Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-21 / 662. szám
November 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal KOMMUNISTA LEVES — VAGY KATHOLIKUS LEVES? Prattinger, Bebrits, vagy Nagy Dezső plébános adja-e rá az áldását a munkanélküliek levesére, ez foglalkoztatta az elmúlt napokban Det- roitban azokat a munkásokat, akik vak követői ezeknek a parazitáknak, kik csak annyiban különböznek egymástól.;; hogy mindegyik másmás formában bolonditja a tudatlan munkásokat. A mai nagy munkanélküliség közepette, azok a munkások, kiknek nincsenek tapasztalatai az életben, még mindig türelmesen várják, hogy helyzetük javulni fog, eszközévé válnak ennek a fé- kerbandának. Amióta társadalmi rendszerek léteznek, azt látjuk, hogy a társadalom azon rétegét mindig fölhasználták ilyen, vagy ehhez hasonló célokra. Különösen egy ilyen ipari országban, mint Amerika, tűnik fül legjobban, ahol a munkásság nagy tömegei együtt él és csak vallási vagy politikai felekezetek választják el egymástól. Amikor arról van szó, hogy ezt a tapasztalatlan tömeget valamire föl akarják használni és csak közösen tudnak elérni célt, egymással kezet is fognak, sok esetben áthidalják az ellentéteket, a sarlót ráakasztják a keresztre, ami úgyis a fátyol háta mögött van, amit az amugyis rövidlátó munkás nem láthat meg. Ha azt látnánk, hogy a le- veseskonyhák fölállítása a munkásosztály gazdasági kérdését megoldaná, talán meg lehetne engedni a esete-paté- zást. De amennyiben nem a leveseskonyha az, mely a munkásságot kivezeti a mai elnyomatásból, úgy nem látunk egyebet a háta mögött, mint a vezérek megélhetését. A munkanélküli munkásnak az mindegy, hogy abból a levesből, amit nekik adnak, a három közül melyikük veszi ki a húst: Prattinger, az uj- ság-kukac, vagy Bebrits, az ál-kommunista féker, avagy ; Nagy Dezső, a hittérítő szél-! hámos. Tény az, hogy a levesből a koncot idáig is ők vették ki s azon vesztek ösz- sek össze, mert mindegyik a nagyobbikat magának sze- j retné. Azonban beszéljenek ők, az ö saját kimutatásuk. Tudniillik Detroitban a kommunistáknak van egy leveses- konyhájuk. Ezt a leveses- konyhát Tik szervezték meg, de azért mégis a detroiti üzletember és munkások tartják fönn, mert napról-napra járnak házalni, amiből a ki- j adásokat fedezik. Tudomásom szerint, a detroiti munkásság adakozott is ezen célra, de nem azért, mert talán j rokonszenveznének a kommunistákkal, hanem, hogy a munkanélküliek éhségét csillapítsák. Jól értse meg, tisz-, telt olvasó, hogy ez munka-! nélküli leveseskonyha, ahol a munkanélkülieket kellene ellátni élelemmel és erre adakozott a detroiti magyar munkásság. Én beszéltem né- hánnyal, akik odajárnak, hogy napjában egyszer, vagy kétszer ehessenek, — nagyon elitélüleg nyilatkoztak erről a konyha-akcióról. Nem azért, mintha nem lett volna miből vegyenek a konyhára, hanem azért, mert a munkanélkülieknek küldött pénzt más célokra használták föl. Az ő saját kimutatásuk szerint a szkeb Uj Elörének közel 90 dollárt loptak el a kommuista elvtársak. Másszóval, a koncot Bebritsék kapták meg és a munkanélkülieknek megmaradt a sárgarépa leves, amitől aztán fütyülhetnek a 90 dollár után, mely összegből Bebrits már rendezett is egy pár csirkepaprikás lakomát. Mit törődik Bebrits a munkanélküliekkel vagy azokkal a munkásokkal, akik a munkanélküliek segélyezésére adták a pénzt. Amidőn Prattinger és Nagy Dezső látta, hogy a kommunisták milyen nagyszerűen föl tudják használni a leveseskonyha nevét a pénzgyíijtésre, ők is Újjászervezték a nagy bizottságukat és egy másik l’eve- seskonyhát fognak fölállítani. Mégis jó, hogy van egy kommunista párt Amerikában, a mely jópéldával jár a Horthy- ügynökök előtt. Prattingerék- fiek- kitüntetésben kellene a kommunistákat részesíteni — mert megmutatták nekik, hogyan lehet lelopni a halott szeméről a térítőt. Mert nehogy azt gondolja valaki, hogy dr. Nagy Dezső plébános és Prattinger Ferenc talán humanitásból fogják fölállítani a le- veseskonyhát, Nem és másodszor is nem! Ismerjük ezeknek az uraknak a működését a De- larey-i magyarság között. Rendeztek ők már ehhez hasonló akciókat, amelyből rajtuk kívül haszna senkinek sem volt. Amidőn Prattingerék az S nagy bizottságukat újjászervezték, a kommunisták is képviselve voltak. És hogy szósze- rint idézzem a küldöttjük kijelentését, ami a következő: “A gyűjtés mellett vagyok, ha együtt dolgozunk és a bevétel ötven százaléka az ingyenkonyhára megy, a másik fele pedig az éhező családoknak”. Később a röplap a következőket írja: ‘‘Harcoljatok e hitvány munkásellenes akció ellen, mert ezzel akarják tönkretenni a munkanélküli tanács ingyenkonyháját s ők akarják bezsebelni a bevételt”. Tehát ezt az akciót nevezik a kommunisták osztál'yharc- nak. A felét adjátok ide, mert máskülönben tolvajok vagytok. Ha a felét átengeditek, lesz nekünk is imiből lopni és nektek > meg lesz engedve. A nagy magyar nap sem lesz munkásellenes akció. Ez a kommunista röplap a legjobban visszatükrözi az amerikai kommunista párt célját. A munkásosztály fölszabadításának jelszava nem egyéb, NAGY ÖRÖMMEL FOGADTÁK AKRONBAN A BÉRMUNKÁST 1913 február elején szokatlanul népesek voltak Akron utcái. Különösen a gyárak környéke, ahol állandóan hullámzott a munkástömeg. A gyárkapuknál' meg annyi volt a rendőr, meg deputy sheriff (gunmen), hogy elég lett volna egy délamerikai forradalom megkezdésére. A tömeg — vörös jelvényekkel feldíszítve és a különféle föliratu táblákat magasra tartva — elszántan piketelte a gyárak kapuit. Itt-ott föltűnt egy vörös zászló is. A paraziták rémülten kiáltották, hogy “kitört a forradalom, itt vannak a vörösek!” Pedig csak sztrájk volt Sztrájkoltak a munkások a fizetés-levágás és darabszám- munka ellen. Nem kértek, de követeltek és ez szokatlan volt a paraziták előtt. A gumigyári munkások megismer- j ve az I. W. W. elvi nyilatkozatát, ezrével csatlakoztak a szervezethez, fis itt a magyar nyelvű munkások előljártak a jó példával, mert tömegesen vettek részt a sztrájk | mindert mozzanatában. És alig pár hónappal a | sztrájk előtt jelent meg a “Bérmunkás”. Mi azonban I csak a sztrájk alatt ismertük | meg, amikor ezrével adtuk és osztottuk széjjel a sztráj-i kólók között, kik kitörő öröm-1 mel fogadták az ipari unió- j nizmus magyarnyelvű hirdetőjét. Igaz, hogy kezdetben szokatlan volt az,- ahogyan a lap irt. Mint a mozgalom uj katonái, sokan pedig a különféle politikai pártok neveltjei, kivihetetlennek gondoltuk a “Bérmunkás” által hirdetett eszméket. A politikai pártokban csak arról hallottunk, hogy ki legyen az elnök, kormányzó Vagy polgármester. A bérrendszer eltörléséről álmukban sem mertek beszélni. De többszöri olvasás után rájöttünk arra, hogy ez a mi lapunk, mert ez küzd csak igazán a munkásosztály fölszabadításáért. Nem csak bér emelésért küzd, mert ez csak az azonnali követelés, hanem az ipari kommunizmusért és nem akar kevesebbet, mint a munkánk teljes gyümölcsét, j így tehát nem csoda, ha rögtön . születése után olyan sok ellensége akadt a Bérmunkásnak, akik szerették volna azonnal elpusztítani. De ez csak megerősített bennünket azon hitünkben, hogy a Bérmunkás a mi legjobb barátunk, mit mi a harcok közepette ismertünk meg és ez volt a legjobb fegyverünk is egyben úgy az ellenség, mint ál-barátaink ellen. Hogy. ez igy van, bizonyítja az, hogy ellenségeink és “barátaink“ közös támadása sem volt képes e fegyvert kiütni kezünkből. Pedig de sokszor megpróbálták. De minél dühösebb volt a támadás, annál elszántabb lett a védelem. Ma már esak szánalmas mosolyt kelt ellenfeleinknek erőtlen kísérlete lapunk elpusztítására. A Bérmunkás a sok harcban megizmosodott, védelmezőinek száma megsokszorozódott. A hosszú években megismertük ellenségeinket éppen úgy, mint ál-barátainkat. Az utóbbiak voltak az ipari kommunizmust hirdető Bérmunkás legveszedelmesebb ellenségei, mert a jó barát álarca mögött orozva támadták azt a lapot, amely kíméletlenül ostorozta a rothadásig korrupt politikusokat és a munkások nyakán élősködő vezéreket. A tőkés osztály terroresz- közökkél, az ál-barátok sárdobálással szerették volna megfojtani a magyar nyelvű munkásság bátor szószólóját, a Bérmunkást. Tervük sikertelensége nem rajtuk múlt, hanem a Bérmunkás öntudatos olvasóin és az I. W. W. tagjain. A sárdobálók saját magukat piszkolták be, úgy, hogy ma könnyű őket megismerni. Az igazság legyőzhetetlen. A Bérmunkás már húsz éve hirdeti az igazságot, a munkásmilliók vágyát — az “ipari kommunizmust”. Mi tehát nem féltjük lapunk jövőjét, mert tiszta múltúnk erőt ad a jövő küzdelmeihez. Föl tehát munkára! Tegyük még erősebbé a Bérmunkást, hogy még szélesebb rétegben hirdethesse az ipari szervezkedést és hamarabb valósuljon meg az összrriun- kásság régóhajtott vágya: az Ipari Kommunizmus! V. J. EGY uj előfizetőt szerezzen a Bérmunkásnak minden előfizető és akkor méltóan vettük ki részünket a Bérmunkás jubileumi Ünnepségéből, MINDENNEMŰ ANYAGI TÁMOGATÁS A KENTUCKY.I BÁNYÁSZOK VÉDELMÉRE AZ ALÁBBI CÍMRE KÜLDENDŐ: GENERAL DEFENSE COMMITTEE, 555 W. LAKE ST„ CHICAGO, ILL. Szerezzünk 2000 uj olvasót a BÉRMUNKÁS jubileumában! szervezkedni kell az IWW- ba és ki kell nyitni a gyárak kapuit, meg kell változtatni az egész társadalmi rendszert. Azok, akik levseskonyhát ajánlanak a munkásoknak a társadalmi forradalom helyett, csak árulói lehetnek a munkásosztálynak. Az Írógárdának egy tagja mint kepftmtatás, eszköz arra, ! hogy a jóhiszemű munkásságot kizsebeljék, az amugyis tapasztalatlan munkás jóhiszeműségét kihasználják a párt- I fékerek önző céljaira. A munkásságnak egyszer és j mindenkorra meg kell tanulni, hogy a leveses konyha nem j megoldás az ő részére, hanem 1
