Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS FORRADALMI OSZTÁLY SZERVEZET j j M BA a társadalmi fejlődést meg- érteni akarjuk, ugv kell te- § jé kintenünk, mint a történelmi fejlődés folyamatát, melyet az emberi akarat befolyásától mentes, független törvények irányítanak s a tudatossá • és intelligencia ahelyett, hogy reá hatá, $ gyakorolna, — a leghatározottabban — tőle van függővé téve”. Éppen abban találjuk annak okát is, hogy nyáron a népek másként öltözködnek, mint a téli időszakokban, hogy a természet és annak változatossága különböző viszonyokat'teremt és ‘‘ha a társadalmi, változások, átalakulások, forradalmak okát keressük, nem szabad kutatnunk az j emberek többé-kevésbé kuszáit gondolataiban: az általunk alkotott jó és rossz, igazságos és igazságtalnság fogalmában, nem is a filozófiába, hanem a különböző korszakok ökonomikus összetételében”, j Az ősemberek az emberevést a legtermészetesebb dolognak tartották. És mi, a I mai emberek, még az emberevés gondo-: latától, annak puszta említésétől is megborzadunk. És mégis, ha a kannibáilzmust számos szemszögből bírálatunk tárgyává; tesszük, megállapíthatjuk, hogy az tu-j lapdonképen egyik leghumánusabb forma volt az eddig ismert formák között, melyet az emberek egymás pusztításában gyakoroltak. Mikor a termelőképesség olyan fokot; ért el, hogy egy ember már nemcsak any-1 íiyinak termelésére vált képessé, ameny- nyire önmagának föntartásához volt szüksége, hanem annál többre, a kannibálizmus megszűnt és a í’abszolgaság vette kezdetét. A rabszolgaság bevezetésével természetesen osztályokra tagozódott a társadalom. Az erkölcsök is osztály-karaktert öltöttek. Ahelyett, hogy “jó mindaz, ami a törzs érdekében történik”, uj jelszó születik: “Mindaz jó, ami az uralkodó osztály érdekét szolgálja és minden rossz, ami az ellenkezője”’. “A korok uralkodó szelleme mindig olyan volt, amilyent az uralkodó osztályok alkottak”. Az uralkodó osztálynak szervezkednie kellett, hogy uralmát megtarthassa s igy keletkezett az “állami!” Az állami nem egyéb, mint az elnyomatás, az erőszakos-1 ság szervezett hatalma, amelyet az uralkodó osztály azért gyakorol, hogy ural-1 mát föntartsa. Az államformák is változtak és változásnak vannak alávetve, időről-időre, amint a viszonyok változnak. Mindig különböző színekben, nemzeti egyenruhában jelentkezik, de önmagát meg nem tagadja, megmarad “államnak”. Az osztályelnyomatás gépezete, a melyet, mint “államot” ismerünk, véglegesen csak akkor fog eltűnni az élet színpadjáról, ha az utolsó osztályharc befejezést nyer. Az ötödik században, az észak barbárjai végigsepertek Nyugateurópán s útjukban borzalmas pusztítást vittek véghez, mignem elértek a tengerig, ahonnon visszafordultak. A rögtörő rabszolgák, jöttük hírére, az erdőségekbe menekültek. Remegés fogta el őket, mikor a szervezett barbárok kezei közé kerültek, kik ahelyett, hogy bántották volna őket, imigyen szóltak: “Ne féljetek, hiszen nem fogunk megölni benneteket. Dolgozzatok tovább, törjétek a rögöt, de ne felejtsétek el, hogy mindaz, amit termeltek, a miénk lesz, kivéve annyit, amennyi puszta életetek föntartásához szükséges”. Ekkor vette kzedetét a feudalizmus, mely több, mint ezer esztendeig tartott a maga borzalmasságában. Folyt az elnyomottak vére, patakzott a könny évszázadokon keresztül. Azon idő alatt az uralkodó osztályokat a királyok vezették, akik azt állították, hogy születésadta jogaik vannak embertársaik fölött való uralkodásra és rablásra. Beborult az égboltozat az emberi társadalom fölött. A tudatlanság és babona kísérteties ködrétege, a félelem, szinte hozzátapadt az emberiséghez. “A szabadság hangját elfullasztották és gyilkosok trónosultak a királyi trónokon. Az üldözés tüzének lángja a magasba szökött és leperzselte végtagjait a sok, megszámlálhatatlan mártírnak. Hősnők és férfiak epedve sóvárogtak a sötét kinzó- kamrák mélyén”. “Hegyhalmok képződtek a gondolkozók tüztől edzett fehér csontjaiból, kik az igazságkeresés útjára léptek”. Még szerencse, hogy. a társadalom nem tömött ércből való. összetétele organikus és nemcsak hajlamossága van a változáshoz, hanem állandóan változik is. A feudalista társadalom keretein belül lassan, fokozatosan ‘kifejlődött az árutermelés, tudniillik a kapitalista termelési módszer tökéletesedett. Alakultak a gyárak, majd jöttek a gépek és kibontakozott a modern ipar. Amerika fölfedezése és a világpiacok befogadóképessége növelték az árukeresletet. Az áru tulajdonképen nem más, mint “bármely használható dolog, melyet fölcserélés céljából, munkával teremtünk meg”. És mindenki vésse gondolatába, hogy a cserére való termelés — a kapitalista termelési módszer. Amint fejlődött a kapitalizmus a feudalista társadalmi rendszer keretein belül, a kapitalista osztály — vagy burzsoázia — úgy gyarapodott vagyonilag és hatalmilag. Kény- szeritették, erőszakolták őket nagy adók és járadékok fizetésére. A papok s királyok megkövetelték a jövedelemből a maguk részét, de ezen reakciósok minden erőlködése dacára nem tudtak a fejlődés elé gátat emelni, nem voltak képesek a fejlődés kerekeit visszafordítani. A kapitalizmus nőttön-nőtt. Hatalmasodott a kapitalista osztály vagyonban és erőben egyaránt, mignem elérkezettnek látta az időt arra, hogy az uralkodó osztályt tetemre hívja. Itt megkaptuk olyan állapotoknak képét, melyeknek megismétlődniük kell, még mielőtt a forradalom bekövetkezhet. Vagyis, “a régi társadalomnak érintkezni kell először az ujjal, mielőtt a magzat megszületik”. Végre eljött a nagy pillanat, erőpróbára került a sor a régi és az uj társadalom között. A forradalmak egész sora rázta meg a világot. A régi társadalom térdre hullott, összeroppantotta az uj, a nálánál sokkal erősebb, hatalmasabb! A kapitalista osztály lett az uralkodó osztály. De a kapitalista termelési módszer továbbra is megmaradt. A társadalom struktúrája nagy változáson kellett keresztül menjen, hogy hozzá idomuljon az uj viszonyokhoz, melyeket a kapitalista termelési módszer teremtett meg. És minden úgy történt, ahogy Írva vagyon! Itt Irta JAMES P. THOMPSON, az I. W. W. egyik alapítója van a kapitalizmus, a kapitalisták paradicsoma, a burzsoázia korszaka. A feudalista társadalomban a földbirtokos osztály volt az uralkodóosztály és a hatalmas érdekcsoportot abszolút monar- ehisztikus államformák képviselték. Bármely országban, ahová bevonul a kapitalista termelési mód, látnunk kell, amint “a földbirtokos érdekeltségek” mellett, szinte párhuzamosan fejlődésnek indul egy egész csomó más érdekeltség is, például: kereskedelem, gyáripar, szállítás, olaj, acél, faipari érdekeltségek, stb., a melyek valamennyien a kapitalista osztályhoz tartoznak. És mégis az a tényállás, hogy a kapitalizmus kezdetleges kibontakozásának idejében az ilyen érdekeltségek egyike sem képes saját ipara fölött sem uralkodni, nem is beszélve az országról. Ez képezi alapját a demoki'á- ciának. A kapitalista osztály, miután legyűri a feudalizmust, kapitalista kormányt állit föl. Az abszolút monarchia helyet enged a törvényes monarchiának: a köztársaságnak és megszületik a képvi- seltetésen épült kormányrendszer. “A gazdasági termelési , módszer formája és a termeltjavak értékesítési módja képezi az egész társadalmi rendszer struktúrájának alapját”. A kapitalizmusnak iskolázott munkás- osztályra van szüksége. Olyan munkás, aki sem irhi, sem olvasni nem képes, nem felel meg a termelésben: nem tudja a teherárut szortírozni, a pénzt megszámlálni. és a könyveket vezetni; a mérőeszközöket, az ezred és hajszálpontosságot mutató instrumenteket, stb., használni. A kapitalizmus hatalomra jutásával egy időben megnyílnak a szabad iskolák, mert a kapitalista osztály érdeke, hogy a munkás termelőképességét fokozza, hogy megrövidítse a munkanap azon részét, melyben magunknak termelünk és meghosszabbitsa a munkanap azon részét, mely alatt az ő részére gyártjuk a profitot az értéktöbbletet. Nevelnek bennünket, hogy tökéletes instrumenttá formáljanak át, mint termelőket a termelésben. Azonban az még nem elégíti ki őket, hogy nekik dolgozunk. Félrevezetnek, hamisan nevelnek bennünket, hogy harcoljunk is értük. “Még képzeletben is furcsa az, ami a valóságban történik, hogy a szolgák osztálya harcba száll azon rendszer védelmezésére, mely őket szolgaságban tartja”. A kapitalizmus a bérrabszolgaságon épült. A kapitalista bérmunkást alkalmaz, hogy vele vagyont termelhessen; a vagyon egy részét — munkabér formájában — visszaadja és a többit megtartja magának. Mi nem munkát, hanem munkaerőt adunk el a kapitalizmusnak. “Ami a kapitalistát a munkapiacon érdekli, az nem munka, hanem munkás; a munkaerő, amit a munkás elád”. A munkaerő éppen úgy megkülönböztethető a munkától, mint a gép a vele megmunkált tárgytól. “A munkaerő nem más, mint az ember szellemi és fizikai energiája, melyet a termelés processzusával vagyonná formál”. Megpróbáljuk illusztrálni a bér-rabszolgát. Képzeld el magadról, hogy te egy automobil tulajdonosa vagy és valaki egy ilyen propozicióval jön hozzád: “Én használni akarom a te gépkocsidat addig, amig az elkopik. Használat fejében adok
