Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-02-05 / 623. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 5. már mindenki megunva a dolgot, belefáradva e szellemi leprások állandó orditozásába, ott hagyják a termet, ami valóban igy is történt, mit én már nem érhettem meg bent, mert mikor egyike e leprásoknak, névszerint Fehér kezdte a vádakat vagy átugrani, vagy nem válaszolni reájuk, ellenben szokásukhoz híven fascisták, ellenforradalmárok stb- nek nevezte azokat, kik megelégelték e tolvajbanda garázdálkodását. Frázisainak csattogtatásait még be sem fejezte, mikor egy összetört asszony, ki bár 60 évesnek néz ki, de magáról mindig azt akarja állítani, hogy még nincsen az 50-ben sem, nagy nehezen leteszi magát ugyanabba a a sorba, hol én ültem. Nehezen lélegzik már szegény, de azért fejét felemeli, hogy lássák “fiatalságát”, de az elvtársak nem igen akarják észrevenni. Ekkor pokoli düh fogja el, felismert en- gemet s azonnal szól egy másik, egy harmadik fanatikusnak, kik értesítik az egyik hirvivőt és a következő pillanatokban már a vezérekkel tárgyalnak, hogy baj van: mert az 1WW egy tagja is itt van. A vezérkar felemelkedve székéről, keres, — de miután nem ismernek (mert legnagyobb része tacskó a munkásmozgalomban) azonnal indítványozzák, hogy miután a legnagyobb ellenségük, az IWW egy tagja jelen van, — ki kell dobni. Egyszerre kórusba kiáltották a feszítsd meg őt. Úgy látszik, nagyon félnek ezek attól, hogy az igazság valahogy napfényre ne jusson, mert tudják, hogy akkor vége uralmuknak .Sokan elmentek már onnan mint pártvezérek, de keze nagyon kevésnek volt tiszta s akik most ott vannak is, hasonló sorsra jutnakEgyszerre vagy tizen indultak felkeresésére annak az eleven IWW-istának, vájjon ki is az, ki elmert ide jönni. 'A nem messze tőlem ülő öreg asszony, hogy "fiatalságát” észre- vétesse, a banda élén jött fővezérnek, Mayernak büszkén mutat reám, hogy valamiképp helyrehozza azt, hogy mindenki reá nézzen, mint egy jó munkát végzett spiclire. Azt már gondolhatják, hogy ilyenkor ezen söpredékei a munkásságnak mit csinálnak? Kidobtak. Kidobtak mert FÉLNEK AZ IGAZSÁGTÓL. — Pedig ha tudták volna, hogy sokkal pontosabb adatgjmjtemé- nyünk van erről a díszes társaságról, mint azt elgondolni is mernék. Lapunk, a Bérmunkások lapja mindenkor azt a célt is szolgálta, hogy a munkásosztály soraiból elzavarja azokat, kik nem odavalók, akik csak fejős tehenet látnak a munkás mozgalomban. Az Önképző Szervezet tagságán múlik az, hogy megtisztitsa az Intéző Bizottságot ezektől a szellemi leprásoktól, kik mindenütt és mindent ,amit megérintenek — pusztul. Egyszer már itt volna az ideje annak, hogy megtisztítsák soraikat ezektől az egyéni éré.e- keket szolgáló alakoktól, kik nem építeni, , hanem leépiteni akarják a munkásmozgalmat. MÉG NÉHÁNY ADALÉK A PÁRTFÉKEREK NEW YORKI GARÁZDÁLKODÁSÁNAK BELSŐ TITKAIBÓL. Még csak alig néhány napja, hogy a Bérmunkás nyilvánosságra hozta azt a gyalázatos rablást, amit a pártvezérek követtek el* a Munkás Betegsegélyző ts Önkepző Szervezetben, már is megszólalt az egész amerikai sajtó és a felháborodás legvégső hangján számolnak be a pártrallók garázdálkodásáról. Mi tudtuk előre, hogy eme leleplezésünkért ismét ellenforradamárok és fascisták leszünk a pártvezetők előtt, ami persze megelégedésünkre szolgál, mert ismét nagy szolgálatot tettünk a betegsegélyzőkben tömörült magyar munkásságnak. . . Szolgálatot, mert lelepleztünk egy rablóbandát, akik még a kapitalista osztálynál is szemérmet- lenebbül rabolják a munkásokat és ugyanakkor forradalmároknak a kommunista párt tagjainak nevezik magukat. Forradalmi frázisokkal takarták le az Önkép- zőék kasszáját, ahonnét kijoptak már az eddigi megálllapitás szerint több mint 1 3 ezer dollárt, de az ellenőrök jelentése szerint még 7—8 ezer dollár hovatünését egy általán nem lehet kikutatni. Ezek a rablók azok, akik forradalmi irányt akartak szabni az amerikai munkásosztálynak, ezek azok a rablók, akik az IWW forradalmi ipari unionista álláspontját állandóan rágalmazták, ezek azok a banditák, akik a Munkás Betegsegélyző Szövetséget a ráta ügyében szétszakítani akarták és ugyanakkor ők háromezer dollár graftet fizettek az ügyvédeknek, hogy a kivetéses rendszeren maradjanak. Hogyan ragadt rá háromezer dollár az ügyvédek kezére. Másfél éve annak .amikor bővebben foglalkoztunk a betegsegélyzők ügyeivel. Akkor valóságos forradalmi harcnak nevezték a kasszarablók az uj rendszer, a korszerinti befizetés (ráta) elleni küzdelmet. Mi annakidején megírtuk, hogy a betegsegélyzők ügye nem a mi ügyünk, a mi hivatásunk a munkások tömegét iparilag megszervezni. De viszont ebben a munkában szívesen látjuk a betegsegélyzők munkás tagságának támogatását. Akkor azt mondták ezek a zsebtolvajok, hogy mi az Insurance Depart- menttel paktálunk és mi egy kapitalista Insurance kompániát szervezünk a betegsegélyző Szövetségből, ők a forradalmárok, mert ők nem mennek át a ráta- rendszerre. Ugyanakkor, amikor minket árulóknak és ellenforradalmároknak bélyegeztek, mert mi egy egészséges és igazságos befizetési alapnak láttuk a ráta rendszert, ugyanakkor ők kiemeltek HÁROMEZER DOLLÁRT a munkások által befizetett pénzekből, hogy még egy évig megmaradhassanak a kivetéses rendszeren. Ezt a rablást nem tudatták még ' az Intéző Bizottsági tagokkal sem, Mayer és Bebrits intézték el, akiket a pártfegyelem hatalmazott fel ilyen rablásra. Mert az még nem volna oly nagy baj, hogy háromezer dollárt odadobtak az ügyvédi graft- nek, amit kommunista pártnyelven “jogvédelemnek” könyveltek él, hisz ezzel csak 60 centet loptak ki egy-egy tag zsebéből. A legnagyobb gyalázat ott vah ez ügyben, hogy a rátarendszerre való átmenést kitolták, ezzel az öregebb tagok még öregebbek lettek, tehát még több terhet kell majd vállalniok 1932-ben, minthá egy évvel ezelőtt vezették volna be a rátarendszert. Legalább még 1 5----20 dollárt loptak ki igy minden öregebb tag zsebéből a háromezer dolláros csekken kívül, amire már rányö- matott “jogvédelem”. Jó öreg öntudatos Önképző tagok, most már találjátok ki, hogy kinek vagy kiknek a kezéhez ragadt a ti keserves veritékkel befizetett háromezer dollárotok. A betegsegélyző tagok fizettek a Partos-féle hamis részvények hirdetéséért. “A lejtőn nem lehet megállni” Írták már sok esetben az Uj Előre bandita szerkesztők, amikor más egyletek ügyeiről volt szó. Egy egész éven át kiabáltak a Verhovay egylet bondcsalásáról. De azok a sikkasztok valóságos becsületes emberek voltak ezekhez hasonlítva, akik annyira csúsztak le a lejtőn, hogy nemcsak HAMIS RÉSZVÉNYHIR- DETÉSSEL TŐRBE CSALTÁK SAJÁT OLVASÓIKAT, HANEM MÉG A HIRDETÉSÉRT IS AZOKKAL FIZETTETTEK MEG, AKIK MINT ÁLDOZATOK AKADTAK HOROGRA PARTOSNAK. Mert Partos ur nem volt biztos, hogy lesz-e áldozat, igy az Uj Előre szerkesztőinek részletekben fizettek a hirdetésekért. Olyan arányban, ahogyan a hirdetésnek bedőlt áldozatok szállították á pénzt Partos ur zsebébe. De a banditáknak az nem volt elég gyors fize- , tés, nekik rögtön kellett a pénz, csak úgy voltak hajlandók társulni a Partos-féle csaláshoz. Könnyű volt pénzt szerezni, ott volt az Önképző pénztára, — volt ott pénz elég, csak valami ürügy kellett, hogy kiemeljék onnét. Kapóra jött Partos ur hirdetésekért adott váltói, amit azonnal beváltottak Mayer szervező titkárnál az Önképző pénzéből. Közben aztán Partos ur meg bukott és igy a 2700 dolláros vál- / tokból 1 I 00 dollár fizetetlen maradt, azaz az Előréék felkezelték érte a pénzt az Önképző pénztárából. így tehát az Önképző tagok fizettek azért hogy az Uj Előrében hamis hirdetés legyen és aztán megvásárolták a hamis részvényeket. Ez aztán kommunizmus! Ez forradalmi cselekedet! Most pedig még ők akarják végezni nagyképüsködve az erkölcsbirói eljárást Partos ellen, már odatették egyik elvtársukat a részvény- bizottság élére. Ha semmi másért de ezért az egyetlen munkásel| lenes, rabló eljárásért, azonnal í röpülniük kellene az egylet éléről az egész Intéző Bizottságnak. De ők nem mentek onnét, mig pénz van ott, nem mennek addig, mig az utolsó centig a pártfegyelem érdekében ki nem ürítik az Önképző tagok pénztárát. A kanadai szervezésre felvett pénzt New Yorkban dorbézol- ták el. Sok betegsegélyző osztály tiltakozott az ellen, hogy innét küldjenek szervezőket Kanadába, mert azt felesleges pénz pocsékolásnak látták a józanul gondolkodó tagok. Még egy vagy két szervezőnek a kiküldése nem került volna olyan- túlsók pénzbe, elvégre ott, ahol ezreseket lopnak, néhány száz dollár már nem számit. Mulatni vágyó kedve volt a pártfékereknek, mire való hát a betegsegélyző tagok pénze?! A kiküldött bizottság jelentése szerint az Előre banditái összesen öten vettek fel 72 dolláros chekkeket, mint kanadai szervezési költséget, de csak ketten mentek el Kanadába, a többiek itt New Yorkban züllötték el a tagság pénzét. A beváltott csekkek ott vannak a bizottságnál, mindenki megláthatja e jó firmák neveit, akik között van ROMÁN, MAYER, LU3ZTIG ÉS BEBRITS. Persze most védekeznek ezek a senkiházik, akiknek ha csak egy parányi becsületük volna, azonnal elkotródnának a lát- , határról. De ezek tovább is a forradalmiságról fognak dikcióz- ni, mert úgy látszik, elég jó mellékfoglalkozásuk van a rendes fizetésükön kivül az Önképző pénztárának kiürítésénél Csak rendkívüli konvenció és rátarendszerre való azonnali át- menés mentheti meg az Önképzőt. Mi jól tudjuk, hogy vannak olyan osztályok, melyek .a vagyonuk elrablásáért bírósági utón akarnak elégtételt követelni. Ezt mi nem ajánljuk, mert ez költséges és ilyen eljárással úgy sem tudnának egyetlen centet sem visszakapni. Az öntudatos munkásságnak saját maguknak kell a bírósági eljárást lefolytatni és ezért azonnal RENDKÍVÜLI KONVENCIÓT KELL EGYBEHÍVNI. Ezen a konvención nemcsak a rablóbandát kell kiűzni az Intéző Bizottságból, hanem azonnal alapot kell találni a RÁTARENDSZERRE VALÓ ÁTTÉRÉSRE, mert csak ez mentheti meg a hosszú éveken befizetett veritékes munkások centjeit. Az Önképző tagságának a cselekvés terére kell lépni és ezt a gyalázatot jóvá kell tenniök valahogyan, meift nemcsak az Önképző, de az egész amerikai magyar munkásmozgalom szégyene. Mi több esetben megakadályoztuk a pártfékerek csalását, többek közt az emlékezetes tüzesa- lást 1925-ben, amikor vizes lett néhány ócska könyv és mégis a sztrájkoló bányászok utolsó centjeit kérték sürgönyileg azzal a csalárd jelszóval, hogy “LE(Folytatás a 7-ik oldali itt. )
