Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-12-19 / 666. szám

December 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN ONNAN IRTA: 12557. Számú TAG A bányászok gyásza Az elmúlt nyolc hónapban kileneszáz hatvan bányász esett áldozatul a profitéhes bánya bárók kapzsiságának az Egyesült Államok területén. E szerencsétlenségek, — mert ezt annak nevezi a mai rend­szer — csaknem valamennyit ellehetett volna kerülni, mert túlnyomó részben menyezet beoml'ás, amely a gyönge erő- sitmények folytán történik s a szén csuszamlás, amelyet szintén a kapzsiság hoz létre, a bányabárók nemtörődömsé­gét tükrözi vissza. Mit őnekik 960 bányász éle­te nyolc hónap leforgása alatt hiszen kétszázezer bányász szenved, nélkülöz, éhezik akár dolgozik, akár munkanélkiil van egyaránt. A kizsákmányo­ló osztály szívtelen, előtte nincs más mint a dollár, amely nek csak egy nagyon kicsiny­ke részét juttatja vissza eltar­tójának, a munkásosztálynak bérfejében s éppen a bányá­szok, akik minden percben kivannak téve a kapzsiság ál­tal a halálnak, éppen őket zsákmányolják ki a legjobban Tudjuk azt, hogy a bányász amikor a munkán van, tonna számra termel s a legtöbb bá­nyában 40-45 centet fizetnek a szén bányászának tonnán­ként s mi itt Chicogoban, New Yorkban, Philában, Pittsburgh ban, Clevelandon vagy más helyütt, azért a szénért, me­lyet bányász testvérünk 45 centért bányászott mint terme­lő, nekünk mint fogyasztók­nak tiz és tizenöt dollár kö­zött kell fizetnünk. Hová lesz a többlet? Talán a vasúti mun kások kapják meg, vagy azon szállító munkások, akik a ház­hoz viszik a szenet? Nem. Nagyon kis töredéke jut ezen munkásoknak belőle. Ök is csak centeket kapnak s a dol­lárok azoké lesznek akik “tör­vény” adta joguknál fogva birtokolják a szenet, a vasutat a szállító kocsikat. Ezek vág­ják zsebre a munkások kere­setét, mert a munkások szer­vezetlenek vagy helytelen ala­pokon szervezkednek a ki-! zsákmányoló osztály ellen. Szervezkedjetek az Egy Nagy Szervezetbe, melynek hivatása a termelés és szét-! osztás átvétele s a bérrend­szer megszüntetése. menő eset történt. Egy munka nélküli család kilakoltatása al kaiméval, amint annak vac­kait a törvény nemes őrei az utcára hordták, megjelent 38 ember, akik az Egyesült Álla­mok hadseregének egyenruhá­ját viselték s vezetőjük párán csára körülfogták a házat s neki fogtak a már kihordott bútorok visszahordásának. A rendőrség tehetetlen volt a katonákkal szemben s nem is volt bátorságuk a törvény szentségére hivatkozni, féltek nem annyira a katonáktól, mint inkább a tömeg haragjá­tól.. A katonák ’munkáját a tömeg nagy ovációban része­sítette. HÉTKÖZNAPOK Kilakoltatás nagy csendben. Chicogoban amióta legyil­koltak három néger munkást a kizsákmányoló osztály fogd- megjei, azóta nagyon ritkán 3 igen eldugva lehet egy-egy rövidke hirecskét találni a pol féri erkölcsöket védő sajttaka ■ókban, dacára annak, hogy a kilakoltatás ma éppen úgy iivik, mint hónapokkal ezelőtt Nemhogy kevesebb, de nap- •ól-napra növekedik a kilakol- attak száma. Az elmúlt hónap vége felé így igazán ritkaság számba Ez történt az Oakley és [ Augusta utcák sarkán. Ezt a ! vidéket lengyel munkások lak í iák s a katonák is lengyel szü- 1 lök gyermekei voltak, akik az Egyesült Államokat szolgálták | a háború idején s a demokrá- I ciáért harcoltak, most pedig a demokrácia nevében, télviz idején az utcára dobja őket a kapitalizmus, jutalmul ami- : ért vérüket s életüket áldoz­ták fel érte. Néhány nap leforgása után ez eseménynek az egyik vete- ránbajtársukat lakoitatták ki s a veteránok újból' magukra öltötték a komiszruhát és kezd "ték a bútorok visszarakását. De már itt nem jártak olyan eredménnyel, mert a megerő- sitett rendőrség őket fülön fog ta és a közelben levő rendőr- ségi börtönbe szállította. Ez az eset a Milwaukee és Evergreen utcáknál történt s ezrekre menő tömeg tolongott, kiabált, amig a rendőr botok nem kezdtek működni s rövid fél óra alatt a rendőrség meg­tisztította az utcát, újabb bi­zonyítékát adva, hogy a pol­gárság nem hiába fizeti őket, hűségesen szolgálják gazdá­jukat, mert tudatában vannak annak, hogy a munkásokkal azt tehetnek, amit akarnak, azok szervezetlenek és ennél­fogva erőtlenek. Ahelyet,hogy szervezkedenének, belebujnak a veteránok mundérjába s az­zal akarják ilyesztgetni a rejid őrséget. Éppen annyi hatása volt az ő mundérjuknak, mint a Milwaukee és Noble utcán kirakott munkás családnak, akikért az arra rpenö csuhás a szakadó esőben a járdán le­térdelt s az egére emelt szem­forgatással megáldotta a csa-' ádot és —- tovább állott. I Általánosan ismert dolog, hogy nem mindenki szeret gon dolkozni. Nagyon sok embernek elve az, hogy minek gondolkozni? Úgyse megyünk sokra vele. Lehet ezt az elvet, életböl- csosségnelf n nevezni. I>ő amennyire én ismerem az em­bereket, inkább hiszem azt, hogy kényelem szeretetből nem gondolkoznak. Vagy ér­telmesebben fejezve ki ma­gam, lusták gondolkozni. S mivel valakinek a gondol­kozás nehéz munkáját is el kell végezni, igy pl. a munkás helyett gondolkozzék a kapi­talista. A kapitalista régen rájött arra, hogy hol a hiba és nem hisz abban, hogy a munkáso- : kát fellehet világosítani vagy egy szervezetbe tömöríteni, i A kapitálist — különösen az Amerikai nagy tőkés nem veszi komolyan a munkások I törekvését, egy jobb társadal- jmi élet elérése után. i Az amerikai kapitalista na- Jgyon jól látja azt, hogy mint I törik meg a munkások hősi küzdelme s a szabadság utáni vágyát, mint fojtják el, ma­gának az embernek önző, !egyéni érdeke. Az “enyém” fogalma az. amelyre a mai társadalom van építve. Az ember egyenként, mind óhajtja a jobb társadalmi éle tét és békét akar, de azért nem az a furcsaság, hogy min­den egyes embert, aki egyen­ként mind békés közösséget akar, de akit harcias közös­ségre, harcra kényszerítenek, különféle erőszakkal kell arra szorítani, hogy azt tegye, mit jónak és hasznosnak tud. Az ember nem mer jó lenni, mert az érdekeknek ebben a har­cos szervezettségében több esélve van az önzésnek. Mindenki tudja, hogy ami­kor százszázalékosan a maga egyéni érdekét igyekszik érvé nyesiteni csak pusztítja a kö­zösséget és ebben önmagát Nem célóm ebben az írás­ban pálcát törni azoknak a fejük felett, akik a munka ál­tal biztosítva érezték magu­kat és fölényesen elhárították maguktól a szervezkedés szűk ségességét, mint egyedüli esz­közt a kapitalizmus megdön­tésére. Akik dolgoztak hosszú éle­ten keresztül, szorgalmasan gyűjtötték a pénzt, házat vet­tek, mint egyedüli biztosíté­kot a munkanélküliség, beteg­ség és öregség esetére, amit í aztán a mostanihoz hasonló i válság sokkal hamarább első- j port, mint azt a munkás két-1 kezével megszerezte. Láttam már munkásembe­reket, akik sziinetnélkül. éjjel nappal dolgoztak, álati módon éltek, hajszolták az aranyat és azt hitték, hogy a folyto­nos bérmunkával elérhetik a j Rockefellerek, a Morganókt gazdagságát. Láttam viszont olyan mun­kásembereket is, akik péüzt nem gyűjtöttek, hanem nevel­tek nagy családot. A gyermek volt ezeknél az arany, a jövő. De a gyermek felnő, szin­tén családot alapit, gyermekei lesznek. Most már neki is van­nak gondjai és az öreg mun- kásszülö, mint levelét veszí­tett faág. egyedül marad. A munkásoknak több mint a fele része nem akar gondol­kozni és igy önkéntelenül is kiszolgáltatja magát a kapita­lista osztálynak. Ezek a mun­kások rendesen akkor kezde­nek gondolkozni, amikor már késő. így válik mindennapi tragé diává az öreg munkás élete. Hatvan éves korában még ugyanazzal a problémával áll széniben, amivel húsz éves ko­rában állott. Munkát keres. De a gyárak kapui nem nyíl­nak meg előtte. S ha a mun­kakereséstől fáradtan haza tér idegenül néznek rá azok, akik kel egy egész életen át közös érzései voltak. S hogy ez igy van, ennek mind csak a munkás az oka. Mert elfelejtette gondolkozás által biztosítani önmagát és családját a kapitalista kizsák­mányolás ellen. Mindaddig, mig a munkás­ságnak egyéni érdekek elő­mozdításában merül ki minden energiája, abban van a tra­gédiája. Brooks Elsa A Hoover Dom munkásai aktívak (Folytatás az 1-ső oldalról) idéz elő, a bérrabszolgák el­keseredése folyton nő s az IWW tagjainak- száma dacára a nagy ellenőrzésnek s a fe­kete lista rendszernek roha­mosan gyarapszik, amely az­tán arra kényszeritette a tár­saságokat, hogy az újból ké­szülődő sztrájk kitörésére elő­készületeket tegyenek. Okul­va az elmúlt szrájkból, amely nem csak a társaságoknak, ha nem az Egyesült Államoknak, aki e hatalmas gátat épitteti, arra nyomott egy hatalmas szégyenfoltot. Ennek a meg­ismétlődésére megszervezték az American Legion sztrájk­törő osztagát, akiknek az első nyilvános szereplését az el­múlt hónapban “Hálaadás napján” ünnepelték meg ha­talmas rakás pulykahús meg- zabáVisával, amelynek szám­láját mondanunk sem kell a “humánus” társaságok fedez­ték. A készülendő bérharc el­nyomatására a legalkalma­sabbnak és a legkiíizetőbbnek az American Legion sztrájk­törő hadát találják. Ennek el­lenére az IWW tagjai csak az alkalmas pillanatott várják, hogy egy jól irányzott táma­dást intézzenek az Állam és azok szipolyozó kapitalistái dien. t ’ Olvasd aBérmunkást! BÉRMUNKÁS Kiadóhivatala Box 3912 S.S. Sta. Cleveland, O. Mellékelve küldök EGY dol­lárt, kérem annak ellenében a Jubileumi Kedvezmény értelmé­ben a Bérmukás-t részemre kül­deni. Név: .................................................... Lakás: .................................................. Vátos: Állam:.............. (Vágja ki ezen szelvényt és áz EGY dollárral együtt küldje be.) Szerezzünk 2000 uj olvasót a BÉRMUNKÁS jubileumában!

Next

/
Thumbnails
Contents