Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-06-25 / 642. szám

Junius 25. BÉRMUNKÁS 7. oldal. ATLANTIS — Irta: SZERDAHELYI SÁNDOR. Valamikor a mesélő kedvű képzelet játékának hitték, amely­ből az ókor népei a maguk regé­it merítették a paradicsom kert­jéről, az eliseumi mezőkről, az Olimposzról, a Hesperidák kert­jéről. A tudósokat azonban nem hagyta nyugton a probléma: igaz-e, hogy valamikor, aránylag nem is olyan régen hatalmas szá­razföld volt kulturált hatalmas néppel a hátán azon a helyen, amelyen ma az Atlanti Ocean hullámai hömpölyögnek? Schlie- man és mások kutatásai óta ez az elsülyedt ősi világ: az Atlan­tis, egyre élesebben rajzolódik elénk. Nincs ezen mit csodálkoznunk, hiszen Pompeji és Herkulánum is mondabeli városok voltak so­káig és amig ki nem ásták őket a Vezúv évezredes hamuleple alól, a róluk szóló elbeszéléseket meséknek hitték. Az Atlantis "kiásása” sok ezer esztendő homályából persze még kevésbbé egyszerű feladat. Solon, az athéni törvényhozó, j aki Krisztus előtt' 640-től 559-ig élt, adta az európai népek szá­mára az első híradást. Egyptomi utazása során beszélt a saisi tem­plom tudós papjaival, akik sok évezred előtt kapott híreket vet­lek át elődeiktől és őrizték meg. Eszerint a Földközi tengernek az Atlanti Óceánra néző kijáratánál amelyet a görögök "Herkules oszlopaidnak neveztek el, sziget terült el, nagyobb, mint Kisázsia és Lybia együttvéve. Erről a szi­getről könnyen lehetett., közle­kedni a szomszédos szigetekre és a mai Atlanti Óceánt környező kontinensekre. Óriási földrengé­sek, vulkáni kitörések és áradá­sok kiséretében ez a világ a ten­ger mélyére merült. Solonnak ezt a közlését Platon egészítette ki 200 évvel később olyan feljegyzések alapján, ame­lyeket nagyatyjától örökölt. Itt az egyptomi papok higgadt kró­nikája már mitológiává színese­dik, akár a kaldeusoknál, az asz- sziroknál, a föníciaiaknál és a zsidóknál. Ezen a szigeten Írja Platon — az Istenek földből el­készítették az első emberpárt. Egyetlen leányukba szeretett be­lé Poseidon tengeristen és utóda- | ik népesítették be ezt a földrészt. Az első utódok egyike, Atlas uralomra jutott s róla nevezték | el az országot Atlantisnak, Pla­ton leírja Atlantis magas ipari, technikai, művészi kultúráját, — társadalmi berendezését, ahogy az akkori görög fantázia' csak el­képzelhette a lehető legtökélete­sebb világot, amely Afrika észa­ki. részét. Európát és Elöázsiát gyarmataival népesítette be. Mi ezekben a valószínűség? Diodorus Siculys beszéli el, hogy a föníciaiak — hajósnép — nagy szigetet fedeztek fel az óce­ánon a “Herkules oszlopa”i-n túl néhány vitorlás napi távolságban Afrika partjaitól. A gallok tra­díciói szerint Galliát három törzs népesítette be: a valószinüen VIGASZTALÁS Irta: ZAGRÓCZKY ELEK. Jársz utcahosszat, forgó szemekkel, vibráló szájjal, égető földön jársz, sajog a talpad, sokat barangoltál, bambán tekintgetsz, körbe, felfelé, fejed felett sugárzó kékség ---­— éhség. <• Ezer ember szalad munkáskarokkal, munkáskarját lóbálja levegőben, minden nap uj, meghalt reménység — — éhség. A csókod megfonnyadt az ajkadon, az asszonyod is sir kenyér felé, a gyermeked néz, lelkeden égés ég — — éhség. Minden kellék meg van, ami csak kellhet a szabályszerű, piszkos nyomorhoz, rendőri riport nyájas olvasóknak, hogy elfelejtsék, vagy agyukba véssék — — éhség. Csikorgó tél lesz, eljön majd a tél is. megfagy a föld és még sem lágyabb szivü a néhány ember, csupán őbelőlük a földbe ömlik a konok keménység — budhizmusnál is. Sokkal közvet­lenebb magyarázat az eurázsiaí és az amerikai vizözönmondák azonosságára az, hogy valameny- nyi nép egy közös ismert tényre emlékszik .vissza. Mexikó ősnépé­nek özönvizmondája sokkal ko­rábbi az európaiak bevonulásá­nál .A mexikói Cakchiquel-kró- nika céloz arra, hogy népük a felkelő nap iránya felől szárma­zott. Geológiai szempontból nem merülnek fel elvi nehézségek egy ilyen világkatasztrófa tényével szemben. A föld kérge a föld keletkezésé óta állandó hullám­zásban, emelkedésben és siilye- désben van. Nagymagyarország területén például valamikor ten­ger volt, amelyből a Kárpátok karéja emelkedett ki, néhány csúcs az Erdélyi Érchegységből és a Vértes hegységből. Földré­szek emelkedése és sülyedése most is folyamatban van. Nem valószinü viszont, hogy olyan óriási terület, mint amilyen az Atlantis lehetett, egyszerre sü- lyedt el. A tengerfenékről ké­szült térképfelvételek nyomán az Atlanti Óceán mélyén kialakul egy messze elhúzódó fensik, amely átlagban 9000 láb magas- | ságig emelkedik az Óceán köz- 1 vetlen mélységei felé. Ez a fensik a Brit-szigetektől indul el déli és délnyugati irányban, Kap Oran- geig terjed Délamerika partvidé­kén, ahonnan délkeleti irányt vesz az afrikai partokig, majd újra délrenyulik el a Tristan de Cunha szigetig. Az AzoroknáL Ascensionnál, Szent Pál , Szent Ilona és Tristan de Cunha szi­getnél emelkedik ki a tengerből. Ennek a tengeralatti világnak a hegyei és völgyei arra vallanak, hogy száraz föld volt egykoron. A geológiai Eocén korban egyéb- i ként Anglia Izlanddal is össze- | függött. Az Atlantis tehát a ma- j radványa volna az Eocén korban ' az egész Atlanti Óceán helyét el- ! foglaló szárazföldnek. A mara­dék sziget vonal jelzi az egykori hegylánc vonulását. A világrészeket összekötő egy­kori földrészeken át szabadon cse rélődhetett ki az egybefüggő európai, ázsiai, és amerikai kon­tinens növény- és állatvilága, né­pessége es kultúrája. Nem lehet figyelmen kivül hagyni az Ó- és Újvilág növény és állatvilágának annyira közeli rokonságát, ami az egykori területi közösséggel í magyarázható csupán. A hosszú- szőrű mammut, a gyapjuszőrü rinocérosz, az irlandi jávor- | szarvas, a mosusztehén, az iram- ■ szarvas stb. többé-kevésbbé kor- j társai ugyanannnak az állatvilág­nak és maradványait mindkét félgömbön megtalálhatok a jég­korszak után keletkezett kőze­tekben. A ló őse Amerikából in­dult el jóval előbb, mintsem az ember azt megszeliditette. A teve j Amerikának épp úgy őslakója volt, mint az óvilági kontinens­nek .A amerikai alpaka- es lama- fajok tulajdonképpen maguk is a tevecsalád tagjai. Akár sikerül az Atlantis teljes igazolása, akár nem, szép fejeze­te lesz mindig a tudomány erő­feszítéseinek. — éhség. Mi lesz majd akkor? hiszen most is itt állsz az árok szélén tántorogva nézel az árok szélén, hiv a csöndes mélység ---­— éhség. Szédülj belé, akkor minden majd jó lesz, a kemény kőből harapni való lesz, az éhes földnek fizessél: adó ez, nem szenved majd, ami marad belőled, az a kevés még — — éhség. nongoloid bennszülöttek, a távo- i Atlantis szigetről bevándorol- ak s végül az arius gallok. Az •gyptomiak visszaemlékezése 1.500 évre tekint vissza Krisz- us előtt, ami erősen beleesik nár történelmi időnkbe. Az :gyptomi, az asszír és a kaldeus sillagászati időszámitás vissza- nenően egybevetve sajátoskép­pen ugyancsak 1 1 .542 évvel krisztus előtt mutatja a teljes negegyezést, jeléül az időszámi- ások közös eredetének egy ak­koriban élt kulturnép kezéből. A közös kiindulásnak egyúttal íz Atlantis katasztrófának bizo­nyítékaiul tekintik a különböző Skori népek vízözön mondáit. A taldeusok vizözöne nyilván a egrégibb változata az ősi hír­adásnak, úgyszólván azonos a mózesi vizözön mondával. Nem lehet véletlen, hogy náluk csak úgy, mint a phöniciaiknal, az egyptomiaknál, a görögöknél és Amerika őslakóinál is egyaránt találkozunk ezzel a történettel. Mi lenne más ez, mint közös visszaemlékezés valamely meg­rendítő katasztrófára?! Az, hogy a biblia Noét az Ararat hegyén kötteti ki úszó házával, nem bi­zonyít ázsiai vizözön mellett, ---­mert hiszen mindegyik nép a ma­ga hegycsúcsát teszi meg kikötő hellyé. A zsidók nem voltak ha­jósnép és nem ismertek nagy vulkáni kitöréseket sem, ezért ná­luk Noé nem hajót épített és a kataszti ófánál csak az óriási eső szerepel. A kaldeusok Noéja mindenfajta félelmetes természe­ti erők kataklizmáját szemlélhet­te végig a nagy pusztulás során és Khasisástra a leírás szerint 24 napig volt kénytelen hajózni, — amig Noét megfalálta. Ez a nagy hajóutazás éppen nem vall arra, hogy a pusztulás színhelye az Eufrát és Tigris vidéke lett vol­na. Zoroaster tanításaiban pedig egyáltalán nem hajó szerepel, mint menedékhely, hanem egy kert, amelyben Yima összegyűj­tötte az átmentedő embereket és állatokat. Nyilván a kolóniák lé­tesítését jelképezi a mondának ez a változata, magyarázataként annak, hogy a pusztulás ellenére miként maradt meg az élet a föl­dön. Az amerikai özönviztradiciók pedig valamennyi közül a legkö­zelebb állnak a kaldeusokéhoz. Erőszakolt volna azt hinni, hogy ezek a legendák a kaldeusoktól és az egyptomiaktól a nagy ázsiai kontinensen át szivárogtak el a legendáktól teljesen távol­álló népek közvetítésével “ K”- rili és az Aleuti szigeteken át Amerikába. A mongoloknál és Szibéria őslakóinál, amelyek tényleg érintkezhettek az említett szigeteken át Amerika őslakói­val .nyomát sem találjuk a viz- özönmondának. Hiányzik ez a mmtm

Next

/
Thumbnails
Contents