Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-09-11 / 602. szám

Szeptember 1 I. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. JEGYZŐKÖNYV FOLYTATÁS Az értekezlet kimondja, hogy Halász munkástárs 4 héttel mi­előtt Wiener munkástárs elhagyja az irodát, kerüljön be. Ajánlva vannak a lapbizottság tagjaiként: Antal János, Ács Sándor, Balázsi László, Csorba Pál, Fischbein László, Hodor Lajos, Kisák István, Nagy József (Bronx) Nagy József (Astoria) Stefánkó Márton, Tóh Ferenc, Teleky Sándor, Török István, Wurm Dezső, Varga Dezső. Titkár-szerkesztőnek: Halász j Mihály. Számvizsgálóknak: Newarkról: Spál Béla és Duschek János. Bridgeportról: Fazekas István, j Egy városból egy választandó. ‘ Az értekezlet elfogadja két vi­déki számvizsgáló behivását. Az értekezlet emelt hangulat­ban emlékezik meg azokról a munkástársainkról, akik hosszú esztendők óta börtönben sínylőd­nek, akiknek a vádszerinti elitél­tetésük már számtalanszor hamis­nak igazoltatott. Nem elégszünk meg azzal, hogy karácsony táján általános megemlékezést teszünk ezek érdekében, de az értekezlet oda fog hatni, hogy a munkások szervezkedésével szerzett erejével felnyissa a börtönök kapuit, hogy az ott levő munkástársaink mi­előbb közöttünk harcolhassanak ezen rendszer ellen. Panaszok és interpellációknál felolvastatott Wizer munkástárs levele, melyben panaszt tesz, hogy az általa az isteni fogalomról Írott cikkeknek nem minden esetben kap a Bérmunkásban helyet. Szer­kesztő felvilágosítása után az ér­tekezlet tudomásul veszi a kapott választ, hogy azok nem minden esetben valók közlésre. Az értekezlet napirendjének a kimerítése után este 1 1 órakor az általános felszólalások következ­tek, amelyek éjfél után 1.30-ig tartottak. Ebben Sütő, Bischoff, Kucher, Zára, Gáncs, Kacibán. Rost Scherhoffer, Vizi, Fekete, Visi, mindannyian örömüknek ad­tak kifejezést, hogy az IWW. ma­gyar tagjai egy igazi nép parla­menti gyűlést illetve tanácskozást tartottak, olyat, amely példátla­nul áll a mozgalmunk történeté­ben. A felszólalók hiszik és ígé­rik, hogy ennek az értekezletnek a nyomán eddig nem tapasztalt élénkség és munka fog megindul­ni, hogy a jövő esztendőben még ez a nagy helyiség is kicsinek fog bizonyulni a delegátusok és a mi mozgalmunk iránt érdeklődők be­fogadására. Éjfél után közel két óra volt, „A RÉGI JÓ VILÁG“ Ha visszagondolunk fiaial ko­runkra, eszünkbe kell jusson az a äok beszéd, mely az akkori idők öreg embereinek az állandó tár­salgása volt. Ha két-három em­ber összejött, akik az ötvenes éve­ket nyomták, mindig a régi jó időket” sírták vissza. Ha a fiata­labbak rámutattak a nyomorúsá­gos helyzetre, csak azt a választ kapták, hogy úgy kéne lenni mint régen volt, akkor volt a jó világ. Nemcsak a földmunkások között volt meg a régi, jó idők emlegeté­se, de még az úgynevezett "öntu­datos" szakszervezeti munkások is a billiárdasztalok mellett, min­dig a régi, jó időkről beszéltek re­gényes mondákat. A fiatalabbak tátott szájjal hallgatták a régi jó idők meséit és szintén sóhajtoz­tak, hogy miért nem régen szület­tek ők is. Közben elteltek az évek, a régi fiatalok a mostani öregek lettek . A "történelem megismétlődik" határozott igazsága domborodik ! ki, mikor azt látjuk, hogy a mos­tani öregek is a régi jó időket só­hajtozzék vissza. Különösen meg­figyelhetjük ezt a 20—25 éves régi amerikásoknál. A napokban haliottam egy ilyen beszélgetést, mely megszokottá vált minden ré­gi amerikás családnál. Bizony fi­am, mikor én Amerikába jöttem, hat dollárt kaptam egy hétre és mégis mindenre jutott belőle bő­ven. Nyolc cent volt egy font hús, egy centért két zsemlyét is adtak, ha pedig munkanélkül voltam, — csak lementem a sarki szalonba, öt centért megittam egy pohár sört és annyi “free lunchot” et­tem mellé, hogy estig sem éhez­tem meg. Akkor élhetett a mun­kás, de most, ha dolgozik a mun­kás, lenyúzzák még a bőrét is, de még hozzá mindig kevesebb al­armkor Lefkovíts munkástárs mondott köszönetét a még mindig nagyszámú hallgatóságnak a tanú­sított velünk érzésükért, a haza­térő delegátusokhoz intéz néhány szót a munka meg nem szűnő végzésére kérve azokat. Hosszú percekig tartott még, amíg a moz­galmunk testvérként összeforrt ka­tonái elbúcsúztak egymástól, — hogy útnak indulhassanak a mun­kahelyükre és nem egynek a meg- índultság könnye ott fészkelt a szemében. Hogy ennek a tökéletes IWW propaganda napnak minden meg­nyilatkozása megörökítést nyer­jen, ide kell tennünk a juniors csoportnak a déli ebéd alatt tett teljesítményét, amely valamennyi jelenlevő tetszését váltotta ki. Ugyanis Fromherz Mariska mun­kástársnő vezetése melett IWW angol dalokat adtak elő szép be­tanulással. Horváth József, jegyző. Lefkovíts Lajos, elnök. kalma lesz munkához jutni. így beszél az öreg, aki még nem érte el a hatvanat és úgy néz ki, mint­ha legalább nyolcvan éves volna. Lehet látni rajta, hogy meggör- nyült a nehéz munkában, a "régi jó világ” kizsákmányolása mély vonásokat hagyott az arcán. De azért mégis jó világ volt régen, már csak azért, mert aki most öreg, akkor fiatal volt. Már pedig, csaknem mindenkinek a fiatal évei a legszebb és felejthe­tetlen évek az életben, bármeny­nyire is nyomorúságos évek vol­tak azok. Mig az ember fiatal, jobban bírja az igát, nem veszi annyira súlyosnak az életnek ne­vezett kálváriajárás viszontagsá­gait. Mikor a munkásember öre­gedni kezd, kezdődik a beteges­kedés, jön a köszvény, a a tüdő­baj. Hej, de jó idők voltak azok, amikor a legnagyobb baj csak az volt , ha a gyomor korgott. Az pedig régen volt, azt már régen elkellett felejtenünk a sok más baj mellett. Az éhezés már nem is | baj, csak szokás. Arégi jó idők | eltűntek, az öregek pedig ittma­radtak és gyakran vigasztalnak bennünket, hogy régen minden másképp volt, nem a fejtetején állt a világ, mint ma. A napi beszélgetések tárgya ki- j fogyhatatlanul igy folytatódik, a fiatal munkás hallgat, az öreg be­szél és azután ismét a megörege­dett fiatal beszél a fiataloknak a ! régi jó időkről. A valóság pedig az marad, hogy soha nem voltak j és nem lesznek jó idők, amig ural­kodó osztály létezett és létezni ! fog. Amig egy munkás bért kap munkájának ellenértékéül, addig ; kizsákmányolni fogják és akár hat dollárt vagy hatvan dollárt kap ^ bér gyanánt, abból a munkáltatók i levették már a tejfölt, mely szük- j séges volna ahhoz, hogy a mun­kás valóban jó világot éljen. A bérrendszer alatt nem lehet jó vi­lág és nem volt akkor sem, ami­kor a mi öregeink fiatalok voltak. Lehetnek változások a termelési módszerben és amig a kézi terme­lési módszer volt, nem a gépter­meléssel bevezetett “speed up”, bizonyára tovább bírta a munkás az igát és idegrendszere nem tört le abban a korban, mint ma. De elvitathatatlan tény marad az, — hogy a munkás éppúgy bérrab­szolga volt, mint ahogyan ma is az. Miért hát a régi időket visz- szasirni, amikor az is csak nyomo­rúságot jelentett a munkásnépnek. Meg aztán nem fog változtatni a helyzetünkön egy csipetnyit sem, mert elődeink helyzetén sem vál- . toztattak a régi jó idők regéi. Mennyivel szebb volna az, ha az öregeink a régi jó idők helyett r inkább azokról az időkről a nagy munkásharcokról beszélnének, ---­melyeket a munkásosztály felsza­badítása érdekében megvivtak, — melyek közelebb vittek bennün­ket ahhoz a rendszerhez, ahol mindenki dolgozik, megkapja Chicagói jegyzőkönyv Legutóbi lapszámunkban beje- lentettük, hogy a chicagói kerületi értekezlet második napi üléssza­kának jegyzőkönyvét ezen lap­számunkban fogjuk közéteni. Mivel azonban az ott hozott határozatok legnagyobb részét letárgyalta és magáévá tette az Egyetemes konvenció Cleveland- ban, a chicagóiak ajánlatára elál- lunk a jegyzőkönyv további ré­szének közlésétől. Itt jelentjük azt is, hogy ha­sonló értelemben döntöttek a det­roiti munkástársak is. Sikeres ér­tekezletükről az Egyetemes kon­venció előtt beszámoltak és jegy­zőkönyvük mellőzését kérik. ------------o---------­Nüptáranyagot kérünk Az 1931 -es évre szóló Bérmun­kás Naptár részére dolgozatokat kérünk azon munkástársainktól, kik rendszeresen Írni szoktak a naptár részére. Külön felszólításokat is kül­dünk ki, de ha netalán figyel­münk valakit elkerülne, ez ne tart­son vissza senkit sem az Írástól. A dolgozatokat legkésőbb e hó vé­gére kérjük beküldeni. . . Naptárbizottság. -------—o--------­Referendum szavazás Ezen lapszámunkkal egyidőben kiküldtük referendumra az orszá­gos értekezlet indítványait és a je­löltek névsorát. Kérjük a csoporttitkárokat, — hogy mindenütt hívjanak össze csoportgyüléseket és ejtsék meg a szavazást úgy, hogy annak ered­ménye legkésőbb szeptember hó 30-ig a központban legyen. # ¥ * A General Recruiting Union (G. R. U.) szervező bizottsága augusztus elsején rendkívüli refe­rendumot bocsájtott ki. A szava­zást úgy kell megejteni, hogy a szavazó lapok legkésőbb szept. 15-éré bent legyenek a központi irodában 55 5 W. Lake St. Chi­cago, 111. Az IWW detroiti tagjai minden második vasárnap tartják gyűlé­seiket a Gegus épületben, 9 1 4 S. West End Ave. Felkérjük a Bér­munkás olvasóit is, hogy látogas­sanak el a gyűléseinkre. munkájának teljes gyümölcsét és csakugyan jó világot élhet. Ami­kor a mai fiatalok az öreg régi jó világát olyan gyakran hallják em­legetni vegyék azt harci riadónak és álljanak velünk együtt csata­sorba akik az öntudatra ébredt öregekkel és fiatalokkal egyaránt vívjuk az ipari felszabadulás nagy ütközetét és a "régi jó világ” he­lyett Uj Világot fogunk teremteni. (f.)

Next

/
Thumbnails
Contents