Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-01-08 / 619. szám

8-ik oldal. Január 8. BÉRMUNKA Egyesitett Beíegsegélyzök Burzsoá asszonyok jószívűsége Clevelandon Azt is adhattuk volna címéül az alábbi hírnek, hogy sikerült, ha rövid időre is, megoldani a megfogyatkozott Uj Előre szer­kesztői elhelyezését. Összetartás, egyesülés. Minden időkben olyan hangzatos jelsza­vak voltak, hogy az őszinte és jó­hiszemű munkások és egyleti ta­gok köréből minden időben akad tak olyanok, akik hittek az azt hirdetők őszinteségében. Néhány esztendővel ezelőtt az Uj Előre mozgalmat inditott a két munkás betegsegélyző egyesí­tésére és ugyaíinakkor a Munkás Betegsegélyző tagságát ennek a célnak megnyerni, hogy eléjük tárta, hogy a Szövetség titkára már meggazdagodott állásában, többszörös háziúr lett, itt az idő az onnan való kidobásra. A Szö­vetség tagságának csak nagyon kis részét érdekelte, hogy a titkár hova forditja a fizetését, a több­ség azt vette csak figyelembe, hogy a taglétszám állandóan sza­porodott. Az egyesítésinek az ilye­tén való megkísérlése sikertelen maradt. . Később egy Egyesitési Függet­len Bizottságot finansziroztatott az Uj Előre a Munkás Betegse­gélyző és Önképző Szervezettel, amelynek sikerült megkörnyékez­ni az amerikai nagy magyar be- tegsegélyzőket és dicséretére en­nek a bizottságnak, már olyan lé­pések előtt állott a mozgalom, hogy a forma megállapítása és a tagokhoz való kiküldetése ügyé­ben is összehívták az érdekelt nagy egyletek küldötteit. Hogy mi történt az Uj Előre szerkesztő­ségében? eddig titok maaradt. (Úgy látszik, erről sem Basky, sem Kovács, sem Éber nem tud) s a tény az, hogy sem az Uj Előre, j sem a bizottságot pénzelő Önkép- I ző szervezet azon az értekezleten nem jelentek meg és mint szüksé­ges dolog, az Uj Előre hasábjairól ez a kérdés hosszú időre lekerült, j Meglepetéssel látjuk, hogy az Uj Előre rájött arra, hogy ők ezt az ügyet annyira kompromittál­ták, hogy abban többé egyenes utón nem vehetnek részt, igy a középnyugatról kell azt ismét megindítani. A cél, bár nem való­sulhat meg, de néhány ember el­helyezkedést talál amellett is és ez is elég. Ennek a legújabb mozgalom­nak a megindításánál is nagy kár­tya a mostani sok apró adminisz­tráció egyesítésével nyert hatal­mas anyagi megtakarítás, amely mind a tagság javát szolgálná. Ugyanakkor egy másik egyesí­tés vain folyamatban, amely a Munkás Betegsegélyző és Önkép­ző Szervezetet az előbbi kombiná­cióból kiveszi azaz a kommunis­ták által kontrollált zsidó, ma­gyar, cseh, tót betegsegélyzőket akarja egy központi működés alá hozni, olyanformán, hogy minden nyelvi szervezetnek megmaradna a saját autonómiája is. Az öt-hat egyesitett egylet fen- tartana egy központot az egyete­mes ügyek elintézésére. Vagy eb­ben a központba, »agy az öt-hat egyletben kell elhelyezni azokat a fordító-titkárok vagy micsodákat, akik a megértő ügykezelést lebo­nyolítják. Ebben a kombináció­ban nincsen szó az adminisztrá­ciós összegek megtakarításáról. Nem a mi ügyünk és igy nem volt szándékunk beleszólni, hiszen mind a két akció önmagától fog elaludni, a középnyugatról kez­A múlt napokban az Euclid Ave és East 9 St. sarkán nagy csődület volt. Azt lehetett hinni, hogy legalább néhány éhségre kárhoztatott proletár vergődik a járdán, éhségtől elgyengülve. És csodák-csodája, nen^ Egy piszkos, kis gazdátlan pu- mi kutya húzódott meg a fal tö­vében. Az ünnepi bevásárlást vég­ző burzsoá asszonyok ezt észrevé­ve, nagy lármát csaptak, hogy mily szégyen egy kis kutyust ma­gában hagyni az utcán. Vájjon kié lehet? találgatták, cirógatták és egy az ölébe vette, úgy simo­gatta. Szóval kutya jó szivük van ezeknek a burzsoá asszonyoknak. Hisz nagyon húznak hozzájuk. Amerre csak munkás emberek laknak, mindenütt található leron­gyolódott proletár gyermek, any- nyira hiányos az öltözetük, és az élelmezésük, hogy vérlázitó. És mit látunk? Mikor ezek a jó szivü kutyuskákkal érző asszonyok meg­látjuk az ilyen éhező proletár gyermekeket, undorral fordulnak el tőlük. Miért? Mert a proletár az ő nézetük szerint a kutyánál sokkal alsóbb rendű lény. Pisz­deményezett azért, mert kommu­nista módszerrel a meg .nem értő­ket nem meggyőzni, de legyőzni igyekszenek, a másik csoportosu­lást pedig maga az Uj Előre fogja elsáncolni. És ha jobban meggon­doljuk, ebben igazuk is lesz. Hát azért építették éveken keresztül ezt az intézményt, hogy amikor a legnagyobb szükség van a havi 700—800 dollárokra, azt mások vegyék el? Nem, ehhez még Sta- linnak sincsen joga. Aki őszintén szeretné, ha nem igy történne. kos, rongyos ruhában jár, az éh­ségtől eltorzult arca, undort kelt. Mig ellenben a kis kutyust haza viszik, szépen megfürösztik, jól etetik és bársonyos székben he­lyezik. Azt elfelejtik, hogy ha azo­kat a piszkos gyermekeket ki­mosdatnák, kiöltöztetnék és jól tartanák és meleg szobába he­lyeznék őket, mily kedves, meg­nyerő és szeretni való lények le­hetnének azok. Mi munkás embe­rek tudjuk azt, hogy azok a cifra ruhába bujtatott nők, csak addig egzisztálhatnak, mig mi munká­sok nem szervezkedünk Egy Nagy Szervezetben és nem kényszerít­jük őket arra, hogy saját életfen- tartására szükséges javakat ma­guk termeljék meg. Nem a mun­kásoktól elrabolt munkaerő és azok által termelt gépekkel, ami­nek eltulajdonítása munkások mil­lióit a nélkülözés, éhség és nyo­mor fertőjébe taszítják. Itt az ideje munkástársak, szer­vezkedjetek ! Az 1WW az egyedüli szervezet, melyben szervezkedve megkap­juk a munkánk gyümölcsét. Nem lesztek úgy ti magatok, mint gyer­mekeitek, kutyánál alacsonyabb rendűnek nézve. Mert szervezett erőtökkel megszereztek mindent, amit az emberi méltóság s annak fenntartása megkövetel. J. Németh. --------o-----------­SZÉP KÖNYVTÁR áll a Bérmunkás olvasóinak a rendelkezésére az IWW east sidei helyiségében teljesen dijtalanul. Könyvtári óra minden szerdán este 8 órától 10 óráig. Könyv­tárnok Spilman Ferenc munkás­társ. BÉRLEVÁGÁS. A munkáltatók sokféle trükköt használnak az ő céljaik kivitelére. Egy ily trükköt használt, habár nem is újat, Joseph és Feiss Co. férfi ruhanemű gyárában W. 53 St.-en a bérlevágás kivitelére. Pár hónappal ezelőtt a gyárat lezárták és most, hogy újból meg­nyitották, egyszerűen tudomására hozták a munkásoknak a 20 szá­zalékos bérlevágást. Tudják azt, hogy a munkások két hónapi munkanélkülisé gután nem mer­nek tiltakozni a bérlevágás ellen, mert tudatában vannak szerve­zet lenségüknnek. Ha ily és ehhez hasonló bérle­vágásokat el akarunk kerülni, szervezkedni kell Egy Nagy Szer­vezetben, az IWW-ban, hol egy sérelme az ossz sérelmét jelenti. És akkor nemcsak a régi bért kap­hatjuk meg. Hanem kivívhatjuk a munkánkért járó teljes értéket és végeredményben felállíthatjuk az ipari demokráciát. Ez is egy példája annak, ha a munkások szervezetlenek, mint megalázott kutyák kell, hogy a bószoknak engedelmeskedjenek. Tanuljatok ebből a példából is és szervezkedjetek iparilag. J. Németh. í HAT ÓRÁS A MUNKANAP. Írja Martinsferry-i levelezőnk. Még kevesebb, mint amennyire a bányászok valaha is gondolhat­tak volna. De mivel azt nem a munkások, de a bányatulajdo­nosok kényszeritettek a munká­sokra, akörül egy kis hiba van. Ugyanis a hat óra dacára az egész heti munkaidőnk 1 8 órát teszen ki és a kéthetenkénti kereset $12, azaz tizenkét amerikai dollár, — amelyet minden arcpirulás nélkül nyomnak a kezünkbe, hogy abból a következő pedáig éljünk. A legtöbb bányászcsalád gond- i terhesebb, amikpr ezeket a a “pe~ dákat” kézhez veszik, mert min­den egyébb szükségest a gyomor­tól, a szervezet olaajozókannájá- tól húz el, amely pedig megköve­teli a magáét éppen úgy, mint a bányászatban használatos többi gép. S ha azt nem adjuk meg neki, zavar áll be a működésben. Bányászok, testvérek, ébredje­tek már tudatára, hogy a helyze­tünkön csak mi, munkások egye­dül tudunk segiteni olyan formán, ha erőnket az Ipari Szervezetben tömöritjük, amely képes megvé­deni az iparban dolgozó vala­mennyi munkás helyzetét. A 100%-OS AMERIKAI. A polgári lapok terjedelmének jórészét -nap-nap után a prohibi- ciós eseményekkel kapcsolatos jelentések és beszámolók foglal­ják le. Head line-okban számol­nak be és a fényképét is közlik azoknak, akik késhegyig menő harcra készülnek a törvény meg­tartásáért. E leírások között találjuk a kö­vetkező kis tükröt, amely nem ki­zárólag .az amerikai kapitalista osztály hü tükre, de benne van abban az egész világ kapitalista rendszerének álnok és csak a pénzre éhes természetrajza. Az angliai szigetcsoport egyik tengerbe hajló nyúlványa a Nova Scociai Halifax, amelynek fekvé­sénél fogva mindig élénk volt a kereskedelme nemcsak a szövő­ipara révén, de világszerte hires wiskey szállításáról is. Ezt az utóbbit nagyban fellendítette az amerikai prohibiciós törvény. — Hajógyárak épültek, amelyek ki­zárólag a pálinkacsempészésre al­kalmas kisebb hajók gyártására rendezkedtek be. Ezek egyikének egy bostoni amerikai a tulajdono­sa és a hir szerint a 100%-os ROTHFISHER MEGHALT (Folytatás a 7-ik oldat' ä / December 15-én halt meg a tulai, mexicoi városi kórházban, fej tífuszban és 1 6-án eltemették. Néhány darab ruháját, annak adták oda, aki éjjel-nappal mel­lette volt és utolsó óráit köny- nyiteni próbálta. A többi va­gyona néhány könyv volt. Pár hónappal ezelőtt Amerika öntu­datos magyar munkásai nagyobb összeggel siettek a legyengült és állandóan betegeskedő Roth- fisher támogatására, de megmen­teni már nem lehetett. Emlékét meg fogja őrizni mindenki, aki ismerte, naiert forradalmi munkál­kodásával lelkűnkbe véste azt. A mi gyászunk az ipari szervezke­dés nagy munkájának tovább vi­telében nyilvánult meg. Ez méltó Rothfisher Károly emlékéhez. amerikai gyárában az elmúlt esz­tendőben hat darab csempész­hajót bocsátottak a vizre, melyek­nek értéke darabonként 75.000 dollár volt. Ebből is láthatni, hogy nem­csak jó, de jövedelmező üzlet sok száraznak a prohibició.

Next

/
Thumbnails
Contents