Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-06-04 / 639. szám

Junius 4. BÉRMUNKÁS 7. oldal. HA MAJD EGYSZER ... Ha majd egyszer felnyílik a szemed. . . . Egy lelket rázó sötét éjszakán, Hol nincs tanú, csak önszenvedésed, Mért bánt veled a sors oly mostohán? .... Ha majd egyszer öntudatra ébredsz, S kigyulad az agyadban a szikra; Szabadságról csak akkor beszélhetsz, Ha öntudattal állsz majd ki a síkra. Ha majd egyszer széttöröd rabláncod S örömkönnyet sir milliók ajka, Kéz a kézben állnak proletárok, Bátran szálljál majd a döntő harcba. Évezredek összegyűlt keserve,-A múltaknak emléke lesz csupán 1 ömörüljél Egy Nagy Szervezetbe, A szabadságnak dicső hajnalán!. . . . Eugene Glück. ÉS MÉGIS .. Idát egy reggel nagy meglepe­tés fogadta az irodában: két fő­nöke közül az egyik Kardos ur, meghalt, elvitte a kérhetetlen ---­nagy kaszás. — Istenem, — sóhajtotta ma­gában — miért ez halt meg? — Miért nem a másik? ! Öt évvel ezelőtt, amikor ide­került, az a nagy szerencse érte, hogy Kardos főnök ur megtisz­telte bizalmával, leereszkedett hozzá, elbeszélgetett vele: ővele a kis gyors és gépirónővel. A le­ereszkedésből csevegés lett, a csevegésből jóakaratu arccsipke­dés és %z arccsipkedésből a töb­bi. Nehezen adta meg magát. Dehát az élet olyan nehéz volt. Előtte — amint a kollégák el­mondották — sokan megfordul­tak már az irodában, de nem fe­lelt meg egy sem. Ida félredo­bott mindent, meghajolt a fel­sőbb akarat előtt és válaszkép­pen egyszer hat óra előtt bevitet­te Írógépét Kardos főnök ur szo­bájába. Későb már azt sem kel­lett, hurcolkodás nélkül ment minden. — Lám, Ida megfelel — mon­dogatta Kardos főnök ur a kol­légáknak — ő tud dolgozni! így ment ez sokáig. Ida állása biztos lett, nem kellett félnie, — hogy elbocsájtják. Egyszer azon­ban a másik főnök ur is észre­vette, valahogy ^karcsúnak, csi­nosnak találta. —• Ida, kérem — szólt hozzá — legyen szives ma este itt ma­radni, egy pár levelet akarok diktálni. Délután majd Jánossal vitesse be az Írógépet a szobám­ba ! I Idában elhült a vér, nagyon jól tudta, hogy mit jelentenek az ilyen diktálások. Nem teszem, — nem tehetem, — tiltakozott ben­sőjében egy hang — hát mi va­gyok én? A fájdalom szaggatva járta át és hat óra előtt pár perc­cel elsötétült előtte a világ és vé­gig vágódott a szőnyegen: el­ájult. Amikor magához tért, csípte- i tős mentőorvos állt előtte s vala­milyen átható illatú vattát tartott az orra alá. Aztán szétgombolta a blúzát, megvizsgálta, meghall­gatta a szívverését, megtapogat­ta az ütőerét. — Nincs semmi komolyabb baj, pillanatnyi rosszukét, kis pi- j benőre van szüksége — mondot­ta a vizsgálat után. A főnök urak megkérték a mentőorvost, vigye Idát a laká­sára. Most már mindegv. i*y is, úgy is meg kell fizetni a mentők kijövetelét, mert nem rendőr hiv ta ki őket. Otthon Ida annyja kétségbeesett: mi történt a leá­nyával? — Ida, az Istenért — tördelte sirva a kezét — mi bajod? ■— Miért hoztak hazaa a mentők? Idán hirtelen átviharzott az ! ok, ellágyulás fógta el és már- már bevallott mindent. De szé­gyenérzete felülkerekedett készü­lődő vallomásán, nagyot nyelt és kényszeredetten elmosolyodott:----Nincs semmi bajom, csak j piWatvatrvyi rosszuWét fogott -sí — erősítette meg a mentőorvos sza­vait. — De már jobban vagyok. Az anyja lefektette, különféle gyógyfüvekből teát főzött és az­zal itatta. Akesernyés folyadék undort keltett Idában és óvatlan pillantatban kiöntötte a csésze tartalmát. Ő tudta, hogy mi a baja — az ellen nem használ semmiféle tea. De másnap már bement, foly­tatta munkáját és csak az járt az eszében, hogy az előző nap meg- menekedett Somló úrtól. Pár napig csönd is volt, a má­sodik főnök hozakodott elő a munkaidő után való gépeléssel — mintha elfelejtette volna? — Azonban egy héttel később ismét ott állt előtte: — Iduska, rna itt marad, gé­pelni fog. János majd beviszi a szobámba az írógépet. De aztán úgy ne csináljon, mint a múltkor, ezt egyszer el kell, hogy végez­zük! — s tréfásan megfenyegette az ujjával. Ida szeretett volna visszafelel­ni nyersen durván. Azonban csak állt egy helyben, fehérre vált arc cal, egy szó sem jött ki a torkán, Amikor a főnök ur kiment ?_ r.zo bából, beleesett a székbe, ráhaj­totta a fejét az asztalra és sirt, sirt sokáig. Az elkeseredés nagyon dobá- lódzott benne, a lázongó gondo­latok úgy rajzottak az agyában, mint a méhek, de tovább nem jutott: félhat felé behívta Jánost és félreforditott fejjel adta ki a főnök ur a rendelkezését: vigye be az Írógépet Somló ur szobájá ba! ELŐZETES JELENTÉS! Az IWW chicagói magyar tag jai és a Modern Színkör 1931 junius 14-én vasárnap nagysza- j básu NYÁRI MULATSÁGOT rendeznek a Deutsches Altheim Grove-ban. — A meglepetések egész sora fogja várni a vendé­geket mindenféle szórakoztató játékokkal. — Részletes ismerte­tés a jövő heti lapszámunkban. Figyeljük a jövő heti Bérmun­kást. I János szót fogadott, elcipelte | először a gépet, aztán az asztalt. Ám hat óra előtt egy pár perccel erős elhatározás érlelődött meg Idában: — Nem megyek be! —mon­dotta önmagában és rögtön öl­tözködött is. A nagymutató még nem érte el a tizenkettőt, — már kinn volt az utcán. Mielőtt kilé­pett volna a kapun, egy kicsit még tétovázott, talán egy má­sodpercig, de aztán vállat vont és sietve elindult. Rohanva ment haza, úgy érezte, hogy most va­lami rossztól menekült meg. Sze­retett volna hangosan ujjongani, mert végtelenül örült. Otthon az anyját összecsókol­ta, gyermekes gügyögéssel csa­csogott és nagy örömében elmon dotta anyjának Somló ur kiját­szását. De arra vigyázott, hogy Kardos úrral való dolgát el ne árulja. Az anyja vele nevetett és boldogan aludtak el. A következő reggelen Ida mör nem örült, nagy félénkség fogta el: mi lesz most? Lopva, gyáván surrant be az irodába, valamivel korábban is, mint nyolc óra. — Somló ur már ott volt s haragtól villogó szemmel nézett reá.---- Kisasszony ---- szólt hozzá halk, rekedt hangon — miért já­ratja velem a bolondját? — Mit gondol, mi vagyok én? Itt kell, hogy maradjon, mert akarom! Értse meg a-k-arom! Ida megrezzent és karját védő" en tartotta maga elé: — Somló ur, ne. . . nem tudom. . . nem ÉHSÉGLÁZADÁS NÉMETOR­SZÁG TÖBB VÁROSÁBAN. Berlin, Gemany. — Közép Németország több városában és a Ruhrvidék ipari telepein a ki­éhezett és agyonsanyargatott munkanélküli munkások nyílt lá­zadásba mentek. Megrohanták az üzleteket, kifosztották azdkát. A rendőrség közbelépésére az üzle­tek ablakait bedobálták kövek­kel. Valóságos utcai harcok fej­lődtek Essenben ,hol a munkások elbarrikádozták magukat. A ren dőrség sortüzet adott az éhező munkásokra, kik közül egy meg­halt .számosán megsebesültek. — Többeket közülök letartóztattak. tudom megtenni. » . bocsásson meg! — könyörgött dadogva. . Kérő szavai a férfiban valami hideg kijózanodást idéztek e'«5, magához tért nagy indulatából és letompitott hangon válaszolta:----Szóval nem tudja megten­ni? Én nem vagyok rá érdemes, csak Kardos? Úgy-e? Az talán különb, mint én? Idára pörölyütésként hullottak a szavak, nem tudott felelni:---­érezte azok aljasságát. A férfi továb beszélt: —Vegye tudomásul, hogy akarom és megkapom, akárho­gyan ellenkezik is —zúgta és ott hagyta Idát. Azóta ahányszor csak látta Idát, mindig úgy né­zett rá, mint aki biztos a dolgá­ban. Ida felsóhajtott: — Miért ez halt meg, miért nem a másik? Délelőtt még nem történt sem mi. Ida kicsit sirt, sajnálta a ha­lottat és amikor délben hazament szomorúan újságolta anyjának: —Kardos ur meghalt! — Jaj, most mi lesz — sopán kodott az anyja ---- még el is küldhet. Nem kellett volna olyan nagyon megbántanod a főnökö­det .... Ida összeszoritotta a száját, mély keserűség szállta meg a léikét: — Hát az anyám is neki ad igazat? Botorkálva, kábult fejjél ment vissza az irodába. — Kezét csókolom, Ida kis­asszony Írógépét a szobájába és Somló ur már bevitette a kis- asszonyirógépét a szobájába és meghagyta, ahogy a kisasszony megjön, azonnal tesék hozzá be­menni. Ida megsemmisülten hallgatta János beszédét. Vad indulat fog­ta el, szeretett volna felsikitani: Hát meg sem várja, hogy a má­sikat eltemessék? — De tessék már bemenni — biztatta bamba képpel a szolga---- a főnök ur már türelmetlenül várja a kisasszonyt! Ida rogyadozó léptekkel, alá­zatos megadással ment a főnök ur szobájába. — Á, hát már itt van? ---­dörzsölte a kezét a főnök, ami­kor a belépő Idát meglátta. — Azt a régi levelet akarom ledik- tálni. Egy pillanatig megállt előtte gúnyos megelégedéssel végig­nézte, majd az ajtót fölnyitva, kiszólt: —János, János, vigyázzon, hogy senki meg ne zavarjon. ---­Fontos és halaszthatatlan dol­gom van! — A hangja úgy csen gett, mintt egy győzelmi kiáltás. —Igenis. — Somló ur betette az ajtót, kidcscsal bezárta és elkezdte dik tálm azt a régi levelet. 1000 MUNKÁST KERESÜNK akik hajlandók velünk együtt friss levegőt szívni a gyönyörű j fekvésű Edenwald erdőségben, ahol az IWW new yorki tagjai és a Modern Színkör most vasár­nap rendezik ez évi legelső ki j rándulásukat a Bérmunkás javára

Next

/
Thumbnails
Contents