Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-05-14 / 637. szám

6. oldal. BÉRMUNKÁS M*jys 14. SZERENCSE KERÉK Az ÍWW-nak minden fonto­sabb kiadványában megtaláljuk a köralaku diagrammot, melyben könnyebb megértés végett úgy vannak elhelyezve az Egy Nagy Szervezetnek észszerű ipari osz­tályai. Ezekben az osztályokban elhelyezést nyernek mindazok a munkások, kik a társadalmi ter­melésben résztvesznek és hasznos munkát végeznek. — Egyszóval benne van az IWW szervezetének könnyen megérthető ipari társa­dalom alaprajza, hogy azt min­den tisztafejü, józanul gondolko­dó munkás könnyen megérthesse. Nehéz azonban megértetni ezt a korszerű alaprajzot azzal a munkással, kinek fejét az álkom- munista pártvezérek évtizedek óta megfertőzték. Az IWW tiszta és forradalmi ipari szervezet. Mentes a politi­kai fékerektől. A kommunista pártfékerek a múltban is meg­próbálták a belülről fúrást és ha el is helyezkedtek az IWW szer­vezetében ideiglenesen, de mihe­lyest ott egyéni szerencséjük meg szűnt vagy a párt nem fizette tovább őket romboló munká­jukért, azonnal kitakarodtak on­nét. Kerestek ott elhelyezkedést, ahol kedvezett a szerencse, vagy is ahol biztos volt a lopás. Van­nak azután ezen fékerek között, kik nem próbálnak szerencsét, hogy az IWW-berv elhelyezkedje­nek, mert nincs kilátás a szeren­csére. Ezek természetesen ilyen­kor dühhel nekirontanak az IWW szervezetnek és szétszeretnék azt robbantani. így azután az IWW ipari társadalom alaprajzát elne­vezték “Szerencsekerék"-nek. •Azt gondolták, hogy ijesztge­téssel szét lehet törni ezt a sze­rencsekereket, mely bebizonyítot­ta azt, hogy nagyon jól forog, van létjogosultsága és a közeljö­vő még jobban fogja ezt igazolni. A jelenben élő példa erre Szov­jet Oroszország, hol az elmúlt ja­nuári konferenciáról való kimuta­tás szerint elhatározták, hogy a szakszervezeteket át kell refor­málni vagyis alkalmazkodni az ipari fejlődéshez. Amint épül Szovjet Oroszországban az ipar, úgy forog ott az a bizonyos sze­rencsekerék, akár tetszik ez a kommunistáknak, akár nem, kik itt Amerikában csak Szovjet Oroszország vámszedői. Nem felejthetjük el elődeiket sem és ismerjük mindazokat, kik szórták rágalmaikat az IWW el­len* onnan, honnan most a hata­lomban levők tesiíik. A különb­ség csak az, hogy nem merész­kedtek annyira menni, hogy lin- cseiésre uszítsanak tisztességes munkásembereket a forradalmi jel zó alatt. A forradalom nem gyerekjáték, mint azt a pártfé­kerek értelmezik: egyik nap fegyveres felkelés, másnap meg nincs itt az ideje. Vagyis azt is úgy magyarázzák, mint a Marx­izmust : ahogy az erdek megkí­vánja. Egyszer csak a dolgozó bér­rabszolga is tudatára ébred an­nak. hogy a politikai frázisokkal munkásköntösbe bujtatva felre­| vezették és hozzáfog a nagyta­karításhoz és akkor ott leszünk mindnyájan és mint testvérek végezzük azt valamennyien. Jaj ! lesz azoknak, kik különböző ne- i és címek alatt a munkásságot gyúrták, fejték, rángatták jobb- ra-balra, a forradalmat magya- j rázták, hogy eltereljék a gondol- í kozni akaró bérrabszolga figyel­mét a helyes szervezkedéstől és a testvérharcot szították. Orosz­országban, kik az ipari fejlődés ; ellen törnek, szabotálják a mun­kásosztály szervezkedését, min- j den igyekezetükkel azt szétfor­gácsolni és teljesen lerombolni akarják, egyszerűen főbelövik. Az amerikai álkommunisták a fascizmust szervezik meg kom­munista jelszó alatt. Rigában van egy hazugság­gokat terjesztő iroda, honnan mindenféle hazugságokat röpíte­nek világgá. De az álkommunis­ták itt Amerikában, kik a mun­kásosztály vámszedői, ezeket is felülmúlják hazudozásaiban. — Annyit hazudnak az IWW-ról, | hogy saját közlönyük olvasó tábora sem ad hitelt többé nek­ik. Csak folytassák ezt tovább. A | fogkiveréseket idéző gyűléseken levizsgáztak ,sőt a diplomát is megkapták. Azt írják lapjaikban, hogy az IWW Szovjet Oroszország el­len van, mely hazugságot senki sem hiszi el nekik, mert a Bér­munkásban már számtalan eset­ben kifejtették Szovjet Oroszor­szággal szemben álláspontukat, hogy nekünk Amerika ipari rab­szolgáinak szervezése a köteles­ségünk és nem pedig tétlenül te­kintsünk és sóhajtsunk mindig Oroszország felé, mert azzal az amerikai munkásosztály helyze­tén nem segítünk, a bérrabszol­gaság alóli felszabadulását nem tehetjük lehetővé. Az orosz munkásság érdeke, hogy az IWW ipari szervezetei alapján nemcsak felépítsék az iparokat, hanem azt köztulajdonba is [vegyék. Az orosz munkásságnak csak úgy le­hetnénk segitségére, ha mi is odamennénk, dolgoznánk, hogy az ötéves tervet négy év alatt megvalósítsuk, vagyis megint for- ditanánk egyet azon a szerencse- keréken. Nekünk itt Amerikában az ipari szervezetek kiépítését kell szorgalmazni, mint azt az IWW tanítja, mert csak ezen ke­resztül leszünk képesek az ame­rikai bérrabszolgák helyzetén változtatni. Az IWW mint a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is megteszi kötelességét a munkásosztállyal szemben, hogy megszüntesse a bérrendszert A.ki mást Ígér a munkásságnak, az még nem akarja az ipari kommunizmust, mert a külön­böző reformok csak hátráltatják a munkásosztály helyes szervez­kedését. Az IWW felkészül arra az időre, mikor a forradalom elkövetkezik, mit csakis az ipari szervezetek kiépítésével érhetünk el, hogy képesek legyünk tovább folytatni a termelést, mikor már a kapitalizmus összeomlott. JUNIORS COLUMN EASTER SUNDAY IN A BIG CITY By ANNA ZSAMAR. Julia lived on a farm with her parents. Being the only child, — both her parents indulged in her every whim, spoiling her - often too often, denying themselves necessities, granting her what they deemed luxuries, by so do­ing making her happy —they thought. Julia’s parents and Neil, her fiance, a likable chap, were very staunch advocates of the IWW. This fact sorely tried Julia for at Heart she was a good and duty­ful daughter, but her friends, — who were of that indistinguish­able middle class, neither poor nor well-to-do; thought that the members of the IWW were the I last word in being vulgar and j common. She disdainfully ignored any­one who in the least remote way suggested that she attend a meeting to see for herself some­thing that others were trying to make her understand. After many arguments and at the end tears of rage and of mortification, Julia persuaded- Sorakozzunk fel mindnyájan bérrabszolgák az IWW-ba, hogy megvalósítsuk a One Big Union-t a munkásosztály leghatalmasabb várát, honnan megadhatjuk a végső csapást a kapitalizmusra. Ekkor valósul meg az ipari kom­munizmus, az Ipari Unionizmus, ahol már nem fognak ártatlan munkásemberek vascsövekkel felszerelve megjelenni gyűlése­ken, Hogy az Ipari szervezkedés hirdetőjét agyonüssék, akkor el­tűnnek a láthatárról, még a kom­munista álnév alá elrejtőzött el­lenségei is a munkásságnak Egy kommunista. MEGHÍVÓ Az IWW New Yorki tagjai a Metropolis különböző helyén rendeznek NÉPGYÜLÉST John A. GAHAN az Industrial Solidarity szerkesztője előadá­saira. Gyűlések helye és ideje:. . Péntek este, május 15-én este 8 órakor az IWW helyiségében 90 E. 10 St. Szombat este 8 órakor 1 4th St, és University Place. Május 1 7, vasárnap délután 3 órakor Brooklynban, a Carroll Parkban. Május 18-án, hétfőn este 8 óra­kor Lexington Ave és 86 St. sarkán. Tárgy: Ipari szervezkedés — a munkásosztály reménye. Agitáljunk mindenütt a gyűlések sikere érdekében. her parents to allow her to try I the ways of a big city — Phila­delphia. Little did she know of the trials and tribulations that can overtake a wage worker in a big city — bitterly did she regret the step which she took. She had no training; but she did have high ideals. The world j owed her something, oh, yes! Julia had great ambitions, see­med to know just what was due her in the future, and tried to take the shortest way about get­ting it. But the future didn’t seem to think that it owed her anything. After wearing out her shoes and most of her clothing looking for a job, she landed one as an underpaid seamstress instead of being the beautiful mannequin of which she had dreamed. Somewhat similar to a bird taken from the great open spaces its home and put into a gilded cage, she lived apd worked in a daze. Easter was coming, until then she would bide her time and then leave for home. Madam with many regrets of­fered her the choice of either losing her job or taking a redu­ced salary. Julia took the redu­ced salary. She must get a new supply of clothing, but where was she to get it; from where would it be forthcoming? Neil was coming to visit her on Easter, and perhaps to take her back home with him. Julia, not in a creation of blue such as. she had dreamed she would have as she paraded up and down Madam’s beautiful daughters but in her same every day clothing, cleaned and pres­sed, but patched, was on her way to meet Neil, Incoherent thoughts ran criss­cross in her tired brain Crossing the Avenue at a very wide point, shewa s startled by a piercing scream — a cry of anguish as of one in great pain — the soft whir of a motor — then the pas­sing of a beautiful monster — leaving death and destruction in its wake. One day Julia had been going home from Madam’s Shop. It was a cold and bleak day, the thin clothing on her back was quite inadequate to keep the howling wind from winding round her legs and blowing into a chilled body through a thread­bare coat. She had sought shel­ter along the wall of a factory building. ; atazzm (To be continued) Daniel Horsley’s story will be continued in the next issue.

Next

/
Thumbnails
Contents