Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
BÉRMUNKÁS 5 oldal minden áron és ezért gyakoriak voltak gyiilésezéseik. A gyűlések berekesztése után azonban kék szemekkel s feldagadt orral távoztak el onnan. Tehát a lumber röszt maga sem akart egyezkedni, de a t -.trájk letörésére készülődöd és nem tűrte, hogy tagjai közül bár meghasonuljon a tröszt érdekeivel. 0\ folyósításával tiltották meg tagja hogy egyenként egyezkedjenek és ij. 'ájk tartott tovább. Ekkor már világos volt, hogy a munkások nem az egyes munkáltató, hanem maga a tröszt ellen harcolnak. Midőn a sztrájk már két hónapja tartott, felmerült a kérdés, hogy miként lehessen tovább financirozni. Nagyon kevés támogatás érkezett be kívülről. így tehát a sztrájkolok egyöntetűen elhatározták, hogy a munkára helyezik a sztrájkot. Ami azt jelentette, hogy visszatérnek a munka helyekre és ott folytatják a harcot akként, hogy nem dolgoznak nyolc óránál többet naponta. Mert hiszen ez volt a legfőbb követelés, amit a fabárók teljesíteni nem akartak. ígértek béremelésben kétszer annyit, mint a követelés, azonban a nyolc órát nem akarták megadni, nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a munkásoknak maguknak kell bevezetni a nyolc órás munkanapot. A munkások kiválasztottak maguk közül egy időjelzőt és amikor a nyolc órát ledolgozták az megfujt egy sípot, ami a munka abba hagyásának idejét jelezte. Gyakori esetben már az első napon el- bocsájtották az engedetlen munkásokat, azonban az újonnan felvettek is ilyenkép dolgoztak teljesen pánikba kergetve munkáltatóikat. Az első napon rendesen kidolgozták a régi időt, azonban a többieken már csak nyolc órát. Bekövetkezett hát az erőpróba. A munkások erősebbeknek bizonyultak, mert hiába volt a gyakori csere, mindannyian csak nyolc órát .voltak hajlandóak dolgozni. A munkáltatók anyagi vesztesége pedig napról-napra emelkedett. A kisebb társulatok egyeztek ki előbb s végül a nagyobbaknak sem volt más választásuk, mint belenyugodni a nyolc órás munkanap érvényesítésében. A munkaviszonyok javulása nem kevesebb mint 25 dollárba került a munkáltatóknak a 40.000 munkásra, ami végösszegben millió dollárokra rúgott. A napi két órás időredukció, egyben redukálta a napi produkciót vagy egy dollárral fejenként és ehhez hozzá számítva a béremelést, az összeg 80.000 dollár napi '■ veszteséget jelentett a fa trösztnek. Felszámítva aztán az egyéb kiadásokat is, elképzelhetjük, hogy miért voltak annvi- , ra ellene a nyolc órás munkanap behozatalának. Ki is tört a fabárók minden vadállati ösztöne az IWW ellen 1919 november 11-én Centralia-ban. Gyakoriak és brutálisak voltak a munkáltatók támadásai az IWW ellen, azonban minden törekvésük meghiúsult a szervezet leterején és hivatottságán. A gyakori támadások sok energiát és anyagiakat emésztettek föl, meggyöngitették részben a szervezetet, sok esetben majdnem kiheverhetetlen veszteséget okozva, azonban az IWW létezik és hivatásának teljesítésében nincs hatalom,, amely meggátolná, feltartóztathatná útjában. Nehéz harcok jelzik az IWW huszonöt esztendős útját és fejlődését. Ez azonban csak az idő nagyságát jelzik, de nem magát az utat, melyet eddig megtett. Mert az IWW útja a termelt javak teljes érmékének a megszerzéséhez vezet, azok | részére, akik azt termelik. Gyűjtsük hát erőinket, hogy mielőbb elérhessünk oda. Olvassa az IWW angol lapját az Industrial Solidarity-t KERESZTUTNÁL (Folytatás az 1-ső oldalról) sokak részére, hogy osztályának érdekében cselekedjenek. Elérkeztünk pedig már ahhoz a ponthoz, hogy a cselekvés már nem késhetik soká, ha meg akarunk menekülni az önkény vassarkainak nyomása alól. A fascizmus csápja átöleli az egész világot. Hatalmas tömegek szinte apátiába estek és tehetetlenül tütik, hogy még a megengedett csekély szabadságuktól is megfosszák, elvegyék a megélhetés lehetőségét, becsukják a gyárak kapuit, amidőn szükségben szenvednek népek milliói a föld kerekségén. Mégis kezd a reménység szikrája fökföl lobogni. A munkásosztály utódainak a száma gyarapodik, ő képezi az alkotó erőt, az építéshez való akarást. Társadalmi igazságosság, magával született észszeriiség, a fejlődés hozza magával, melynek megvalósulása elkerülhetetlen. Ti pedig, akik kedvetlenek lettetek a rettenetes apáthia láttára, gondoljatok csak azon kevesekre, kik az osztályharc soraiban elől vannak. A munkás- osztály előharcosaira, a megvívott nagy kürylelmekre, az elesettekre és elfogot- takra. Mikor ezekre gondoltok, újból erőt meríthettek a további küzdelemre, gondolatban is kiépíthetitek a szolidaritást. Halljátok meg az előharcosok harci dalát, arrant a harc közepette éneklik. Lássátok meg azt a tüneményesen fenséges ellent- állást, amelyet az egyenruhás törvényte- Iencjfkkel és rendkívülien törvényes csőcselékkel szemben tanúsítanak és viszik egyre előre a társadalmi forradalom zászlaját. Tegyétek félre a kétségbeesést! Le a kishitüek cinizmusával! Tüzeljetek cselekvésre és bizalomra, mert igazán a “fejlődés teszi reménységeinket tudományossá” ! Hát lehetséges az, hogy miután harcok közepette megtanultuk, hogy hogyan kiizdjünk, szenvedtük át vereségeink kínjait, győzelmeink éltető örömeit kifogyhatatlan ellenségeink sorai fölött, hogy ne látnánk előttünk a munkásosztály minden jbizonnyal bekövetkezendő végső diadalát? i Hát ennyire gyávák volnánk, hogy harc nélkül megengednénk, hogy az önkény- uralom vassarka agyontiporjon, hogy amint Jack London jellemezte: Oh szabadság, van-e ember ki feladjon Ha érezte már éltető sugarad lángját? A reakció, a fascizmus hordája, ultra- kapitalista uszályhordozók, elszánt cselekvéseikkel nem-e ennek a rendszernek rothadását mutatják? A mi kötelességünk, amely főforrása életünknek, öröme sziveinknek, hogy agitáljunk szüntelenül, mind addig, mig meg nem mozdítjuk a szenvedőén tűrő tömegeket lázadásra. A tömegek tanulékonyak és nekünk kötelességünk tanítani őket. Agitátorainknak időről-időre sikerült ezreket megmozgatni, | ellentállásra ösztökélni munkáltatóikkal szemben és úgy harcoltak, mint legyőzhetetlen falanksz — győzelmet győzelemre aratva. Megszokszorosithatjuk agitációs j erőinket, ha minden IWW-ista fáradhatatlan agitátor lesz, megmozgathatjuk a munkásság millióit, hogy harcbaszálljon nem csak a mindennapi kapitalista termelés mezején, hanem arra is, hogy számon- kérje és kétségbevonja a kapitalizmus tulajdonjogát a termelés eszközei fölött. Min den az akciótól függ. Mindent nyerhetünk akció által és mindent elveszíthetünk akció nélkül. Száz esztendő alatt a munkásság közelebb ért szabadságának megvalósulásához, mint jelen századunk előtt a korszakok folyamiin. Amidőn a félelmetes gondolat megszületett a modern munkás agyában, mely kétségbevonja a kapitalizmus tulajdonjogát a termelés és kereskedelem, abban a pillanatban halálra lett Ítélve a rablók osztályának uralma. Mert ez a gondolat nem fog kiveszni a munkásság agyából. Ez a gondolat élni fog, megerősödik és bejárja a világot. Minden talpalatnyi földön föltalálható, minden kikötőben. minden gyárban, minden városban és faluban. Nyughatatlanul terjed, nem alszik, állandóan rágcsál, kihalhatatlan gondolat nemzetközileg megérthető, a társadalmi forradalom vörös gondolatát. Agitáljatok bátran, erőteljesebben, szüntelenül propagáljátok, termékenyítsétek ezt a gondolatot. Csak ez lehet hősies kitüntetésiek, hősiesség, amely fölülmúlja .tábornokok, királyok és egyéb igába és halálba hajszolok hősi kitüntetéseit, mert ez az egyetlen hősiesség, melyért küzdeni érdemes, mely örömet hoz mindnyájunk számára ebbe n szomorúsággal telitett világba, boldogásgot, mely az ipari egyenlő- löségen, igazságon és a bérrabszolgaság bilincseitől való fölszabaduláson épül. Nekünk a sötétség nagyon hosszúnak tetszik, de látjuk már a felkelő nap vörös sugarait és a tárasadalmiatlanság homályában észrevehetjük a kapitalizmus remegését az örökös tiiz fel-fellobbanó lángjánál, — élesszétek hát jobban az elégedetlenség parazsát, szítsátok, hogy az égig lobogjon az igazságtalanságot elenyészte láng. A bennünket körülvevő sötétségnek vége lesz egyszer. Fajtánk, a dolgozó emberiség egy egész világot épített föl. A fejlődés végre megértette és érintkezésbe hozta velük a nemzetközi egyenlőség akarását. A munkásosztály géniusz, energikus és építő szelleme és ereje megmutatta, hogy szükségtelen éhségnek, nyomornak és nélkülözésnek létezni. Azonban -a jólét megvalósulásának útjába esik a rettenetes bűnös kapitalizmus, melynek szétágazó gyökereit lassanként irtjuk. Össze kell neki dőlni. Vele együtt dől romba a bérrabszolgaságé bűnözés, háború, tudatlanság, pazarlás és nyomor. Romjain fölépül az ipari népjólét, a szabad emberiség hona, boldogság, felebaráti szeretet és minden, ami az emberi életben szükséges. Valóra válik a mártírok reménysége, küzdelmeink álma, a legyőzhetetlenül szervezkedő VILÁG IPARI MUNKÁSAINAK SZERVEZETT EREJÉN !
