Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-02 / 605. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Október 2. CHICAGÓI HÍREK tudósítások Néhány szó az élelmezési ipar és annak munkásairól! Rövid pár héttel ezelőtt, mikor már csaknem teljesen reményvesztve róttam az utcák kövezetét munkát keresve, nagy meglepetésemre egy ismerősöm felajánlotta, hogy kerit nekem munkát az itteni Chain Restaurantok egyikében. Az ajánlat annyira meglepett s őszintén szólva annyira gyanúsan is fogadtam, hogy a fizetés és a munka- feltételekről egyáltalán nem is érdeklődtem. Különben is manapság ez már nem is igen szokás, mert a kapitalista rendszer prosperitása már annál a pontnál áll, amelynél a munkás már retteg még érdeklődni is a fizetést és a munkafeltételeket illetőleg, attól félve, hogy ezzel megsérti a munkaadót. Az ajánlat után néhány napra magához hivatott ösmerősöm s tudtomra adta, hogy a munkát elfoglalhatom s nagy óvatossággal és kerteléssel — nehogy a hir nagyon megrendítsen, — tudtomra adta, hogy a fizetés 1 4 dollár lesz hetenként, 1 2 órai éjjeli munkáért, amely a hét minden éjjelére szólt. Vagyis kb. 18 cent óránként Miután jól ismerem a chicagói munkaviszonyokat, még a gyalázatos feltételek mellettt is elfogadtam a munkát, nem is sejtve, hogy még ezt sem leszek képes megtartani. Tiz éjjelt birtam az egészben kidolgozni, amikor tudtomra adták, hogy mehetek, — mert mást vettek a helyemre. Később megtudtam, hogy utódom 1 2 dollárért fogadta el az általam végzett munkát. Rövid életű állásomban törekedtem arra, hogy amennyire lehetséges, megismerkedjem a bel- viszonyokkal. Ez sikerült is, és a szerzett tapasztalataimról röviden az alantiakban fogok munkástársaimnak beszámolni. Ha mindarról, amit láttam és hallottam, bőven írhatnék, úgy a Bérmunkás hasábjainak legalább felét le kellene foglalnom; ezt nem tehetem, tehát lehetőleg rövid leszek. Bizonyára vannak még ma is hiszékeny emberek, akik azt gondolják, hogy az élelmezési iparban, ahol az emberek nagy tömegeinek egészsége és élete van függővé téve attól, hogy milyen módon kezelik az élelmiszereket, talán kissé lelkiismeretesebben funkcionál a kapitalizmus, mint más iparokban. Nagy tévedés lenne azonban ezt hinni. A kapitalizmus hü fog maradni mindenkor természetéhez s amint a közmondás szerint a leopárd nem fogja foltos bőrét soha megváltoztatni, épp úgy a kapitalizmus rendszere se fogja a profitot feladni. Éppen ezért nincs előtte semmi sem szent, csak a profit, amelyet mindennek dacára ebben az iparban is, mint minden másban fölébe helyez mindennek. Se vége, se hossza annak a sok hamisításoknak, amelyeket itt alkalmaznak, a célból, hogy a jó árakat fizető közönséget magukhoz hódítsák és megtartsák. Egyik kedvenc taktikájuk erre vonatkozólag az ételek idegen néven való nevezése, leginkább francia vagy olasz nyelven. Az étlapokon előirt ételek nevei után Ítélve, az erőltetett mosoly és haj- longással fogadott vendégek sok' szór azt hiszik, hogy valami rendkívüli nagy gonddal elkészített olyan ételt fognak kapni, amit talán direkt Párisból jött szakácsok készítettek s nagy meglepetésükre kisül, hogy a francia név vei feldíszített rendkívül Ízletesnek vélt étel közönséges krumpli saláta vagy ehhez hasonló valami lesz. Ne higyje azonban senki, hogy a becsapásoknak ez a legrosszabb formája. Dehogy. Szemtanúja voltam olyan eseteknek, amikor húsfélét napokon át tartottak, s hogy a már félig rothadt húst mégis értékesíthessék, erősen fűszerezve, nagy dicséretek közepette szolgálták fel a mit sem sejtő vendégnek. Hogy esetleg néhány órán belül a félrevezetett egyénnek már talán orvoshoz kel! folyamodnia, oh az ilyen kicsinységek legkevésbbé sem háborgatják a kapitalista szellemben nevelt tulajdonost. Elvégre is űzhet üzlet, nem dobhatja ki az ételt mindjárt, ha annak egy kis szaga van. Ez profit veszteséget jelent. Egy másik alkalommal egyik alkalmazott I 2 darab csirkét fel- bontatlanul dobált be a fazékba s amikor már t élj esen megvoltak főve, vette észre a tévedést. Talán eldobálták a csirkéket? Dehogy is tették! Itt újból csak alkalmazásba vették az erős fűszerezést s a hamisítás annyira sikerült, hogy húslevest egyaránt szépen felszolgáltak. Egy másik alkalommal egy anyaegeret vagy hét kicsinyével találtak egy száraz tésztával teli ládában. Az állatkákat fészkükkel együtt kirázták s mintha misem történt volna ,a tésztát megfőzték s felszolgálták. Még több ehhez hasonló esetről számolhatnék be, ami bizonyítaná a tőke kapzsiságát még ebben a rendkívül fontos iparban is, de minek. Ha mások nem tudják is, a szervezett munkások nagyon jól I tudják azt, hogy a kapitalista rendszer előtt az emberek egész- I sége éppen úgy nem szent, mint bármi' egyébb nem. , Egy dolog van csak, amit tisztelnek és imádnak. — Ez a profit. Ami az alkalmazottak helyzetét illeti, rövid néhány, de sokat- | mondó szóban leírhatjuk. Teljes szervezetlenség hiányában a leggyalázatosabb rabszolga viszonyok között dolgoznak. — Gondolhatnak, ami jól esik nekik, de szemet kell hunyniok és segédkezet kell nyujtaniok a feljebbvalóik minden gyalázatosságainak keresztülviteléhez. Különben is állandóan ezt látva, ezt folytatva, Csuhás szélhámosok South Bend: E városban immár egy éve hogy hetenként megjelenik egy "Őrszem” cimü féker lap, melyet két katholikus pap szerkeszt. Célja, hogy a South Bend-i magyaroknak minél mélyebben a zsebébe nyúljon. A szept. 20-iki számában már harmadizben hoz az első oldalon egy felhívást, — melynek nagy terjedelmére való tekintettel nem szándékom untatni az olvasót. így csak pár mondatot közlünk belőle: — Felhívás hitközségi hiveinkhez! — Kölcsönnel segítsük hitközségünket, a hitközség a kapott kölcsön ellenében a fort wayne-i püspök ur által aláirt note-ot ad a hiveknek, — a hitközség a kölcsönt két vagy három évre kéri csupán és ezt mindenkivel személyesen intézik el a plébánosok — a hivek nem veszitenek semmit, mert pénzük teljes biztonságban van, — a hitközségnek kölcsönadott összeg 35 dollártól feljebb lehet bármilyen összeg. — Azon hivek részéről, kiknek van megtakarított pénzük, az egész dolog igazán csak jóakaraton múlik, — sokszor éltek itt már vissza a hivek pénzével. — Sokszor adtak már itt a hivek sok olyan dologra pénzt, melynek később csak kárát vallották. Mi nem biztatjuk a népet aranyhegyekkel, — arra kérjük buzgó híveinket, hogy agitáljanak, buzdítsanak és imádkozzanak. Ha ők nem adhatnak, beszéljenek rá olyanokat, — akik adhatnak. A cikket azzal fejezi be, hogy: Segitsük az Ur Isten ügyét, hogy az Ur Isten is segitsen rajtunk. Vigyázzátok south-bendi magyar munkások, ti, akik keserves verejtékkel dolgoztok a gyárakban, hogy a keresett centeitekből családotokat tengessétek, elakarják azt tőletek KÉRNI a fennen elhangzott Ígéretekkel. Ha ilyen ember megy hozzátok, világosítsátok fel mit tesz és adjátok kezébe a Bérmunkást, ha pedig a pap megy hozzátok, küldjétek be a gyárba dojgozni, ha a megélhetését akarja megszerezni, talán a püspök ur segítségével ő is kap majd munkát. Egy munkás. végre oly közömbössé válik náluk az ilyen cselekedet, hogy rendeletre talán gondolkodás nélkül is kotyvasztanák meg még a rögtönölő mérget, is. Ki felelős azonban mindezekért. A profitéhes tulajdonosok. De mégsem egészen. — Nem! A rendszer! Igen, a profitrendszer, amely torkánál fogva tartja az egyént vagy mint csoportokat egyaránt. Az az egyén, — vagy csoport tőkés, amely az üzleti életben a becsületesség utján akarna haladni, annak pusztulnia kell. A rendszer itt a főbünös! A rendszer elpusztítására kell tehát minden erőnkből törekednünk s ennek egyedüli módja egy helyes alapra fektetett szervezetbe való tömörülés. Az éfelmezési ipar munkásainak is s minden más iparok munkásainak be kell lát- niok végre azt, hogy az IWW erre a leghathatósabb eszköz s előbb vagy utóbb meg kell és meg fog- ‘ ják helyüket találni. Hp. MI LESZ? A munkanélküliség, mely még mindig rémisztő arányokban terjed, mind gyakrabban hangoztatja a fenti kérdést a munkások ajkain. Az utcán, munkásösszejöveteleken, munkás lakásokban, és mindenhol, ahol az agitáció végzése közben megjelenünk, minduntalan e kérdést halljuk: Mi lesz a tél folyamán? A munkaalkalom — mellyel már hónapok óta biztat bennünket a kitartott sajtó ---nem akar javulni. Chicago ipartelepei — ellentétben a biztató hírekkel, még mindig redukálják a munkaerő mennyiséget, sőt a legnagyobb telepek némelyike teljesen lezárta vagy a közeljövőben lefogja zárni kapuit. Ezek között a Chicago és North Western Railroad Co. chicagói javító. műhelyét — mely több ezer munkást foglalkoztatott — szeptember 17-én teljesen lezárták. E telep munkásainak egy része az A. F. of L. különböző szakszervezeteiben van szétszervezve, de a túlnyomó többség — közöttük meglehetős számmal vannak magyarok is — teljesen szervezetlenek. A magyar munkásság itt is, mint a legtöbb helyen a templomok árnyékában él éi a szerve; kedésről hallani sem akarnak. A tudatlanság annyira beléjük van vésve, hogy emberfeletti munkát igényel csak arra megnyerni nagy részüket, hogy előfizessenek olyan lapra .amely harcot hirdet a munkáltató osztály ellen. Egy másik telep, — mely az Egyesült Államok egyik legnagyobb corporatiojának — az International Harvester Company- nak a tulajdona és közel négyzetmérföld területet foglal el, szintén esedékes a lezárt telepek között, melyet a hírek szerint október hó 1 -én zárnak le. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a munkásság kétségbeesetten veti fel a kérdést, mi lesz a tél folyamán? Nincs munka, nincs szén és nincs meleg ruha, mely megvédje a testet a tél hidege ellen. A bekövetkezendő állapotokért a munkásság természetesen csak önmagát okolhatja, mert amikor volt ideje, hogy szervezkedjen és az ilyen állapotok bekövetkezését megakadályozza, akkor nem szervezkedett. Azonban ez még nem az utol- ; só pánik, mert a jövőben ez mind gyakrabban fog megismétlődni, ha csak a munkásság nem szervezkedik, hogy saját kezébe vehesse sorsának intézését. z.---------o--------Chicago, figyelem Az IWW és az Egyetemes Védelmi Bizottság magyar tagjai minden hó 1-ső és 3-ik szerda este 8 órai kezdetei tartják gyűléseiket a Fleiner Hall-ban 1639 N. Halsted St. Úgy a fenti tagokat, mint a Bérmunkás olvasóit kérjük a pontos megjelenésre. Csatlakozz az IWW.-luszi