. J. cikkéhez LEHET-E EGYSÉGES AZ AMERIKAI MUNKÁS MOZGALOM (Vizi munkástárs cikkére nem csak az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói figyeltek fel, de a felvetett kérdésnek időszerűségét bizonyítja az is, bogy a más szer­vezetek és pártok tagjai is felkeresik lapunkat, hogy a kérdésben véleményt mondjanak. A Bérmunkás hasábbjai nyitva állnak minden jóaka- ratu és a nyomdafestéket megtűrő vélemény nyilvánítására, amelynek közlése után, úgy Vizi mtárs, mint a magunk véleményét is közölni fogjuk. — Szerk.) Az eddigi hozzá szólások ar­ra engednek következtetni, hogy az általános hangulat a forradalmi munkásosztály jegyé ben az egyesülés felé törekszik és ha így halad, célját el is éri. őszintén szólva, igazán ideje volna már, hogy a forradalmi munkásosztály egyesüljön, mert addig, amig ezt nem képes meg­tenni, nem képviselheti magá­ban azon jelszavakat a valódi értelemben, hogy: öntudatos és osztálytudatos forradalmár. Hogy öntudatos osztálytuda­tát kifejezésre juttathassa, tö­rekedni kell osztályához híven, a szocializmus — avagy ha ugy- tetszik Ipari Kommunizmus, ami egy és ugyan az — megala­pozására, amit nem hitvallás- szerű elfogultság esedezése szül hét. Ellenkezőleg, kell, hogy forradalmi alappillére legyen a tudásnak és azzal a tudattal fel­vértezve, hogy szétrepessze a kapitalista osztály burokját. Hogy megelőzzük a további mondani valókat: az IWW esz- mélye, mindezt és mindazt a méhében hordozza, ami a pro­letariátus harcát elősegíti arra, hogy a kapitalizmus zsarnok ősz tályuralmát megdöntse s he­lyébe a szocializmust megte­remtse. Nos még kell ettől több is? Az IWW nem a bosszuállás szervezete a socialista ösvényen gyakorlatozó pártelemeknek. Oh nem ! Csak a kapitalizmusnak! Az IWW eszmélye a Világ Ipari Munkásait jelenti, egy mindért és mind egyért való küzdelemben a leghatásosabb evolucionális értelemben. Ha azt mondjuk: evolucióná- lis ez alatt nem azt értjük, hogy dadaizmus; hogy majd a gyer­mek belefejlődik az ember korba tétlenül, használja fel minden erejét abban a mértékbe, ahogy gyűjti izmait, de vigyázzon, hogy meg ne szakadjon, mert ez esetben rokkanté lesz. íme e kis rövid adata az; Ipari Unio- nizmus evolúciójáról, ami az ipari kommunizmus vagy szo­cializmusba vezet. Lehet, hogy akadnak elfogul­tak az egyesülést illetőleg, kik a husosfazék körül bujkálnak, s azt mondják: a pártok majd akkor olvadnak egybe, ha azok nak előidézőit, a kapitalizmust megdöntjük, a kapitalizmust okolják, holott nekik oroszlán- részük van ebben a káros mun­kában. Ha akadnak sarlatánok, csak ez lehet nekik a válasz: eddig és ne tovább! Félre az útból 1 Igen, egyesülni, tömörülni, szolidaritást vállalni ebben a harcban ,ez a legszebb és főbb tudomány a munkásosztály ré­széről, erre térjen ki a legfőbb figyelem. Nem arról beszélni, hogy proletár diktatúra. .. .ahol az erő, ott van a jog és ha már a proletariátus annyi erőt gyűjt magában, magának hogy jogot formálhat, akkor már megszűnt proletár lenni s nem proletár diktátor lesz, ahogy a cikkezők sejtik, hanem törvényt hozó testület.... ?! És amilyen mértékben ezt a törvényt végre tudják hajtani a szerint fogják evolucionálisan nyerni százalékban a százszá­zalékos szocializmust. Arra való tekintettel, hogy az orvosokra is lesz szükség az tény, hogy számíthat a józan ész, mert bizony háborúk s for­radalmi csaták a fertőző beteg­ségekkel egybe szoktak esni. És ha lesznek Marx-ok, Engels-ek akikről talán akkor már a világ bővebben számolhat be, enged­jük magunknak már most, jö­vendőbeli nyereségnek tekinteni Az se adjon okot az aggoda­lomra a bevándorlók részéről, hogy miért nem az itteni ben- szülöttek mutatják a példát. Sajnos itt van ez a tömérdek nemzet a nemzetközietlen po­rondon, melynek nincs egy vi­lágraszóló s a szocializmust az1 itteni értelemben vett hirdető napilapja, tehát példát kell mu­tatni nekik! Az se rémitse vissza a ki­forrott forradalmárokat, hogy a konyha és szobatudósok lármá­jának hullámverései megtudják akadályozni az egyesülést ha az egyesülni vágyó akarat felébred a tömegben. A roszmájuak lehetnek csak ellenségei az egyesülésnek, az olyanok, akik kisütötték, hogy az IWW megsemmisült, elenyé­szett. Ez a valóságban azt je­lentené, hogy a Világ Ipari Munkásai, vagyis a Világ Ipa­rainak Dolgozó népe elkorhadt, elenyészett s végre megsemmi­sült, kipusztult. íme a gyűlölet, még ennél is több: őrület! Kifundálhat-e a józan ész ilyesmit? Mi, akiket a történelem — az őseink nevében is szólva •— az elmaradottak sanda mérővesz szőjének csunj^a bélyegét hord­juk még ma is, valljuk be őszin­tén magunknak, hogy 2000 év­vel elvagyunk maradva. Mert sohasem bírtuk összevonni az erőinket, mint ahogy azt az el­nyomóink példájából megtanul­hattuk volna. Tehát egyesülni! Ez legyen a válasz mindenki ajkáról. Félre az akadály gör- ditőkkel s cifra járszalagon ere­getett szószátyárkodás ékes­szólásainak kisallangozott bel- zebub csicsergésével. Végkövetkeztetésül, hogy pre cizebbek legyünk, a jóindulat nemes logikája kell, hogy le­gyen e közös megértésben az irányadó hogy föloldhassuk a közömbösség aggályait a jelen kor tudatából melynek felívelése Megint lepergett egy hét. Az elmúlt hét azonban, semmi vál­tozást nem hozott a munkásság életébe. A kormány mitse haj­landó tenni a munkanélküliek érdekébe. S a munkásságnak ebbe bele kell nyugodni. Soha­sem elfelejtve azt, hogy a türe­lem rózsát terem. Legfeljebb pisloghatunk erre is, arra is, ahol valami érdekesség emel­kedik a politika sima tükréből, mely esetleg valamelyest érde­kelhetné a munkásokat is. Ame­rika sokat hirdetett prosperi­tása alaposan megbukott. De vannak még olyanok, akik nek van állásuk, 5000 dollár évi jövedelmük, akiknek igen fáj, hogy Amerika csődbe jutott és most keresik a módot, mivel és hogyan lehetne Amerikát tisz­tára mosni. Igen, kérem.... A munkásság éjjel-nappal dol­gozott .... Hová tette a nép a keresetét?.... Persze, kellett nekik tengerpartra menni, kel­lett nekik automobil, fényűzés..^ Azok, akik most igy beszél­nek, megfeledkeznek arról, hogy amikor a munkások dolgoznak, az üzletemberek valósággal rá­juk kényszerítik a vásárlást. Akkor senkinek sincs semmi kifogása az ellen, ha a nép vá­sárol. Örülnek neki! Mert ez­által a kereskedelem növekszik. Pénz jön forgalomba. Amikor munka alkalom van az sem baj, ha a munkás erején túl vásárol ha adósságot csinál is. Most jönnek a szemrehányások. Azok beszélnek igy, akik a jó idők­ben élősködtek a munkások testén. Sőt még tovább mennek a beszédben. Kitalálják, hogy munka van, csak a munkások­nak 60 százaléka nem akar dol- gazmi. Hát igy áll a dolog.... Három évi munkanélküliség után ráfogják a munkásokra, hogy nem akarnak dolgozni. Jó hogy tudjuk! Egyszer majd szá­mon kérjük mindazt, amit most ránk fogtak! Már ébred a nép! Ez az ébredés tele van alkotási vággyal, felelőségérzettel és a jövő megalapozásának tervével. Amerika az egész világon is­mert a furcsaságairól. No meg arról is, hogy Amerikában tör­ténik a legtöbb bűntény. A1 Capone hatalmát éppen úgy óhajtja az amerikai ifjúság, akár csak Hoover elnöki székét. Az amerikai sajtó többet foglalko-, zik A1 Capone dolgaival, mint magával az elnökkel. Tehát, igy nem lehet csodál­kozni azon, hogy amikor nagy­nevű orvosok tanulmányozzák az emberi lelket és igyekszenek bebizonyítani azt, hogy a kö­rülmények és betegség, mennyi­re befolyásolják, esetleg gonosz­tevővé is tehetik az embert, ad­dig a magukat humánusnak ne­vező amerikai törvények, ezzel maga után vonja a tömeget, hogy a tűrök és szenvedők is széttekinthessenek e pokoli hely zet láttára, melyben vagyunk, hogy a kiábrándulás megindul­hasson az egész vonalon s hogy egyesülve haladjunk az Ipari Demokráciába! Mert Egyesü­lésben van az erő! Vizer Ferenc mitsem törődve, a közel jövő­ben Trentonban kifognak vé­gezni egy feleséggyilköst, ki­ről azt mondják az orvosok, hogy halálos beteg és hogy a napjai meg vannak számlálva­Ki tudja, hogy már mióta cipeli testében a halálos beteg­séget ez a szerencétlen ember, kit nemsokára ki fog a törvény végezni? Érdemes néha belepillantani az emberek életébe. Hogyan érez és gondolkozik a szívvel és lélekkel felruházott ember. Az emberek nagy többségét a társadalom neveli és nagyon kevés ember neveli önmagát. Társadalmi életünk, nem tud meglenni nagyzások nélkül, te­hát — nagyzolunk. Társadalmi életünk, nem tud meglenni képmutatás nélkül, te­hát — képmutatók vagyunk. Társadalmi életünk, nem tud meglenni szépitgetés nélkül, te­hát — szépítünk. Nyájas arcot mutatunk és udvariasak vagyunk akkor is amikor legszívesebben gorom­bák, emberiesen őszinték sze­retnénk lenni. Fölényeskedünk azokkal szem ben, akik tőlünk alantas sor­ban élnek és talpnyalói vagyunk azoknak, akik tőlünk magasab­ban vannak. Társadalmi életünk, takarni) ostobaságunkat és bedugni fü­leinket az igazság elől. Tulfinoman kultur életünk mindennek lenni, csak ember­nek nem. Brooks Elsie Szerkesztői üzenetek A. P. Newark, O., Van egy olyan nevű munkástársunk Beth lehem Pa.-ban. A két város kö­zötti távolságnál jóval nagyobb a munkásbecsületbeli külömb- ség az egyforma nevet viselők között. A Newark, O.-i Munká­csy família Amerika szerte hi­res a sztrájktörés, a másmun­kást a job-ból kirágás minden­papi ténykedésükről Ezek anyi- nyira ismeretesek Newarkon ki- vül isy. hogy néhány esztendővel ezelőtt az öreg Vilmosnak egy New Yorkban való látogatása alkalmával a saját szerkesztő “elvtársa” nem fogadta el a kéz- nyujtását, mivel a szerkesztői szobában egy olyan nő is volt, aki Vilmost és a famíliát New­ark, O.-ból jól ismeri. Hogy a clevelandi szerkesztő bizottságnak mások az erkölcsei azon nem szabad megütközni, hiszen a sztrájktörés és skebe- lés legaljasabb felmagasztalása mellett készül közel egy esz­tendeje az Uj Előre. Itt is bei- gazolást nyert, hogy a rokon- lelkek nem tévesztik el egymást. Mert Vilmosnak nem volt ideje megtanulni a két monda­tos fölszólalását és annak a ne­gyedrészénél már megakadt és leült, elvtársai most a kéthasá- bos vilmosizmusban kisegítették és nevegye rosznéven, hogy az ilyen egyének ismertetésére a Bérmunkás hasábjait nem fog­laljuk le. ők piszkolódjanak — mi dolgozzunk.

Next

/
Thumbnails
Contents