Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-06-11 / 640. szám
4. oldal. BÉRMUNKÁS Junius 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. EHtrizetési Aruk: Subscription Rates: Eg-y évre .... $2.00 One Year . . . . $2 M Félévre....................1.00 Six. Mouths .... 1.00 Egyes szám ára . . 5c Bundle Orders . . Csamagos rendelésnél 3c Single Copy . ... 5c Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the .. . INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A SZOVJET IPAR ÉS A KAPITALISTA ÚJSÁGÍRÁS Az amerikai kapitalizmus ketsegbeesett kiáltása hallatszik az Egyesült Államok bármely részén megjelenő hirdető vállalatoknál, a napilapokban. Nem múlik el nap, hogy Szovjet Oroszországgal kapcsolatban újabb és újabb adatokat ne hoznának nyilvánosságra, hogy Amerika dolgozói előtt azt a látszatot keltsék, hogy azért nincs itt munka, mert Szovjet Oroszország ipara rohamos léptekkel halad előre. Ugyanakkor a szent profit érdekében törekszik arra, hogy lehetőleg Amerika szállítsa az összes gepeket, mely Oroszország ipa- rizálódásához szükséges. Ellenben Bölcsen hallgat annak hátteréről, hogy az európai országok iparizálódása folytán többé nem tudja felvenni a versenyt, mert a más országokban készült árukat olcsóbban képesek a piacra dobni és ezáltal Amerika elveszítette az európai piacot, sőt azt látjuk, hogy érdekeltsége minden évben csökken Oroszországban is. A nemet, francia, olasz és angol áru olcsóbb, jobb feltételek mellett és igy természetesen kiszorult a világpiacról és lassan kiszorul Oroszországból is. Az amerikai kapitalizmus irányitói hogy tehetetlenségüket, — melybe az ipari tulfejlődés folytán jutottak — igazolni tudják, — Oroszországot állitják az amerikai dolgozók elé, hogy Oroszország ipari fejlődése folytán az egész világot elárassza árucikkeivel, és különböző néven és cimen konferenciára hívja a világ kapitalistáit, hogy Oroszország ellen gazdasági bojkottot rendeljenek el mielőbb. Ugyanakkor azt látjuk, hogy minden ipari ország kapitalizmusa élethalál harcot folytat az orosz piac megszerzéséért, hogy ott árucikkeit elhelyezni tudja. I Újabban New Yorkban a délután megjelenő Evening Post napilap 24 sorozatos folytatásban közli berlini tudósitójának pályadijat nyert tanulmányát, mely mint “A Vörös Ipari Veszedelem” lett ismeretes. A mü szerzője Mr. H. Knickerbocker, ki hat hetet töltött Oroszországban és megfigyeléseit a Vörös Ipari Veszedelem cim alatt összegezte. Ha az Evening Postban megjelenő sorozatos cikkeket olvassuk, azt látjuk, hogy a lap szerkesztői lázitó head line-okat Írnak a cikkek elé, hogy az amerikai nép hangulatát egy esetleges háború kirobbanására előkészítsék. Ugyanakkor, ha az Evening Postban megjelenő cikkek azon részeit vizsgáljuk meg, melyet az iró látott Oroszországban, hogy mennyire kezdetleges is még az ipar ott és ha a többi tényeket vizsgálat alá vesszük, mely a különböző országokba a kivitelt statisztikailag bizonyítja, tapasztaljuk, hogy Oroszországnak a cárizmus alattii kivitele általában 80%-al magasabb volt, mint a Szovjet rendszer alatt 930-ban. Mr. Knickerbocker a rideg tényeket veti papirra, mikor megállapítja azt, hogy .a kulákok, kik megtagadták a munkát és a szovjet rendszer az erdőirtásnál munkára kényszeritette őket, vagy egyes bányákban a rossz természeti körülmények folytán képtelenek voltak a bányászok dolgozni és a bányászokat más vidékre szállították, akkor a kapitalista újságok talp- nyalói, a szerkesztők az alábbi head line-okat Írják a cikkek elé: “A vörös kormány kényszermunkát végeztet az erdőkben ---- 1 78 ezer bányászt kínoznak az orosz bányákban évente . Ugyanakkor az Evening Post csendesen beismeri, hogy ezen head line-okkal ellátott cikkek közlésével olvasóinak a számát 20 ezerrel szaporította naponta. Mr. Knickerbockernak az európai országokban tett észrevételeit is magukban foglaljak ezen sorozatos cikkek, melyekhez a következő hangzatos frázisok vannak feltűnően hozzáírva: A vörös ipari veszedelem Európában. Mr. Knickerbocker szerint szovjet árucikkek 12 országot elárasztottak. Az Egyesült Államok elveszítettek a piacot. Az Európai országoknak gazdasági blokádot kell létesiteni.” Olaszországgal kapcsolatban megjelent cikkek elé ezek vannak Írva: “Olaszország támogatja az orosz ipart. E diktatórikus állam ellene van a gazdasági bojkottnak. Orosz olaj elárasztotta Olaszországot. Az orosz 20%-al olcsóbb, mint az amerikai stb." Ezzel szemben ugyancsak megtaláljuk azt is, hogy a világ ipari szükségletének csupán 2%-át képes szállítani Oroszország. Mint látjuk, a túltermelés folytán előállt az a helyzet, hogy az amerikai ipari termelvények többé képtelenek felvenni a versenyt az európai ipari termelvényekkel, mert sokkalta olcsóbban képesek az európai iparizált államok az árucikkeket előállítani. A súlyos gazdasági válságnak egyik fontos szimptómája ez is. Amerika belszük- ségletének előállítása e kapitalista táradalmi rendszerben 4—5 hónap alalt elvégezhető és igy a fennmaradt 7—8 hónapot az amerikai munkásság tétlenül kell, hogy töltse, mert nincs piac, hogy az árucikkeket ellehessen helyezni. Mint látjuk, az árucikkek elhelyezésére a különböző országok kapitalizmusa élet-halál harcot folytat, hogy a piacot kontrollálja. Egyetlen lehetőség van az ipari cikkek elhelyezésére s ez: Oroszország. Kétségbeesett kiabálás hallható minden egyes ország részéről Oroszország ellen s ugyanakkor minden egyes ipari ország külön szerződéseket köt Szovjet Oroszországgal, hogy termékeit elhelyezni képes legyen. A kapitalizmus halálhörgése ez, mikor teljesen tehetetlen, mert szent profitját képtelen többé olyan mértékben szaporítani, mint akár csak pár évvel ezelőtt is tette. A világkapitalizmus bebizonyította, hogy elérkezett ahhoz a ponhoz kifejlettségében, Hogy a termelést továbbra képtelen irányítani. Nincs piac, megI szűnt a profit és profit nélkül termelni nem akar s igy munkásainak millióit a világ minden országában az utcára dobta. Az elégedetlenség, a lázadás, az éhes munkások milliói kétségbeesett segélykiáltása hallatszik mindenütt a föld kerekségén. Most rajtunk a sor, hogy tovább hintsük a lázadást e gyűlölt kapitalista társadalmi rendszerben. A kapitalista társadalmi rendszer a legmagasabb pontig kiépítette ipari szervezettségét és tovább vinni képtelen. Most rajtunk, munkásokon a sor, hogy szervezett ipari erőnket egyesítsük az Egy Nagy Szervezetben mint azt az IWW tanítja, hogy kivezessük a kapitalizmust e tehetetlen helyzetéből azáltal, hogy megszervezve ipari erőnket, elsöpörjük véglegesen, a föld szinéiől. A GÉPEK JÓKARBAN TARTÁSA A munkanélküli segélyakciók nagy lármája közben sokan nem is veszik figyelembe azt a nagy feladatot, amit szép csendben intéznek a igépek tulajdonosai. Ezt az akciójukat nem követik nagyké- püsködő tanácskozások, nem beszélnek ezzel kapcsolatban törvény- javaslatok beterjesztéséről, hogy azzal kényszeritték az érdekelteket a gépek jókarban tartására. Minden géptulajdonos vigyáz arra, hogy a gépek be ne rozsdásodjanak, amikor a gépek tétlenül állanak, akkor is megkapják a megfelelő olaj táplálékot, külön alkalmazottak takargatják, hogy a por be ne lepje, egyszóval a gépek részére nincs munkanélküli probléma. Akár mozgásban van a gép, akár nincs, a tulajdonosa mint egy féltve őrzött kincsre, vigyáz a gépre. Még soha nem kellett egyetlen kapitalistát sem megróni azért, mert nem volt hajlandó a gépeiről gondoskodni. Mint ismeretes, a Ford gyár mar hosszabb ideje csak egy részét ■tartja üzemben gépeinek, de azért a gépeket nem rakták ki a fedél alól, mint a Ford gyár munkásait, hanem a gépek ott maradtak a Ford gyárban és gondozásban részesülnek, a mozgásban levő gépek által előállított profitból. A Ford gyárnak még soha egyetlen gepje sem rozsdásodott be azon okból, hogy nem dolgoztattak rajta. De vájjon meg lehetne-e állapítani azt, hogy amig a Ford gyár gépeit jó karban tartották, milyen nagy tömege pusztult el az éhezés és nélkülözések következtében szerzett betegségek miatt, .az utcára dobott Ford gyári munkásoknak?! Pedig a gép egy mozdulatlan halott anyag, mindaddig amíg a munkáskezek mozgásba nem hozzák. A gép nem termel élő munkaerő nélkül és ezt az élő munkaerőt képviselik azok a milliók, akiket az utcára dobtak rozsdásodni, mig a gépekre vigyáznak, hogy be ne rozsdásodjanak. A magántulajdon igazságtalan rendszerének fonák elmélete, mely bizonyítja, hogy ezen válltoztatni kell. Ahogyan ma gondoskodnak a gépek jókarban tartásáról, mert értéket képviselnek, úgy fognak a magántulajdon rendszerének a megdöntése után az eleven munkaerő jókarban tartásáról gondoskodni. A profit termelés megszüntetése után az eleven munkaerő az értékes kincs, mellyel a köztulajdonát képező gépeket mozgásba hozzák ,hogy a közhasználatnak megfelelőleg szükséges árut előállítsák. És mivel nem profitra, hanem használatra kell follyon |a termelés, igy természetes, hogy az eleven munkaerő épp úgy megkapja a fenntartására szükséges tápanyagot, mint most a gép az olla- jat akkor is, amikor tétlenül áll. Mi, akik a mostani tarthatatlan igazságtalanságot megváltoztatni akarjuk és erre szervezzük erőinket akkor, amikor az IWW ipari szervezeteit építjük, vagyunk a rendbontó forradalmárok a
