Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-08-12 / 649. szám
2. oHal Augusztus 13. BÉRMUNKÁS Az amerikai vasutak problémái A nagy gazdasági krízis bukás sál fenyegeti az amerikai vasutakat is, most. hogy a bukást elodázzák, az állami bizottsághoz fordulnak engedélyért, hogy a viteldijakat 15%-kal felemelhessék. Éppen most, midőn a farmtermények, mely a vasúti szállítás 60%-át teszi ki, a földön fognak nagy részben elrot- hadnh mivel szállítási dij s az ügynökök dézsmálása következtében a termelők nem tartják ér demesnek leszedetni. A mai rendszer anarchisztikus állapotára világosságot vet a vasutak kialakulása és működése, ezeket meg kell vizsgálni, hogy megérthessük a vasutak jelenlegi problémáit, egyszersmind a mai rendszer összeomlására vezető okokat. Még ezelőtt 15—20 évvel a vasutak a legjobb befektetések közé számítottak, a vasút mágnások milliókat csináltak nem is annyira a haszonból, mint az újabb részvények kiboesájtása által, melyekre a hasznot képesek voltak a vasutakon kikerestetni anélkül, hogy az ilyen részvények után beszedett összeget a vasutakba fektették volna. Az ilyen részvényeket nevezik vizes (watered stock) részvénynek, mivel nem emelte a vasutakba befektetett összeget, mivel nem is a vasutakba fektették be, de a vasutaknak kellett a 8—10 százalékos osztalékot rá megkeresni, amit még akkor képes volt. Amidőn az autobusok s‘ truek- ok olcsóbban bírták a teher- s személyszállítást eszközölni, — mindig nagyobb mértékbe veszik el a vasutaktól a szállítmányok halmazát, későbben a legjobban fizető személyszállításban a repülőgépekkel tettek óriási károkat, hogy a sok milliós vizes részvényre már a vasutak nem képesek nagy osztalékot fizetni. 1930 évben 4V2% volt, az ez év- még sokai kevesebb lesz. Most azzal próbálják az; osztalékot megkeresni, hogy 15%-kal felakarják emelni a viteldijat, ha sikerül is nekik, az nem segít rajtuk, mert a buss-truck társaságokat juttatják több szállítmányhoz s még ottan is életbe léptetik az autó szállítási rendszert, ahol még eddig nem létezett, legfeljebb krajcár helyett garasokat kapnak a vasutak, de ritkábban, ami ugyan nem segit rajtuk. Hogy megértsük, mi az a vizes részvény, vegyük példának a New York Central vasút társaságot, tegyük fel, hogy a társaságnak kezdetben a vasút kiépítése belekerült 5 millió dollárba, de ezelőtt 25 évvel a társulat képes volt 10 millió dollár után fizetni 10—14 százalékos osztalékot, igy kibocsájtottak még 5 millió dollár értékben részvényeket a vasútra, de a befolyt összeget nem a vasúiba fektették, mivel már ottan nem is volt rá szükség, mivel az ősz, szes javításokat képesek voltak a haszonból levonni^ hanem a vasutaktól külön álló üzemekbe fektették, de a vasút mágnásoknak a neveire s a vasutakkal •kerestették meg rá a kamatot és az osztalékot. Ez áll a legtöbb nagy üzemre. A nagy trösztök a saját kapzsiságuk folytán siettetik az ösz- .szeomlásukat, bár a Federal Commission igyekezni fog őket megmenteni ,mivel nem látnak kivezető utat s mindent meg fog engedni a vasutaknak, már csak azért is, mivel oly fontos a vasúti szolgálat, másrészt össze van nőve minden más nagy bankkal s iparral. A viteldijaknak a felemelésére folytatott propagandában vezető szerepet játszik Edward D. Dufield, a Prudential Life Insurance Co. -nak az elnöke, aki azt mondja, hogy a biztositó társaságok 50 millió dollárig vannak érdekelve a vasntakban, valamint a saving bankok, több mint 13 millió dollárig, mondanunk sem kell, hogy ezek mind a vizes részvényekért lettek befizetve. Az állam sohasem akadályozta a részvényekkel való spekulációt vagy csalásokat, sőt a vas- utaknak nagy földterületeket is adtak ingyen, melyet később eladtak s mint hasznot könyveltek el s jogot, adott nekik arra, hogy újabb milliókat hajtsanak be vizes részvények után, melyre most a termelőkkel s fogyasztókkal akarják a kamatot kiéheztetni. De bárhogyan is alakul a hely zet, a magasabb viteldij nem menti meg a vasutakat s a jelenlegi helyzet Smár az, hogy csak 2%-os kamatra van kilátás a kint levő részvények után. De beszéljenek a számok. A New York Central R. R. 1930 els őfélévben bevett 32,187,225 dollárt, 1931 első félévében csak 15,843.825 dollárt. 16.342,500 dől lárral kevesebbet, mint az előző évben ugyanilyen időszakban.. Vasutak sem maradtak el, az. üzem modernizálásában, amit a következő számok bizonyítanak: 1920-ban egy munkásra a vasúton 1122 tonna szállítmány esett, mig 1929-ben 1524 tonna szállítmány esett minden munkásra. Vagyis 1929-ben már 381,844 munkással kevesebb dolgozott a vasutakon, mint 1920-ban és mégis 15^,710,959 tonnával többet szállítottak mint 1920-ban és 7,695-tel kevesebb mozdony volt használatban. A kistermelők, farmerok kéz- zel-lábbal tiltakoznak a viteldij felemelése ellen, de mégis biztosra vehetjük, hogy a Federal Comission megadja az engedélyt de akár adja “meg, akár nem, — nem sok a különbség, mivel a kapitalista' osztály a saját sirját ássa, minél kapzsibb, annál hamarabb elsülyed az arany halmaz terhe alatt, melyet azzal lát megvédhetőnek, hogy még nagyobbá akarja azt tenni, mig csak maga alá nem temeti az egész kapzsi kizsákmányoló rend szert. Amint látjuk, az összeomlás nem politikai, amit a németországi helyzet fényesen bizonyit, az amerikai vasutak esetében is bebizonyosodik, igy nem is képes a gazdasági összeomlásból politikai theoria vagy pártoskodás bennünket kivezetni, csak egy hatalmas gazdasági szervezet, mely a mai rendszer összeAz Uj Előre forradalmisága meghódította a Népszavát (Folytatás az 1-ső oldalról) sztrájktörő fizetések mellett, épp úgy kiszedik a Népszavát New Yorkban, mint az Uj Előrét Clevelandon. Négy heti toborzás után akadt egy néhány gyászalak, akik az Uj Előre híveinek vallják magukat. és elmentek a Népszavához az utcára dobott unió nyomdászok helyét a levágott fizetések mellett elfoglalni. Mi nem törődünk azzal, hogy tárgyalt-e Wregzynek az Uj Elő- rével Olevelandon. Mi a tényeket bíráljuk meg és azok azt bizonyítják, hogy a Népszava tulajdonosa ugyanazt tette, mint az Uj Előre, kizárta szervezett munkásait. És mi mint ipari forradalmárok, a harcok közepette nem kérdezzük a munkásoktól, hogy milyen szervezethez/ tartoztok, hanem a harcban támogatjuk őket, * akármilyen szervezetnek a tagjai lépnek sztrájkba, vagy részesülnek, kizárásban. Ez a munkásöntudat legelemibb követelése. Az Uj Előréék is ezt tették, csak néhány évvel ezelőtt, amikor Berkó ur zárta ki a nyomdászokat. Akkor az Uj Előre tömegpiketelést követelt az AFofL nyomdászok harcának támogatására. Az igaz, hogy akkor még nem voltak annyira sülyedve és a pénztári rablásokban még nem volt olyan gyakorlatuk, mint most. Elérkeztek a gaztettekben odáig, hogy Wregzvneg ur üzletének a jogtanácsosai lettek. Érdekes, hogy ugyanakkor, amikor annyira kiabálnak a reakciós AFofL ellen, a hivatalos párti apjukban a Daily Workernak és a zsidó pártlapnak a Freiheitnak minden számán ott díszeleg az AFofL label. Csak a magyaroknál akadtak olyan aljas sztrájktörők, akik vállalkoztak az Uj Előre és Népszava, kiszedésére. A.) bérle vágás ellen minden igaz forradalmárnak harcolni kell, még akkor is, ha a bérlevágás nem forradalmi unióba szervezett, munkásokat érint! Ezért mi- a nyomdászok harcában segédkezet nyújtunk becsületes bérharcuknak győzelmes megvívására. Kíméletlen harcot a reakciós pártfékerek és a horthypribékek egységfrontja ellen. Egyetlen becsületes munkásember sem veszi kezébe az Uj Előrét és az Amerikai Magyar Népszavát mindaddig-, mig' a kizárt nyomdászokat vissza nem állítják munkába és a sztrájktörőket el nem bo- csájtják. B0JK0TTÁLJÁT0K A SZTRÁJKTÖRŐ ÚJSÁGOKAT! I omlása idején képes egy jobb, ! tökéletesebb gazdasági rend- I szert megteremteni, mely nem vizes részvények s lopott milliók után fogja az osztalékot íizet- getni, hanem az emberiség javára fogja a termelést s szétosztást vezetni s fenntartaifi. Ilyen gazdasági szervezet ezen forradalmi céllal esak az IWW létezik Amerikában, — minden gondolkozó s radikális munkás nak azt keik támogatni, épiteni, hogy ti gazdasági összeomlás‘ne váratlanul érjen bennünket, rémséges nyomorúságot, éhhalált okoz már eddig is az emberiség között és minél később lesz képes a munkásság az uj gazdasági rendszert megteremteni, annál többet kell éhezni, nyomorogni. Itt az idő, szervez^ kedni, .cselekedni! Vi. Üzenet a világ’ dolgozóihoz (Folytatás az 1-ső oldalról) séget vállalok. Azok az emberek kiknek zsebük tele van pénzzel, azt mondják erre, hogy hazugság. Ezen igazságot 10.000 bányász, polgárai a szabad államnak, igazolhatják. Ha ez az ország valóban a szabadság országa, úgy mi is biztosítsuk belőle a reánk eső részt. Ha item tesz- szük, úgy családunk ellen cselekszünk. Ismételjük meg a történelmet. A bányászok ezen a vidéken a UMW of A.-ba szervezkedtek. Mikor a szénbárók ennek tudomására jutottak, elbocsájtották .mindazokat, kiket gyanúsnak találtak, vagy tagjaivá lettek a szervezetnek. Rövid 3 hét leforgása alatt igy több mint 3000 bányászt bocsájtottak el a munkából. Ezzel egyetemben a szénbárók mindig több gunment fogadtak fel. A szénbárók a vérszomjas sheriffet bízták meg ezen gyilkosok toborzására, kik ma is automata fegyverekkel autókon járnak és a legborzasztóbb kegyetlenséggel üldözik és lövik le a munkásokat. Az IWW az egyetlen reményünk Ezek a gyilkosok több mint 100 sztrájkoló bányászt dootak börtönbe . ártatlanul. A UMWof A. áruló vezérei megtagadtak pii/nden segítséget tőlük. Az Egyetemes Védelmi Bizottság az, mely ‘ügyünket felkarolta és nemcsak törvényes védelmünkről, hanem élelmezésünkről és anyagi támogatásunkról is gondoskodik. Befejezésül akarom ismételten megmondani a világ munkásságának. hogy ezen bányászok itt vívják az egyik leghatalmasabb bányászsztrájkot, mit a történelem feljegyzett. A munkásság segítségével megnyerhetjük e harcot és Ígérem, hogy mi a Harlan megyei börtönbe zárt bányászok egységesen az IWW- val vagyunk. Egy sztrájkoló bányász.
