Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-05 / 660. szám
November 5. BÉRMUNKÁS 7. oldal A megláncolt Isten A Bérmunkás részére irta BÁNADY SÁNDOR. Ha rád gondolok, ha rólad Írok vagy ha rólad beszélek, agitálok és ágálok: önkéntelenül is felmerül bennem a kérdés, hogy létezik-e tőled hatalmasabb, alkotóbb. istenibb Erő!?Ha tudatom, ilyenkor elmerül e kérdésben és ha atomjaira bontom az erőt, — vagyis az anyagot — az erőt, — amely nem létezik anyag nélkül és az anyagot, amely nem létezik erő nélkül, ilyenkor jövök rá tisztán, meggyőzödötten, hogy te remtőbb erő nem/létezik a te alkotó anyagodnál! Ilyenkor meggyőződésem sziklaszilárd alapja megacélosodik, mert ha elemezlek. kutatlak, arányokba vetlek a természettel és a világegyetem kolosszális erejével: úgy ismételten rájövök, hogy habár a természet nyers szépségű alkotásait nem is bírtad felülmúlni: mégis te vagy az alkotó Isten, a teremtő Mindenható, mert a természet erejét, tehát anyagi szintézisét legyőzted, gúzsba kötötted és engedelmes szolgáddá tetted; kikutattad a világegyetem titkait, — naprendszereket fedeztél fel, csil lagászati törvényeket fektettél le. analizáltad a világmindenség organatikus szerveit, tehát megdöntötted a esuhások által kul- tivált és elhintett babonáss isten kultuszt, mert kimutattad, hogy nincs elvont szellemi teremtő, hanem anyag az erő és az alkotás. Bebizonyítottad, hogy hamis és hazug a vallás isten mítosza, mert mélyen szántó szemed visszapillantott az Idő és a Végtelenség millió és millió évére, ahol apró atomnyi életsejte- ket fedeztél fel, amelyek a fejlődés és átalakulás formáló keze alatt miniatűrjeiből kinőttek és kifejlesztették a teljes életet. Ezzel a korszakalkotó munkáddal egy megismert uj világnézetet alkotál és kiléptél a térre, mint az egyedüli, a valódi isten! Te vagy az Isten, mert az Isten előfeltétele az Erő; már pedig kétségtelen, hogy az erő te vagy, mert szintézised az anyag. Az Erő, az elvont alkotó pedig az anyag váladéka s függvénye .... Az elméleti és fizikai erőd teremtett meg minden szemkápráztató földi jelenséget; agyadnak teremtő kohójában pattan! ki minden alkotni akaró szikra minden “utópisztikus” gondola! és Erőd ennek anyagi formát adott, megtestesítetted az elvonl gondolatot, lelket leheltél az élei télén érebe és eget-földet, szára zat és tengert, világrészeket kap csői tál össze erődnek egy-egj megtestesült láncával! Formált kezed holtpontot nyomott az ó világ ráncos képére és helyébt gépszörnyetegeket ültettél a föle termő lágyékára, hogy zúgva zakatolva kattogják éjjel-nappa Emberé a győzelem, Ember a; alkotó Isten! .... Teremtő ka rod egyik világot a tüzbe vágja mig egy másikat életté kovácso c-s irtózatos erőd labdaként ját szik a világmindenség óriás gömbjével! . . . . YoYv\ass<vn mér tovább alko tásodnak egekig nőtt láncolatait!? Öntsem a szavaknak izzó acél szalagjaiba munkádnak és Erődnek egy-egy felhőkarcoló példáját?! .... Hiszen Erődet már annyian mérlegelték és értékelték! Petőfi “oroszlánnak” nevezett, Ady “Isten, a vigasztalan nevet adta neked, Rozik “Csodatevőnek” titulált; Marx- Engel-Lenin és még mások köteteket Írtak rólad és Irányt mutattak, amelyen haladnod kellene! ... . De én nem ezeket akarom ismételni. Én nem akarom uj formákba és szavakba önteni kódolásomat Erőd előtt, hogy ebben merüljön ki agyamnak minden munkája . . . Én azt akarom neked mutatni, hogy mi vagy most! ? Meg akarom neked mutatni helyzetednek bizzar és természetellenes voltát! Meg akarom tőled kérdezni, hogy tudod-e hová fejlődik munkádnak iránya, hogy tisztában vagy-e a körülötted forrongó hullámok cél- j jával!? . . . Bemutattam neked i Erődnek alakot öltött példáit, ! szavakban illusztráltam elméd- j nek teremtő gondolatait ... de kérdezem tőled, mi vagy most?! Erőd az egyetlen hatalom, amely alkotni képes, mégis azt kérdezem tőled, hogy hol van az Ideálizmus, amely neked, Embernek, célod lenne"?! Te Ember vagy. Ember, a teremti, Ember az “istent” sarokba sújtó, Enieber, akinek munkája áthidalta a Sötétségnek tátongó örvényét, Ember a holt anyagot mozgató Isten, Ember a világmindenség Mindenhatója!^— Oh, mennyi minden vagy, — mennyi jelzőt lehet alkalmazni Erőd dicsőítésére, mennyi példa tanúskodik teremtésedről; mégis rabszolga vagy!! Mennyi Erő foszlányodat lehet egyetlen egy tömör anyagba foglalni, mennyi gondolat hevíti agyadat, mennyi szeszélyes vágyat kovácsolsz testté: mégis rabszolga vagy, — mégis láncokba vagy kötözve!! Oh, Ember, te szerencsétlen magzata a ‘földnek, te elvakitott áldozatja az Aranynak: ha tudnád, hogy Erődnek értéke téged illet, mert a te tulajdonod: lán- | goló öntudatnak pusztító és újat I formáló viharában elsöpörnéd el- ] nyomódnak: a Pénznek és a ka- i pitalizmusnak hóhéri uralmát!! Mert nem az az Ember, aki- 1 nek szeszélye szerint alakitod Erődnek formáit, nem a disznó- képű, vigyor-pofa az emberi áb- i rázat, hanem az Ember te vagy! j És lám: mégis ennek a nullának, ennek a tehetetlen rongy- cafatnak vagy a rabszolgája! — Ennek a senkinek, ennek a bamba zsirtömegnek kívánsága parancsként rögződik agyadba, — mert láncokba kötöz téged Pénzével, rabnak igáz le Aranyának csillogtatásával! . . . Hiába próbálok szépíteni a dolgon, hiába akarlak mentegetni: a realizmus vadul tép szét minden mesét és romantikát, amely rólad szól! . . Oh, nem is tudok kifejezést találni, nem is tudom szavakba önteni agyamnak zakatolását: Isten, akit megláncoltak! .... A megláncolt Isten . . . Ennél biz- zárabb, ennél természetellenesebb, perverzebb dolgot még nem látott senki Ember, egy Isten, aki halomra dobálja a teremtés magvait, egy Isten .... és láncokba van verve! Óh, te megláncolt Isten, nem is tudok jelzőt alkalmazni rád! De ha te vagy az alkotó Isten, ha a te termelő kezed formál uj és uj világot: hogy lehetsz te mégis rabszolga? Mivel tudnak téged mégis elnyomni, miért vagy te egy megláncolt, mégis borzalmas Isten?! Miért vagy hát te áldó- I zata a Pénz keselyüknek?! .... Az életben, a természetben a létért való küzdelem egoista ridegsége nyilvánul meg. A létért való küzdelem harci tempóját, gyakorlatát mindig az őt kör- i nyező természeti alakulatok szab | jak meg. Amig a természetben í az állati egoizmus a létnek táp- 1 erejét nyers anyagban, növény- ! ben vagy húsban látja, addig a társadalmi életben a létért való küzdelem önző céljának egy vá- | gyn van: a Pénz, mert a Pénz, az Arany azon emberek által j megszabott értékmérő, amellyel j a létet, az életnek magasabb ! standardját biztosítani lehet. Az emberi agy tehát aszerint igazodik és formálódik, ahogy! neki azt egoista érdeke, gazdasági léte megkívánja. Minden lényben, tehát az emberben is megszületik az ösztönös érzés, amely csupán egyéni célokat, individuális vágyakat sugall és diktál az embernek; ez az egoizmus — amely az embernek egy állati ösztöne, — nyers, j öntudatlan állapotában nem ismeri az altruizmus, az önzetlen- ; ség és a szolidaritás humánus és ' tömeget illető alapvonásait. Az i embernek agya, gondolkodása tehát nem ismerve a szolidari- i tást: úgy alakul és fejlődik, ahogyan neki azt megszabja egyéni ; önző célja. Az egyéni vágynak, j az egoista célnak azonban fok- j mérője és meghatározója a — j Pénz. De a Pénz egyes emberek I tulajdona és csak úgy lesz a pénz nélküli embernek is belőle 1 bizonyos százaléknyi kincse, ha gondolatát, ha erejét aláveti a Pénztulajdonosok akaratának és vágyának. — A pénztulajdonos mindenesetre a megfizetett tudományt úgy alkalmaztatja, ahogy neki azt az egyéni törekvései és az egoista versenyei megszabják. Ez pedig a tömeg jólétével ellentétben áll, mert amig az egyéni boldogság ellentéte a tömegboldogságnak, addig a tömegboldogság harmonikus egységben van az egyéni boldogsággal. Tehát a Pénznek mágikus hatalma az, amely a brutális ösztönöknél fogva elnyomja a munkásosztály elméleti és gyakorlati képviselőinek ideális gondolkodását és ezt különböző konkrét és elvont eszközökkel már csirájában leszorítja .... íme Ember, itt vau röviden, | tömören összefoglalva rabszolga- i sáUod oka, elnyomottságodnakl eszköze. A Pénznek vagy a rabja és ezért nevezlek téged egy megláncolt Istennek. Meg vagy láncolva ezer és ezer láthatatlan kötelékkel, hogy áruba bocsásd tudásodat és munkádat. Láncokba vagy verve, mert szerencsétlenül mozgó agyad nem lát eszményibbet, mint amiben vagy; nem látsz szolidaritást, amellyel felszabadíthatnád magadat, hogy teljes ura lennél agyadnak és fizikumodnak. Rabszolga vagy, mert tudományodat és Erődet úgy alkalmazod, olyan formába öntöd, ahogy neked azt megszabja a Pénz, tehát nem az egyéni akaratod nyilvánul megegyetlen egy alkotásodban sem. Te megteremtesz eszközöket, amelyeket aztán ellened használnak fel a Pénz hatalmasai. Agyadnak sejtjeit pedig ezer és eáer szállal szövik keresztül-kasul, nehogy önálló kritikád és öntudatod kifejlődjön. Minden eszköz, amely a Pénz társadalmában létezik, a 1e öntudatod ellen, a te egyéni meg látásod ellen irányul. Politika, vallás, nemzeti eszme, kultúra, sport, iskola, militarizmus és még számtalan elnyomó szerv az ellen szövetkezik, hogy meg ne lássad reális és a helyzeted között legfurább helyzetedet. De most jön a legképtelenebb valami, amit csak ember még látott és hallott ...........Mindezen elnyomó szervet te táplálod, te rajtad nyugszik, a te Erőd hozza mozgásba: önön magad ellen! A te válladon nyugszik minden hatalom, a te kezed mozgat minden eszközt, a te Erőd alakit minden megmozdulást: magad ellen, öntudatod ellen, ideális gondolkodásod ellen! Te gyártod a tankot, a bombavetőt, a torpedót, a gázbombát, a mágnes erő vonallal irányított hadi repülőgépet, a hadihajókat, az ágyukat, az ólomdarabokat, — amelyek majd testedet cafatokra tépik, a gépfegyvert és a pusztításnak ezer és ezer más halál- eszközét: magad ellen, családod ellen, gyermekeid ellen, osztályod ellen!!.... Hah, nem is tudom józan észszel felfogni öntudat lánságod- nak, sötétségednek ily nagymérvű ,fokát. Szerencsétlen koponyáddal talán nem bírod felfogni, hogy mennyi bűnt halmozol fel magad ellen és az Iga/.ság ellen!? Nem bírom tovább elemezni céltudatlanságodnak rákfenéjü daganatait, de orditásom harsogjon a velődbe, lázitásom borítsa vérbe agyadat, hogy megjöjjön az eszed, hogy öntudatod fellángoljon ! . . . . Óh, te rettenetes, borzalmas Isten, te megvakitott Erő-mamut, te láncokba kötözött i Mindenható: rázd meg egyszer alvó testednek izom tömegét, — hogy véres láncaid hóhérjaidnak nyakára tekerődjön! Tépd le szemedről a hályogot, roncsoló és alkotó kezeddel és óriási öklöddel sújtsál egy nagyot zsarnokodnak, elnyomódnak: a Pénznek és « kapitalizmusnak hydra testére és átkozott vérével mázold vörösre ezt a megőrült világot, mert csak igy leszel szabad. csak öntudatod viharának (Folytatás a S-ik oldalon.)
