Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-01 / 618. szám
Január 1. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. Legenda a szegfűkről MAGYAR MUNKÁS Meghívó Irt*: FARKAS ANTAL. Abban az időben az Isten kegyelméből lett uralkodók olyasmiben versengtek egymással, — hogy kinek van több alattvalója, takarosabb felesége, hűségesebb szeretője avagy szebb kertje. A mi szóbanforgó öreg császárunknak azt tanácsolták a politikusok, és a doktorok, hogy a birodalma és az egészsége érdekében most már csak a kertre szorítkozzék a versengésben. A császár szót fogadott, annál is inkább, mert ez az engedelmesség most már nem esett olyan nehezére. Megnézte a kertjét. (Sokat sétált benne asz- szonynépségekkej, de sohasem jutott eszébe, hogy a kertet is nézze.) Bizony a kert ronda valami volt. Inkább kellett szemétdombnak, mint császári kertnek. Hivatta a kertmestert, aki rangban megelőzte az udvarmestert, mert hiszen a kert mégis csak elébb- való, mint az udvar. A kertmester ur arról volt hires, hogy mester volt a naplopásban, a dorbézolásban, csak a kert körül nem volt mester, mert még a gazt sem tudta a dísznövényektől megkülönböztetni. Mire ugyan is meg kellett volna különböztetni a növényeket, a kertmester ur akkorára olyan részeg volt, hogy egyiket sem látta. Vagy száz darab kertész tartására fizetést húzott az udvartól, de magánál egyebet nem tartott ebből a sal- lárumból. Azt mondja neki a császár atyai jósággal: — Édes fiam, ha ebből a szemétdombból, aminek te a mestere vagy, egy hónap leforgása alatt paradicsomot nem varázsolsz, hát négyfelé vágatlak, drága gyermekem! Lódulj! Még segített is neki a lódulás- ban. Nagyon gyorsan kívül volt az ajtón, de amire kint volt, olyan józan lett, mintha életében még nem látott volna olyan embert, aki a bort megissza. Tudta ám, hogy a császár nem tréfál, ha egyszer azt Ígérte, hogy négyfelé vágatja, hát ha csak felét váltja is be az Ígéretének akár keresztben, akár hosszában, az is elég lesz. Osszedoboltatta a kertészeket, akiknek a salláriumát esztendőkön át hűségesen ellopta és azt mondotta nekik: Kertészek, ha ebből a szemétdombból egy hónap alatt para dicsomot nem csináltok, nyolc felé vágatlak benneteket. Megijedtek a szegény kertészek .Tudták, hogy nagy ur a kertmester ur és ha nem nyolcfelé, hanem csak négy felé vágatja őket, az is elég lesz nekik egész életükre. Húzták az igát, csurgott a verejtékük, éjjel-nappal dolgoztak, de bizony a szemétdombból csak nem akart paradicsom lenni, pedig a terminus vége veszedelmesen közeledett. A kertmester is szorult, még jobbanszorultak a kertészek. Messze a pusztában éldegélt egy pászorfiu, akinek a hire a városi kertészekhez is eljutott. Ez a legény csodákat tudott produkálni: ahová vizet locsolt, ott rögtön virág nőtt ki még a sivó homokból is. Ha ledugott egy száraz kórót a földbe: csodálatos rózsák bimbóztak rajta abban a pillan- natban. Drága pénzért édesgették volna magukhoz a városi urak, de a legény soha el nem hagyta a pusztát, soha el nem adta a szabadságát. Meg is haragudtak rá és törvényt hozta ka fejére: ha egyszer a városban elcsípik, a fejét veszik. Tájékára se ment volna a városnak a legény, de eljöttek könyörögni a kertészek: — Gyere testvér, segíts rajtunk. Éjjel-nappal vért izzadunk és még se megyünk semmire sem. Szökjél be a városba éjszakának idején. — Ott üsse a kő a császár kertjét .ahol van. Azt se bánom, ha a gazdáját megüti. Szegény apámat is ő négyeltette fel olyan birkáért, amit apám csak lopott, de amit a császár evett meg. — A mi szenvedésünket nézd testvér, ne a császárt . — Jól van, hát azt nézem. Beszökött a legény a kertészekhez éjszakának idején. Csodákat csinált. A kertészek bámulták, a legény meg a császárkisasszonyt bámulta, aki egy éjszaka végigsétált a kerten. Megszólította a le- gényt: — Jó estét, kertész, te ilyenkor is dolgozool? — Sürgős a munkám. Amire megvirrad, végezni akarok vele. — Nem f,áradtál el? — Ha el ,ha nem, az már mind egy. — Ülj le mellém erre a padra. j Adsza’ a kezedet. Én megmondom | a tenyeredből, hogy ki vagy. Te vagy az a csodatevő bojtárgye- | rek, akinek a fejét veszik, ha megcsípik a városban. — Hát vétessed a fejemet, — császárlány, ha már egyszer úgy is elcsavarta a szépséged. — Csavarja el a jóságom is. — Meguntam itt a rabságot, vigy magaddal a pusztára. Én főzök neked, mosok rád, csak veled élhessek kint a szabad ég alatt. Még nem volt kész a paradi- : csőm, de a szerelmesek nem törődtek» vele: akkor hajnalban megszöktek. Reggel a császár a szakállát tépte mérgében. Minden emberét lóra ültette, hogy a szökevényeket elérhessék. Jól tudták ,hogy a császárkisasszonyt valamelyik kertész szöktette el. De melyik lehetett, hiszen valameny- nyi megvan? A kertészeket vasra verték: majd kivallják, ha megunják. A szerelmes pár pedig menekült .rejtőzöt. Nem a pásztor legény kunyhója felé, hanem más irányba vették az írtjukat. A lő már kidült alattuk a végtelen homokpusztán. Gyalog csetlettek- j botlottak . —Nem birora tovább. Meghalok szomjan. A bojtár legény kulacsában még volt viz. Egyet húzott belőle a császárkisasszony. Valamivel jobban lett. Csakhogy akkorára már az üldözők beérték a szöke- | vényeket. — Nekem már nincs szükségem ! vízre. Majd megitatnak a császár | katonái — mondta a bojtár legény és a kulacsban levő vizet kilocsolta a homokra. Abban a pillanatban egész sereg fehér szegfű bujt elő a földből. A császárkisasszony alig győzte tépegetni. Eb; ben a pillanatban még a veszedelemről is megfeledkezett. Akkor I vette észre, amikor egy nyíl röppent a legény mellébe és az elte- 1 rült a homokban. A vére folyásá- j ból menten piros szegfűk termet- : tek a sivó homokban. A császár katonái a piros szegfűknek estek, tépdesték és a csá- ! kőjük mellé szúrták . —Éljen a szabadság! ---- kiáltozták eddig nem ismert mámortól megszédültén. Bekötözték a legény sebét, lóra ültették a fehér szegfüvei megko- I szoruzott hajú császárkisasszony - I nyal együtt és visszalovagoltak a városba. Piros szegfűket dobáltak be a kaszárnyák ablakán. — Éjjen a szabadság! — harsogott a kaszárnyákban is és a rab kertészeket kieresztették. Ez már forradalom volt, aminek a végét az öreg császár be sem várta, hanem a hűséges kert- | mesterrel együtt megszökött az | országból. Régen volt az. Azóta a szeg- j fűk az egész világon vhitanak. A fehér a tiszta szerelem, a piros a ! szabadság virága.------------o-----------RETORIKAI TANFOLYAM DETROITBAN. Felhívjuk mindazon munkástársaink figyelmét, akik tanulni akarnak, hogy a tél folyamán retorikai előadásokat fogunk tarta- i ni minden pénteken este 8 órai kezdettel. A tanfolyam 1930 december 1 2-én nyilt meg 91 4 West End Ave helyiségben. Azok a munkástársak, akik részt akarnak venni a tanfolyamon, már a megnyitó estén le- j gyenek jelen.------------o-----------A Detroiti IWW Szervező Bizottság tagjai minden hó 2-ik és 4-ik hétfő estéjén 8 órakor tartja gyűléseit 914 S. West End Ave alatti helyiségükben. A New Yorki Általános Munkás Dalárda 1930 dec. 31-én szer dán este a New Palm Gardenfccni (306. W. 52. St. betw. 8th and 9th Ave) alatt tartja szokásos Szilveszter esti Táncmulatságot Jegy előre váltva 1.— deliár, a pénztárnál 1.25. Kezdete rate 8.30-kor. — Kovács Lajos union zenekara játszik. Mindenkit szívesen lát a rendezőség.------------o-----------Bridgeport, figyelera Ha megakarjátok tudni, hogy mit hoz az uj év, úgy jőjjete k el Szilveszter este a BÉRMUNKÁS OTTHONBA (318 Spruce St.) . Itt lesz a bérmunkások igazi Szilveszter estélye Ha jól akarja magát érezni, né felejtse el, hogy SZILVESZTER ESTÉLYÉN a Bérmunkás Otthonban találkozunk. Hozza magával ismerőseit. Jó zenéről gondoskodva van.-----------c----------A Ffeilaiak Szilveszter estélye A Philai IWW csoportja az idei Szilveszter Estélyt a saját helyiségükben (332 W. Girard Ave bejárat az O >ona St.) Az estély műsorát a junior Woblyk töltik ki, akik megalakították szervezetüket és 1 5 cont belépő dijat is csupán a szervezetük kiépítése érdekében vesznek. Ezért is legyünk ott mindnyájan, hallgassuk meg előadásukat és segítsük őket osztálytudaton törekvéseikben. A viszontlátásig üdvözlettel a • Rendezőség.------------o .....Detroit, figyelem! Töltse el Szilveszter estélyét <> munkásság között. tánccal egybekötött éjféli vacsora 1930 december 31-én az év utolsó napján 914 West End Ave alatt levő saját helyiségünkben. Rendezi a detroiti magyar munkásnők szervezete é9 az IWW tagjai. Vacsora jegy 50 cent, mely érvényes a táncra is. Ízletes malacpecsenye vacsoráról és hűsítő italokról niunkástársnőink és munkástársaink gondoskodni fognak. Elsőrendű zene. Tekintettél árra, hogy a tiszta jövedelem a Bérmunkás javára lesz fordítva, kérjük a Bérmunkás olvasóinak szives megjelenését, hozza el a családját és ismerőseit is. Rendezőség. Az ősanyag a mélyben álmodik, a magyar föld kincseket rejteget és tavaszszal a vemhes föld öle pihegve várja a munkáskezet. Forr a kazán, a kerék zakatol s a nyers anyag ezer forrpában él, mint szürke bábból himes lepkeszárny, az anyagból csodák szépsége kél. S mint csillagok mögött az Alkotó kormányozza az örök végtelent, a földön itt, a Munkás érckeze formál, alkot és életet teremt. Ölében lüktetnek a városok, Tenyerén épül minden alkotás az ősi rögtől fel a tornyokig.... A magyar földön ő az Óriás! Várnai Zseni.
