Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-28 / 663. szám
2 oldal BÉRMUNKA S v November 28. HAYMARKET, MOONEY, CENTRALIA, KENTUCKY IRTA KÖHLER SÁNDOR Ez év november 11-én volt negyvennégy éve, hogy a chicagói Haymarket forradalmárait a kizsákmányoló osztály gálád módon ártatlanul kiyé- geztette. A munkásosztály legjobbjai véreztek el a kegyetlen kapitalizmus karmai között, hogy uralmát föntarthas- sa és azóta is egyik merényletet a másik után követi eL a munkásosztály ellen, mely szer vezet-lenségénél fogva kénytelen megtűrni a kizsákmányoló osztály- kegyetlenkedéseit. Szivet marcangoló fájdalommal, de fölemelt fővel, mint egy ember állt a szervezett munkásosztály a Haymarket-i forradalmárok mellett és azok által megkezdett munkát fölvette és nem nyugszik, amig a kizsákmányoló osztálynak visz- sza nem fizeti a munkásosztály elleni barbár munkáját. A Haymarket-i eset óta sok igaz forradalmár vérzett el a munkásosztály fölszabadításának küzdelmeiben. N.em tudjuk fe ledni azokat az igazságtalanságokat, amelyekben osztályrészünk volt, amikor elnémították a világ egyik legforradalmibb költőjét: Jo,e Hill-t, a1 mikor meglincselték a magával tehetetlen vakmerő forradalmárt, Frank Little-t, az Everett, Wash, mészárlás, áldozatait. A Centrália-i brutális vérengzésnél Wessgly Everest, Bostonban a két elszánt és megalkuvást nem ismerő, Saccot és Vanzettit. Ezek és száz és száz más, névtelen hősök, akik elvéreztek az- osztályharcban. Az öt Haymarket-i forradalmár, akik közül csak négyet sikerült a kizsákmányoló osztály hóhérjának kivégeznie, mert az ötödik, mielőtt a kizsákmányoló osztály hóhéra nyakára tehette volna a kötelet, saját élete fölött rendelkezett. Ezek a forradalmárok eltűr harcosai voltak a nyolcórás munkanapért folyó végnélküli láncolatnak, melyben a kizsákmányoló osztály tiizzel- vassal irtotta az eretnekeket uralmának, hatalmának fön- tartására. A mai társadalmi rendszerben, amikor a géprendszer óriási fejlettsége folytán, a túltermelés következtében inog a kizsákmányoló osztály hatalma, még ma is rendszertelenül és szervezetlenül találja a munkásosztályt. Ma, amikor már annyi mártírja, amikor már annyi tanulsága lehetett volna, még mindig tehetetlen, szervezetlen a kizsákmányoló osztállyal szem ben. • Ma, amikor millió és millió munkás járja a bizonytalanság kálváriáját, még mindig vár valami messiásra, valami megváltóra, még mindig nem tanulta, meg, begy a kizsákmányoló osztály elleni harcban elesett forradalmárok • ő érte estek el, ö érte hullajtottak milliók és miliők vérüket s még mindig közömbös, tunya, tehetetlen ellenségeivel szemben. Minden esztendőben az évfordulók napján megemlékezünk elesett harcosainkról. Szónokolunk, tapsolunk és ezzel elintézettnek véljük kötelezettségeinket azokkal szemben, akik érettünk estek el és azon eszmékkel szemben, melyekért szabadságukat, életüket áldozták föl az igaz forradalmárok, az egész emberek. MOONEY Tizenöt esztendeje elmúlt, hogy két ártatlan, bátor forradalmárt magába zárt a San Quent-ini, California, börtöne, ahol a hatalmas kőfalak, kemény kövezetü vasrácsos celláiban büszkén, megtörhet- lenül, bízva az igazság napjának hajnalhasadásában — szenvednek Tom Mooney és Billings. Ebben a börtönben, amelyben minden nap egy év, ártatlanul, igazságtalanul elzárt harcosok, testben megviselve, de az osztályharcért százszorta jobban lelkesedve, minden megalkuvás nél.küJL tűrik szenvedéseiket. Az osztályharc történetében páratlanul' álj ezen “igazságszolgáltatás”. Az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának fejétől le egészen az utcasarki rendőrig, mindenki tisztában van, hogy Tom Mooney és Billings összeesküvésnek estek áldozá- j túl. De nem csak eZek tudják, | tudja maga a munkásosztály, í melynek fölszabaditási küzdelmében mint bátor előhar- cos fáradozott Mooney és ez elég volna ahhoz, hogy egy percig sem volna helye sem Mooneynak, sem Billingsnek a börtön bűzös, piszkos falai között. A munkásosztály nemzetközi szolidaritása volt az, amely megmentette Mooneyt az akasztófától és a munkásosztály tehetetlensége az, mely évek hosszú során börtönben tartja őt. Elsősorban az American Federation of Labor, a melynek kebelébe tartozott Mooney, felelős, mert szervezett erejénél fogva hatalmában állott Mooneyék szabadságát visszaadni. A háború alatt, amikor már minden jel arra mutatott: no most már biztosan szabadon bocsátják, amikor a koronatanúi egymásután vallották be, hogy hamisan tanúskodtak, hogy rá lettek szedve a hamis tanúvallomásokra, stb. stb., akkor jött I a fegyverszünet, melynek örö- ! mére mindenki elfeledte Moo- I ney veszedelmes helyzetét, csak a maroknyi forradalmi munkásosztály, az IWW tagsága tartotta ébren és figyelmeztette a munkásosztály mil Hóit kötelességére. E feledé- kenységnek a következménye, hogy még ma is börtönben van Mooney. Szomorú egy helyzet visszagondolni: az osztályharc egy kimagasló katonáját cserben hagyni. Mooney kérvényét 15 esztendőn keresztül nem tartotta érdemesnek egy kormányzó sem figyelembe venni, inert Mooney nem volt hajlandó riTegalkudni a kizsákmányoló osztállyal, a munkásosztályért szenved és még mindig a munkásosztályban van bizalL ma, abban az osztályban, mely | ha fölemelné tiltakozó szavát; és cselekedne, Mooney és Bit-j lings közöttünk élhetnék le hátralévő napjaikat. Nincs.] igazság a munkásosztály harcosai számára. Mooney ártatlansága a nap sugarainak tisztaságával egyenlő és mégis kérvényesni,, tiltakozni kell, hogy Mooneyt továbbra is börtönben tartsák. Nekünk munkásoknak kell az igazságtalanság ellen tiltakoznunk és kérnünk ártatlan emberek szabadságát ahelyett, hogy szervezkedve, összefogva, kénysze- ritenénk California államhatóságát arra, hogy bocsánatot kérve Mooneyéktöl és föltételnélküli szabadságra bocsássák őket. Megtehetné a munkás- osztály, ha osztálytudatosan volna szervezve. CENTRALIA Újból, november 11, csak az év más. 1919, amikor á fegyverszüneti fölvonulásnál történt vérengzés, amelyet az American Légion nyomorult hada idézett elő Centralia Wash.-ban. Ez a mindenre kap ható csőcselék előre . elkészített tervezettel megtámadta az IWW tagjait, akik békésen társalogtak saját otthonukban, az IWW helyiségében. E förtelmes támadásból kifolyólag, melyet a Legion tagjai minden ok -nélkül idéztek elő, az IWW egyik lelkes harcosát, Wesley Everest munkástársunkat rettenetes módon meggyilkolták. Amikor elfogták, félholtra verték és vonagló, testét egy automobil után kötötték és úgy huzatták ki Centralia határába, ahol egy hid karfájára akasztották s a nyomorult gyáva társaság újon gása közepette sortüzet adtak a kötélen lógó testre. E borzalmas megkinoztatás után levágták a testet és az alant elterülő folyó vizébe dobták. A kizsákmányoló osztály nyomorult bérencei voltak ezek, akik ezer és ezer mérföld távolságba mentek, hogy a “barbár” német néptől megmentsék a demokráciát. Nem álltak meg az emberi bőrbe bujt fenevadak Wesley Everest munkás- társunk rettenetes megkinoz- tatásánál, hanem az IWW tagjait százával összefogdosva, börtönbe vetették. Ezek közül nyolc munkástársunkat 20-tól 40 évig terjedő börtönbüntetésre Ítéltek. Hallatlan igazságtalanság. Megtámadott emberek, mert védték magukat, mert a támadók közül négy nyomorult életével fizetett, a ■miért békésen gyülekező munkásokat megtámadtak. A támadást vezető gazemberek még ma is szabadon járnak és ezt nevezik az Egyesült Ál Vamokban igazságszolgáltatásnak. És az is. Kapitalista igazságszolgáltatás ! Tizenhárom esztendő óta ártatlanul szenvedő munkásemberek Wallar- Walla börtönében várják szabadulásukat. Tudják, hogy csak egyetlen ut van szabadulásukhoz, ha a munkásosztály, osztálytudatra ébred és szervezkedik és szervezett erejével véget vett végtelennek látszó szenvedéseiknek. Az erdők urainak, a fűrésztelepek tulajdonosainak bosszúvágya érvé-; nyesült Centraliában is. Az IWW ereje ma még gyönge ahhoz, hogy munkás- társainkat a kizsákmányoló osztály börtöneiből kiszabadíthassa, de ezek a forradalmárok nem csak az IWW harcosai, nem csak az IWW igazságáért, tanításáért harcoltak, hanem az'IWW-n keresztül a munkásosztály igazságáért és igy a munkásosztálynak kell síkra szállni, hogy Centralia Washington állam Walla-Wal- la börtönajtait megnyissa. Ha a munkásosztály jogainak védelmére szervezkedik s mint osztály cselekszik, a kizsákmányoló osztálynak nem lesz bátorsága az osztályharc legjobbjait gyilkolni, börtönben évek hosszú során kínozni. A mi kötelességünk munkástársaink kiszabaditása érdekében dolgozni, szervezkedni és szervezni a munkásosztályt, hogy megtörje a kizsákmányoló osztály hatalmát és igazságot teremtsünk az igazságtalansággal szemben. KENTUCKY Kentucky állam Harlan megyéjében sztrájkoló bányászokon elkövetett igazságtalanság már a polgári társadalom lassú ébredését is magára vonja. A National Committee for the Defense of Political Prisoners elnöke egy mozgalmat indított és különböző elemekből bizottságot szervezett, hogy megvizsgálják, kik a felelősek azon igazságtalanságokért, a melyeket a bányászokon, azok feleségein, gyermekein a bányatulajdonosok által fölbérelt emberi nemből kivetkőzött állatok véghez vittek. E bizottságban vannak. U. S. szenátorok, vasuttársasági elnök, lapkiadó vállalatok igazgatója, újságírók, papok, ügyvédek, Taft, az Egyesült Államok volt elnökének a fia, stb. Egy ilyen zagyvalékból összeállított bizottság vizsgálja meg, hogy igaza van-e a bányászmunkásoknak, vagy a bányatársulatoknak. Ennek a bizottságnak a határozatától ! nagyon sok függ, hogy a ken- tuckyi bányászok sorsa hogyan fog eldőlni. Ha ez a bizottság a bányászokat találja bünös- ríek, akkor irgalmatlanul végeznek velük. Nincs a munkás osztály szervezett hatalmán kiviil semmi, ami megakadá- I lyozná a bányászmunkások kivégeztetését. Amikor a bányászok mindenkitől elhagyatva az Egyetemes Védelmi Bizottsághoz fordultak védelemért, teljesen kimerülve a gunmenek elleni harcban — az éhség és szenvedés tizedelte soraikat. Az E. V. B. minden lehetőt elkövet az osztálytudatos munkások támogatásával, hogy a Ken- tucky-i bányászmunkásokat a villanyosszéktöl, a börtönbüntetéstől megmentse. MINDEN 0SZTÁLYTUDATOS MAGYAR MUNKÁSNAK IS SEGÍTSÉGÜKRE KELL SIETNE MA KENTUCKY BÁNYÁSZAI, HOLNAP MI. “EGY MINDÉRT, MIND EGYÉRT!” EZ A SZOLIDARITÁS LEGHATALMASABB MEGNYILVÁNULÁSA!
