Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-31 / 597. szám
Julius 3 1 . BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. JUNIOR COLUMN THE LOVER OF “HEAVENLY MUSIC” ( Continued ) One, day while wandering near a wood far from the bounds to which she belonged, she came upon an old man, sitting on a rude stool and playing a violin. She rushed to him and asked anxiously: “Kin I watch ya play for a while Mister”? asked Rosemary. "Oh sure”, answered the old man. Rosemary did not know how long she sat on the ground before him, watching eagerly how he played. When he put the fiddle down, she cried: “Mister, kin I play sompin’ for ya”? "Go ahead sister”. At last she could hold her beloved instrument in her arms. At last she would hear her “heavenly music” again. She tucked the violin beneath her chin, lifted the bow in her hand, and began to play. She forgot every care, every ill-feeling, and played as one possessed. Joy illumined her face as the sun illuminates the mountain tops at sunset. She did not see, did not, or could not sense the growing darkness about her. She saw only her mother, living happily in that land of Love, Joy and Happiness. (Rosemary believed in God and Heaven and Angels). Rosemary was not afraid to return to her home that night. She walked along, her heart much lighter little knowing what would await her at home. Never as long as she lived, would Rosemary forgive her father for the lashing he gave her. She remembered having seen her father whip their dog in that way when it bit Eleanor. In four years time, one day - - a bleak, cold January day - - she decided to go to the old man to play her “heavenly music” again. She played for a long time before a fire, for something within her said that soon she would have the “heavenly music” with her to permanently enjoy. Arriving home that night, she received a worse lashing than the one four years ago. After this beating she became unconcious. The father realizing the wrong he had done her, placed her on the old wooden cot. He watched her only as a father watches over a dying child. Hatred is self - punishment. “Oh Rosemary, dearest”, said the father, “tell me you will forgive your dad. I see now that you were not t’ blame cuz your mother died. I lov’ ya Rosemary; forgive me for what I done all your life!” "Daddy, there ain’t nothin’ to forgive”, she said meekly, “cuz ya made me hear my “heavenly music”. "Daddy, I hear the real ‘heavenly music’ on fiddles played by Angels! Oh, how beautiful, daddy! I forgive ya daddy................. You’ve bin good t’ me. 1 . . .luv ya .... daddy ... .1 love youse all! “Kiss . . . me . . . goodbye. . daddy.... I’m goin’. . . . t’ .... Mamma! And while the father sealed his lips to his child’s —his Rosemary, his Anne— the first time his lips met hers in the eighteen years of her sad life —her tortured life, made more so by the hateful capitalists— Rosemary’s life slowly left this world and went to the beautiful land from whence that "heavenly music” wich she loved so much. Anna Zsamar.------------o-----------COMMENTS From the social point of view this a great story telling briefly the struggles of a young girl a- gainst her prejudiced father and .the vile capitalist class. The capitalists’ daughter has all the comforts of life while she, Rosemary, must slave. So it shall be until unorganized or misorganized labor shall join hand in hand into One Great Big Union and fight the capitalists as one. As this column is just started it is not very popular yet with workers children. Therefore we implore readers to popularize the column and have it read by their young friends. As a stimulus we are offering, beginning August 1 st, a beautifully bound book of Upton Sinclair worth while reading by any young boy or girl, to the best article of the month. Now get busy and write as e- very one has a chance to win. Make this Junior Column a great success. Vincent Mangano Junior Editor---------o--------SAJTÓHIBÁK Mult heti lapszámunk elkészítésén úgyszólván a végkimerülésig dolgozott a nyomdász, abban a reményben, hogy az szombatig az olvasókhoz fog jutni. Harminchat óra folytonos munka dacára sem sikerült, azonban tervünk, — mert a csomagolással nem tudott az uj nyomda elkészülni. Több ulyos tördelési és sajtóhiba csúszott be lapunkba a tulfeszitett munka miatt, melyért az olvasóelnézését ezúttal kérjük, viszont 'érjük, hogy a jövőben azt elkerülni fogunk igyekezni. Szerk. THE DEATH ROLL KATZ ISIDORE (61655)—At Colorado Springs, Colo., april 17, 1930; pulmonary tuberculosis. Age 49. Ez a halotti lista az International Typographical Union most kiadott junius havi értesítőjében jelent meg. Katz Izidor volt az elhunyt. A new yorki magyar napilapokban nem jelent meg a halálhíre, bár körükben ismert volt. Magyar volt, közel húsz esztendeig élt Amerikában. Szervezett munkás volt és jó kollega. Majd egy évtizeden keresztül szedte a betűt az Amerikai Népszava nyomdájában. Azután kidobták. Mint kollega, szolidaritást vállalt a többiekkel. A hivo- gatások és Ígérgetések dacára sem ment vissza. Munkát keresett, napokat dolgozott hol itt, hol ott; hol éjjel, hol nappal. Utoljára egy angol napilaphoz járt, hetenként két-három órát dolgozott. Egy ízben meghűlt, beteg lett. Orvosi tanácsra Floridában próbált javulást, nem sikerült. Magyarországba ment, az sem használt. Visszajött Floridába — talán mégis. Itt sem volt mentség. Márciusban Denver, Coloradoba, a nyomdászszanatoriumba került, ahol rá egy hónapra, áprilisban tüdőbajban meghalt. 49 éves volt. Feleségét hagyta maga után. Amerikai magyar szempontból is érdemes lett volna megemlékezni róla és mint szervezett munkás és jó kollega, a radikális lap hasábjain is méltó lett volna a neve megemlítése. Hat esztendő után ez a második halott az Amerikai Magyar Népszava kizárt szedői között. Mig ezen idő alatt a kizárt nyomdászok munka után lótnak-futnak, mig egyikük a tüdőszanatorium- ban próbálja életét menteni s mig kettő közülök már ideje előtt elhalt, addig az Amerikai Magyar Népszava sztrájktörő szedői: a FARKAS ELEMÉREK, SZEGŐ SÁNDOROK, FRÁTER GYULÁK ÉS A TÖBBIEK — már mint “jó szaktársak” — banketteket rendeznek és gömbölyűre híznak. Úgy látszik, a magyar Nyomdász Unionban nagyon kifizetődő mesterség a sztrájktörés. Hogy miért nem került Katz Izidor kollegámnak halálhíre a magyar napilapokba, annak megemlítésre méltó háttere van a munkástársak előtt, amely egyben bevilágít a jelenlegi szervezett műhelyek életébe s az ott uralkodó rothadt állapotokra. Az elhalt első kizárt nyomdász halálakor megirtam, hogy milyen aljas árulást követtek el annak idején az Uj Előre szedői ellenünk. A 440-es Magyar Nyomdász Unió elnöke és titkára a helyszínen: az Amerikai Magyar Népszaváék nyomdájában vették fel a sztrájktörőket. Olyan jutalmat kaptak érte, amit magam sem mertem képzelni. Az elnök és titkár, kik több mint húsz esztendeje tagjai a 440-es Magyar Nyomdász Unionnak, akik abból az időből a túlnyomó részt az Uj Előrénél töltötték el, attól éltek; a hosszú éveken keresztül a harcos, forradalmi szolidaritást valló elvektől átitatott emberek — mindent — még a saját union- juk szabályait is felrúgva — átmentek az Amerikai Magyar Népszava sztráiktörői közé. Ha eddig jó is volt az Uj Előre kenyere, ezután nem kértek belőle, ők, a kommunisták jobbnak és biztosabbnak tartják a hazafias Népszavát és most ott dolgoznak — a hazafias sztrájktörőkkel együtt. Katz Izidor szaktársuk haláláról nem tartották érdemesnek megemlékezni. Én, mint a 440-es Magyar Nyomdász Unió éveken keresztül volt jegyzője, itt e lap hasábján emlékszem meg róla kegyelettel. A munka mártírja volt. Az elhunytak nevét kegyelettel őrizzük, de a sztrájktörőket sem felejtjük el. Volna még mondani valóm emberekről, de az olvasok türelmét nem akarom igénybe venni. Azonban vegyék tudomásul az Amerikai Magyar Népszava sztrájktörő szedői, hogy a rajtuk megkönyörülő és erőszakos visz- szavételük dacára is, a kizárt nyomdászok és a tisztességes munkásemberek előtt ők életükön keresztül sztrájktörők maradnak. A 440-es Magyar Nyomdász Unionnak pedig Ígérem, hogy a jövőben alkalomadtán az ilyen aljasságait, ha tudomásomra jutnak, ismét a nyilvánosság elé hozom. ADLER MIKLÓS, kilenc évig az Amerikai Magyar Népszava szedője, tizenhárom évig a 440-es Magy. Nyomdász Unió tagja * * * Ezen cikkhez csupán rövid kommentárt füzünk. Véleményünk nekünk is van a ügyhöz, melynek nyilvánítását későbbre halasszuk. Ha a szóban forgó Nyomdász Unió részéről válaszolni akarnak a címzettek, úgy lapunk hasábjai részükre is nyitva állanak. Szerk.---------o--------Nemzetközi kapcsolataink megteremtésére szóló folytatólagos cikkünk ezen lapszámból helyszűke miatt kimaradt.---------o--------JÖVŐ VASÁRNAP, augusztus 1 0-én lesz az 1WW new yorki tagjainak harmadik nagy Gulyáskirándulása az ÉDENWALDBA! A BÉRMUNKÁS olvasói már most készüljenek fel tömegesen a résztvételre, mert a tiszta jövedelem lapunk javára lesz fordítva.
