Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-31 / 597. szám

Julius 3 1 . BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. JUNIOR COLUMN THE LOVER OF “HEAVENLY MUSIC” ( Continued ) One, day while wandering near a wood far from the bounds to which she belonged, she came upon an old man, sitting on a ru­de stool and playing a violin. She rushed to him and asked an­xiously: “Kin I watch ya play for a while Mister”? asked Rosemary. "Oh sure”, answered the old man. Rosemary did not know how long she sat on the ground be­fore him, watching eagerly how he played. When he put the fid­dle down, she cried: “Mister, kin I play sompin’ for ya”? "Go ahead sister”. At last she could hold her be­loved instrument in her arms. At last she would hear her “heavenly music” again. She tucked the vio­lin beneath her chin, lifted the bow in her hand, and began to play. She forgot every care, every ill-feeling, and played as one pos­sessed. Joy illumined her face as the sun illuminates the mountain tops at sunset. She did not see, did not, or could not sense the growing darkness about her. She saw only her mother, living hap­pily in that land of Love, Joy and Happiness. (Rosemary believed in God and Heaven and Angels). Rosemary was not afraid to re­turn to her home that night. She walked along, her heart much li­ghter little knowing what would await her at home. Never as long as she lived, would Rosemary forgive her fa­ther for the lashing he gave her. She remembered having seen her father whip their dog in that way when it bit Eleanor. In four years time, one day - - a bleak, cold January day - - she decided to go to the old man to play her “hea­venly music” again. She played for a long time be­fore a fire, for something within her said that soon she would have the “heavenly music” with her to permanently enjoy. Arriving home that night, she received a worse lashing than the one four years ago. After this beating she became unconcious. The father realizing the wrong he had done her, placed her on the old wooden cot. He watched her only as a father watches over a dying child. Hatred is self - pu­nishment. “Oh Rosemary, dearest”, said the father, “tell me you will for­give your dad. I see now that you were not t’ blame cuz your mo­ther died. I lov’ ya Rosemary; forgive me for what I done all your life!” "Daddy, there ain’t nothin’ to forgive”, she said meekly, “cuz ya made me hear my “heavenly music”. "Daddy, I hear the real ‘hea­venly music’ on fiddles played by Angels! Oh, how beautiful, dad­dy! I forgive ya daddy................. You’ve bin good t’ me. 1 . . .luv ya .... daddy ... .1 love youse all! “Kiss . . . me . . . goodbye. . daddy.... I’m goin’. . . . t’ .... Mamma! And while the father sealed his lips to his child’s —his Rosemary, his Anne— the first time his lips met hers in the eighteen years of her sad life —her tortured life, made more so by the hateful ca­pitalists— Rosemary’s life slowly left this world and went to the beautiful land from whence that "heavenly music” wich she loved so much. Anna Zsamar.------------o-----------­COMMENTS From the social point of view this a great story telling briefly the struggles of a young girl a- gainst her prejudiced father and .the vile capitalist class. The capi­talists’ daughter has all the com­forts of life while she, Rosemary, must slave. So it shall be until unorganized or misorganized labor shall join hand in hand into One Great Big Union and fight the capitalists as one. As this column is just started it is not very popular yet with workers children. Therefore we implore readers to popularize the column and have it read by their young friends. As a stimulus we are offering, beginning August 1 st, a beauti­fully bound book of Upton Sin­clair worth while reading by any young boy or girl, to the best ar­ticle of the month. Now get busy and write as e- very one has a chance to win. Make this Junior Column a great success. Vincent Mangano Junior Editor---------o--------­SAJTÓHIBÁK Mult heti lapszámunk elkészí­tésén úgyszólván a végkimerülé­sig dolgozott a nyomdász, abban a reményben, hogy az szombatig az olvasókhoz fog jutni. Harminc­hat óra folytonos munka dacára sem sikerült, azonban tervünk, — mert a csomagolással nem tudott az uj nyomda elkészülni. Több ulyos tördelési és sajtóhiba csú­szott be lapunkba a tulfeszitett munka miatt, melyért az olvasó­elnézését ezúttal kérjük, viszont 'érjük, hogy a jövőben azt el­kerülni fogunk igyekezni. Szerk. THE DEATH ROLL KATZ ISIDORE (61655)—At Colorado Springs, Colo., april 17, 1930; pulmonary tubercu­losis. Age 49. Ez a halotti lista az Interna­tional Typographical Union most kiadott junius havi értesítőjében jelent meg. Katz Izidor volt az elhunyt. A new yorki magyar napilapokban nem jelent meg a halálhíre, bár körükben ismert volt. Magyar volt, közel húsz esz­tendeig élt Amerikában. Szerve­zett munkás volt és jó kollega. Majd egy évtizeden keresztül szedte a betűt az Amerikai Nép­szava nyomdájában. Azután ki­dobták. Mint kollega, szolidari­tást vállalt a többiekkel. A hivo- gatások és Ígérgetések dacára sem ment vissza. Munkát keresett, na­pokat dolgozott hol itt, hol ott; hol éjjel, hol nappal. Utoljára egy angol napilaphoz járt, heten­ként két-három órát dolgozott. Egy ízben meghűlt, beteg lett. Orvosi tanácsra Floridában pró­bált javulást, nem sikerült. Ma­gyarországba ment, az sem hasz­nált. Visszajött Floridába — ta­lán mégis. Itt sem volt mentség. Márciusban Denver, Coloradoba, a nyomdászszanatoriumba került, ahol rá egy hónapra, áprilisban tüdőbajban meghalt. 49 éves volt. Feleségét hagyta maga után. Amerikai magyar szempontból is érdemes lett volna megemlé­kezni róla és mint szervezett munkás és jó kollega, a radikális lap hasábjain is méltó lett volna a neve megemlítése. Hat esztendő után ez a máso­dik halott az Amerikai Magyar Népszava kizárt szedői között. Mig ezen idő alatt a kizárt nyom­dászok munka után lótnak-futnak, mig egyikük a tüdőszanatorium- ban próbálja életét menteni s mig kettő közülök már ideje előtt el­halt, addig az Amerikai Magyar Népszava sztrájktörő szedői: a FARKAS ELEMÉREK, SZEGŐ SÁNDOROK, FRÁTER GYU­LÁK ÉS A TÖBBIEK — már mint “jó szaktársak” — banket­teket rendeznek és gömbölyűre híznak. Úgy látszik, a magyar Nyomdász Unionban nagyon ki­fizetődő mesterség a sztrájktörés. Hogy miért nem került Katz Izidor kollegámnak halálhíre a magyar napilapokba, annak megemlítésre méltó háttere van a munkástársak előtt, amely egy­ben bevilágít a jelenlegi szervezett műhelyek életébe s az ott ural­kodó rothadt állapotokra. Az elhalt első kizárt nyomdász halálakor megirtam, hogy milyen aljas árulást követtek el annak idején az Uj Előre szedői elle­nünk. A 440-es Magyar Nyom­dász Unió elnöke és titkára a helyszínen: az Amerikai Magyar Népszaváék nyomdájában vet­ték fel a sztrájktörőket. Olyan jutalmat kaptak érte, amit magam sem mertem képzelni. Az elnök és titkár, kik több mint húsz esz­tendeje tagjai a 440-es Magyar Nyomdász Unionnak, akik abból az időből a túlnyomó részt az Uj Előrénél töltötték el, attól él­tek; a hosszú éveken keresztül a harcos, forradalmi szolidaritást valló elvektől átitatott emberek — mindent — még a saját union- juk szabályait is felrúgva — át­mentek az Amerikai Magyar Népszava sztráiktörői közé. Ha eddig jó is volt az Uj Előre ke­nyere, ezután nem kértek belőle, ők, a kommunisták jobbnak és biztosabbnak tartják a hazafias Népszavát és most ott dolgoznak — a hazafias sztrájktörőkkel együtt. Katz Izidor szaktársuk halálá­ról nem tartották érdemesnek megemlékezni. Én, mint a 440-es Magyar Nyomdász Unió éve­ken keresztül volt jegyzője, itt e lap hasábján emlékszem meg róla kegyelettel. A munka mártírja volt. Az elhunytak nevét kegye­lettel őrizzük, de a sztrájktörőket sem felejtjük el. Volna még mondani valóm emberekről, de az olvasok türel­mét nem akarom igénybe venni. Azonban vegyék tudomásul az Amerikai Magyar Népszava sztrájktörő szedői, hogy a rajtuk megkönyörülő és erőszakos visz- szavételük dacára is, a kizárt nyomdászok és a tisztességes mun­kásemberek előtt ők életükön ke­resztül sztrájktörők maradnak. A 440-es Magyar Nyomdász Union­nak pedig Ígérem, hogy a jövőben alkalomadtán az ilyen aljasságait, ha tudomásomra jutnak, ismét a nyilvánosság elé hozom. ADLER MIKLÓS, kilenc évig az Amerikai Magyar Népszava szedője, tizenhárom évig a 440-es Magy. Nyomdász Unió tagja * * * Ezen cikkhez csupán rövid kommentárt füzünk. Vélemé­nyünk nekünk is van a ügyhöz, melynek nyilvánítását későbbre halasszuk. Ha a szóban forgó Nyomdász Unió részéről válaszolni akarnak a címzettek, úgy lapunk hasábjai részükre is nyitva állanak. Szerk.---------o--------­Nemzetközi kapcsolataink meg­teremtésére szóló folytatólagos cikkünk ezen lapszámból helyszű­ke miatt kimaradt.---------o--------­JÖVŐ VASÁRNAP, augusztus 1 0-én lesz az 1WW new yorki tagjainak harmadik nagy Gulyás­kirándulása az ÉDENWALDBA! A BÉRMUNKÁS olvasói már most készüljenek fel tömegesen a résztvételre, mert a tiszta jövede­lem lapunk javára lesz fordítva.

Next

/
Thumbnails
Contents