Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-26 / 680. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS Március 26 A gép és a munkanélküliség Irta: J. A. MacDONALDA nemzetgazdásznak a munkanélküliség olyan probléma, melyet higgadtan és hidegen mérlegel, mint valami számtani műveletet, statisztikai alakulattá csökkentve. A statisztika, pedig gyakori esetben cáfolata és messze esik a számtani műveletek művészi biztonságától. Sajnos, hogy a dolgozó részére a munkanélküliség sokkal több, mint probléma. Rémisztő valóság, borzalmas éhínség^ a természetes szükségletek hiánya, a kívánalmak megtagadása és az életnívó leszorítása az állati színvonalon alul. A munkás részére a munkanélküliség ijesztő járvány, mely nyomon követi minden lépését, megzavarja álmát és borzalommá teszi munkaidejét. A munkanélküliség lehűti szeretetét és gyűlöletté változtatja át a hideg tűzhely hamujánál. Felbontja otthonát és kiűzi őt a tél fagyába és a még fagyosabb jótékonyság karjaiba megalázva és lemondva legértékesebb emberi tulajdonságáról, az önbecsülésről. A nemzetgazdász problémája, a munkás részére valóság. Mikor gyermekei könyörgő sirását hallgatja, kenyeret kérve olyan országba, amely hivalkodik bőségbe és gazdagságban- Mikor azt látja, hogy az anyaság fensége könnyekbe full és a gyermeki kacajt siralommá sülyesz- ti az éhség fulánkja. A munkanélküliség szimbóluma a kinyújtott könyörgő kéz — az a kéz, amely produkálni képes elegendőt, feleslegre is, amelytől azonban megtagadják a teremtő lehetőséget és könyör gésre kárhoztatják élelemért azbktól, akik azt nem termelik. A munkanélküliség az élet bájosságának az ellenkezője, a civilizáció és kultúra megtagadása milliók részére. Az emberiség nagy többségének részére még a legegyszerűbb állati követelmények szükséges és nélkülözhetetlen voltának teljes megtagadása. Az emberiség bár kiiszkélkedhetik, hogy hosszú fejlődéssel kimászott az állati- asságból és barbárságból, hogy ő a mindenkori korszakok örököse, azonban mindez nem jelent semmit azon milliókra, akik részére ez a felfelé törekvés csak éhséget, összemorzsolt reménységet és bekövetkezhetet- len vágyakat eredményezett. Milyen hiábavalóság azon rágódni, hogy milyen tüneményes és hatalmas ugrásokkal került ki az emberiség az őserdők sűrűjéből, mikor rövid életpályáján az emberiség útvesztőiben vissza az osztálytagozódás őserdejébe — mely borzalmasabb nyomorúságosabb az ősember keletkezési korszakánál, rémesebb, mert szükségtelen. Mennyire haszontalan arról prédikálni a munkanélkülieknek hogy az isten képmására vagyunk teremtve,, amidőn mindenütt csak azt látjuk, hogy képmásaink eltorzulnak a vad létért való küzdelemben. Hát nem kérdezhetné joggal és logikusan : ‘‘Hát az a rongyokba burkolt test, az a torzul-vad arc borzalmasan megnyúlt barázdáival és nélkülözések teljes kifejezésével a kenyér vonalban — azon ember, rongyosan, összetörve vázából minden értékes szárazra kicsapolva, melyben minden ambíció megsemmisülve, minden remény kihalva, hát az volna az isteni képmás?” Poéták mágikus rímekbe fonhatják a szavakat a megkapó szépségekről, az élet nobilitá- sáról, az emberiség előhaladá- sáról, azonban a munkás mindig szemben találja magát a hideg prózaiassággal, mely visz- sza taszítja a nomád életbe, (óriási visszatorlódása a fajok történelmének) vándorlásra kény .szerülve, durván, éhesen, elhagyatva. ruha- hiányában a gazdagság és kereskedelem közepette, körülvéve minden oldalról azon javakkal, melyet osztálya teremtett, könyörögve; hogy részese legyen az iparnak, hogy hozzá járulhasson a javak hoz és amint John A. Plobson egykor kijelentette “Viszonzásul nem a kényelemlehetőségét kéri, mely pedig feltétele a civilizált életnek, csupán a duryfl hajlékot és szerény megélhetést maga s családja részére, melyek pedig biztosítva volnának a vadkorszak legalacsonyabb formájában is.” Büszkélkedhetünk esetleg ott Ilonnal és családdal, mint a civilizáció egyik részével, azonban a gondolkodó előtt látomás kell ^áruljon, mint ahogy a munkás előtt örökösen elvonul a valóság, hogyan ismeri az otthont, ha egyáltalán ismer ilyet és lehetetlen észre nem venni, ha mindjárt félig redőnvözötten is a meztelen valóságot. Elképzelhetjük a munkanélküli oltatlan szomját az otthon iránt, feleség és gyermekek utáni vágyódását, amely a faj öröksége, hab^r az éhség régebbi a fajok eredeténél. Félig csukott salugáterek- mögött látja néha, amint gyerekek játszadoznak a tűzhely körül, az anyának az arcát a tüzlángja világítja kisugárzó boldogsággá és hallgatózva a szerencsétlen pária, a kitagadott senki, hallja a föld magasztos múzsáját, a gyerekek gondtalan kacagását, amig pedig ő mint az ősember az elemek ké- nye-kedvének van kiszolgáltatva. Azonban nem mint a vadember összefüggéstelenül, mert ismeretköre még jobban hozzájárul nyomorúságához, fokozza és érezhetőbbé teszi niilkiilözé- sét. Hallgatódzik, látja a menyországot, melyben talán nem lesz része és szemben találja magát a civilizációval, melyet pedig teremtő erejével és tudásával segített felépíteni, mely azonban megtagadja tőle azon lehetőségeket, melyek alkalmassá és értékelhetővé tennék az életet, vagy legalább is elviselhetőbbé. Vájjon lehet-e ilyen körülmények között csodálkozni ha kontrasztot von a maga és a gazdagok életmódja között, mikor bekövetkezve látja, hogy gyermekek kacagását borzalmas áron vásárolják meg, gyermekrabszolgaságot idézve fel a modern iparban, csupán mert olcsóbbak, de mert őt nélkülöz- hetővé teszik a termelésijén. Megborzadunk Néró kegyetlenségein, az inkvizíció borzalmain, a múltak üldöztetésein, melyek a fejlődést hüvely alá akarták szorítani, kerékbe törni karóba huzni, máglyán elégetni és hóhér bárójával lefejezni. Megborzadunk a munkanélküliség puszta elhangzásától is, jelen korunk e borzalmas bűntényétől és az elhatalmasodó bűnözések e nyilvánvaló kiütésétől. Mégis ez olyan kérdés, hogy szembe kell vele nézni es meg kell oldani, mielőtt a képzelt kereszténység más lehetne Daytoni Népgyülés A lapbizottság arról értesített minket, hogy Horváth munkástárs néhány Ohioi város meglátogatása útjában ismét érinti Daytont, amit mi a legna gyobb örömmel vettünk tudomásul és mindjárt intézkedtünk egy gyűlés terem kivétele végett és a felhívásokat időben megkaptuk a lapbizottságtól. A gyű lés március 11-én volt és Horváth mtárs azon ismertette az őskommunizmustól a jelenkor kapitalizmusáig a munka szerszámainak fejlődését és annak hatását a történelemre. Könnyű megértéssel magyarázta, hogy mi késztette a régi népeket a közösségben való életre és az élethez szükségesek megszerzésére. A történelem levezetésében kimutatja a magántulajdon létre jöttét, amelyet a szerszámok közös tulajdonba tevésével a munkásság hivatása egy jobb a mindenkit egyformán kielégít'' rendszerrel felváltani. Hogy ezt megtehessük szervezkednünk kell olyan ipari szervezetben, amely ezt meg is valósítja és itt bemutatja az IWW-t, mint a/, uj társadalmi rendszernek az alapját. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Fülöp Ferenc gyü- lésvezető munkástárs zárta be a gyűlést. Másnap Horváth mtárs háziagitációt végzett, de a gazdasági helyzetre való; tekin tettel nem nagy eredménnyel. Tudósító Népgyülés Newark, O.-ban A lapbizottság megkeresésére Newark, O.-is az IWW eszméinek a meghallgatására talált Csak következetesek a newarki magyar munkások is, amikor a lármás, de semmi komoly eredményt felmutatni nem tudó akarnakok után, leromlott gazdasági helyzetükben az IWW- felé figyelnek. így jutott március 10-én Horváth mtárs ide és két és félórás előadásában ismer tette az okokat, amelyek a mai helyzetet megteremtették, majd ennek az egyedüli orvoslása módját a szervezkedést mutatta be és ezek között az Egy Nagy Szervezetet, amelyet egyedül az mint finoman összeragasztott képmutatás, vagy megbocsáthatatlan vakság' a tényekkel szemben. Mielőtt a civilizáció más lehetne milliók részére mint hatalmas pénz verő gép, amely a munkásság termelő erejét és vé- xét aranynyá préseli; mielőtt az emberiség fejlődéséről elhangzott beszédeknek más értelme lehetne, mint a hülyék értelmet len gagyogása. Amig az emberiség nem halad a nyomor és az általa okozott szenvedések eltörlésének utján, a munkanélküliség teljes kiküszöbölése felé, addig a róla zengedezett fejlődési dicshimnuszok semmivé törpülnek és az ember győzedelmeskedése a természet felett nem jelent egyebet, mint fol- tozott-tragédiát, mely planétánk színpadán játszódik le démonok mulattatására. (Folytatása a jövő számban.) IYVW épit. Horváth mtárs minden mondatát helyeselték, még a csökevény kommuüista pártiak is elismérték, ámbár őket az bántotta, hogy az előadó miért nem beszél Szovjet Oroszország ról, ahol a munkásnak minden joga meg van. Horváth mtárs rámutatott a papirosra, hogy csak ott vannak még ma az orosz munkásoknak a jogai, de amint az ipari fejlődéssel tágul az orosz proletár látóköre is, olyan mértékben jutt ténylegesen is jogainak a birtokába. Azok szerették volna ezzel a gyűlést megzavarni, akik magukat kommunistáknak szeretik nevezni,' de ugyan akkor minden alkalmat kihasználnak arra, hogy mindenki más lekerüljön a munkáról csak ők nem. De- hiszen a newarki munkások eze két régen ismerik, anélkül, hogy nevük kiírásával a Bérmunkás hasábjait beszennyeznénk. Ilyen itt és valószínű, hogy a más városok és plézek hangos kommunistái sem különbek. Igyekezni fogunk Newark ma gyár munkásainak a kezébe adni a munkás mozgalom igazi szócsövét a Bérmunkást, amely rövid olvasás után kifogja józa- nitani még ezeket a félrevezet- tetteket is, ha van a kalapjukat tartó testrészükben egy kis gondolkozni tudó részecske. Tudósitó Meg kell birkóznunk a munkáltatók ellenállásával s meg kell azzal birkóznunk férfiasán. Ä kapitalista ellenállás csak nagyobb lelkesedésre,, erélyesebb cselekvésre sarkaljon ezért az ügyért való munkában, melynek diadala lesz csak képes bennünket felszabadítani. A megállás vereséget jelent, a hátrálás pusztulást. Az IWW Newark, N. J. magyar csoportja 1932 április 3-án, vasárnap délután 3 órakor a Munkás Otthonban, 37 - 16th Ave. alatt NYILVÁNOS NÉP- GYÜLÉST tart. Tárgy: Az ipari forradalom. Előadó: Fischbein L. mtárs New Yorkból. Tömeges megjelenést kér a Csoport. Tudósítások Horváth mtárs gyűléseiről
