Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
November 12. BÉRMUNKÁS 9 oldal mártírjaink és védelmük Másképpen 3esz holnap, másképpen lesz végre, Uj arcok, uj szemek kacagnak az égre. Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Uj lángok, uj hitek, uj kohók, uj szentek, Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek. Ady. Vannak sokan, akik távol állanak a munkásmozgalomtól, vészben tudatlanság avagy nemtörödöttséghől és halvány sejtelmük sincsen, hogy milyen sokan voltak és vannak akik áldozatai lettek eme nagy tömeg közömbösségének. Arról sem tudnak, hogy eme áldozatok révén, a nagy i tömeg általános helyzete javult és ők is részesei annak. Azonban minket akik a munkásmozgalomban résztve- sziink, nem csiiggeszt el ezen alvó tömeg, nem ingat meg bennünket szilárd hitünkben. Tudjuk, hogy minden lépés, minden szenvedés és minden kiöntött vér idővel meghozza azt, amiért ők rajongtak s amiért semmi áldozat nem volt sok. Mi, akik hosszú évek során, figyelemmel kísérjük és annak tevékeny résztvevői vagyunk. látjuk hogy a mozgalom mikép ölt nemzetközi farmját, hogy még a tegnap lehetetlennek vált dolog, má- í ma, valósággá válik. És amikor ezt látjuk, ezek az emberek szemünk előtt óriásivá emelkednek, szivünkben fellángol az érzés, a tisztelet és felejthetetlen emlékük. Jön az idő, amikor nem gyászolni ; fogunk, jön mert nem szabad ! hogy meg ne testesüljön az amiért ők annyit és mindenüket feláldozták. A Bérmunkás körül csoportosuló tábor megérti ezt. Ezen lap húsz évi; fennállása óta, soha sem hagyta cserbe az osztályharc áldó- j zatainak ügyét. Eme lap olvasói tették lehetővé, hogy mi | magyarajkuak is hozzá járul- j hattunk és belekapcsolódhat- tunk abba a nagy körbe, a mely sietett támogatni, nemcsak a védelmet, hanem az otthon hagyott anyákat és i gyermekeket. Mennyivel nagyobb bizalmat nyertek a börtönben levők, amikor látták, hogy a hátra hagyott feleségeik és kicsinyeik nincsenek elhagyatva és nem állanak a világtól eltaszitva. Ezt bizonyítják a kapott le velek, melyeket a börtönből a munkástársaink a védelmi bizottságnak Írtak. Jelenleg folyamatban a nagy Kentucky bányász pör, amire későbben visszatérünk. Amint az idő múlik, sok esetben a múlt elhomályosodik előttünk és miután a mindennapi küzdelem leköti a figyelmünket, igv talán helyén volna a múltból egyes eseteket felidézni, úgy a saját emlékezetünket felfrissíteni, valamint az uj olvasók érdekében, akiknek talán nem volt alkalmuk a tényekről tudomást venni. Az osztályharc nem mai keletű, amióta egyik embernek sikerült a másikat kihasználni, alapozta meg a további menetét, amely idővel, különösen a mai napig, mindég jobban fokozódott, amint az egyéni kizsákmányolás csoport formát öltött az úgynevezett ipari trösztök formájában. Mindamellett a helyszűke miatt nem mehetünk nagyon vissza a múltba, habár felemlíthetjük, hogy Dózsa György több évszázaddal ezelőtt már az osztályharc áldozata volt, aki az elnyomott földművelőket próbálta védeni amiért a magyar mágnások máglyán elégették. Persze aki odaát magyar iskolába járt visszaemlékezhet, hogy Dózsa Györgyöt mint lázadót és árulót jelképezték. Ez mutatja hogyan hamisítja meg az uralkodó osztály a történelmet. Frank Little Bányászok között van egy ismeretes város, amelyet — véres — névvel jeleznek. Itt van a legtöbb özvegy asszony és árva gyermek. Rézbányák vannak itten, köztük több állandó égésben van kisebb nagyobb mértékben s ennek köszönhető a sok szerencsétlenség és 'mert a bányatársaságok nem tartják be az előirt szabályokat. Némelyik aknában a hőség sohasem kevesebb mint 115 fok és mégis a munkások kényszerítve vannak, hogy dolgozzanak. Junius 8-án 1917-ben az egyik legnagyobb bányában tűz ütött ki és kétszáz bányász égett oda. Napokig nem lehetett a bányát megközelíteni a hulla szag végett. Később belett bizonyítva, hogy a bányatársaság hanyagsága volt, hogy ennek köszönhető, hogy nem bírtak a bányából menekülni. De azért nehi^yje az olvasó, hogy a társaságnak valami baja történt volna. Erre fel a munkások sztrájk ba mentek és követelték, hogy a bányatársaságok tartsák be az állam által előirt védelmi szabályokat. Ebben a tájban jött ide Frank Little az alacsony termetű, aki habár testbe gyönge, de annál erősebb akaratban és a bányászok között jól ismert IWW szervező volt. Sok üldözésen ment keresztül és a börtön falai nem voltak előtte idegenek, de mindez nem bátorította el és hozzáfogott a tevékeny munkához. A bányatársaság tudta az értékét ennek az embernek és így eltökélték, hogy pusztulnia kell. Julius 31-én a mankóira támaszkodva talált az olcsó negyedben magának szállást és ugyanaz éjjel hat ember betört hozzá, kihurcolták az utcára az éjjeli ruhájában és a kocsi hátuljához kötötték s igy vonszolták keresztül a városon és kint a szabadban össze-vissza verték és felakasztották. Végül egy figyelmeztető táblát akasztottak reá, hogy mindenki igy jár, aki a sztrájkban részt vesz. Tehát nem kell visszamenni a régi római időkbe, amikor az 1 embereket kerékbe törték. Több mint húsz másik bányászt lőttek itten meg, akik közül némely ha nem is mindjárt, de később ennek következtében meghaltak. Itten történt, hogy több száz bányászt összefogdostak és vonaton elszállították a sivatagba, hogy ottan éhen és szomjan elpusztuljanak. San Pedroi gyermek áldozatok Nehogy a gyermekek is megtudják a valóságot inkább pusztuljanak el. Csakis igy magyarázható azon támadás, melyet 1924 junius 14-én véghez vittek az itteni munkásteremben előadást rendező gyermekeken. Tiz, tizenkét éves gyermekek voltak, akik az itteni szokás szerint ilyen helyeken kávét is főznek, hogy teljesebb legyen az örömük. Ezen ártatlan gyermekekre rátörtek és többeket a forró kávéba mártottak és foi-- ró zsírral bekenték őket. So- ! kákát közülök egész életükre nyomorékká tettek. Ugyanitt több felnőttet kik jöttek a gyermekeket megnézni, összefogtak és negyven mértföld- nyire elvitték és ottan kátrány nyal bekenték őket és azután tollakat szurkáltak beléjük. A Chicagói nagy pör A radikálisok üldözése nagy arányokat öltött a világháború alatt. Az akkor alkalmas idő volt, elhalgattatni azokat, akik egy jobb rendszerért küzdenek. Százhatvanhat IW W-at vetették börtönbe. Öt hónapig voltak vizsgálati fogságban és a tárgyalás hat hónapig tartott, de az esküdtszék 55 percnyi tanácskozás után bűnösnek találta őket és 14-gyet 20 évre, 33-at 6—10 évre és 12-öt 1—5 évre ítélt. A pénzbírság kitett 2.520,000 dollárt. Az elitéltek között volt Haywood központi titkár, Rothfisher a Bérmunkás szerkesztője és Chaplin poéta, kinek verseit és énekeit az ■j egész ország radikális munkássága magáévá tette, sőt mondhatjuk több más világrész is. A vádló hatóság beismerte, hogy a fövád az IWW elvi I byilatkozata és álláspontja volt. És habár többeket a börtön megtört testileg az eszmét nem lehet börtönnel elhalgat- (tatni. Ezen tárgyaláson az I ügyészség 17,220 törvénysze- [géssel vádolta a IWW-t. Centráliai támadás Ezen a részen nagy erdőségek vannak és annak irtása egy egész ipart képez. Innen szállítják az ország minden részébe a szükséges fa-anyagokat és az egész erdőirtás a trösztök kezében van. A munkások sorsa nem a legjobb volt, amiért több helyen sztrájkba léptek. Ez se- hogysem volt Ínyére a trösztöknek s mindenféle eszközt felhasználtak az üldözésre. 1919 november 11-ép egy csapat megtámadta az IWW helyiségét. A bentíévök védekeztek és a támadók közül egy elesett. De a túlnyomó erő ellen hiába volt az ellenállás és az összes benlevőket a börtönbe hurcolták. Azon éjjel a polgármester rendeletére az egész városban hirtelen eloltották a világosságot és egy csapat mostan a börtönbe hatolt és egyet az elfogottak közül kihurcoltak kocsira tették és egy folyó hídjára hajtottak. Elsőben össze-vissza törték ötét és aztán a hid gerendájára felakasztották. Akkorra már oda sereglett a város előkelősége és erősen megvilágították a lógó testet * és passzióból össze-vissza lövöldözték. Mikor már duhaj- ságuk végett ért a kötelet elvágták és a holttestet a folyóba dobták. Két nap múlva kifogták és elvitték a börtönbe és odadobták a többi foglyok elé, hogy lássák esetleg mi vár őreájuk is. Húsztól negyven évre ítéltek 8-at ezen munkástársak közül. A szövő sztrájk áldozata Az utolsó években a szövő gyár tulajdonosok kezdtek északról dél felé húzódni, abban a reményben, hogy a munkaerő olcsóbb és nagyobb lehetőség van a munkások kizsákmányolására. Itten a déli államokban a munkások még dolgoznak 60 órát hetenként sőt több helyen még többet is. A munkabér pedig oly alacsony volt, hogy a szülők kény telenek voltak gyermekeiket idő előtt a gyárba küldeni, hogy a családi kiadásokhoz hozzájáruljaak. A gyárosok azt hitték, hogy itten a munkások nem mernek megmozdulni, azonban mindennek van határa és a munkások az elnyomatás ellen 1929-ben fellázadtak. Itten is mint a legtöbb helyen az üldözéseknek se hossza se határa nem volt és köztük Wiggins szövögyári munkásnőt, aki jó példával járt elő a sztrájkolóknak, hidegen legyilkolták amikor a többi sztrájkólókkal egy teher kocsiban utaztak. Tőle ered az alábbi kis vers, amely a sztrájkolok ajkain halála után is tovább z^ndült: Elmegyünk hazulról már kora reggel Otthagyva otthont s kis csecsemőt, Mert rabszolgái vagyunk mi a bósznak És gyermekünk éhes nem dajkálják ót. Tudja hát meg a nagy világ, Hogy anyák szive, hogy sajoghat I Ha éhbérböl amit kapunk ! Gyermekünknek mi sem jut. Azonkívül ebből a sztrájkból kifolyólag 7 munkást 50
