Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-31 / 597. szám

Julius 31.

BÉRMUNKÁS

7ik oldal.

AZ IDŐGÉP. ' KENYERET OSZT A FÖLD.

Sok a gyári baleset

Irta: SCHAFFER ZOLTÁN.

Egyszer a hizott Gazdag betoppant Rabszolgához, aki egész nap különböző hasznos dolgokat agyait ki az ő számára és azt mondotta: — Csinálj nekem oly szerkezetet, amely mindig megmutatja az időt. Ha megcsinálod, fölszabadulsz — szólt és azzal otthagyta.

Rabszolga pedig bezárkózott egy szobába, hogy ne lássa, mi- kor van éjjel és mikor van nappal és megállás nélkül lépte át a napokat gondolatlábával. Ha a fáradság rálopódzott, akkor elővette a “fölszabadulsz” korbácsot és addig hasította a fáradságot, amig az darabokban le nem hullott róla.

így ment ez hosszú időn át, — amig egyszer — hogy, hogy nem — kipattant a keze alól az időgép. Első pillanatában oly öröm- zuhatagban fürdött meg, hogy a levegőt artikulátlan hangokkal szurdalta teli és a mellére kapott kezével szorította le ugráló szivét. Aztán feltépte az ajtót és rohant kifelé a Gazdaghoz. Odatartotta elé, hogy a szemébe sikoltotta:

— Nesze, itt vagyok, megcsináltam!

Gazdag meg örömtől reszkető héjjakezével éhesen csapott rá:

— Mutasd!

Rabszolga odaült melléje, — amit a Gazdag észre sem vett és elkezdte magyarázni: — Látod, itt felhúzod, ez mutatja az órákat, ez meg a perceket, igy csönget.

Gazdag kigyult szemével szinte beitta a gépet és gyerekmódra' csavargatta, próbálgatta vég nélkül.

Rabszolga pedig magára vette a türelem köpenyét és várt, várt mozdulatlanul.

Elmúlt az első nap, a második, amig végre aztán a harmadik nap Gazdag beleunt és eltolta magától a gépet és tekintete szárnyával reákiált a Rabszolgára, aki még mindig ott ült mellette:

— Hát te hogy mersz ide ülni mellém? — ugrált ki bömbölve belőle. Amire Rabszolga ijedten kapta föl magát:. .

— Mit keresel itt? — üvöltött tovább.

— A gép miatt vagyok itt — bátortalankodta ki a Rabszolga.

— A gép miatt? Azt még ideadtad tegnapelőtt. Mire vártál azóta? Két napot eltöltöttél, ezalatt mennyi mindent csinálhattál volna! Ezért megbüntetlek.

Rabszolga az ijedtségbe belebotolva dadog™;

— Te ... te azt mondottad, hogy felszabadítasz.

Amikor ezt kinyögte, Gazdagot megrengette a kacagás, úgy, hogy az asztalt markolászta püffedt kezével, hogy le ne essék.

— Ha-ha, hát persze, hogy felszabadulsz — kezdett kedélyesirta: PETERDY ANDOR.

Ember, mostan nyújtja és kínálja feléd Az áldott anyaföld: milliónyi kezét,

Millió kezében zizeg, zeng a kéve,

Bele az ínséges, nagy végtelenségbe, Aranykazlak gyűlnek sűrűn, messze végig:

A tenger partjáig, az ég pereméig,

S a nap beragyogja nyári mosolyával,

Kenyeret oszt a föld: millió karjával.

Éjjel-nappal szórja, bőségben dobálja A kövér vetéseket nagy garmadákba,

Aiig győzik a legények, meg a lányok,

Ezt a gazdag, vidám kenyérbő világot,

Telnek az udvarok, a magtárak, pajták, Rozson a barmot is legeltetni hagyják.

Óh, ki mondja még itt, hogy a kemény télben, Egy árva ember is elpusztulhat éhen? !

Dalol az öröm, trillázik az élet,

Jöjjetek páriák, jöjjetek szegények:

Szedjétek a kalászt a rónákon végig,

Pirosló hajnaltól fekete éjfélig.

És ahány kunyhó csak Ínségesen ásit:

Teljék meg búzával szinültig, rogyásig,

Tüzes nyári égen mennyei madárdal,

Kenyeret oszt a föld: millió karjával!

Ha a zsellér, ha béres, ha koldus vagy betyár, Az élet jussán mind-mind csak kenyérre vár. A derék föld egyként verejtékért adja.

Meg is váltja azzal minden szolgafajta, Vegyétek, szedjétek, gyámoltalan népek,

Ez a ti búzátok, ez a ti vetéstek,

Vegyétek, szedjétek, gyámoltalan népek, Vegyétek, szedjétek, most dobálja rátok: Millió karjával: az édesanyátok!

kedni Gazdag. — De csak a régi munkakör alól, nem akarom, hogy agyad nagyon megerőltesd, mert akkor később nem tudsz majd dolgozni nekem. Ezért átteszlek a kőbányába, hogy izmosodjál egy kicsit.

Rabszolga meg szédüléstől körülólálkodott aggyal kérdezte: — Hát akkor minek csináltattad? Minek ?

— Na, megmondom — eresztette alattomos nyájassággal a Rabszolga felé: — Azért, hogy lássam, nem dolgoztok-e kevés ideig, nem sok-e a pihenés, nem esztek-e sokáig. Ezért csináltattam, most pedig indulj és szorgalmas légy hogy behozd a két elvesztett napot. ---- És ezzel elbocsátotta.

Rabszolga pedig levegőt kapkodva támolygott ki a kőbányába. De az elkeseredés nem hagyta nyugton lángcsóváját folyton bemártotta a szivébe és tettre tüzelte: Egy napon aztán, amikor már véresre ostorozta a lesz , — ami lesz — odaállt a többi rabszolga elé és a nyitott száján kiömlő szófolyóban szemük közé sikoltotta minden keserűségüket és hiányukat. Olyan igazságot meg- mutatón, hogy a körülötte világosodni kezdő agyerdő indulásra mozdította a sok millió rabszolgalábat.

És a végtelen embersor, z. meg tisztultság vonata odarohant Gazdag asztala elé, aki éppen bőséges táplálékkal halmozta el a testét.

— Mit akartok? — hördült fel — hogy mertétek a munkát abbahagyni?

— Hogy mit akarunk? — toppant ki a többiek közül az időgépcsináló Rabszolga. — Csak azt, hogy te már megmondottad, miért csináltattad velem a gépet, de én még nem mondtam meg neked, hogy én miért csináltam, Tudd meg, hogy én azért csináltam — diadalmaskodott ki Rabszolgából a szó, — hogy tudjuk: mikor üt rabságunk utolsó órája. Ebben a pillanatban ütött az óra utolsót. Most már tudod.

Azzal lelökte Gazdagot az asz- | tál mellől.

98 fokot mutat a hőmérő Clevelandban.

Lelkesebben vetettük volna a papirosra, ha azt jelenthetjük, — hogy a múlt héten a munkástársaink által végzett munka a Bérmunkás és a mozgalom érdekében százalékai mérve 98 volt, de ezt

nagy mérvben hátráltatta az a hőség, amely az elmúlt szombaton és vasárnap — ezen a két legalkalmasabb agitációra való napon — itt volt. Terhére volt még a beszélgetés is az embernek, sajnos ez a mi múlt heti agitációnkon is meglátszik, de igyekezn fogunk a következő hetekben ezt pótolni.

Nap-nap után növekszik azon munkás családoknak a száma, akik teljesen kifogynak a hosszú munkanélküliség következtében attól a lehetőségtől is, hogy a leg- szüségesebb napi megélhetésre valót megvásárolhassák a maguk és családjuk részére. Ennek a helyzetnek ijesztő képét látja meg a munkán levő munkás is, mert állandóan előtte áll az elbocsátás lehetősége. Ezzel a nyugtalanitó gondolattal dolgozó munkástömeg és a mindig jobban fokozott speed up rendszerre vezethető az a jelentés, amelyet most tett közzé az illetékes hatóság Cleveland Cuyahoga megyében az elmúlt félévben történt gyári balesetekről.

Hozzá vagyunk szokva, hogy ilyen bizottsági jelentés a valóságot nem viszi a nagy közönség elé, bár az esetek tekintélyes része nem is kerül a bizottság tudomására, mégis megdöbbentően nagyok ezek a számok. Csak az elmúlt hónapban — mondja a jelentés ---- Cleveland illetve a megyében 4.460 gyári baleset történt, amelyből húsz volt halálos. Január óta a balesetek száma

27.372 volt, amelyből 99 volt halálos.

Ezek a számok még a gyárak folytonos lecsukásával sem fognak csökkenni, mert annál nagyobb a bent levők idegessége. Egyedül mi munkások csökkenthetjük azt le azzal, ha szervezkedünk az IWW-ba. Ezen szervezetben nyert összetartásunk által nemcsak a speed-up ellen vesszük fel a harcot sikeresen, de munka- alkalmat is biztosítunk magunknak. Munkástárs ne várj, mig a étségbeesés utolsó helyére kerülsz, csatlakozz már ma hozzánk, hogy emberiesebb helyzetbe kerülhess.---------o--------A példa ragadós.

Szemet kapott a Cleveland Railway Company is és már ügyesen elhelyezett hirdetésében burkoltan bejelenti, hogy a bevételei az elmúlt hónapban 100,000 dollárral csökkentek, aminek a következménye az lesz, hogy az eddigi viteldijakat a nyolc centről kilenc centre fogják felemelni.

Miért ne tennék, amikor a közönség, amely kényszerülve van ezeket a közlekedési eszközöket használni, minden szó nélkül tudomásul veszi ezt a zsebe ellen irányuló tolvaj lást.

De eljön az idő itt is, hogy a munkások öntudatra ébrednek és összefogva keresztül fogják huzni az ellenük irányuló terveket.

Csatlakozz az IWW.-hoz;