Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-12 / 661. szám

12 oldaí

BÉRMUNKÁS

vívta. Az ilyen harcokban rendszerint résztvenni szoktak mindazok, kik elismerik a szólás-szabadságot, mint tradíciót s ha csorbítani látják, védelmére kelnek, hangoztatva, hogy: “hagyjátok beszélni, joga van hozzá.” Miután azonban olyan kegyetlen terorral vetette magát az IWW-ra a rend és a törvény, a lagymatag liberálisok hideg lábat kaptak s szocialistákon és anarchistákon kivid kevés azoknak a bátor liberálisoknak száma, kik az IWW harcaiban részt vettek. Ellenben a védelem munkájához, már tetemes ösz- szeggel járultak hozzá a középosztály tagjai is, kiknek neveit a nyilvánosság előtt — előzékenységből — elhallgatni kellett, nehogy megtudják róluk, hogy az IWW-val vele éreznek.

Naponta találkoztunk olyan kijelentésekkel, hogy akik a szólás-szabadságért verekszenek, önjogaik védelmére kelnek, de ugyanakkor a kisujjukat sem emelnék fel azért, hogy ugyanezen jogot másoknak megszerezzék. Vádak hangzanak el — elég sajnos, hogy nyomós érvekkel is alátámaszthatók, — hogy a szólási jog leghangosabb követelői ugyanazt — ha módjukban van —• másoktól megtagadják. Egyik pártfrakció felrobbantja a másik gyűlését, a mi ma napi események közé tartozik. Egy AFofL vezér, ki egyéb ként a szólás-szabadság bajnokának tartja magát, pár évvel ezelőtt nyíltan követelte, hogy a Criminal Syndikalismus törvényét nagyobb szigorral alkalmazzák az IWW ellen. Gengstereket fogadott fel az IWW helyiségeinek összetörésére és gyűléseik felboritására. De én még soha nem hallottam olyan esetről, hogy az IWW tett volna ilyesmit más szervezetekkel, vagy ellenfeleivel szemben, ők toleránsak és elismerik másoknak is ugyanazon jogát, melynek kivívásáért ők annyit és oly nehezen küzdöttek.

A világháború alatt a szólás-szabadsági harcok ideje befejezést nyert. A befejező s egyben egyik legnevezetesebb küzdelem Everettben folyt le. A háború alatt megindított üldöztetés a szervezet minden energiájának összpontosítását megkövetelte, hogy a helyi rendőrségek, kereskedelmi kamarák és a hatóságoknál sokkal hatalmasabb erőkkel szemben önmagát védelmezze. A háború befejezése után pedig az utcasarkokon való beszéd, vagy részben elavulttá vált, mert az ipar fejlődése uj taktikák bevezetését követelte, melyet az IWW fel is ismert.

' A számos harc közül a legelkeseredet- tebb, legdrámaiasabb és legtragikusabb volt az Everett, Washington állami 1916- jban és a San Diego-i 1912-ben. Mindkettőben emberi életek estek áldozatul;

! egész sereg azoknak száma, kiket összevertek, megkinoztak, elloptak, deportáltak és odadobtak a fellázított csőcselék martalékának. Karakterükben is annyira j különböztek a többitől, hogy megérdemlik a rövid részletezést: az Everett-i kizá- j rólag tiszta IWW harc volt, amig a San Diego-iban a szocialisták, anarchisták, liberálisok és az orthodox szakszervezetek tagjai is részt vettek.

A San Diego-i harcban elmentek a törvényes közegek a törvénytelenség legvégső határáig. “Vigilant” bizottságokat szerveztek, melyek összeverték a szólás-szabadság harcosait és a sivatagba deportálják őket. Figyelmére méltó ezen harc az- | ért is, mert itt bizonyította be az IWW J törhetetlenségét, mely szervezet a leg- itöbb embert szolgáltatta a harchoz; de -főleg azért is, mert a szervezett munkás- Iság nagyszerű és példás egységfrontot alkotott, ugyanannyira, hogy a liberáliso- jkon és a szocialistákon kívül, még a vallásos szekták tagjai is részt vettek benne.

Hirtelen robbant ki 1911 decemberében, mikor San Diego városatyái — a ke- i reskedők utasítására — olyan törvényt akartak hatályra emelni, mely a város I közepén a szokásos utcai gyűlések meg- ■ tartását beszünteti. Ötven utcát zártak le; egyszerre. Válaszképpen a szocialisták,! single-taxerek, szakszervezetisták, IWW-: isták és a vallásos szektákhoz tartozók egy része rögtön megalakították a Cali- forniai Free Speech Ligát, hogy közös jogaikért harcot kezdjenek. Mikor a tör- j (vényt a gyakorlatba vitték, ugyanazon a| ! napon negyven szónokot — közöttük két ügyvédet — tartóztattak le. Magas óvadékot szabtak ki rájuk s igy hozzáférhetetlenné tették őket.

Az IW'W akcióba lépett. Felhívást bo- csájtott ki, mely országszerte visszhangra (is talált; a szakszervezetek minden.támogatást megígértek. A vipera sajtó statáriumot, az IWW-isták azonnali fejbelö- vését követelte. Megindultak az IWW- isták San Diego irányába. Jöttek nap-nap után szüntelenül. A rendőrség a járás ha-I

A COLORADO! HÓDÍTÁS

bizottság elé, feltárva az ott uralkodó gyalázatos viszonyokat.

Ezek a kihallgatások végül is megbontották a munkáltatók sorait. Azonnoli engedményeket tettek több bányatelepen, különösen azok a társulatok, melyek független alapon működtek és kijelentették, hogy a bányászok minden követelését teljesitik, amennyiben az hatalmukban áll. Az ajánlatot a sztrájkolok teljesen visszautasították és kijelentették, hogy tekintettel a sztrájk általánosságára az állam területén, egyetlen bánya sem nyílhat meg üzemre addig, mig valamennyi bánya meg nem nyílhat egyenlő alapon.

Végül is közelgett a befejezés. Négy havi kemény harc után a bányászok 90 százaléka a munkába való visszatérés mellett döntött. Az elhatározás 1928 február 19-én történt és pedig követeléseik teljes teljesülésével.

Napi egy dolláros béremelést, a munkások által megválasztott mázsáló beállítását, tárnabizottságot, az állami törvények irásszerinti betartását, szóval követeléseik 100 százalékos eredményével vették fel ismét a szerszámot. A bányászok tisztázták magukat a közvélemény , előtt s mi több, önerejük teljes tudatára ébredtek.

Sokan azt mondhatják, hogy a sztrájk hosszú ideig tartó volt. mások pedig, hogy rövid, azonban senki nem vonhatja kétségbe, hogy nem alkalmas időszakban zajlott volna le és az alkalmazott eszközök újak, de hatásosak voltak, amit valaha is az ipari küzdelmekben alkalmazlak. Itt nem akarjuk azt vitatni, hogy a sztrájk hosszú, vagy rövid ideig tartó .volt, de azt leszögezhetjük, hogy sem rötárán őrszemeket állított fel, hogy visszafordítsa őket. Ki annak a megmondhatója, hogy a hosszú hónapok alatt, hány embert vertek össze, hányat kínoztak agyon, vagy deportáltak. Egy csoporttal mellnek szegezett fegyverrel csókoltatták az amerikai zászlót; a másikat visszafordították és ütlegelés közepette addig kergették, mig össze nem estek. Egy munkásembert — nem volt IWW-tag — egyszerűen elraboltak, kivitték messze a határba, megfenyegették, hogy ha az élete kedves, vissza ne forduljon. Ezt követték a többi deportálások. Százával fogdosták össze az önmagukat kinevezett “bizottságok” és vitték ki messze a sivatagokba, ott összeverték őket és életveszélyes fenyegetések között sorsukra bízták.

Éppen, mikor már a látszólagos befejezés felé közeledett a harc és kezdték a foglyokat szabadlábra helyezni, a rendőrséggel való összeütközésnek egy IWW halottja, két rendőr és számos munkás sebesülése lett az eredménye. Kiújult a terror, vak dühvei vetették magukat a munkásokra.

A szólás-szabadság harcosai újból elkezdték gyűléseiket; disztingvált szónokok jöttek más városokból; a sajtó a harcosok oldalára kezdett állni. Végre a letartóztatott emberek tárgyalása is megkezdődött. Némelyiket hat- havi börtönre ítélték, de a további letartóztatások megszűntek. A “Vigilantok” ügye soha nem került tárgyalásra. A harc győzelemmel nyert befejezést.

Az IWW direkt akieója sokkal eredményesebbnek bizonyult a nyílt konfliktusokban, mint az összes legalás csete- páték, a törvénymódosításokért lefolytatott politikai okoskodások, mint a törvényekre hivatkozó'jogi sérelmek, melyeket egyébként egy kormány sem ad szívesen jószántából. Az erő, a hatalom, jogot is jelent — az erő alátámasztva kemény elhatározással, párosulva tetrekészséggel, felkészülve üldöztetésre, börtönre: jogot teremt. Az a kisebbsége az amerikai munkásosztálynak, mely az IWW-t képviseli, megmutatta, megjárta és vérével beöntözte azt az utat, melyen valamilyen formában haladni kell az amerikai munkás- osztálynak. Az ő lelkesedésük nélkül munkásmozgalom nem győzedelmeskedhet. Nélküle az agitáció elementáris joga csak mese marad.

(Folytatás a 8dk -oldalról)

videbb, sem hosszabb nem volt, mint a hasonló körülmények közt 'lezajlott más sztrájkok.

Ez a sztrájk viszont bebizonyitotta az IWW' megingathatatlanságát, bebizonyitotta a bányászok hatalmas erejét. Olyan viszonyokat teremtett egyben, ami soha meg nem valósulhatott volna más utón. Tekintetbe véve a résztvevők számát, megállapítható, hogy anyagi szempontból is a legolcsóbb sztrájk volt, ami az ország területén valaha lezajlott. Mégis több eredménnyel ért véget, mint az előző öt sztrájk együttvéve.

A Colorado sztrájk alatt a columbinei bánya előtti összetűzésben esett el Istenes János magyar munkás is, akinek felesége és gyermekei ma is az I. W. W.- nak és a bányászoknak a leglelkesebb szószólóik.