Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-08-12 / 649. szám

4. oldal BÉRMUNKÁS Augusztus 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Kates: Egy évre .................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .... 5c Bundle Orders ...... 3c Csomagos rendelésnél 3c Single Copy .................... 5c Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Sta. Y. Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. Entered as Second Class Matter November 1-9, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS ^ OF THE WORLD FRANK LITTLE — FRANK GODLASKY Hány öntudatos forradalmár­nak harcos szivét készteti le­győzhetetlen és csillapithatatlan lázadásra Frank Little munkás­társunk emléke! 1917 augusztus 1-én gyilkolták még az Anacon­da (Copper Company felbérelt orgyilkosai. Éjnek idején szobá­jából hurcolták el, automobil után kötötték, úgy húzták őt ki a város határába, ahol megcson­kították és egy vasúti hidra fel­akasztották. Miért? Mert a szer­vezet üzenetét vitte a rabszolgák közé, mert megmutatta nekik az ipari szervezkedés hatásosságát, melynek erejével nagyobb da­rab kenyeret vívhatnak ki csa­ládjaik részére a jelenben és vé­gül teljes szabadságot a rab­szolgaságból. A copper mágná­sok ezt az. időt \— a háborús hisztéria idejét — látták leg­kedvezőbbnek Frank Little meg­gyilkolására. Őt megölték, de az emléke hallhatatlan és az eszme melyért ő az életét áldozta, el­éri a célt! Eljön az idő, amikor az iparilag szervezett munkás­osztály széttöri a rabszolga bi­lincseket és elsöpri a kapitalis­ta társadalmi rendszert az ösz- szes támaszaival együtt, akik a tisztitó forradalmi forgószél út­jába állanak . Frank Godlaszky egyike azok­nak, akinek szivében a legyőzhe­tetlen gyűlölet tüze lángol. Ez a .munkástársunk a múlt napok­ban hagyta el a Sioux Falisi börtönt, ahol tiz évet töltött el ahová az American Legion fra­me up-ja folytán került gyilkos­sággal vádolva és elitélve. Az egyetlen bűne volt, hogy egy forradalmi szervezetnek volt a tagja és fáradhatatlanul szervez­te a földműves munkásokat az IWW-ba. Ezért fogták el és Ítél­ték el. Ezért töltött tiz hosszú évet a vasrácsok mögött. És most táviratából láthatjuk, hogy a börtön nem törte meg a jelen társadalom elleni gyűlöletét, lát­hatják ezt Watson munkástárs jelentéséből az arató földekről, hogy Godlasky ismét a harcvo- Sialbajn van és folytatja ott, ahol elhagyta tiz év előtt, ami­kor a börtön kapui becsapód­tuk mögötte. Sok ilyen megtörhetetlen har­cos szellemre van szükség. Emlé­kezzünk Frank Little életére és halálára, aki mindenét az ipari un ionizmusért áldozta. Véssük a szivünket, mint Frank Godlas­ky tette azt, aki a legjobb tradí­cióknak a hordozója. Nincs erő, amely legyőzhet bennünket. — amig ily kihívást dobhatunk a gonosz munkáltató osztály ar­cába. A heti támogatás befejezéshez közeledik A Bérmunkás heti támogatá­sát az országos konvencióig vál­lalták el olvasóink egyrésze, akik a mostani súlyos viszonyok között is olyan helyzetben vol­tak, hogy anyagi áldozatot hoz­hattak a Bérmunkásért. A támo­gatás határideje szeptember hó 3-ika. addig is fontos, hogy mindazok a munkástársak, akik eddig nem jelentkezhettek leg­alább ezen a pár héten át, sora­kozzanak fel az,itt közölt névsor hoz, hogy a Bérmunkás megje­lenése biztosítva legyen. Ezideig a követkéz őmunkástár- sak jelentkeztek a Bérmunkás támogatására: Heti egy dollárral 8 héten át: Pittsburgh, Pa: A. Kucher, J. Újhelyi B. Vitális. New York: N. Y.: G. Vaszko, M. Vlasits, L. Hodor, M. Ste- fanko ,D. Varga. Bronx, N. Y.: J. Nagy, R. Deutch. Brooklyn, N. Y.: J. Pataky. Akron, O.: Vizi J., Geo Deme. Philadelphia, Pa.: A. Schöpf, D. Rosenthal. Chicago: J. Scherhaufer, S. Bukovszky, P. Turuc, 12557. számú Wobbly, Bukovszky I. J. Zára, B. L. 330 Del. Hajrvey, 111.: Bulik mtársnő. Newark: N. J. J. Dushek. Cleveland: L. Ürge. Bridgeport, Conn.: J. Feczko. So. Norwalk, Conn.: N. N. Heti 50 cent támogatásra ' Pittsburgh: L. Kristofik, M. Chatlós, L. Cs. Coraopilis Pa: M. Fekete. Cleveland: J. Nyers, M. Danka ,L. Lefkovits, S. Bar- czy, J. Leisz. Chicago: P. Hemsperger. ARATÁS KÖZEPETTE A természet gyönyörű alko­tása újból meghozta azt az időt, melyet millió és millió ember oly várva-várt, melyhez oly sok reményt fűzött. Az aratást. Aratnak a munkás kezek az egész világon. A természet isteni gondviselése ebben az esztendő­ben szinte páratlanul áll a ter­més terén, mindenből termett bőven. Búza, árpa, rozs, kukori­ca, krumpli, bab, az eddiginél hatalmasabb termésben jelent meg s e bő termés közepette millió és millió ember, serdület- len gyermek, millió és millió gyomor nélkülözni kénytelen. Ma, amikor mindenkinek tu­datában van, hogy bő termés volt s mégis kénytelen éhen pusztulni! Miért van ez? Azt hisszük, hogy ezt feles­leges magyarázni, ma már min­denkinek tudatában kell lenni, hogy ez nem az isteni gondvise­lés, nem az átok, mellyel évszá­zadokon át rémisztgették az em­beriséget az “isten szolgái”, a kik minden időben a hatalmaso­kat .szolgálták s az elnyomotta­kat rémisztgették. Amiért éheznünk, nélkülöz­nünk kell, annak az oka a mi szervezetlenségünkben rejlik, mi milliónyi éhezők, akik nem tö­rülünk azzal, hogy mit eszünk holnap, még a mának a kérdése sem érdekelt bennünket, hagy­tuk, hogy a kizsákmányoló osztály szemünk láttára hatal­masodjon, nő jjön, mintegy óri­ássá fejlődjön, akivel aztán le­hetetlennek látszik a megbirkó­zás a létért, az ember jövőjéért. Mi, akik naggyá, hatalmassá felesztettük a kizsákmányoló osztályt, mi, akik megtűrjük annak rettenetes kapzsiságát, vagyunk az okai, hogy ma éhe- nünk, szenvednünk kell. Aratás van. Most van az ideje annak, hogy megtöltsük a rak­tárt, hogy télviz idején legyen mit ennünk, de hogyan? amikor ma aratás -közepette milliók és milliók éhezünk, szenvedünk. Könnyű volna ezen segíteni, csak a munkásosztály millióinak egy igen kis parányi gondolko­zást igényelne, hiszen ma már, amikor a világ minden részében a termelő hadsereg milliói éhez­nek, nélkülöznek, amikor a gyér mekeink a szemünk láttára sor­vadnak, napról-napra halvá­nyabbak, sárgábbak, mert hi­ányzik nekik a természetnyuj- totta s megkívánt élelmiszer, tej, vaj, gyümölcs, hús, stb. stb. s tudjuk azt, hogy ezekből bő­ven van az egész, világon, csak nem a mi számunkra, azaz csak akkor a mi számunkra, ha ab­ból annak tulajdonosa profitot sajtolhat ki. Mindenki tudja ma már, hogy mindennél előbbre tartja a ka­pitalista osztály a profitot, mint az emberi vagyis a munkás éle­tét, nem törődik azzal, hogy mi­lyen körülmények között jut hozzá, csak profitja legyen. Kell'-e ehhez ma már nagy gondolkozás, hogy mit kell cse­lekednie, hogy emberséges éle­tet élhessen. Hiszen ma már ma­ga a kapitalista osztály lapjai mutatják az utat, nap-nap után hozzák hasábjaikon, hogy ez meg amaz a nemzetgazdász vagy hírneves politikus jövendöl, jó­sol, hogy a mai gazdasági vál­ságnak csak egyetlen egy meg­oldása lehet s az egyik ajánlja, hogy államosítsák az iparokat, a természet kincseit tegyék álla­mi kezelésbe, a másik ajánlja, hogy a mai válság megoldására 6 órás munkanap mellett ötna­pos munkahét kell, még mások ajánlják, hogy a munkásoknak munkanélküli segélyeket adja­nak, tüntetéseket rendeznek s úgy látszik, komolyan is követe­lik ezeket, pedig valamennyien tudatában vannak annak, hogy egyik ajánlat sem képes meg­oldani a mai válságot. Az egyetlenegy megoldás, me­lyet már 25 esztendővel ezelőtt lefektettek Amerika igazi nem- z.etgazdászai, forradalmárai, — amikor megalkották az IWW elvi nyilatkozatát, melyben le­fektették mindazokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy meg­szűnjön az éhség, nélkülözés, a szenvedés. A munkásosztálynak akarva, nem akarva erre az útra kell, hogy lépjen, mert erre rákény­szeríti a rohamos fejlődés. A technika fejlődése tehetetlenné teszi az évszázados politikai pár­tokat, az. évezredes parlamente­ket s mindennap fényesebben igazolja maga a mai társadalmi rendszer, hogy az egyetlen kive­zető utat csak ott lehet, ahonnan a baj ered. Az iparokban, a gazdasági rendszerben ezt fényesen igazol­ja az IWW, ezért ebben a szer­vezetben a helye minden bérrab­szolgának, aki a mai társadalmi rendszer ellensége s egy szebb, jobb társadalmi rendszerért küz­dők között akar harcolni a jövő igaz társadalmáért, akkor az IWW elveit teszi magáévá s azt igyekszik minden tőle tel­hető módon érvényesíteni a mun kásmilliók felszabadítása érde­kében. Amikor majd megszívleli ezt a munkásosztály, akkor lesz majd csak igaz aratás, melyet nem azért fognak a raktárakban elhelyezni, hogy onnan csak pro­fit formájában távozzon el, ha­nem a dolgozók szükségleteinek kielégitésére. Kansas államban az elmúlt hó második felében aratás közepet­te történt, hogy a learatott ga­bonáért 25 centet Ígértek bushe- lonként s az egyik farmer afe­letti elkeseredésében, hogy ó' a családjával egyetemben egy tel­jes éven át várja az aratást, — hogy abból magának megélhe­tést biztosíthasson a jövő aratá­sig, munkájának gyümölcsét felrakta egyik hatalmas truck- jára s a város egyik utcáján végigszórta azt. Kocsijának az egyik oldalára egy szamarat raj­zolt ezzel a felirássaal: “Kansa­si Farmer”, a másik oldalára egy majmot pingált s oda ezt irta: “United States Farm Bo­(Folytatás a 7-ík oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents