Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-12 / 661. szám

BÉRMUNKÁS 7 oldal A COLORADO! HÓDÍTÁS Irta: ED DELANEY. Prominent harcosa az I W W-nak. Z EGYESÜLT államok munkásosz- tálya éppen úgy felfogja az uj eszmék magasztosságát és alkalmazza újabb módozatait, mint ahogy az Angol munkásság egysze­riben felkapja az általános Amerikai hu­mort. Ugyanígy felismerhető és a gondo­lat legszorosabb értelmében észrevehető e különösség azonossága mindkét ország munkásai közt, midőn véglegesen fölis­merték a szóbanforgó kérdés teljes ér­telmét, hogy úgy lehet amint azt alkal­mazni szándkoztak . a felismerés révén aztán neki látnak a cselekvésnek, legyen az valamely uj eszme, az Amerikaiaknak, vagy uj humor az Angoloknak. így volt a coloradói bányászokkal is. Esztendőkön keresztül letiporták a munkáltatók a bányászok szervezeteit. Habár történtek kisérletek a bányatár­sulatok önkényeskedéseinek megtörésére, azonban valamennyi kísérlet az előzőhöz hasonlóan kudarccal végződött. Törvénye­ket hoztak a bányászok érdekében csu­pán azért, hogy legyen mit figyelmen ki- vü hagyni. Az idő egyre múlt és mú­lásával csak tetőzte a bányásznép szen­vedéseit, helyzetét pokolivá tette és bár­mennyire sztoikusán hangzik, mégis pa­nasz nélkül tűrte az állati bánásmódot. Csak néhánynak jutott ideje arra, hogy újabb támadási módozatokat dolgozza­nak ki és csak néhány kapta fel az újabb eszmét, midőn először tárták eléjük az IWW szervezői. Tekintetbe véve az ilyen körülménye­ket, nem csoda tehát,.-hogy amidőn 1927 szeptemberében bejelentés történt, hogy az IWW sztrájkra hívja a bányászokat október 18-án, úgy . a. bányászok, mint munkáltatóik alaposan hozzá láttak a felgyürkölőzéshez. A bányászok felgyiir- kölőztek, mert semmi egyebet, mint vesz­teségeket nem mutathattak föl előbbi küz­delmeik gyümölcséül. Sokan azon a nézeten voltak, hogy az állam területén lévő valamennyi bányá­nak kihívása teljes lehetetlenség. A munkáltatók pedig mosolyogtak ma­guk közt, sokan pedig hangosan fel is kacagtak a sztrájkhivás bejelentésén. Biztosak voltak, hogy az előbbi sztráj­kokban alkalmazott eszközeik olyan ter­mészetűek voltak, hogy még a jövendő sztrájkok lehetőségeit is, vagy legalább jelentőségét megsemmisítik. Tényleg olyan eszközök voltak azok, hogy még az olyannyira ismert kemény emebere- ket, mint a bányászok, képesek voltak megfélemlíteni. Hát. vaj jón nem volt az államgépezet ellenőrzésükben, rendőrsé­gével, államőreivel, katonaságával, bíró­ságaival egyetemben, hogy minden elha­tározásukat golyóval és birósági rende­letekkel alátámasszák? S ha még ez sem bizonyult elégségesnek, hát nem volt-e kéznél az emberi söpredékből verbuvált orgyilkos bérenc banda? Az összetartás nagyon helyénvaló, azonban csak a mun­káltatók részére és nem a bányászok, az “aljas” szénkaparók részére. Dacára az ilyen körülményeknek, az IWW bejelentette az állami ipari bizott­ságnak, hogy általános sztrájk lesz elren­delve az állam területén és ez a bejelen­tés a coloradói törvények által előirt szabályok szerint történt. így múlt az idő és múlásával több és többen csatlakoztak a sztrájk eszméhez. A bányászok közül sokan kíváncsiságból csatlakoztak a mozgalomhoz; kiváncsiak voltak, hogy valyon az IWW és harci módja külömbözik-e a régi szakmai szer­vezetektől ; mig többen az egész ipar megállításának gondolatával tértek haza és otthon gondolkozva a dolgok felett,| kezdték értékelni önön erejüket, amit! együttesen alkotnak. Olyan óriási volt az ; összetartás érzetének terjedése, hogy a; munkáltatók gunymosolyaikat otthonfe­lejtve, judás ábrázatot öltöttek és békes­séget kezdtek prédikálni. Aztán következett az ö bejelentésük,; közvetlen a sztrájk előestéjén, hogy ma­gasabb bérekeket adnak a bányászoknak és ezt csakis a bányászok iránt érzett | szeretetükből teszik és azért, mert lojá­lis bányászaik a Rockefeller által előirt szabályok szerint kérelmezték bérük fel­emelését. Tehát szó sem volt a szervez­kedés jogának elismeréséről. Kezdték felismerni, hogy a vérig szipolyozott bá-' I nyászok eltökélt szándékkal néznek a harc elébe, aminek bizonyságát láthat­ták abból a kétnapos sztrájkból is, amit a walsenburghi kerületben Sacco és iVanzetti törvényes meggyilkolása elleni : tiltakozásul a bányászok az IWW hívá­sára tartottak. Láthatták már abból is, hogy nem üres fenyegetés, de eltökélt határozat, hogy tovább már tűrni nem fogják a könyörtelen elnyomatást. Elkövetkezett tehát október 18-kának jfelviradása és a bányászok ezrei vonul­tak ki viskóikból, azonban nem a bányák felé irányították lépteiket, hanem a szer­kezet gyüléstermei felé. Gyűlések soro­zata következett és megszervezték a pi­ket vonalt. Az IWW szervezői megma­gyarázták az önfegyelem szükségességét ; és miként kerülhető el az erőszakosko­dás; megmagyarázták, hogy a sztrájk irányítására bizottságokat kell választa- | ni, szóval minden előkészület megtörtént jegy sikeres sztrájk levezetésére. Forra­dalmi dalok hangzottak el a kemény aj­kakról, a dac és elhatározás dalai voltak ezek, amint bátran kivonultak a piket vonalba. A “Solidarity” tüzelő akordja j hangzott mindenütt és megrögzitette az elmékben, hogy “tartózkodni kell azok­tól, akik erőszakoskodást hirdetnek.” Napokon keresztül szüntelen mozgás­ban voltak a bányászok és pedig nem j kettes és hármas csoportokban, de hatal­mas tömegekben vonultak fel piketelni. Szüntelenül dalolva, egymást tüzelve a kitartásra a amint egyik helyről másikra vonultak, százak, ezrek csatlakoztak, duzzasztották a harcosok sorait. Az est beálltával pedig gyülekeztek helyiségeikben hatalmas tömegekben és nyilvános gyűlésen tárgyalták az esemé­nyeket. Szónokok voltak kéznél állandó­an, akik majd minden nyelven képesek voltak a kérdéseket érthetővé tenni a ke- jrületekben. Mély hangú szláv szónokla­tok hangzottak fel kérdésekben és min­den kérdés után felzugott a helybenha­gyó felelet a hallgatóság soraiból, ami egyáltalán nem hasonlított a templomi kongregáció magatartásához. Mexicoiak a már hazulról megszokott gesztusukkal valóságos nyomot hagytak • a szemlélő­ben. Olaszok gyakorta túlságosan heves kitöréseikkel, majd pedig mély szomorú­ságukkal, de kezeikkel egyre gesztiku­lálva szintén az elhatározás és együvé tartozandóság érzetét tolmácsolták. Az­tán ott voltak az oroszok, magyarok, franciák s angol nyelvűek mind együvé olvadva, egy gondolatot megvilágítva, tárgyalva. Mindannyian egy elhatározást, egy helyzetet, a bányászok rabszolgai sorát tárták a hallgatóság elé. Az IWW harcmodora bontakozott ki mindenütt, hogy miként lehetséges győzelemre vin­ni a nagy harcot. Kitartó sztrájkkal! Szo­lidaritással vihető csak győzelemre! A sztrájkbizottságokat már a harc ele­jén megválasztották, ezek pedig kitar­tottak az előzetes követelések mellett, amit az aguilari konferencián a bányá­szok meghatároztak. A követelések 22 pontban voltak megállapítva és legfőbb közöttük a jacksonvillei bérskála vissza­állítása, az állami bányászvédelmi törvé­nyek szigorú betartása, a bányászok ál­tal beállítandó mázsáló joga, tárna bizott­ságok fölállításának joga és a szervezke­dés jogának elismerése voltak. Vala­mennyi nagyon fontos a bányász életé­ben, valamennyi jogos és igazságos min­den tekintetben és valamennyi olyan szerény és mérsékelt, hogy valamennyi munkáltatónak önként teljesíteni kellett, ha csak szikrányi emberi érzés lakozik bennük. így kezdődött ez a felejthetet­len harc, ami megmozgatta az egész vi­lágot. Egy olyan harc, olyan sztrájk, melyhez hasonló még nem játszódott le az amerikai bányászatban és méltó volt ahoz a szervezethez, amely kezdemé­nyezte és levezette, az Industrial Wor­kers of the World Ipari Szervezetéhez. Ez volt a leghatalmasabb sztrájk ami valaha ebben az iparban kitört. Soha előtte hasonló követelések nem történtek, soha hasonló megnyilvánulása a szolida­ritásnak nem volt, soha hasonló straté­giával még munkások nem harcoltak, mint ami ebben a harcban a keményen eltökélt bányászok közt megnyilvánult. Határozottan megállapítható, hogy csak­is az IWW utján volt lehetséges, olyan szervezet utján, amely a teljes ipart együvé kovácsolja, hogy amilyen nagy területen voltak a bányák, olyan széles­körű lehetett a sztrájk karakterben, ha­talmas előrelátásban, ruganyosságban ahoz, hogy megfigyelve a munkáltatók minden mozdulatát, akként irányulhatott a sztrájkolok cselekvése, taktikai válto­zatai. Minden múló nap után tapasztalható volt, hogy a gyűlések sorrenje ernyedet- lenül folyt, a piketek erősen tartották magukat. Sőt soraik egyre hatalmasabbá dagadt. Kivétel nélkül, minden bánya szünetelt az államban, óriási tömegek­ben vonultak fel a bányászok, a kerüle­teket sorrendben felkeresve, autó kara­kánnal eljutva még a legelszigeteltebb vidékre is s ahol megfordultak, a bányák­ban mindenütt munkabeszüntetés tör­tént. Freemont megye volt az utolsó amely beadta derekát és végül is a sorba állva az állam 443 bányája közül 325 tel­jesen szünetelt a sztrájk következtében. Ez pedig nem nyári időszakban történt. Ellenkezőleg abban az időszakban, ami- : kor a legnagyobb kereset var a szénre. 'Amikor a bányabárók erszény''’1't vélték nagyra duzzasztani. A nvf rt-'>k te- 1 hát megvoltak lepve, álmél- nötak, hogy hiába van bíróságuk, rendőrségük, kato­naságuk és aljas bérenc bandáik, a

Next

/
Thumbnails
Contents