Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-08-14 / 599. szám

4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Augusztus I 4. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .... $2.00 Fél évre........... 1.00 Egyes szám ára .05 Csőm. rend-.nél .03 Subscription Rates: One year .... $2.00 Six Months... 1.00 Single Copy. . . .05 Bundle orders. . .03 Make Money Order for Subscr. Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box I 7, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 1 9, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Termelőképesség és profit A világ tizenöt vezető országa viszonyai­nak tanulmányozásával most készült el Dr. Thornton Read, a Columbia University gaz­daságtan tanára, aki kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok lakosságra néz ve mintegy tizenhatod részét képezi a világ­nak, de a termelt javak felének előállítására képes. Dr. Read azt állítja, hogy az Egyesült Államok 120 milliós népe a gépek segítségé­vel egyedül, csupán öt százalékkal termel kevesebbet, mint a tanulmányozott tizenöt ország 1,111,000,000 lakosa. A nemzetgaz- dász további megállapításaiban azt fejtegeti, hogy az Egyesült Államok által előállított javak elkészítéséhez a gépek segítsége nélkül legalább tízszer annyi fizikai munkásra volna szükség, mint Kína és India összes lakosainak száma. Ha tehát képesek vagyunk ilyen teljesít­ményre, előállítani tudjuk és kezeljük az anyagmegmunkáló gépeket és maroknyian vetekedünk tizenöt vezető országgal, milyen enyhítő körülményt hozhat fel a kapitaliz­mus arra, hogy részleges és állandó nyomor és nélkülözés jut a termelők millióinak osz­tályrészül. A kapitalizmus örökmozgásban mind nagyobb tökéletesedés felé halad, noha az Egyesült Államokban szinte bámulatos magosságig kúszott. Megállás azonban nin­csen, mert nem is lehet. A tökéletesbülés és fejlődés kerekei tovább forognak nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más orszá­gokban is. Természetes, hogy a többi orszá­gok kapitalistái úgy tekintenek az Egyesült Államokra, mint a termelőképesség megteste­sült modelljére. Amikor a McDonaldok, Clyneok és Thomasok, a Britt birodalom munkás fékerjei elárulták az angol munkásság általános sztrájkját, nyomban megkezdődött a racionalizálás, de különösen a vasúti ipar­ban vezették be az azonnali módosítást, — melynek segítségével kevesebb emberrel több munkát végeztettek. Azóta folyton folyik a “rationalizálás", mely díszítéseitől és sallang­jaitól megfosztva a maga mezítelenségében semmi egyébb, mint a Yankee-féle speed-up rendszer. Amint látjuk: nemet, orosz és más orszá­gok mérnökei, nem is beszélve gazdasági szakértőkről és kapitalista vállalkozókról, ál­landóan jönnek-mennek Amerikába az ösz- szes vezető államokból, hogy megtekintsék, miként is lehetséges az, hogy az amerikai bérrabszolgák ilyen soknak kitermelésére ké­pesek. Ez azt jelenti, hogy a vizitelők meg­tanulják, és magukkal viszik módozatait an­nak, hogy hogyan lehet a bérrabszolgaság rendszerét amerikai példának követésével tö- kéletesbiteni és a termelés maximumára fel­fokozni. Ha ezen rendszernek bevezetése na­gyobb munkanélküliséget és ami vele jár. ---­nagyobb nyomort jelent és BŐRÜNKÖN TA­PASZTALHATJUK, HOGY NEM JELENT SEMMI MÁST, akkor nem várhatunk egye­bet, mint nagyobb nyomort, munkanélkülisé­get és nélkülözést olyan arányban, amilyen­ben az amerikai termelési rendszert a többi országokban átveszik. A kapitalizmus ily- képpen erősödik, másszóval a kapitalisták jobban gazdagodnak, mig ellenben a munká­sok jobban elszegényednek, elgyengülnek, mert ők nem jönnek számításba, csak mint megannyi nyers, építő anyag és a profit ter­melés oltárán úgy áldozza fel őket a kapita­lizmus mint teszi azt az elkopott, kihasznált képekkel, amelyeket a szemétdombra dob. Jólétben és boldogságban úszhatnánk va­lamennyien, ha a józan ész dominálna a ter­melésben és az igazságosság mértékét hasz­nálnák a termelt javak szétosztásában. Hi­szen megtanultuk, hogy miként lehet mérhe­tetlen sokat és jót termelni, mert mások szin­te csodálkoznak rajtunk. De emellett még egyet kell ám megtennünk, ha igazságos szétosztást is akarunk. El kell sepernünk az uralkodó osztályt, mely a termelt javak és azok egyenlő elosztása között a gátat képe­zi. Ehhez erőre van szükségünk. Erőt pedig csak úgy tudunk szerezni, ha szervezkedünk. Iparilag kell szervezkednünk, mert a társa­dalmi berendezésünk ipari, mert a termelés iparok szerint igazodik. Munkások! Vájjon meddig fogjátok még tűrni, hogy bölcsőtől a sírig egy olyan rendszernek legyetek áldoza­tai, mely csak nyomort és nélkülözést tart számotokra? Selymet szőttök, de kartonban jártok, ugy-e? Ti szövitek a legfinomabb posztót, ti szabjátok, varrjátok és alakítjátok át szép ruhákká — de ugyanakkor hagyjátok, hogy a munkáltatók hordják — mert bér fe­jében oly kevéssel is megelégszetek, hogy ab­ból alig jut jobbra, mint amilyent a farmer madárijesztésre használ. Miért vagytok gyű­röttek, rongyosak? Ti termelitek a legjobb élelmiszereket és a legrosszabbat is; de a leg­rosszabbat kapjátok és a javát átengeditek a parazitáknak. Itt volna az ideje, hogy elhatá­rozzátok, hogy mindent megszereztek, ami joggal megillet benneteket. Mikor J. P. Mor­gan tőkepénzest kihallgatta U. S. Ipari Felül­vizsgáló Bizottsága és azt kérdezte tőle, hogy vájjon mit gondol, elég-e egy munkás­nak tiz dolláros heti bér? Morgan azt felelte: “miért ne volna elég, ha megvan vele elé­gedve." Rabszolgák, ébredjetek! Ne hagyjátok ma­gatokat éhbérekkel kielégíteni; szervezkedje­tek és szervezett erőtökkel kényszeritsétek őket arra, hogy az általatok termelt javakból többet adjanak. Hiszen olyan arányban nő a ti erőtök és gyöngül a kapitalizmusé, ami­lyen arányban kényszerititek, hogy részetek­re többet adjon fel a termelt javakból. Szer­vezkedjetek, hogy mind többet - többet, — majd az egészet elvegyétek. Hiszen a szer­számok fejlődése ezt a tudatot kell megérlel­je bennetek. Mit érdekelne bennünket más­ként a sok nagyszerű alkotás, a gépek tökéle­tesedése, mely igy csak munkanélküliséget jelenti, mit érünk mi azzal, ha termelőképes­ségünkkel dicsekszenek és nekünk a minden­napi sem kerül elő, mig a tőkések az élelmi 1 szereket elpusztítják, hogy az árakat felver­jék, vagy ma ^asantartsák? De bizony törőd­nünk kell a gépekkel, melyek kilátásba he­lyezték az összemberiség felszabadulási lehe- ségét, melyek olyan jövőt biztosítanak a dol­gozóknak, amikor nem lesz kizsákmányolás, nem lesz rabszolgaság, melytől csak az vá­laszt el bennünket, hogy az osztályuralmat az ostálytársadaimat kell elpusztítanunk. Az IWW hiv benneteket. Hallgassatok hi­vó szavára és szervezkedjetek. Egyesüljetek iparilag, mint a termelők osztálya, hogy bol­doguljanak és gazdagodjatok mint osztály, hogy megszerezzétek, ami titeket megillet, hogy elpusztítsátok a bérrabszolgaságot, az emberi megaláztatás utolsó maradványát. — Hogy volna az, ha belépnétek az IWW-ba és mint szervezett munkások bizonyíthatnátok be, hogy nem mindent tűrő rabszolgák, ha­nem emberi étvágygyaal rendelkeztek? Industrial Solidarity. Rabszolgakereskedelem Tudunk egy temetkezési vállalkozóról, ki aspanyol járvány alatt, mikor egymásra hul­lottak az emberek, a kezeit dörzsölve azt mondotta, hogy: “bár csak egy pár eszten­deig igy tartana, biz akkor nyugalomba vo­nulhatnék”. Mikor ez a mondása kikerült a köztudatba, hamarább vonult nyugalomba, mint azt sejthette, mert odaszoritotta a köz- utalat. \ Valahogyan ez jut eszünkbe, mikor a munkakeresés kálváriát járó munkástársank- kal beszélgetünk, kik azt panaszolják, hogy egy ötven, hatvan centes órabért biztosító “szakmunkáért" a munkaközvetit ő hiénák 1 2doll árt .számítanak. Ha azután ehhez hoz­zátesszük azt hogy az ilyen hiénák összeköt- tetésbená 1 ar : a foremanokkal, akkor sok­kal többet tudunk. A munkát vásárló mun­kásnak, aki desperált helyeiében kölcsön pénzből leszurkolja a 12 dollárt, nincsen ma­radása. Mórt a rabszolgakereskedelem ezen formáját nem egyedül űzi a közvetítő hiéna. Rendszerint összeköttetésben áll a munka és a vállalat vezetőkkel, akik a fifty-fifty üzlet lendítéséhez pár napon belül kivágják a bér­rabszolgát, hogy újabb konchoz jussanak, a munkaközvetítő üzletének lendítése által. Minek firtassuk a dolgot. A bérrabszol­gák érzik, mert tapasztalják a gyakorlatban, hogy nem tulzunk megállapításainkban. De a sok tanulság mellett azért szeretnénk leszö­gezni mégis alami újat. Olyasmit, ami argu­mentumnak alkalmas a mindennapi agitáció- ban. Vájjon nem-e volna jobb szervezkedni a munkásoknak és a szervezet révén megsze­rezni a munka ellenőrzését, még ha egy pár centbe kerül is a szervezethez való tartozás, semmint gy szerencsétlen páriává sülyedni, kikkel szabad rabszolakereskedést űzhetnek munkaközvgetitő hiénák és lelketlen hajcsá­rok? Mi azt állítjuk, hogy igen. Szervezett mü- az ilyen rabszolga kereskedelem megszűnne. Nem vagyunk kárörvendők, inkább ökölbe szorul kezünk, mikor ilyen panaszokkal jön­nek hozzánk olyan munkástársak, kik régen tudatában vannak a szervezett erő hatalmá­nak a szervezett állapotok előnyeinek és dolgoznak is érte. De meg kell érteni végre azoknak a mun- állanak a szervezkedésnek, hogy hiába aka­ratoskodnak, hiába maradnak távol a szer­vezettől attól való félelmükben, hogy az a pár centbe kerül havonta, mert az ilyenek azután alaposan, borsosán egyszerre és ka­matostól fizetik ki azt az összeget a rab­szolgake eskedőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents