Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-12-19 / 666. szám

December 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal DETROITI HÍREK f A tanárok szólásszabadsága. Dr. Bergman, a Detroit Teachers College tanára egy beszédet mondott, melyben el ítéli a militarizmust. Ezen be­szédéért elakarták bocsátani, helyesebben mondva, elakar­ták csapni az állásából. Az Iskola Tanács előtt Dr. Shurly emelt vádat ellene és már biztosra is vette, hogy legalább megbüntetik Berg- mant, de a védelemmel is el­készültek oly erősen, hogy az Iskola Tanács kénytelen volt elfogadni egy határozati ja­vaslatot, melyben kimondja, hogy nem vonja meg a jogot az alkalmazott tanároktól, ta­nítóktól, hogy az iskolán kí­vül szabadon nyilvánítsák a saját véleményüket. Dr. Bergman a tanulók ál­tal szervezett Ipari Demok­rácia Liga által rendezett gyű lésen tartotta meg azt a be­szédet, melyért elakarták tőle venni a kenyerét. Bár ö is na­gyon vigyáz, hogy a tanszék­ből ne mondjon olyat, amiért egész biztosan kizárnák még akkor is ha mindenki előtt is­mert dolgot mondana, de amit a kormány és a kormányt uraló tőkés rendszernek urai nem szeretnek beismerni és nyilvánosan arról beszélni. Most megmenekült a bünte­téstől Dr. Bergman, de intő­megmagyarázták, hogy ha sa- példának nagyon is világosan ját véleményét kimerné a tan­széken keresztül is nyilvání­tani, akkor nem menekül meg Ez is eredmény, hogy már az iskolán kivül szabadok, mert még nagyon sok tanító és tanár azt hiszi, hogy neki nem szabad még csak saját véleményének sem lenni, csak mint egy papagálynak azt kell ismételni, amit az Iskola Ta­nács előír. Sokan még arra sem hajlandók, hogy munká­soknak tai*tsanak előadást, vagy a kisebb tanítók, hogy megjelenjenek a munkások kő zött, vagy azok gyermekeit igaz tudományra is tanítsák szabad idejükben, nemcsak arra a maszlagra, melyet az Iskola Tanács előír. A detroiti iskolai tanács ha­tározati javaslatát minden ta­nítónak elkellene olvasni és emlékezetébe vésni, hátha bá­torságot kapnának és szabad­idejükben mernének egy ki­csit gondolkozni s saját véle­ményt alkotni és azt néha-né­ha, ha már nem is a tanszék­ről. de szabad előadásokon nyilvánítani is mernék. Mi, munkások csak hasznot látnánk a magunkrészére is belőle, mert ha már a tanítók is megláthatják a társadalmi ellentéteket, bizonyos, hogy az öreg boldogulási mesék nem fogják a nebulók agyát sem megmételyezni. A törvénytelen törvény A Bérmunkás hasábjain is irtunk arról, hogy Michigan Államban a tavaszon hoztak egy törvényt, mely szerint minden bevándoroltnak re-J gisztrálni kellett volna. Ezt a törvényt több esetben meg-1 fellebezték és most a Suprem; Courttól lejött a végzés, hogy ez a törvény törvénytelen, mi­vel az Egyesült Államok ha­táskörébe tartozó dolgokat tar I talmazó törvényt egyes álla­mok nem hozhatnak. Nagy volt az öröm a 1001 százalékos amerikaiak között | amikor ezt a törvényt a tava­szon meghozták a Michigan j állami törvényt hozó urak. kik között több pap is van. Egész biztosra vették, hogy már a bevándorolt munkások tömege sen fogják az államot otthagy ni, s részben at fognak de-í portálni s igy :k lesz több [ | munkájuk. Nen olt nekik j baj, hogy az emL jogokat és a Vallás által oly S - *t han­goztatott “FELEBARA né­zőpontból is igazságtalan volt s most soknak az fáj, hogy az lEgyesült Államok jogi szem- ! pontjából lett törvénytelen az ők törvényük. Több templomban annak! idején örömmel fogadták ezen törvénytelen törvényt és a gaz | dasági pangás megszűnését csak attól várták, nem is gon- ! doltak arra, hogy a törvény által kiüldözendők nagyrésze I éppen olyan jámbor, vallásos hívők mint ük maguk, hogy a felebaráti szeretet elve azokra. éppen úgy alkalma-; zandó, mint akiknek “szeren- | cséjük volt” itt születni. S ha | már minket, lázadozó forra­dalmi munkásokat, akik éppen úgy harcoltunk értük, mint i magunkért nem is hajlandók felebarátjaiknak elfogadni, de; nem értjük meg miért akarják azokat a jámborokat is kiiil- I dözni munkájukból, otthonuk­éból, hiszen még azok nem mer nek gondolkozni, nem hogy cselekedni mernének. FRICSKÁK Fricskúzza: r-r Ha majd az amerikai mun­kások az igazi okokat meglát­ják, nem fognak ilyen törvény télén törvényekben bízni, re­mélni, hanem szervezkednek, j hogy olyan í’endszert építse­nek, amelyben a termelés az1 össznépesség javára történik. Ezt készíti elő az IWW az1 EGY NAGY IPARI SZERVE-1 ZETÉVEL. Vi. LOS ANGELESI LEVEL Most, hogy utón vagyok, (lapunk, a Bérmunkás, érdeké­iben előfizetés végett nagyon |sok munkásemberrel találko­zom, akik azt hangoztatják: “Én is voltam az IWW-nak tagja”. Kérdem: “Miért nem tagja ma?” Felelet: “Ma mások a viszo­nyok”. Igen, mások, de tudja miért, mert magában nem elég erős a szentlélek, munkástárs”. Ezért kell nekünk ma a munkanélküliség kálváriáját járni és éppen ezért kellene jelenleg még jobban a munká­sok soraiba kapcsolódni. Mi­nekután munkástárs azt mond ja, hogy másik a viszonyok, ez helyes. Figyeljen csak rám, hadd mondjak el egy ese­tet. Emlékszik-e arra az idő­re, amikor a hatóság razziá­kat rendezett lapunk ellen és munkástársainkat hosszú bör­tönbüntetésre ítélték? És mi soha meg nem szűntünk létez­ni. És még csak az IWW ne­vét sem cseréltük el. Pedig mi csak maroknyian voltunk ak­kori időkben. Ez örök emlé­kezetemben él. Amikor a pos­ta nem szállította az IWW la­pokat és mi mégis kézhez jut­tattuk azokat minden olvasó­nak. Amikor tüzként futotta be az országot, hogy fogdos- ,sák az IWW-istákat, mi, a ki­forrottabb emberek, nem ret­tentünk meg. Arra is emlék­szem, amikor a lapot széthor- doztiik s találtunk olyan ‘hős’ munkásokra, akik rémületük­ben még az ajtón sem mertek .kivül iápni, csak a drótajtón keresztül hebegett: “Munkás- ! társ, ne hozza a lapot, én in- jkábh fizetek”. “Dehát mun­kástárs, a lapja rendezve van, tehát mi tovább is elhozzuk a lapot a címére” — mondtam én. “De munkástárs, az Isten­iért, ne hozzák”! Ezeket nevezzük huszon- négyórás forradalmároknak. Ha egy kis razzia bekövetke­zik, amire mindig van kilátás, az ilyen 24 órás forradalmár ismét elbújik az asszony szok­nyája mögé. Nekünk olyan .szoknya-for­radalmárokra nincs szüksé­günk. A gyávák maradjanak csak a szoknya mögött. Élénk emlékezetében van minden munkásnak, amikor még a munkaviszonyok job­bak voltak, és ha fölszólítot­tuk a munkást, jár-e magának munkáslap, egész nyersen azt felelte: “Minek az a lap, hisz nekem nincs időm lapot olvas­ni”! Nos, most van elég időd, most meg már pénzed nincs, szegény ördög. Emlékszem egy esetben Wiener munkástárssal jártunk Elizabeth, N. J.-ben a lap ér­dekében és éppen egy szoci­alista gyülekezetre bukkan­tunk. Mikor a gyűlés véget ért, Wiener munkástárs föl- ! szólította a jelenlevőket s kér- I te lapunk támogatását, melyre a felelet az volt: Majd a jövő gyűlésen. Wiener munkástárs gyorsan gondolkozott s kérdi: Mikor volt az utolsó gyűlés? Egy munkástárs azt feleli, ta­lán egy éve. Erre azt mondja Wiener munkástárs: “önök hasonlóak a medvéhez, az is egyszer fordul, Szentpál nap­ján”. így vagyunk ezekkel a Szentpálokkal napjainkban is. Ha az ember fölszólítja ezeket a munkásokat a lap előfizeté­sére, már jóelőre elkezdenek sírni: “De — de — Mr.,* hisz tudja, hogy nincsen munkám”. Te eltespedt proli, mindig van kibúvód. Régebbi időben nem volt időd olvasni, ma pén­zed nincs, még kenyered se. Föl a munkára! Tanuljunk lés tanitsunk s szervezkedjünk WALKER new yorki polgár- mester, ugyancsak kivágta a rezet California kormány­zója előtt, a múlt hét folya­mán. Olyan beszédet, mástól, mint egy polgármestertől, el sem várhatnánk! “Csak önnek van hatalmában! U. S. negy­venhét kormányzója, ez ügy­ben tehetetlen! Egy király, a föld, valamennyi uralkodója, tehetetlen! Ön kormányzó ur! Csakis ön egyedül, az a hata­lom, kitől, Thomas Mooney szabadsága függ!” Fene egy betegség az a nátha. Annyira megzavarta a polgármester urat, hogy a szervezett mun­kásság' erejéről egészen meg­feledkezett. wlw A JAPÁN császári udvar, new yorki megbízottja utján, Vincennesből (Indiana) öt |család méhet rendelt: hozza a | hírszolgálat. Igazán érthetet­len, hogy miért éppen Ameri­kából rendeltetett méheket a kamarás? Ez kérem egy alap |a tiltakozásra! U. S. köztársa- jsága, “szabad” Amerika, mé­het — közvetve — mézet szál­lít, a “sárga Imperializmus­nak” — mely Russiát háború­val fenyegeti. Nosza rajta “elvtársak!” csináljatok vak­lármát ! wlw VALAKINEK “szívességből” kis csomagot vitt ki egy fü- szeriizlet hátsó kijáratán Hoo­ver “elnökünk” sógora. Egy szemfüles finánc meg nyakon csípte a sógort. Kitűnt, hogy a csomag nem is volt olyan kicsi. Tizennyolc palack jó pálinka volt a tartalma. Sógor ide — sógor oda — a sógor törvény elé került. Az ügy le- tárgyaltatott, a sógor felmen­tetett. E kis epizódnak még lesz utójátéka is: mely a repü­lőtéren nyer befejezést. Látni fogunk egy repülő italfináncot és egy avanzsált bírót. így lesz az sógor. wlw (VÉGRE találtunk egy olyan I cikket is, mely Angliáról j szól és McDonald “elvtárs” neve, egyszer sincs benne meg említve. Mary Goxall asszony a főszereplője, ki Anglia tégla jverő championja. Goxall Mary ezelőtt 42 évvel került a tégla gyárba. Naponta 560 tégla hull ki termékeny keze alól. Hozzávetőleges számítás sze­rint, a kilencmilliomodik tég­lán dolgozik. Elismerésül ő lett az első téglaveröje Angliának, amiről van neki egy Írása. jMost már csak azt volna jó 'tudni, hogy van-e egy tégla- iháza? és neveljük magunkat az elkö­vetkező utolsó ütközetre. Ez ; többet tesz a sirásnál. Ezt ta­nítja az IWW 26 éven keresz­tül és ettől a szervezettől ret­tegnek a kapitalisták, nem a városi vagy a Fehér Házhoz való zarándoklásoktól. G. Bakos December 31-ig a Bérmunkás előfizetési ára egy évre $1

Next

/
Thumbnails
Contents