Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-10-22 / 658. szám
4. oldal BÉRMUNKÁS Október 22. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Kates: Egy évre ................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .... 5c Bundle Orders ............. 3c. Csomag-os rendelésnél 3c Single Copy .................... 5c Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS” P. 0. Box 17, Sta. Y. Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. Entered as Second Class Matfer November 19. 1927, at the Fost Office at New York, N. Y.. under '.he Apt of March 3, 1879. Published Weekly by the OF THE WORLD MI AZ EREDMÉNY A Bérmunkás november 12-én megjelenésének 20-ik évébe lép. Ha egy olyan munkásembernek a kezébe adjuk a lapunkat, aki még nem ismeri az osztályharcot, olyan választ) kapunk tőle, hogy “jó dolog volna amit Önök imák, de úgy sem érjük mi aztj meg soha.” Az ilyen emberek a kapitalizmus kettős áldozata, mert nemcsak a munkaerejüket adják oda az urlkodó osztálynak, hanem lelkűket, gondolatuk minden szikráját. Vannak aztán olyan munkásemberek, akik egy bizonyos ideig részt vesznek a munkásmozgalomban, ! de aztán azzal az érveléssel, hogy meddő munka a tudatlan tömegért áldozatot hozni, távol maradnak a munkásmozgalomtól és az úgynevezett polgári családi körben tiz körmeikkel kaparnák mindent a saját részükre. Az ilyen munkásemberek, akiknek meg van a munkásmozgalomban szerzet tudásuk, az átlagos munkások értelmiségének fölötte képzelve magukat, a munkásmozgalomban nyert tudásukat különböző üzleti célok szolgálatának szentelik. Még a régi világban, a meglehetősen rendezett munkakörülmények között vagy egy kis házikót vettek maguknak, vagy pedig egy kis szatócs üzletet és abban a képzeletben élnek, hogy nekik is lesz még palotájuk, vagy üzletüket egy trösztvállalattá épitik fel. Ha ezeknek a volt munkásembereknek beszélünk az osztályharcról, gúnyos mosollyal fogadják azt és nem egyszer azt vágják szemünkbe, hogy hol van a 20 évi munkájuk eredménye. Különösen jó érv volti ez náluk az utóbbi évekig, amikor még jutott a házkölcsö- nök törlesztésére. Ezek az emberek valóságos kiválóságnak képzelték be magukat a munkásosztállyal szemben és büszkén; nézték a 20 évi egyéni munkájuk szerzeményét, a házat és az üzletet.. Persze ők is a kapitalista osztály kettős áldozatai voltak, mert ha gondolatukat nem is adták oda a kapitalista osztálynak, szórakozásra és pihenésre szükséges idejüket abban a hiszemben, hogy azt saját maguknak áldozzák, vég-érvényben mégis a kapitalista ősz tálynak az erősitésére adták oda. Most aztán dobra ütik a házat, amikor jön a birói végzés a kis üzlet lezárására, az a gúny mosoly fájdalmasan oszladozik és mindig halkabb lesz a régi hangos kérdés, hogy hol van hát a munkásmozgalmuk 20 évi fáradságos munkájának az eredménye. A mi lapunk, a Bérmunkás mellett vannak most is olyan mun kásharcosok, akik ott voltak a bölcsőjének ringatásánál és ott vannak ma is, 20 évvel később, ugyanolyan tűzzel, ugyanolyan harci szeremmel, mintha csak most volnának a harc kezdetén. Ezek a munkásemberek nem veszíthetik el soha 20 évi agitációs munkájuk eredményét. Nem üthetik azt dobra, nem: veheti el tőlük a világ kapitalista urainak összes végrehajtói. Ezek a munkásemberek szegények és rongyosak, de a “tudás” hatalmi erejével felszerelve, szerereztek 20 év alatt annyit, hogy büszkén tekinthetnek vissza ! a múltra. A most lezajlott IWW országos értekezleten őszbecsavaro- dott osztályharcosok ugv álltak elő javaslataikkal, mintha csak most lennénk a harc kezdetén. Az elmúlt 20 év csak egy pillanat volt abban a korszakalkotó osztályküzdelemben, mely a munkásosztály ipari felszabadulásáért folyik. Csak most kezdődik a harc és annak befejezését vagy a harcban elért eredményeket nem az idő szabja meg. A 20 év kezdetén amikor azt kérdezik tőlünk, hogy hol van hát a 20 évi munkánk eredménye, forradalmi öntudattal, nyugodtan mondhatjuk, hogy itt van a kezünkben. Itt van, iitt marad és itt lesz, a mi szerzeményünk, a mai harci fegyverünk a Bérmunkás. És nem csüggedten állapítjuk meg, hogy úgy érezzük, hogy 20 év után csak most vagyunk a harc kezdetén.. Most érezzük, hogy mennyire nem meddő munka volt a mi 20 éves küzködésünk a mi lapunk fenntartásáért. Uj erővel, uj akarattal és harci készséggel neki gyülekezve az osztály harcban folytatott győzelmi munkánknak, 20 év után azt üzenjük ellenségeinknek, rettegjetek, mert csak most kezdődik a nagy irtó hadjárat, melyet 20 éve folytatunk, de nem belefáradva, hanem a harcokban megedződve viszünk előre a győzelem felé. És most, amikor uj helyen ütjük fel hadi táborunkat, győzelmi mámorban ünnepelni fogjuk 20 évi munkánk eredményét. ITT VAGYUNK! GREEN UR MÉLTATLANKODIK E sorok írásakor az American Federation of Labor Vancouverben konvenciózik ésméltatlankodnak az általános bérlevágások felett, melyet z acéltrust léptetett életbe október 1-én. Mr. Green az adott Ígéret megszegésével vádolja a U. S. Stel és más munkáltatókat. A közelmúltban Hoover elnök konferenciára hívta meg az AFofL vezéreit, valamint a nemzet vezető munkáltatóit, mely konferenciának az volt a célja, hogy a kilátásba helyezett bérlevágásokat megakadályozza. Az ígéret mindkét részről megtörtént. A konzervatív szakszervezeti vezetők megígérték, hogy nem lépnek fel béremelési követeléssel, a munkáltatók viszont hogy a bérlevágástól tartózkodni fognak. Az ígéret tehát ünnepélyesen megtörtént. De amint a i németek 1914-ben a mobilizálás idején megértették, hogy “a szükség nem ismer törvényt”, éppen úgy a munkáltatóink sem ismernek a jelen kizsákmányoló rendszerben kivéve azon törvényt, hogy teljes egészében kihasználják, amit a munkapiac felkinál. A munkaerő piac a jelenben és jó néhány hónappal visszamenőleg az olcsó munkaerőnek korlátlan választékát kínálja fel megvételre. Az AFofL szervezetek tényleges erő hiányában; a szervezet összetétele és a szrződés kötések hátrányosságaival, valamint a jelen társadalmi rendszerhez való ragaszkodásukkal, képtelenek a munkálatokat ígéreteik betartására kényszeríteni. Az erő az egyetlen, ami számit és nincs erkölcs, amely megállná a helyét, ha nincs erő, amely annak betartását kényszerítse. Nem érdektelen tudnunk, hogy a jelenben az acéltermelés a ! rendes mennyiségnek csak 29 százalékát teszi ki. Ebből megállapíthatjuk, hogy a munkanélküliség miiven kiterjedésű a nevezett ipar- I ban. A bérlevágás, mely 39.000.000 dollár megtakarítást jelent a U. S. Steel korporációnak, egyáltalán nem vonja ma«', után az acél j árának leszállítását. A “New York Times” a bérlevágssal kapcsolat- | ban a következőket mondja: “a. megtakarítás, melyet az acél előálli- I tásánál nyernek az acélgyárak a 10 százalékos bérlevágás következ- 1 tében mely október 1-én lépett életbe, egyáltalán nem lesz hr‘■ássál ) az acéliparra. Semmi sem áll messze terveiktől, mint az acél árának leszállítása.” Kell ennél világosabb beszéd? Tehát valamit az AFofL féle j szervezet arí acéliparban foglalkoztatott munkások érdekében? ) 1919-ben a szakszervezetek széttagoltsága és hagyományokhoz való ragaszkodása törte meg az acéltelenek sztrájkolóinak gyönyörű szolidaritását, amelyet az acéltrunt legválogatottabb erőszakossága dacára is kénesek voltak megőrizni. Az acélgyártás nem szakma, ha- ! nem inar, éppen úgy mint az automobil gvártásnál sck képzett, részben képzett és képzetlen munkás van alkalmazva. Az AFofL nem I szervezheti az acéltelenek munkásait és nincs is szándékában. — Amennyiben ezen ipar munkásait nem szervezheti, nincs meg a lehetősén-. hogy az acél mágnásokat a bérekre vonatkozó ígéreteik be- ! tartására kényszerítsék. A méltatlankodás, legyen az ősznte vagy tettetett, semmit sem | jelent. Szervezett gazdasági erőre van szükség. Az egyetlen szervezet, amelv a modern inari fejlettség követelményeinek megfelelőiig pzervezhti az acélipar és az összes iparok munkásait egységes szer- 1 vezetbe, az TIWW. A kommunista párt betiltja a kommunista pártot. Folytatás az 1-ső ' oldalról) I megakadályozására. A kommu- j J nista polgármester helyettes is megkapta a kormányrendeletet, melyben utasítva leltt a kommunista. párt röpiratainak a ter- I jcsztését megakadályozni. Bode “elvtárs” nem jött za- i varba és következőképpen oldotta meg ezt a fogas kérdést. Ugyanahhoz a kommunnista | | csoporthoz, amelynek ő is a ve- | zetőségi tagja volt, ezúttal mint | rendőrfőnök egy tiltó végzést | intézett, melyben szigorúan meg- j tiltja a kommunista röpirat terjesztését. Aláírva ez a tiltó végzés: “Bode, rendőrkapitány.” ' Ez ellen a rendőrkapitány elvtárs ellen kizárási indít- ány lett beadva a kommunista párt ottani kerületének a vezetőségéhez. Az indítvány el lett vetve, vagyis Bode “elvtárs” továbbra is párttag, marad. Ahhoz a nagy választási kiabáláshoz, amit olyan erős forradalmi hangon most. folytatnak az amerikai párthivek, érdemes követendő példaképpen odaálli- tani a fenti esetet. Ha a mostani választásnál győzne a kommunista párt, e- győzelemnek az eredményeképp itt Amerikában) is lehetne egy “kommunista ” rendőrkapitány, akinek a parancsára vernék fej- Im az utcán tiltakozó elvtársa- kat. Olvasd a Bérmunkást INDUSTRIAL WORKERS
