Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-10-29 / 659. szám
Október 29. 5. oldal BÉRMUNKÁS STALINÉK UJ PROGRAMMJA Válasz “Egy Ismeretlen író” levelére A “JÖVŐ” magyarországi ipari ifjúmunkások hivatalos lapjából Stalin, az orosz kommunista párt főtitkára június 23-án Sov- jetunio gazdasági vezetői előtt egy programmatikus beszédet tartott, amelyben bejelenti a szovjet gazdaság uj irányát és az egész gazdasági élet átorganizá- i lásának a rendszabályait. A be- i széd és az uj programm egyrészt a Szovjet unió szerepének a j nyílt tisztázása a világkapitalizmus előtt, másrészt akapitaliz- mus nyilt proklamálását jelenti és éppen ezért bátran megállapíthatjuk, hogy az uj programm a Szovjet unió második N. E. P.-je sokkal világosabb és konkrétabb formában, mint az első. Mi tudjuk, hogy kritikánk a marxista bírálatunk a szovjet- gazdaság egy kapitalista gazdasággá való átváltozásáról, nem fog tetszésre találni a fanatikus szovjetkörökben, de a mi forradalmi marxista meggyőződésünk az, amely kényszerit egy bírálatot mondani a szovjetgazdaság' ról. ha ez a bírálat a tömegek egy hamis ideológiájával is találja szemben magát. És mi tudjuk azt is, hogy ezel a kritikánkat nem válunk egy ideológiai segédeszközévé a kapitalista ellenségeinknek az orosz proletá- riátus ellen. Ellenkezőleg, csalc ez a kritika lehet a tömegek ideológiai tisztulásának az eszközévé. Stalin beszédének az első megállapítása, hogy az ötéves terv veszélyeztetve van erős v issza maradotság miatt. “Egynéhány iparágban egy minimális növekedést tapasztalunk f,-tól 10 százalékig. — Az utóbbihoz tartozik a szén és fe- 1 kete acélipar.” (Prawda, jul. 5.) 1 Ugyanez a Stalin néhány hó- | nap előtt a szovjet ipar felelős vezetői előtt nagy önteltséggel ' kijelenti, hogy az ötéves terv ! megvalósításának minden előfeltétele megvan, hogy azt három év alatt keresztül tudjuk vinni. A szovjet gazdaságban felme- ] rült nehézségeket Stalinék a következő rendszabályokban fog- | lalják össze a megoldás lehetősé- | geit : 1. A differenciált bérek alapelvének az elismerése. 2.. A polgári specialisták fokozottabb bevonása a termelésbe. 3. A munka jobb organizálása u. m. az ötnapos munkahét leépítése. 4. Az általános átmenet a* üzemek vezetésében a kollektiv vezetéstől a személyi vezetéshez. 5. A termelési költségek le- szábitása a fokozotabb akkumuláció által. (Sta’in beszéde a gazdasági vezetők előtt 1931 jun. 23.) Ezek a Stalin által megható- j rozott rendszabályok nem egy uj . irány a szovjet gazdaságban, ha- 1 nem a 10 év etttö IS • J sokkal erősebb formában u « ^vezetése a Ezek a rendszabályok még nagyobb engedményeket jelentenek a kapitalista elemeknek és egyben világosan mutatják a Szovjetgazdaság kapitalista jeliegét. Felmerült a kérdés, szocialista vagy kapitalista fejlődés van a zovjetunioban? Az uj programm minden kétséget eloszlat. Komintern frázis forradalmi tézisei a “szocialista felépítésről”, a “szocialista iparosításra”, — a “szocialista tőke akkumulációról”, “megvetettük a szocializmus alapjait”, tartalmatlan bor- nirtsággá lesznek az uj programmal szemben. Az elméleti frázisok nagyképü, de tudatos szószátyárkodása lesz a gyakorlattal való összeütközésben. Mert mit jelent ~a differenciált munkabér? Egy valóságban a szocializmus felépítésében levő országot a munkabérek közötti differenciák állandó kisebbedése és végül megszűnése jellemez. Ezzel ellentétes folyamat történik a Szovjet unióban. A második pontban “a polgári specialisták” a termelésben való fokozottabb bevonásáról beszél. Szép kis fordulat! A stalini következetesség újabb mintaképe. Még néhány hónappal ezelőtt' könyvekben, cikkekben, beszédekben, kongresszusi határozatokban sütötték rá ezekre a polgári specialistákra a leggyülöle- tesebb dolgokat, mint pl. a szovjetipar kártevői, veszedelmes szabotálok, a nemzetközi burzsoázia. kémjei, a fehér intervenció előkészítői stb. Gondoljunk csak a Ramsin pörre! És most Stalinék ezekre támaszkodva, az ő segítségüket igénvbevéve akarják a szovjetgazdaságot megmen teni, a “szocialista felépítést” tovább vinni. Az ötödik pontban megjelölt termelési költségek leszállítása a fokozottabb akkumuláción keresztül, durván annyit tesz: a fokozottabb kizsákmányolás által akarják a termelés önköltségi árát leszálitani. Az a tény, hogy a termelés önköltségi árának a leszállítása ma az egész világ kapitalizmusának a legfontosabb problémája, racionalizálás stb. és hogy ugyanez a probléma fennáll Oroszországban is, bizonyítéka, hogy Oroszország is egy szerves része a világkapitalizmusnak, hogy épp úgy, mint a többi országok, függ a világpiac áralakulásától. A leglényegesebb rendszabály, az általános átmenet az üzemek kollektiv vezetésétől a személyi vezetéshez. Mit jelent ez? ^ A kollektiv vezetés az üzemi tanácsokban már rég megszűnt, lényegileg elsikkasztották, csak formailag tartották meg és minden hatásköre a hamis üzleti , könyvek ellenőrzésében merült [ ki Most ezt a formai kollektiv \ \°zetést is beszüntették !!! Nem 1 cak azért, mert megakarták 1 süntetni azt a kellemetlen és Philadelphia, Pa. 1931 okt. 17. Levelére nyilt levélben válaszolok önnek. S teszem ezt azért, mert amiről ön ir, nem magánügy s megérdemli, hogy a nagy nyilvánosság előtt tárgyaljuk le. Ahogy nekem írja, ön iskolát vézett ember. Végig küzdötte a világháborút s onnan számos kitüntetéssel és még több tapasztalattal tért vissza. Ön — lehet hogy éppen azért, mert iskolázott ember — nagyon elitéli a radikális munkások aktivitását. És sehogysem tudja megérteni, hogy az a sok hü-hó, a munkásság részéről — Shackes- peert idézve — semmiért. Továbbá még azt Írja ön, hogy a radikálisok, sokkal feketébbre festik az ördögöt, mint amilyen. Levelét azzal a rövid, de velős mondattal fejezi be, hogy ön sokat olvasott ember hirében áll, amivel azt akarja mondani, — hogy tud is valamit. Levele átolvasása után soraiban kerestem az ön sokat emlegetett intelligenciáját. De legnagyobb igyekezetem mellett sem voltam képes azt megtalálni. Önt bántja a szervezett munkások nagy aktivitása. Önt bántja az, hogy a munkásság fellesz világosítva. Ön fél attól, hogy az eddig elnyomott munkások egy széj napon egy színvonalra találnak jutni az intellektuelekkel. S megszűnik majd az a kiváltságos helyzet, amit most önök élveznek, amely ma olyan éles ellentéteket szül ember és ember közt. Ön nem akarja azt nekünk elhinni, hogy egy szép napon meg fog szűnni az a kormányzat, — mely most gunmenekkel akarja elnémítani a munkásságnak az élethez való jogát! Amikor mi ön szerint feketébbre festjük az ördögöt, mint amilyen, ahhoz mi csak a saját nyomorúságunkat tárjuk a világ szeme elé. Hallott-e- ön már anyát kétségbeesetten sirni, — mert gyermekeinek nem tudott kenyeret adni? Járt-e már ön reménytelenül hónapokig munka után? Saját életemből mondok el önnek egy esetet. Húsz és egy néhány esztendeje van annak. — Amerikában akkor is, épp úgy dühöngött a munkanélküliség, mint most. S az üzletek kirakatai éppen úgy tömve voltak minden jóval, mint ma van. Karácsony estéje volt. De nekem az gúnyként hangzott. Hogy ünnep van, amire azt mondják az emberek, — hogy a szeretet ünnepe. Valósággal futottam végig az utcákon a hideg télben és egy kirakat előtt megálltam. A kirakat tele volt bábukkal. Jól és szegényesen öltözött, aranyos hajú bábuk (akárcsak az emberek közt) díszelegtek a kirakatban 25 centtől egészen 50 dollárig. Szivembe nyilait a fájdalom. Kis leányom várt odahaza. De én mindabból, amit láttam, semmit, még egy 25 centes bábut sem vihettem haza. Mert ha 25 centem lett volna, kenyeret vettem volna rajta, amire még a bábunál is nagyobb szükségünk volt. Hej, ha akkor összeszoritott öklöm lecsaphatott volna! S ne higyje, hogy én voltam az egyedüli, kinek hasonló szenvedésen kellett átmennie. Voltak még többen. Átélt-c őn már ilyesmit? Ön bizonyára, csak a sok automobilt látja Amerikában és a zsúfolt színházakat. Többet nem lát. Gondolkozása rávall a mai in- tellektuelek felfogásra, ki lenézi a munkást, ki tetszeleg magának a hős szerepében és nem tudja, hogy a háborúért mit fizet az emberiség. Ki újságot és könyvet olvas, színházba és felolvasásokra jár és természetesnek találja, hogy a felhőkarcolók lábainál, mérhetetlen gazdagság fényében kis gyermekek éhen haljanak, fiatal, életerős emberek bread-lineba álljanak és családapák a holnaptól való félelemtől öngyilkosok legyenek. Brooks Elza. hosszas bürokratikus eljárást, amit a személyi vezetésnek egy kollektívvé való kijátszása jelentett, hanem mert ez egy szükség szerűsége volt a kapitalista elemek nyilt és állandó előretörésének. Az egyes személy a gyár élén, teljes intézkedési joggal, mint a gyár tulajdonosa szerepel, mint burzsoá. Stalin beszéde világosan mutatja, hogy mily óriási mértékben tértek el a Szovjetunió eredeti programmjától, hogy a kapitalista erők teljes győzelme be fejeződött, hogy a szovjetgazda- ságból a szocialista tendenciák utolsó maradványai is száműzve lettek. Az orosz proletáriátus történelmi tragédiája nem első a történelemben. Engels a “Német paraszt forradalmak ”-ban tett megállapítása tökéletesen áll az orosz proletáriátusra is. “Szélső baloldali párt vezetőit nem érheti nagyobb baj, mint mikor oly időben kell a hatalmat átvennie, mikor annak az osztálynak számára, melyet képviselnek, nem érettek meg a társadalmi viszonyok az ő uralmuk számára. Saját osztályát kénytelen frázisokkal és ígérgetésekkel kielégíteni, az osztály, amely ebbe a ferde helyzetbe kerül, menthetetlenül elveszett. (Engels: “Német parasztforradalom.) Az orosz proletáriátusnak ezen történelmi tragédiája csakis a nemzetközi proletáriátus győzelmével fog feloldódni.
