Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-08-12 / 649. szám

2. oHal Augusztus 13. BÉRMUNKÁS Az amerikai vasutak problémái A nagy gazdasági krízis bukás sál fenyegeti az amerikai vas­utakat is, most. hogy a bukást elodázzák, az állami bizottság­hoz fordulnak engedélyért, hogy a viteldijakat 15%-kal felemel­hessék. Éppen most, midőn a farmtermények, mely a vasúti szállítás 60%-át teszi ki, a föl­dön fognak nagy részben elrot- hadnh mivel szállítási dij s az ügynökök dézsmálása következ­tében a termelők nem tartják ér demesnek leszedetni. A mai rendszer anarchisztikus állapotára világosságot vet a vasutak kialakulása és működé­se, ezeket meg kell vizsgálni, hogy megérthessük a vasutak jelenlegi problémáit, egyszers­mind a mai rendszer összeomlá­sára vezető okokat. Még ezelőtt 15—20 évvel a vasutak a legjobb befektetések közé számítottak, a vasút mág­nások milliókat csináltak nem is annyira a haszonból, mint az újabb részvények kiboesájtása által, melyekre a hasznot képe­sek voltak a vasutakon kikeres­tetni anélkül, hogy az ilyen rész­vények után beszedett összeget a vasutakba fektették volna. Az ilyen részvényeket nevezik vi­zes (watered stock) részvény­nek, mivel nem emelte a vas­utakba befektetett összeget, mi­vel nem is a vasutakba fektették be, de a vasutaknak kellett a 8—10 százalékos osztalékot rá megkeresni, amit még akkor ké­pes volt. Amidőn az autobusok s‘ truek- ok olcsóbban bírták a teher- s személyszállítást eszközölni, — mindig nagyobb mértékbe veszik el a vasutaktól a szállítmányok halmazát, későbben a legjobban fizető személyszállításban a re­pülőgépekkel tettek óriási káro­kat, hogy a sok milliós vizes részvényre már a vasutak nem képesek nagy osztalékot fizetni. 1930 évben 4V2% volt, az ez év- még sokai kevesebb lesz. Most azzal próbálják az; osztalékot megkeresni, hogy 15%-kal fel­akarják emelni a viteldijat, ha sikerül is nekik, az nem segít rajtuk, mert a buss-truck tár­saságokat juttatják több szállít­mányhoz s még ottan is életbe léptetik az autó szállítási rend­szert, ahol még eddig nem léte­zett, legfeljebb krajcár helyett garasokat kapnak a vasutak, de ritkábban, ami ugyan nem segit rajtuk. Hogy megértsük, mi az a vi­zes részvény, vegyük példának a New York Central vasút tár­saságot, tegyük fel, hogy a tár­saságnak kezdetben a vasút ki­építése belekerült 5 millió dol­lárba, de ezelőtt 25 évvel a tár­sulat képes volt 10 millió dollár után fizetni 10—14 százalékos osztalékot, igy kibocsájtottak még 5 millió dollár értékben részvényeket a vasútra, de a be­folyt összeget nem a vasúiba fektették, mivel már ottan nem is volt rá szükség, mivel az ősz, szes javításokat képesek voltak a haszonból levonni^ hanem a vasutaktól külön álló üzemekbe fektették, de a vasút mágná­soknak a neveire s a vasutakkal •kerestették meg rá a kamatot és az osztalékot. Ez áll a legtöbb nagy üzemre. A nagy trösztök a saját kap­zsiságuk folytán siettetik az ösz- .szeomlásukat, bár a Federal Commission igyekezni fog őket megmenteni ,mivel nem látnak kivezető utat s mindent meg fog engedni a vasutaknak, már csak azért is, mivel oly fontos a vas­úti szolgálat, másrészt össze van nőve minden más nagy bankkal s iparral. A viteldijaknak a felemelésé­re folytatott propagandában ve­zető szerepet játszik Edward D. Dufield, a Prudential Life In­surance Co. -nak az elnöke, aki azt mondja, hogy a biztositó tár­saságok 50 millió dollárig van­nak érdekelve a vasntakban, va­lamint a saving bankok, több mint 13 millió dollárig, monda­nunk sem kell, hogy ezek mind a vizes részvényekért lettek be­fizetve. Az állam sohasem akadályozta a részvényekkel való spekulá­ciót vagy csalásokat, sőt a vas- utaknak nagy földterületeket is adtak ingyen, melyet később el­adtak s mint hasznot könyvel­tek el s jogot, adott nekik arra, hogy újabb milliókat hajtsanak be vizes részvények után, mely­re most a termelőkkel s fogyasz­tókkal akarják a kamatot ki­éheztetni. De bárhogyan is alakul a hely zet, a magasabb viteldij nem menti meg a vasutakat s a je­lenlegi helyzet Smár az, hogy csak 2%-os kamatra van kilátás a kint levő részvények után. De beszéljenek a számok. A New York Central R. R. 1930 els őfélévben bevett 32,187,225 dollárt, 1931 első félévében csak 15,843.825 dollárt. 16.342,500 dől lárral kevesebbet, mint az előző évben ugyanilyen időszakban.. Vasutak sem maradtak el, az. üzem modernizálásában, amit a következő számok bizonyítanak: 1920-ban egy munkásra a vas­úton 1122 tonna szállítmány esett, mig 1929-ben 1524 tonna szállítmány esett minden mun­kásra. Vagyis 1929-ben már 381,844 munkással kevesebb dolgozott a vasutakon, mint 1920-ban és mégis 15^,710,959 tonnával töb­bet szállítottak mint 1920-ban és 7,695-tel kevesebb mozdony volt használatban. A kistermelők, farmerok kéz- zel-lábbal tiltakoznak a viteldij felemelése ellen, de mégis biz­tosra vehetjük, hogy a Federal Comission megadja az engedélyt de akár adja “meg, akár nem, — nem sok a különbség, mivel a kapitalista' osztály a saját sirját ássa, minél kapzsibb, annál ha­marabb elsülyed az arany hal­maz terhe alatt, melyet azzal lát megvédhetőnek, hogy még nagyobbá akarja azt tenni, mig csak maga alá nem temeti az egész kapzsi kizsákmányoló rend szert. Amint látjuk, az összeomlás nem politikai, amit a németor­szági helyzet fényesen bizonyit, az amerikai vasutak esetében is bebizonyosodik, igy nem is ké­pes a gazdasági összeomlásból politikai theoria vagy pártosko­dás bennünket kivezetni, csak egy hatalmas gazdasági szerve­zet, mely a mai rendszer össze­Az Uj Előre forradalmisága meghódította a Népszavát (Folytatás az 1-ső oldalról) sztrájktörő fizetések mellett, épp úgy kiszedik a Népszavát New Yorkban, mint az Uj Előrét Clevelandon. Négy heti toborzás után akadt egy néhány gyászalak, akik az Uj Előre híveinek vallják ma­gukat. és elmentek a Népszavához az utcára dobott unió nyomdászok helyét a levágott fizetések mellett elfoglalni. Mi nem törődünk azzal, hogy tárgyalt-e Wregzynek az Uj Elő- rével Olevelandon. Mi a tényeket bíráljuk meg és azok azt bizonyít­ják, hogy a Népszava tulajdonosa ugyanazt tette, mint az Uj Előre, kizárta szervezett munkásait. És mi mint ipari forradalmárok, a har­cok közepette nem kérdezzük a munkásoktól, hogy milyen szerve­zethez/ tartoztok, hanem a harcban támogatjuk őket, * akármilyen szervezetnek a tagjai lépnek sztrájkba, vagy részesülnek, kizárás­ban. Ez a munkásöntudat legelemibb követelése. Az Uj Előréék is ezt tették, csak néhány évvel ezelőtt, amikor Berkó ur zárta ki a nyomdászokat. Akkor az Uj Előre tömegpiketelést követelt az AFofL nyomdászok harcának támogatására. Az igaz, hogy akkor még nem voltak annyira sülyedve és a pénztári rablásokban még nem volt olyan gyakorlatuk, mint most. Elérkeztek a gaztettekben odáig, hogy Wregzvneg ur üzletének a jogtanácsosai lettek. Érdekes, hogy ugyanakkor, amikor annyira kiabálnak a reak­ciós AFofL ellen, a hivatalos párti apjukban a Daily Workernak és a zsidó pártlapnak a Freiheitnak minden számán ott díszeleg az AFofL label. Csak a magyaroknál akadtak olyan aljas sztrájktörők, akik vállalkoztak az Uj Előre és Népszava, kiszedésére. A.) bérle vágás ellen minden igaz forradalmárnak harcolni kell, még akkor is, ha a bérlevágás nem forradalmi unióba szervezett, munkásokat érint! Ezért mi- a nyomdászok harcában segédkezet nyújtunk becsüle­tes bérharcuknak győzelmes megvívására. Kíméletlen harcot a reakciós pártfékerek és a horthypribékek egységfrontja ellen. Egyetlen becsületes munkásember sem veszi kezébe az Uj Előrét és az Amerikai Magyar Népszavát mindaddig-, mig' a kizárt nyomdá­szokat vissza nem állítják munkába és a sztrájktörőket el nem bo- csájtják. B0JK0TTÁLJÁT0K A SZTRÁJKTÖRŐ ÚJSÁGOKAT! I omlása idején képes egy jobb, ! tökéletesebb gazdasági rend- I szert megteremteni, mely nem vizes részvények s lopott milliók után fogja az osztalékot íizet- getni, hanem az emberiség javá­ra fogja a termelést s szétosztást vezetni s fenntartaifi. Ilyen gazdasági szervezet ezen forradalmi céllal esak az IWW létezik Amerikában, — minden gondolkozó s radikális munkás nak azt keik támogatni, épiteni, hogy ti gazdasági összeomlás‘ne váratlanul érjen bennünket, rémséges nyomorúságot, éhha­lált okoz már eddig is az em­beriség között és minél később lesz képes a munkásság az uj gazdasági rendszert megterem­teni, annál többet kell éhezni, nyomorogni. Itt az idő, szervez^ kedni, .cselekedni! Vi. Üzenet a világ’ dolgozóihoz (Folytatás az 1-ső oldalról) séget vállalok. Azok az emberek kiknek zsebük tele van pénzzel, azt mondják erre, hogy hazug­ság. Ezen igazságot 10.000 bá­nyász, polgárai a szabad állam­nak, igazolhatják. Ha ez az or­szág valóban a szabadság orszá­ga, úgy mi is biztosítsuk belőle a reánk eső részt. Ha item tesz- szük, úgy családunk ellen cse­lekszünk. Ismételjük meg a történelmet. A bányászok ezen a vidéken a UMW of A.-ba szervezkedtek. Mikor a szénbárók ennek tudo­mására jutottak, elbocsájtották .mindazokat, kiket gyanúsnak találtak, vagy tagjaivá lettek a szervezetnek. Rövid 3 hét lefor­gása alatt igy több mint 3000 bányászt bocsájtottak el a mun­kából. Ezzel egyetemben a szénbárók mindig több gunment fogadtak fel. A szénbárók a vérszomjas sheriffet bízták meg ezen gyil­kosok toborzására, kik ma is automata fegyverekkel autókon járnak és a legborzasztóbb ke­gyetlenséggel üldözik és lövik le a munkásokat. Az IWW az egyetlen remé­nyünk Ezek a gyilkosok több mint 100 sztrájkoló bányászt dootak börtönbe . ártatlanul. A UMWof A. áruló vezérei megtagadtak pii/nden segítséget tőlük. Az Egyetemes Védelmi Bizottság az, mely ‘ügyünket felkarolta és nemcsak törvényes védelmünk­ről, hanem élelmezésünkről és anyagi támogatásunkról is gon­doskodik. Befejezésül akarom ismételten megmondani a világ munkássá­gának. hogy ezen bányászok itt vívják az egyik leghatalmasabb bányászsztrájkot, mit a törté­nelem feljegyzett. A munkásság segítségével megnyerhetjük e harcot és Ígérem, hogy mi a Harlan megyei börtönbe zárt bányászok egységesen az IWW- val vagyunk. Egy sztrájkoló bányász.

Next

/
Thumbnails
Contents