Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-09-18 / 603. szám

Szeptember 1 8. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. Az utóbi hetekben nem tudtuk ezen rovat folytatását megjelen­tetni számos felmerült akadályok miatt, mely korántsem jelentette a rovat befejezését. Ugyanis az iró gondot fordít az osztályozásnál arra, hogy minden cikk magában is egy külön részt alkosson, de egyben az egész általános tanulmányt nyújtson az európai, helyesebben a né­metországi helyzetről, illetve arról, hogy mi ment végbe azon szer­vezetben (A. A. U.) mely testvéri közeledést mutat az IWW-hoz. A következő lapszámokban a sorozat befejezést fog nyerni. Szerk. .......................... . . «----------------------------------------------­Volt alkalmunk meggyőződni a közölt cikkek nyomán arról, hogy a gazdasági viszonyok mennyire érettek voltak Németországban a világháború végén arra, hogy a proletár forradalom győzedelmes­kedjen. A háború katasztrofális befejezése összetörte Németor­szág junker militarista osztályát, mely a földeket birtokolta; a ka­pitalizmus meggyöngült, az ipar és a kereskedelem megbénult. A szociáldemokratákat nem szeret­ték és gyűlölték a munkások a háború elején és alatt tanúsított megalkuvó állásfoglalásuk miatt. Sőt mi töb, a munkásság még nem volt lefegyverezve — nagy részük fegyverrel kezében tért vissza a harctérről és az ország egyik vé­gétől a másikig nyílt forradalom­ban állottak. Szóvá tettem már azt is, hogy a diszkreditált szociáldemokrata vezérek jó része köpenyeget for- ditva, elfogadta a moszkvai frazi- ológiát és felajánlotta magát mint újdonsült vezér arra, hogy győze­lemre vezeti a forradalmat és megteremti a proletárdiktatúrát. A munkások ’’bedőltek nekik és J ahelyett, hogy győzelmet köny- [ vélhették volna el, csúfos veresé­get szenvedtek, melynek árát sa­ját életükkel fizették meg. Mint mindenütt tapasztalható a kommunista berkekben, Német­országban is megkezdődtek a sza­kadások,'melyek között legfigye- lemre méltóbb a Kommunista La­bor Párt megalakulását előidéző szakadás. Ezen csoport a Leninis­ta álláspont ellen lázadt fel, ki­fogást emelt az ellen, hogy min­den liberálist és hangzatosán be­szélő spiclit tárt karokkal foga­dott magához a párt. Ellene fog­lalt állást a "Save the Union” mozgalomnak. \ Az uj párt szigorú vizsga mel­lett vette fel a tagokat. Forradal­mi múltat és Marxi tudást köve: telt tőlük, mielőtt soraiba fogad­ta. Egy ilyen párt szükségképpen kicsi kell legyen tagságban, de úgy érveltek exponensei, hogy sokkalta jobb egy egységes, ön­magával és saját elvi álláspontjá­val tisztán megegyeződött párt, mint fegyelmezetlen, zavaros, ki­forratlan, nagy számmal rendel­kező párt, melynek tagjaitól egy­séges gondolatot és cselekvést puszta összetételüknél fogvást sem lehetett várni. De bármennyire kirostált és ki­válogatott legyen is egy ilyen kis egység, önmagában nem képezhe- ^ a forradalom hadseregét, nagy­számú tagságra is szüksége van s£ amint látszik a lazán összekötött A. A. U. mühelycsoportok pusz­tán ezen célból lettek megszervez­ve. A párt és az Unió viszonya. Mint már előzőleg kifejtettem, a párt és az A. A. U. szakítottak egymással és szinte úgy tűnik fel, hogy ennek ismétlése e helyen fe­lesleges. De hogy miért vetettem fel újból ezt a kérdést, majd ki­derül a következő cikkből. Egyéb­ként azért is szükségszerű, hogy a Kommunista Labor Párt és az A. A. U. viszonylatait boncolgassuk, mert kimutatni akarom, hogy Mattick munkástársnak feltevései tévesek és az A. A. U. meggyön­gülése Németországban nem okolható meg azzal, hogy azért törtéről, mert az IWW fejtett ki mellette propagandát, mert az A. A. U. gyöngüléséért senki más mint a politikai párt okolható. A párt minden tagja tagjává vállhatott a szervezetnek, de nem minden szervezeti tag válhatott párttaggá. Sőt nagyon kevés A. , A. U. tag vált képessé arra, hogy : a szigorlatot a magos képzettséget j követelő vizsgát kifogástalanul le­tegye, melyhez a párttagságot kö­tötték. Ök azt állítják, hogy a párt funkciója politikai. Azonban ne felejtsük el, hogy a kommunista munkáspárt parlamentellenes s mint ilyennek funkciói, beszédek tartására, lapok kiadására, köny­vek, irodalmak terjesztésére stb. szorítkozik. A mühelyszervezetek aktivitása (miután nem hittek a sztrájkban és azt reformtörekvé­seknek minősítették) az elégedet­lenség szitásában, a műhelyekben és a gyárakban a propaganda ter­jesztésére szorítkozott, melyben a kapitalista rendszer megdöntésé­nek hangoztatása volt a főcél. És mindez az ő állításuk szerint nem más mint ’’politikai akcó.” Sokat foglalkoztam ezen dual poltikai szervezettel, kihámozni próbáltam, hogy tulajdonképpen mit is akarnak; a vele kapcsolato­san megjelent irodalom egész hal­mazát tanulmányoztam át, tüze­tesen megvizsgáltam mindent, ami kezem közé került. Hosszan elvitatkoztam a kérdések fölött Matick munkástárssal személye­sen és mindebből csak a követke­zőket lehet megállapítani: A Komunista Labor párt alaki- kitói szükségességét láttak egy tö­megszervezet megalakításának, mely felöleli a munkásrétegeket, de ugyanakkor elkerülni akarták a tömegpárt hiányosságait. Úgy csinálták, mint az Egyesült Álla­mok déli részében tették a nége­rekkel, mikor megfosztották őket a szavazati jogaiktól ---- elejét j vették anak, hogy a párt ügyeibe beleszólásuk legyen. Egy ügyes sakkhuzással két részre osztották a munkásokat, két világosan megkülönböztethető táborba sorozták őket. A mühely­szervezetek tagsága, a mindenna­pi munkában, az agitációban "spesializálta” működését, pro­pagandát terjesztett, tüntetések­ben vett részt stb., amig a mun­kásság úgynevezett elitjei, kik a pártban foglaltak helyet, elméle­teket dolgoztak ki, formulázták a forradalmi vonalakat és abban "specializáltak”, hogy megszab­ják a szervezet tagságának a kö­vetendő irányt és levezessék az akciókat. Természetesen mindkét szervezet függetlennek tekintette magát egymástól, de. . . termé- sztesnek vették azt is, hogy a szel­lemi munkát ne csak a pártban, a szervezet részére is azok végezzék, kik mint a mozgalom elitjei ’’spe­ciálisan” ilyesmire érezték magu­kat hivatottnak. Ellentétek és felfüggesztések. Én nem állitom, hogy ilyen ter­vezet, — ha kellő nagy mérték­ben gyakorlatba viszik — sikert, vagy sikertelenséget biztositana-e a munkásságnak a felszabadulá­sért folytatott harcaiban. De a jelen esetben, mint a tények iga­zolják, nem vált be. Utópiának bizonyult. A munkásság soraiban mindjob- oan elszaporodott azoknak a szá­ma, kik úgy a szociáldemokrata, mint a bolsevikok akcióitól meg- csömörlöttek. Rohamosan nőtt azoknak a tábora, kik az uj jel­szót tették magukévá: ’’Hagyjuk az utcát és gyerünk vissza a tnü- helyekbe.” Röviddel megalakulá­sa után az A. A. U. tagsága 250 ezerre szaporodott és a közel jö­vőben a rohamos növekedésre re­ményteljes kilátásai voltak. Mivel azonban a szervezet tag­sága Németország munkásainak progresszív elemeiből került ki el­sősorban, csak természetes, hogy a szaporodással £gyidőben már olyan kérdéseket kezdett a tagság feltenni a vezető eliteknek, mely kérdések nyugtalanító hatást vál­tottak ki. Kifogásokat emeltek a dualizmus taktikái ellen ;szót emel tek és nem tetszésüket nyilvání­tották a bennfentesek klikk pa­rancsai ellen. A szervezet átfor­málást követelték olyképpen, — hogy annak integritása biztosítva legyen. Ezen követelések mellett csoportokban kezdtek harcolni és a tagság frakciókra oszlott. Egyszer az egyik ilyen csoport az A. A. U. nevében egy dekla­rációt bocsájtott ki, melyben ki­jelentették, hogy ők az IWW-nak hivatalos németországi részét al­kotják és központjuk Chicagóban székel. A politikusok keményen ütöttek vissza. Butáknak, hülyék- ekn, anti-marxistáknak, anarchis­táknak és hirtelen eszükbe jutott 1 minden istáknak nevezték őket és azonnal kezdték a szervezetből kiirtani. De helyükbe más csopor­tok alakulnak, kik újból ellensze­gülnek. Két évvel ezelőtt, egy­szerre három hivatalos lapot ho­zott hozzám a posta. Mind a há­rom az A. A. U. hivatalos lapjá­nak vallotta magát és három kü­lönböző irányt képviselve, három különböző székhelyről küldték. Az egyik Frankfurtból jött s az­óta is állandóan megjelenik. Jól szerkesztett lap, havonta kétszer jelenik még. Önmagát megkülön­böztetni igyekszik a hivatalos A. A. U.-tól olyképpen, hogy az al­címnek "Független szervezet” jel­zőt használ és azt hangoztatja, hogy egyetlerj szervezet elégséges a munkásosztály részére. Amilyen arányban nőttek az el lentétek, szakadások és kizárások, úgy veszítette erejét taglétszámát a szervezet, mignem bekövetke­zett az is, hogy minden aktivitása az egymás elleni harcban merült ki. Jól tudjuk, hogy ilyen állapo­toknak milyen következényei vannak. A tagság elveszíti kedvét és tömegesen kezd elmaradni a szervezettől. És éppen ez történt Németországban is azzal a szerve­zettel, mely oly sok reményt nyúj­tott és azt érzékelte, hogy Német­ország domináló szervezetévé fog vállni az A. A. U. Fejlődésében, erősödésében az gátolta meg, hogy azon kérdés körül forgott, vájjon a politikai klikk dominálja-e avagy sem. Ez állitotta meg növekedsében és tet­te lehetetlenné, hogy történelmi hivatását betöltse, holott amint, látszott, a legkritikusabb időben, Németország forradalmi periódu­sában éppen ezen hivatás betölté­sére született meg. Németország kommunista munkáspártját a for­radalom sikertelenségeért éppen olyan bűn terheli, mint a többi pártokat. Sőt, ha úgy vesszük, a komunista labor párt még sokkal bünösebb, mint a többi, mert irá­nyításában kaparintotta a munkás osztály legfejlettebb, legagresz- szivabb elemeit, a tettrekész és akcióra képes forradalmi batalli- onjait a német proletáriátusnak és szégyenteljes bukásba vezette, őket. Chicagói szüret Szeptember 28-án, vasárnap d. u. 4 órai kezdettel a Prudential Hallban nagyszabású Szüreti Mulatságot tart a Bérmunkás javára. Belépti díj 50 cent.---------o---------­Chicago, figyelem Az IWW és az Egyetemes Vé­delmi Bizottság magyar tagjai minden hó 1-ső és 3-ik szerda es­te 8 órai kezdetei tartják gyűlé­seiket a Fleiner Hall-ban 1639 N. Halsted St. Úgy a fenti tagokat, mint a Bérmunkás olvasóit kérjük a pontos megjelenésre.

Next

/
Thumbnails
Contents