Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-29 / 622. szám

Január 29. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. Az osztályharc áldozatainak köszönő levelei az ^Egyetemes Védelem Karácsonyi megemlékezéseért Az elmúlt héten megkezdettük az ^ osztályharc áldozataitól kapott levelek közlését lapunkban a Bérmunkásban s mint jeleztük, a további beérkezett leveleket is lefogjuk közölni s Ígéretünkhöz híven, — folytatjuk. Az elmúlt héten kaptuk többek között Warren K. Billings levelét is, ki életfogytiglanra van elitélve a Folson-i börtönben. December 20-án kelt levelük a mellékelt 50 dolláros chekkel kezemhez érkezett, melyért ez­úton mondok hálás köszönetét mindazon munkástestvéreimnek, kik adományaikkal, munkájukkal ezt lehetővé tették. Gyönyörű megnyilvánulása ez a rólam való megemlékezésnek. A dolgozó munkásság nehéz időket élt és él ma is ezekben a válságos időkben és mi, kik ilyen szerencsétlenek vagyunk, igazság­talanul elzárva a világtól, kétsze­res hálával tartozunk a munkás­ság lelkes megnyilvánulásáért, mikor rólunk, az élve eltemetet- tekről gondoskodnak. Elitéltetésünk a californiai bi- rósgon nem jött teljesen váratla­nul. Az öntudatos munkások, kik állandó harcban vannak a tőke ellen, nem várhatnak mást e ki­zsákmányoló osztálytól, mint_ el­nyomatást, csakhogy az igazságot az emberekben megfojthassák. Bárhogyan is vizsgáljuk a bí­róság Ítéletét, bárhogyan is hoz­ták meg az ítéletet, mi csak to­vábbra is azt mondjuk: ártatla­nok vagyunk. A californiai fel­sőbb biróság hogy újabban felül­vizsgálta az ügyet, továbbra is a feltevések, a cinikus, hamis vá­daknak adott helyet s nem pedig a kézzelfogható tényeknek. Ter­mészetes, hogy ilyenformán nem bocsájtottak szabadon. A felső, bíróságnak egyetlen tagja volt csupán, — név szerint ^Villiam H. Langdom biró. — Ezen biró jelentésének egyik részén azt mondja: “a vádnak semmi pozi- tiv alapja nincs. Gyanusitás, sej­tés, bizonytalan következtetés, bizonyíthatatlan állítás és beis­mer elfogultság lettek mint té­nyek elitéltetésük alkalmával el­fogadva.” “Ha a tanukat megvizsgáljuk, kik ez ügyben mint koronatanúk szerepeltek, azt mondhatjuk, — hogy: ha Crowley igazat mon­dott, akkor Me Donald hazudott. Ha Me Donald mondta az igazat, akkor Crowley hazudott. Viszont ha Oxman mondott igazat, akkor mindkettő hazudott. Vagyis nyil­vánvaló, hogy mindegyik hazu­dott.” Hálásan köszönöm ismételten munkástestvéreimnek szívességü­ket és szolidáris megnyilvánulá­sukat. Őszinte szeretetem a munkáso­kért Warren K. Billings. vábbi részén ezeket mondja: 15 hónapja múlt, Hogy nem láttam feleségem és leányomat. Ide, Walla Walla-ba akarnak köl­tözni és addig itt is maradni, mig szabadon nem bocsájtanak. Re­mélem, hogy sikerülni is fog ne­kik, mit jómagam is nagyon sze­retnék. John Lamb munkástársunk fe­lesége köszöni a küldött chekket és a következőket mondja: Mondhatom, hogy az Egyete- temes Védelem gyönyörű munkát végzett ezekben a válságos idők­ben. Mindketten jól vagyunk. — Leányom Ruby is jól van, ki már a 8-ik osztályba jár. Remélem, hogy jövő karácsonyra férjem is velünk lehet. Frank Godlaskey, tagja szerve­zetünknek, az lWW-nak, a Sioux Falls-i börtönből, South Dakotá­ból a következőket Írja: Ez több volt mint öröm, mi­kor megkaptam levelüket és a benne küldött chekket, melyért ezúton mondok hálás köszönetét munkástársaimnak, kik lehetővé tették ezt szamomra is. Bizonyos, hogy jobb időben nem is jöhetett volna a segítség, mikor már a megrongálódott egészségemet né­mileg megjavíthatom vele. John Lamb, egyike a centraliai fiuknak. Levelének egyik részén köszöni az Egyetemes Védelem­nek a karácsonyra küldött 50 dolláros chekket. Levelének to­Claude Merrit a San Quentin-i börtönből a következőket irja az Egyetemes Védelemhez: A küldött 50 dollár élő bi­zonysága a munkásság irántunk való szeretetének. Tudva ezt, ---­még a börtön is elviselhetőbb számunkra, hol már annyi sok éve igaztalanul szenvedünk. Tudatá­ban lenni annak, hogy elitélteté­sünk a munkásosztály szebb jö­vőjéért történt, nem'is oly rette­netes idejönni. De a börtönben eltöltött hosszú évek, melyet; csak a dolgozók nemtörődömsége folytán következhetett be, nem­csak szellemileg, de fizikailag is megviseli az embert. Mikor az Egyetemes Védelem­től a megemlékezést ismét meg­kaptam, mint oly sok előző éven keresztül ,azt látom, hogy nem volt hiábavaló a munkásosztályért folytatott harcom, mely a bör­tönbe juttatott. Az uj év kezdeté­vel immár 9-ik éve hogy börtön­ben vagyok és nincs kilátás, hogy rövidesen kiszabadulok. Bar testi­leg teljesen össze vagyok törve, de szellemem friss, fiatal, mint mindig. Kívánom a munkásságnak mind azt a jót, mit elérhetne a szer­vezkedéssel. Ugyancsak a San Quentini bör­tön erődítményből Gus. C. Mad­sen munkástárstól jön az alábbi levél: A 20-án keltezett levelük a mellékelt 50 dollárral, a feladás­hoz pár napra kezemhez érke­zett. Hálásan köszönöm mind­azon munkástársaimnak, kik ezt lehetővé tették számunkra. Telje­sen megegyezek abban, hogy a munkásosztály szenvedésében a tetőfokára érkezett, mit a kapita­lista lapok sem tudnak eltitkolni többé. Csak azt nem értem, med­dig fogja tétlenül tűrni ezt a munkásosztály. Immár 3 éve vagyok itt a vi­lágtól elzárva. Borzasztó évek. Tudva azt, hogy a munkásosztály felszabadításáért folytatott • harc­ban lettünk elitélve. Ebben való erős hitem ma sem változott, mert tudom, hogy a munkásosz­tály felszabadulásának ideje jön­ni fog és elsöpri utjából az osz­tálykülönbséget. Hálásan köszönöm munkástár­saimnak irántunk való megemlé­kezését, kik lehetővé tették ezt a kellemes karácsonyi meglepetést. Reméljük, hogy egy szép napon viszontláthatjuk szeretetteinket. Azon reményben, hogy a Vi­lág Ipari Munkásai az Egy Nagy Szervezetben egyesülnek az osz­tályharc megszüntetésére. Testvéries üdvözlettel . Gus. C. Madsen, No. 44461. dóm, hogy sokan volnának mun­kástársaink közül, kik velem együtt itt vannak bezárva, hogy 1 órai keresetüket adták volna, ha szemtanúja lehettek volna megérkezésekor ellenségüknek. A legjobbakat az elköverke- zendő évre. Az Ipari Szabadságért John J. Cornelison, P. O. Box 37287. John J .Cornelison a San Quen­! to ni börtönből irja: e Munkástársak! Megkaptam kedves levelüket j a rendes évi üdvözlettel és az 50 dolláros chekkel. Szívből mon- ■ dók köszönetét azon osztálytu- | datos munkástestvéreimnek, kik j megemlékeztek rólunk, bebörtön- j zöttekről. A következő hónapban veszi : kezdetét, hogy a 8-ik évet töltöm itt. Előre láthatólag hosszú idő fog eltelni, mig ismét magamba szívhatom a döglődő kapitalista rendszer haldokló iparai kémé- ; nyeinek kiszálló füstjét. Ugyanaz a törvény, melynek í alapján minket egy Gary neveze- L tü biró a San Quentini börtönbe juttatott, — ha a szabadság- j nak csak az árnyékát élvezhet- ; nénk, szemtanúja lehettünk vol- na annak, amint ez a vérszopó i tolvaj, munkásüldöző, — most I ugyancsak elitéit — megérke- , zett, hogy megismerje azt a he- 1 lyet, ahová minket juttatott. Tu­Geo, B. Pesce munkástárs San Quentin-i börtönből irja: December 20-iki levelüket az 50 dollárral együtt megkaptam, melyért kiváltképpen most, a leg- hálásabb köszönetét mondok. — Mindazok, kik az Egyetemes Vé­delemmel együtt lehetővé tették a karácsonyra való gyönyörű megemlékezést, felemelő érzést és örömet hozott közénk. Tudtuk és tudjuk azt, hogy az Egyetemes Védelemre mindenkor számítha­tunk, mert még soha nem hagyta cserben szervezetünk tagjait. Az itt bebörtönzött fiuk csak­nem mindegyike most március­ban fogja büntetésének felét le­tölteni s reméljük., hogy a sza­badságunkat visszakapjuk. Bár egy kicsit későn van már karácsonyi üdvözletét küldeni. de azért jókívánságaimat ezúton kül­döm munkástársaimnak. Ismétel­ten köszönet mindazoknak, sík megemlékeztek rólunk. Munkástestvéri szeretettel Geo. C. Pesce, No. .44462. »*‘£♦*1-' *+* vO*!**»«*!4*!***? ♦I4v: >1 Schwartz Jakab halála Ismét szomorú hirt kell tudat­nunk olvasóinkkal. Az 1WW ma­gyar nyelvű mozgalmának egy ré­gi harcosa dőlt ki az élők sorá­ból. Az utóbbi években gyengél­kedése miatt volt távol a mozga­lomtól. Az 1920-as évekig aktiv részt vett Schwartz munkásrár- sunk az IWW new yorki magyar mozgalmában. Temetése január 18-án volt egy zsidó vallásu temetkezési in­tézetből, melynek még a régi idő­ből volt a tagja. Habár a kíván­sága az volt, hogy elhamvasszák, a vallásos egylet arra nem volt hajlandó. Pap nem volt a teme­tésen. Az IWW és a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség első osztá­lyának nevében Fishbein mun­kástárs tartott beszédet, rámu­tatva a proleár élet nehéz küz­delmeire. — Emlékét kegyelettel fogják megőrizni mindazok, akik ismerték.

Next

/
Thumbnails
Contents