Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-25 / 604. szám
Szeptember 25. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. \ AZ ÉBREDÉS Irta: FARKAS ANTAL. — Mari, hat óra! Mari kinyitotta a szemét és első tekintete is arra a kopott utcai ruhára esett, amit az este utálattal dobott le magáról. Azok a százszor kibenzinezett pecsétek, amik a villanyfénynél élesen kiütköztek, most az ablakra akasztott abroszon keresztül beszűrődő reggeli világosságnál megint előbujtak. Megborzadt attól a gondolattól, hogy ezt a ruhát kell megint magára ölteni, ebben kell ajánlkozni főnök urak, a nagyságák előtt. — Kelek, kelek — szaladt a [ száján. Abban a pillanatban a szeme megint lecsukódott. A lelke az öntudat hegyéről legörgött ismét í az álmok völgyébe, arra a pontra, ahonnan az imént fölzavarta az a retenetes három szó: — Mari, hat óra! Ismét ott állott az óriási áruház | kirakata előtt. Nézegette a ruhákat, az elegáns toalettekben forgó viaszbabákat és egyszerre, maga sem tudja .hogyan, bent volt az áruházban. Próbadámák sétálgattak előtte ragyogó öltözetekben. Egy ur aki mellette ült a fülébe | súgott: — Amelyiket parancsolja Mari kisasszony. Csak tessék választani. Ránézett az urra. Nini, hiszen ez Laci, aki vőlegénye akarna lenni, ha nem volna már félév óta munkanélküli. Éppen tegnap este mondotta neki, hogy meglássa, .Mari kisasszony, hogy a Dunába ugróm, ha a jövő héten sem kapok munkát. Tán már bele is ugrott és csak a szelleme sugdos itt a fülébe, hogy válasszon, amit akar. Ezen a világon nem volt pénze, talán azon a másikon van. Ránézett Lacira: jaj, de halvány volt szegény. Aztán volna ennek az embernek pénze? Ennek az esőköpenybén didergő, korgó gyomru embernek? Meg is kérdezte tőle, úgy, hogy a sétálgató próbahölgyek ne hallják: — Laci,az én retikülömben csak három szem sült gesztenye van, amit vacsorára tettem el. Van magának pénze? Laci belenyúlt az esőköpenyeg zsebébe és egy marék százas, ezres bankót húzott elő, amikről csak úgy csöpögött a viz. —• Amennyit parancsol, Mari kisasszony. Mari kisasszony elcsodálkozott. — Hol vette ezt a tenger sok pénzt? — A folyó fenekén kaparásztam össze. Van ott annyi, hogy térdig jár benne az ember. — És mit akar? Üzletet nyit? — Legelébb is magát felöltöztetem, aztán valamelyik férfiruha- kereskedésben magam is átöltöz- Uödöm, mert csuromvizes vagyok. fázom. — Azt elhiszem, hiszen még a haja is vizes, homokos.---- Nem baj; az a fő, hogy van pénz. Aztán megebédelünk valahol, mert majd kilyukad a gyomrom. e-i. • • DÜH VIRÁGA Sötétpiros szirmokkal ékes, mély- és haragoszöld levelű, sehol oly buján nem burjánzik, mint a Duna és Tisza mellett, kavargó, bus alföldi porban, magyar virág mérges és keserű. Mi hullott, ömlött özönével, a vér táplálja gyökerét, a vér, a könny, a veríték . . . magvai utaznak a széllel, mely fu az álmos csöndben is, — szived ellenük hát ne védd! Úgyis elhagy a gondtalanság, elherved vidám mosolyod, szertemálik gőgöd bástyája, igy kell lenni, mert ez a végzet, hogy szived örömhagyott ugarára szóródjanak az utazó magok. Ringatta bölcsőd a falu, dajkált sötét ölében a város, akárki vagy a magyar Dunánál: leszel a düh tüzes felkentje s kiveri szived e virág, mely mérges, piros és halálos. Vér Andor. — Az enyém is. Jaj, de szép ez a rózsaszín estélyi ruha. — Maradjunk ennél. Vegyük meg, aztán ebben eszünk és esküszünk. Egyelőre szállodában lakunk, amig lakást tudunk venni. No, menjen ezzel a hölgygyei és próbáljon gyorsan. — Nem merek, Laci. . . Szégyenlem magamat. Tudja az ingem csupa rongy. — Jó hát csomagoltassa be ezt a rózsaszínű ruhát. Majd otthon felpróbálja. Siessünk, mert már nem is tudom, hány óra. . . — Mari, hat óra! — hömpölygőit le a megint a valóság sziklájáról egy kő, az álmok tengerébe, de nem ver akkora hullámokat, hogy Marit el tudja szakitani Laci mellől. Már az utcán vannak és autóba szállnak. Mari rózsaszín selyemben van, mig Lacin elegáns szmoking feketéllik. A soffőr nagyot köszön nekik és kinyitja a kocsi ajtaját. — Parancsoljanak? Hová hajtsak? % «fji Laci valamit súgót a soffőr- nek és elrobognak. Előkelő szálló előtt állnak meg. Itt laknak majd. Itt turbékolják le a mézes heteket. Mari véletlenül a szálloda csarnokában levő órára pislant. — Istenem, már hat óra. Egyszerre előtte terem a háziasszonya, az a vén asszony, akinél azt a vackot bérli:: — Mari hat óra! Délig akar aludni? Mari felriad. Az ablakra akasz- .. tott térítőn keresztül besugárzó világosság kopott ruhája vigyorgó foltjait mereszti a szeme elé. — Kint a konyhában a vízcsap hideg vizétől tér magához, szakit végképen az elröppenő álommal. Aztán magára kapkodja a ruháit, elsiet hazulról. Hová? — maga sem tudja. A sarkon egy esőköpönyeges fiatal ember várja, aki vele tart ugyanabban az irányban. ÉG A TISZA... Irta: ILLÉS BÉLA. Kiadja: a "Sarló és Kalapács" könyvkiadó- vállalat" Moszkvában. Könyvkritika. A forradalmi emigránsok között bizonyára jóleső örömmel olvassák Illés Béla könyvét* annál is inkább, mert az emigráns ir önmagáról és ezzel megírja egy forradalmi harc önfeláldozó gigászi történetét is. Az első proletár forradalom harca Magyarországon nem volt más, mint a nincstelen, földnélküli paraszt és sokszorosan megcsalt ipari munkás osztálytudatos megmozdulása, a földért, a gyárért. Nincstelen, kifosztott embermilliók megérezték a Természet akarását a jogért, az otthonért, a nagy általános népjólétért, ahol nincsen kizsákmányoló és nincsen kizsákmányolt. Évezredes szolgaság helyén az igazi szabadságot akarta Magyarország dolgozó népe helyreállítani, amelyet azonban a Nemzetközi Tőke nem engedett szóhoz jutni. Szenvedő nincstelen proletárok vérhullását a polgári családok intellektuelje megértette és Illés Béla, ki Vázsonyi Vilmos tehetséges első irodatisztje volt, ott hagyta fényes állását és vagyonos családját és beállt egyszerűen vörös katonának, hogy ezzel is szolgálja a forradalom ügyét. Illés Béla Kovács Péter neve alatt mondja el a saját élettörténetét j azzal a közvetlenséggel, amely- lye! őt az élet akarása belesodor- ; ta. Kovács Péter a proletár fórra- j dalom nagyszerű katonája, ha i történetesen nem Moszkvába, hanem a dollár hazájába, Ameriká- vándorol, meglátta volna, hogy a Tőke mennyire saját képére nyomja a politizáló barátokat. Kovács Péter regényében el- J mondja, hogy mi minden nehéz, I küzdelmes szenvedéseken megy keresztül, hogy a proletárságba vetett hitét megtartsa . . . éhezik, f újságot árul velem, (pedig nekem ; akkor volt a legjobb dolgom) és csak kitart a proletár forradalom mellett. . . A forradalom szent ügy, mert osztályigazságot jelent az elnyomott embermillióknak. Illés Béla őszinte, meleg, forradalmi érzéssel mutatja be a vörös katona hősies küzdelmét az osztályharc szemüvegén keresztül és élesen bevilágit a magyar proletárforradalomba. Mikor szeretettel és lelkesedéssel olvasom Illés Béla könyvét, önkénytelenül is eszembe jutnak azok az emigránsok, kit itten Amerika üzleti prosperitását feltalálták a saját egyéni érdeküket a munkás mozgalomba. Az egyik forradalmi párttitkárból háztulajdonos lett, a másikból pedig munkásnyuzó. Ők igy értelmezték az ’’osztályharc’’ fejlődését. Hajnal Döme, Klein Simon, Bányász Lajos, Szegő Szombathy í Néhány Sorban A keményszén bánya vidékeken is nagyobb arányú munkanélküliség észlelhető az utóbbi hónapokban. Mivel sok a parlagon heverő munkaerő, kevesebbet törődnek a bányászok életével. A szerencsétlenségek száma a munkanélküliséggel arányosan fokozódik.--------------------- , Az IWW lapok chicagói elárusítóját, Markus Dahl munkástársat egy hónapi vizsgálati fogság után szeptember 9-én az esküdtszék felmentette. Az volt ellene a vád, hogy a város békéjét zavarta. Na, nem lenne olyan komoly ezen ügy, nevetnünk kellene, — hogy a gangsterek és krockok városában egy rikancs ellen ilyen vádat mernek kovácsolni. —-----——o <- -Ella May Wiggins legyilkolt szövő sztrájkoló és öt gyermekes anyának meggyilkoltatásának évfordulóján az A. F. of L. kőfaragó munkások egy emlékművet ajándékoztak, melyet egy emlék- ünnepély keretében hantja fölé állítottak. Bliss és Cantell munkástársakat, kik az IWW Mezőgazdasági Ipari Szervezetének aktiv delegátusai , frameuppoltá Williston N. Dakotában. Az osztálybiróság egyenként harminc napi börtönre és 50 dollár pénzbírságra Ítélte őket. A hatósági üldözés azt bizonyítja, hogy az aratásnál jó munkát végeznek az IWW szervezői. Green elnök pocakjára tette a két kezét és bizonyára nagyon meglehet önmagával elégedve,--mert a kapitalista lapok leleményességét emlegetik. Ő az az úri ember, aki megállapította, bogy a munkanélküliség leghathí'lósabb ellenszere a munka. — Az. éhségnek meg bizonyára az evés. Micsoda okos embereket termel az American Federation of Labor? Hát nem . . ..----------O--------A nyugati fatelepesek birtokosai úgy határoztak, hogy Oregonban kezdik meg a 15 százalékos bérlevágást. Ha semmi nem, de ez biztosan fel fogja ébreszteni a lumber-jackeket. S ha felébrednek, akkor a lumber-báró is ráfogna jönni, hogy bérlevásast határozni sokkal könnyebb, mint végrehajtani. Pál és a többiek, kik a munkás- mozgalmat csak lépcsőfoknak használták fel a polgári elhelyezkedéshez. Illés Béla könyvét minden.öntudatos munkás olvassa el, mert tanul belőle szeretetet és a könyv igaz nemzetközi érzés nagyszerű dokumentumja. Illés Béla, gyere el Amerikába és ird meg az itteni . emigránsok történetét. Vadas István. . Az IWW new yorki tagjai és a Modern Színkör október 4-én tartják meg szokásos nagy SZÜRETI MULATSÁGUKAT a szokott helyen, 347 E. 72-ik utcai helyiségben. A Bérmunkás olvasóinak megjelenését ezúttal is kérik. Belépti« di j 50 cent.
