Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-12 / 661. szám

10 oldal BÉRMUNKÁS hiúsította meg a háború, de még az olyan i laza szövetségeket is tönkretette, amilyen j előtte a szocialista pártok és szakmai j szervezetek között létezett. Tehát a há­borút követő esztendőkben mindinkább hiányát érezték a nemzetközi kapcsola­toknak és ezidőszerint ismételten arra tö­rekednek a forradalmi szervezetek, hogy komoly és minden tekintetben előnyös nemeztközi kapcsolat létesüljön. Azonban a háború utáni gazdasági ál­lapotok nagyban különböznek a háború- előtti helyzettől. A háború szükségszerii- leg fölidézte a tömegtermelést, mely az iparok össpontositását eredményezte. Fölhasználva az érdekelt országok állam- hatalmát, hogy a kis kapitalista produkti­vitást gyorsabban átformálják ameriaki alapokra. A kapitalista produktivitás óri­ási méretekben fejlődött nemzetközivé, úgy a termelés, mit a szétosztás és kizsák­mányolás terén. Ez a mód könnyebben ért­hetővé és érezhetővé tette a munkásság előtt és általában a munkásszervezetek előtt is a nemzetközi kapcsolatok elkerül­hetetlen szükségét, aminthogy az IWW már ezelőtt is ezt hangsúlyozottan szor­galmazta. A megváltozott viszonyok előtérbe he­lyezték azon tényt is, hogy az újabban létesülendő nemzetközi összeköttetések­nek konstruktívaknak, minden izükben tevékenyeknek kell lenniök, nem mint a múltban, hogy csak frázisok házalásából, vagy statisztikai hivatali munkákból me­rüljenek ki. A konzervatív-reformista unionok, az őket támogató szociáldemokratákkal, ha­marosan egyesültek az amszterdami szak- szervezeti internacionáléban. Dacára, hogy még ez a nemzetközi szakszervezet is tulradikális volt Gompersnek és az ő AFofL-jének, sem az IWW-nak, sem más forradalmi szervezetnek vagy munkásnak nem lehet köze ehhez a nemzetközihez. Tehát még mindig érezhető volt egy szín­tiszta forradalmi nemzetköziségnek a szüksége. be, akiknek egyetlen ambíciójuk az volt, hogy ellenőrzésükbe kerítsék a munkás­szervezeteket világszerte. Ezek az alakok látva az IWW és más forradalmi munkás­szervezetek tevékenységét, melyből hasz­not a maguk részére nem kovácsolhattak, hozzáfogtak minden erejükkel, hogy tönk­retegyék, vagy legalább is megbénítsák az ipari unionisták aktivitását. így tehát elérték azt, hogy mire az IWW által és egyéb szindikalista szerve­zetek által összehívott konferencia egybe­ült volna Berlinben, Moszkvából is fölhí­vást bocsájtottak ki egy másik konferen­cia megtartására, hogy megalkossák a munkásszervezetek internacionáléját. Nem akarva szétforgácsolni a proleta­riátus erejét és nem gyanakodva Moszkva jóhiszeműségében, a berlini delegátusok maguk között tanácskozva elhatározták, hogy a közös cél érdekében elhalasztják a berlini konferenciát és valamennyien részt vesznek a moszkvai konferencián. Azonban legnagyobb meglepetéssel és sajnálattal tapasztalták, hogy az úgyneve­zett munkásszervezetek nemzetközije nem egyéb, mint alárendelt fiókosztálya a politikai harmadik internacionálénak. De- cára ezen tényeknek, azért sok ország de­legátusa megmaradt az újabban formált nemzetköziben, azt remélve, hogy a hibá­kat hamarosan helyreigazíthatják belül­ről. Azonban hamarosan fölismerték té­vedésüket, de ekkor már késő volt, mert a romboló és szétugrasztó tevékenység előrehaladott volt szervezeteikben, amit sok helyen teljes föloszlás követett. Ugyanezt megkísérelték az IWW-ban is, de az IWW aggressziv tagsága hamaro­san a körmükre koppintott és elejét vet­te a nagyobbmérvü rombolásnak. így vál­hatott lehetségessé a politikusok-részére, hogy szétforgácsolhassák a világ forra­dalmi munkásságnak erejét és megbont­sák sorait. A szocialista es munkásvezérek betege- een gyakori kudarcaitól és árulásaitól a háború előtt és után, az IWW mentesítet­te magát úgy itt Amerikában, mint kül­földön és egyedülálló, megalkuvásnélküli bajnoka maradt a munkásosztálynak na^ tekintélyben részesült az osztalytudatos munkásság körében világ­szerte es a háború megszűnésével az IWW-tól várták, hogy vezető szerepet vi­gyen a munkásosztály nemzetközi front­jának fölépítésére. Az IWW tagsága nem volt az akkori helyzetnek tudatában, azonban az 19%0-ban tartott konvenció már utasította az egyetemes végrehajtó tanácsot, hogy azonnali lépéseket tegyen nemzetközi konferencia egybehivására, melyen részt vegyenek a világ munkás­szervezetei, hogy végre már nemzetközi alapokon szervezkedjék és működjön a munkásság. Azonban ennek a törekvésnek is elébe vágott bizonyos háborgató körül­mény. POLITIKAI TÉVELYGÉSEK A gyakori csatlakozástól megcsömörlött szocialista munkásság az egész világon összesereglett az orosz szocialisták hívá­sára és megalkották a politikai internaci- onálét (a hármast) moszkvai központtal. Ehhez az internacionáléhoz,- a jóhiszemű szocialista munkásokon kivi'd, a szerencse­lovagok és kalandorok hordája özönlött Később aztán a szindikalista szerveze­tek közeledtek jobban egymáshoz s meg­alkották a saját “Munkások Nemzetközi Szövetségét” berlini kö/ponttal. Azon­ban megengedték a moszkvai politiku­soknak, hogy belekontárkodjanak ismét a munkások ügyeibe és különösen az újon­nan alapított szövetség beliigyeibe; ezért elvesztették a többi haladó szervezetek bizalmát és támogatását, miáltal teljesen és kizárólagosan szindikalista és anarcho- szindikalista, de többnyire anarchista ele­mek ellenőrzésébe került és azzá vált. így történhetett meg, hogy a munkásság is­mét elesett az alkalomtól, hogy olyan nemzetközi szövetség létesüljön, amely teljesen mentes politikai befolyásoktól. AZ IWW JELENLEGI ÁLLÁSPONTJA Az IWW nem lévén sem szakmai, sem politikai vagy tisztán szindikalista egye­sülés, igy tehát nem azonosíthatta magát és nem is csatlakozhatott a három nem­zetközi szervezet egyikéhez sem. Elvileg is ellenezve a politikát és a szakmai szer­vezkedést, az IWW szemben találja ma­gát úgy az amszterdami, mint a moszkvai internacionálévai. Azonban barátságos ősz szeköttetésben van a berlinivel és telje­sen hajlandó kooperálni az azt képező munkásszervezetekkel, amikor arra alka­lom adódik és ahogyan a körülmények azt I megkövetelik. Fönnállása óta az IWW, (támogatott is minden munkásküzdelmet a {kapitalizmus ellen mindenütt és minden időben, tekintet nélkül, hogy milyen szer- (vezet vezette azt a küzdelmet, vagy mi- | lyen szervezethez tartoztak a harcban álló munkások. Minden iparilag fejlett országban van- | nak forradalmi munkásszervezetek, ame­lyek éppen úgy, mint az IWW, nem azo­nosíthatják magukat egyik jelenlegi In- ternacionáléval sem. Az IWW kötelessé­gének tartja, hogy összeköttetésben le­gyen az ilyen szervezetekkel, hogy meg­vitassuk egymásközt az eltérő taktikai kérdéseket és terveinket stb. Ez megtör­tént az utóbbi években és megállapíthat­juk, hogy az IWW programja nagyon kedvező fogadtatásban részesült . egész Európában. Az ilyen' bartáságos belső viták szoro­sabb összeköttetésekre vezethetnek és szélesebbkörü együttműködés lehetőségé­nek alapjait építik, ami pedig szerves nemzetközi egyesülésre vezet az érdekelt szervezetek között. Amidőn a szervezetek ilyetén működése már megvan, az is lehető vé válik majd, hogy a berlini Internacio- náléval is teljes egyesülés létesüljön. Mert amig az IWW-nak nincsen logikai tarto- zandósága a tisztán szindikalista, avagy anarcho-szindikalista Internacionáléban, — addig több ipari szervezet csatlakozásával elérhető volna az átformálása, kristályo­sítása és az IWW-hoz hasonlóvá válhatna, ahol anarchisták, szindikalisták, szocialis­ták és egyék isták, valamennyien együtt­működhetnének egyetértésben a közös célért. Az IWW a leghatározottabban az ame­rikai kapitalizmus ipari központosításának eredménye. Ez a kapitalista ipari formá­ció az egész világon rohamosan tért hódit. Tehát, amint az embert követi az árnyé­ka, úgy követi az IWW a kapitalizmust a világ legeldugottabb zugába is, ahol fejét fölüti. Azt mondják, hogy a kapitalizmus kitermeli a maga sírásóit; azok a sírásók pedig szervezett munkások kell, hogy le­gyenek és valamennyien vörös kártyát hordjanak zsebeikben — A VIÁG IPARI MUNKÁSAI SZERVEZETT VÖRÖS KÁR­TYÁIT. — Ha éhen kell halni a munkán is, in- jkább megkíséreljük széttörni ezereszten- ;t dós láncainkat.

Next

/
Thumbnails
Contents