Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-05-01 / 635. szám
Május 1; BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Mi okozza a pangást? — Hogyan vethetünk annak véget? Irta: EGY WOBBLY. (Folytatás a múlt hétről.) Sztrájktörő nyomdába viszik az Uj Előrét AZ EGÉSZ CLEVELANDBA KÖLTÖZÉS LÁRMÁJÁNAK A LÉTALAPJA, HOGY MEGMENEKÜLJENEK A UNION FIZETÉSEK ELŐL. — A NYOMDÁSZ UNION KIVÍVOTT BÉRSKÁLÁJÁT AKARJÁK LETÖRNI A MUNKÁSKÖNTÖSBE BUJT KÖZÖNSÉGES ÁRULÓK. Amikor a gyomor korog, amikor av gyermek kenyérért könyörög az anya, elkeseredetten sir, akkor a bérrabszolga agya sokkalta fogékonyabb a szervezkedést illetőleg. Álljon tehát minden ipari forradalmár azonnal munkába shirdesse a felszabadulás eszméjét a nyomorgó, szenvedő bérrabszolgák között. Tudtára kell, hogy adjuk, hogy azt a magának nevezett bért, melyet az amerikai tőkés oly kérkedően állít oda a világ elé, tudtára kell, hogy adjuk a világ bérrabszolgáinak, hogy azt nehéz, keserves s véres harcok árán szerezte az amerikai bérrabszolga. Rettenetes harcok s a harcosok legjobbjainak óriási szenvedése, élete pecsétel meg minden egyes cent bérjavitást, minden egyes percnyi munkaröviditést, feleségeink és gyermekeink keserves könnyei áztatják e magasnak csúfolt bért, rövidebb munkaidőt s a kizsákmányoló osztály elakárja felejtetni velünk a létért folyó harcainkat s úgy tünteti fel, mintha ő jószántából adta volna a magasabb bért s rövidebb munkaidőt. Nem, mi nem feledtük el harcainkat. A munkásosztály történelmében vastag betűkkel fel van jegyezve Me Keesrocks, Lawrence, Ludló, Galumet, Patterson, Little Falls, Akron, Massaba Range, Butte, Everett, Cen- tralia. Nem! Nem feledtük el az Arizonai sivatagokba való deportálásunkat, nem feledtük el, hogy az Egyesült Államok szövetségi börtöneit az IWW legforradalmibb tagjaival töltöttétek meg. Ezek a harcok azok, amelyek megszülték a magasabb bért s a rövidebb munkaidőt .melvet nem kaptunk, hanem kikényszeritettünk a kizsákmányoló osztálytól. Ha nem lettek volna elszánt harcosok a múltban, ha nem lettek volna Haymarketi hősök, a kizsákmányoló osztály még ma is a 30—40 év előtti bért fizetné s . még ma is 1 2—1 5 órát dolgozna a bérrabszolga, s mégis ők verik a mellüket, hogy ők azok, rkik a magas bért adják s nem mi, akik kikényszeri- tettük, kiharcoltuk azt. Álljunk egy pillanatra s vizsgáljuk .meg, mit nyert a bérrabszolga a kivívott magasabb bérek által? Nem-e nyomban követte a bérjavitást az életszükségleteinek emelkedése? Sőt az élet szükségleteinek magas volta idézte te elő a munkásosztály mindenkori har cait. A kizsákmányoló osztály mindenkor megtalálta a módját, hogy a bér fejében nekünk adott összeg az élet szükségleteinek bevásárlásánál visszakerüljön hozzá. Ez nem is lehet másképp, ez a kapitalizmus filozófiája. • ... RAJTUNK MÚLIK. Mit tegyünk tehát, hogy e kétségbeejtő helyzetből szabaduljon a munkásosztály? Mindannyiunk erkölcsi kötelessége, hogy az elnyomott és kizsákmányolt bérrabszolgák minél hatalmasabb rétegével ismertessük meg az IWW elvi nyilatkozatában lefektetett igazságokat, melynek minden egyes pontja kérlelhetetlen vád a mai 1 rendszer ellen, amely nem hcjmj reformokkal, üres ígéretekkel, hanem kíméletlen harccal fogja megdönteni a bérrendszert, amely okozója a mai szomorú helyzetnek. Kimondja, hogy nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oztály áll. Ezt a negyedévszázaddal ezelőtt felismert igazságokat kell bevinnünk a munkáért esdeklő éhező milliók agyába._ Most van annak az ideje, ma hogy az IWW elvi nyilatkozatában foglalt észméktől legyen hangos mindén -magyar lakta hely. Ma már minden osztálytudatos. munkás világosan láthatja, hogy a magasabb bér, amely a világháborúval , az embermészárlással párhuzamosan jött, semmit sem jelent a bérrabszolgák számára, mert a magasabb bér magasabb életszükségletet jelent. Amikor a világháborúban egymást ölték a bérrabszolgák a kapitalizmus létéért, akkor nekünk itthon maradottaknak néhány dollárral többet csúsztattak a borítékba, mert kényszerítve voltunk 14---!6 órát dolgozni naponta, kényszerítve voltunk ugyannyira. hogy nem volt tanácsos napközben az utcákon járni, mert a fogd megek feltartóztattak bennünket s tapogatták tenyereinket, hogy eléggé kérgesek-e azok, — mintegy bizonyítékául, hogy az illető nem '"slacker’’. Hosszú időt dolgoztunk naponta. Jobban éltünk. Autót» házat vásároltunk, cifra csikós selyem ingben jártunk, úgy néztünk ki bennük, mint a Zebra. “Prosperitás” volt a 14—16 órás munkanap. Ma az éhségtől agyongyötörve kétféle cipő a lábunkon, az egyik rosszabb a másiknál, tépett nadrágjainkon keresztül látszik az újságpapír, melyet a tél hidege ellen alsó ruhaként csavarunk testünkre. (Folytatás á jövő héten.) Pár héttel ezelőtt mi egy hirt közöltünk, mely szerint az Uj Előréék két pártvezére titokban Clevelandon járt, anélkül, hogy a munkások előtt mutatkozni mertek volna. Mi mindjárt tudtuk, hogy a titkos utazásnak valami titkos háttéré kell, hogy legyen. Nem is kellett sokáig várakoznunk és a titok kiderült, valami Orosz nevű félbolond derítette ki, amikor megírta, hogy milyen fontos lépés a forradalom felé’ az Uj Előrét Cleve- landba költöztetni. Ezután megindult a vita, hogy vájjon szükséges-e a saját nyomdájukból, amelybe a MBÖSZ munkástagságának nehéz ezreseit fektették be azzal a jelszóval, hogy “adjunk nyomdát a forradalmi sajtónak , most “kimuffolni és elmenni a nyílt nyomdába Cleve- landba” a jelszó és ezt nevezfii “fontos lépésnek a forradalom felé." Persze arról nem Írtak, hogy Mayer és Tóth azért voltak Cle- velandban, hogy a scab nyomdával megkössék a szerződést. Mikor azt megcsinálták, azután megindították a vitát, hogy döntsék el az olvasók, hogy elvi- gyék-e az Uj Előrét Clevelandba. Már Mayer zsebében volt a szerződés, — amikor megbeszélte Oroszszal, hogy inditsa meg a vitát. Persze annyira jól képzett álkommunistáknak ismerik a z összes olvasóikat, hogy hagyják őket beszélni és arról vitatkozni hetekkel később, amit a pártvezérek megcsináltak jóval előbb. — Úgy gondolják, hadd beszéljen a szegény olvasó birkanyáj, ők beszélnek, mi pedig a mindenható vezérek, a zsebünkben hordjuk a szerződést, amit mi már végrehajtottunk . Az egyik főérv az volt a muf- foláshoz, hogy ott hetenként 350 dollárt takarítanak meg, annyival olcsóbban dolgoznak az ottani nyomdászok. Mert azok nem oly reakciósok, mint a nyomdász unió tagjai, akik bérjavitásért mpg sztrájkba is lépnek. Abba a nyomdába, ahová az ő forradalmi Uj Előrééket viszik, olyan igaz forradalmárok dolgoznak, akik féláron hajlandók bármelyik nyomdába alkalmazásba állni és letöri a reakciós unió nyomdászok nagy harcokkal elért union fizetéseiket. Ez aztán "fontos lépés a forradalmi cél felé." Aki ezt nem hiszi, az meggyőződhet róla, mihelyt az Uj Előrét elkezdik nyomni abban a clevelandi sztrájktörő nyomdában, ahol féláron dolgoznak a nyomdászok, azokat mindjárt beléptetni fogják a TUUL-ba és I 5 centért kapnak | egy vörös tagsági könyvet. így aztán tüstént mint jó kommunisták tulajdonképpen a kommunizmusért fognak dolgozni a sztrájktörő fizetések mellett. Az Uj Előre egyik számában beszámolnak arról, hogy már régen meg akarták ezt csinálni, de nem volt rá mód: Miért nem? Mi megmondjuk, mert abban a pillanatban, ha New Yorkba vitték volna egy nyílt nyomdába az Uj Előrét, a magyar nyomdász union1 tagjai picketeltek volna a nyomda helyiség előtt. Már pedig hogyan nézett volna az ki, ha a nyomda előtt, ahol az Uj Előrét nyomják, ott jártak volna a munkások nagy táblákkal, melyen ez a felirás díszelgett volna: “ITT sztrájktörők dolgoznak.” Tehát New Yorkban nem volt MÓD, de Clevelandon ott van MOD, mert úgy gondolják, hogy ott nincsen ereje a nyomdász unionnak. Az ő lapjuk nem üzleti lap, próbálják elhitetni a követőikkel és ugyanakkor hirdetik, hogy oldalanként I 60 dollárért, inchen- kén^* egy dollárért bocsájtják áruba a hirdetőiknek lapjukat. : Ez nem üzlet, ez forradalmi álkommunizmus. Üzlet az, ha a nyomdászok union béreket követelnek. így néz ki a kasszarablók korhmunizmusa, akik egységfrontba léptek azokkal a kapitalistákkal, akik a union fizetések elől más városokba helyezik át műhelyeiket. Mint legutóbb egy nagy new yorki ruhagyár, Norfolk, Virginiába helyezte át a gyárat, azzal a megokolással, — I hogy miért fizessen 40----50 dollárokat, amikor Norfolkon a feketék 12 dollár heti fizetésért hajlandók dolgozni. A következő “lépés a forradalom felé" Uj Előréék részéről már nem lehet , más, mint a végső pusztulás, abban a mocsárban, ahol a rablók I és sztrájktörők végzik be dicső hivatásukat. BRIDGEPORT, FIGYELEM! Az IWW Bridgeporti tagjai május 2-án este 8 órai kezdettel színdarabbal egybekötött MÁJUSI ÜNNEPÉLYT és táncmulatságot rendeznek saját helyiségükben 318 Spruce St. alatt. — ízletes ételekről, valamint hűsítőkről a rendezőség gondoskodik. Belépti dij tetszés szerint. A Rendezőség. Olvasd a Bérmunkást Uj Bérmunkás olvasók szerzésével építsük a ONE BIG UNION!
