Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-03 / 593. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 3. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. EISfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ...— $2.00 Fél évre .............. 1.00 Six Months ......... 1.00 Egyes szám ára........05 Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. AZ IWW-RÓL (Félreállok és ezen helyet átadom azon ember cikkének, ki a magyarajkai ipari unio- nisták között legkompetensebb és legméltóbb arra, hogy az IWW magyar nyelven megjelenő hivatalos lapjában, a Bérmunkásban vezércikket írjon, szervezetünk 25 éves fennállásának alkalmából. Börtönökön keresztül az IWW-ért, a munkásosztály forradalmi szervezetéért, kint a száműzetésben: ismerősöktől, barátoktól elhagyatottan él az az ember, ki erre az alkalomra megszólalt. Ahogyan én ismerem az IWW magyar ajkú tagjait, a régi harcosokat, úgy tudom, hogy velem együtt sokan vagyunk azok, akik szeretnénk, hogy az őt megillető helyen, ezen lap hasábjain ostorozza a kizsákmányolás rendszerét, mint lapunk szerkesztője. Nem volna érdemtelen, ha tehetősebb régi barátai lépéseket kezdenének, a visszavezető ut egyen- getésére, mert ha ez minden eredmény nélkül végződne, a fáradságot akkor is megérdemelné. Szerk.) Nemrégen olvastam valahol, hogy az IWW — mely munkásszervezet a világ legfejlettebb kapitalista országa munkásosztályának a modern osztályharc történetében a tőke elleni mindennapi harcra és ipari szolgaságából való végleges felszabadulására a szervezkedés legtökéletesebb formáját nyújtja — évtizedekkel megelőzte korát s ez az oka annak, hogy fennállásának huszonöt éve alatt nem tudta megvetni lábát az ország alapvető iparában. Ez a felfogás téves. Bár a kapitalizmus általában, de különösen a kapitalizmus Amerikában az IWW megszületése óta is szinte szédületes lépésekben haladt tovább fejlődésének utján végső tökéletessége felé s már oly formát öltött, “melyben a feszitő erők óriási arányokban alakot öltenek és merészségükben az eget karcolják” s ‘‘melyben az anyag elérni látszik már a szállóképességének határait, melyeket az erők átalakulásának törvénye minden bizonnyal ki fog repesz- teni” — mégis nem kell nagyon éles szem annak meglátásához, hogy már az IWW megalakulásakor megvoltak az Egyesült Államok ipari rendszerében mindazok az állapotok, melyek egy forradalmi ipari szervezet megalakítását szükségessé tették. Ez állapotok egyike a “vagyon felhalmozódása és az iparok igazgatásának összponto- sulása kevesek kezében”. Az IWW megalakulásakor az ipari fejedelmek: Carnegie, a Rockefellerek, Frick, Morgan, Vanderbilt, Gould, Oliver, Tan, Thompson, Harriman s ipari brigandia többi tagjai, akikre — Baer tiszteletes szerint — “Isten az ő végtelen bölcsességében jónak látta rábízni az ország vagyoni érdekeit”, már nem egyének voltak többé, hanem személyes megtestesülései azoknak az erőknek, melyeknek összessége Ipari Forradalom néven ismeretes. Az iparok igazgatása ezeknek a keveseknek a kezében összpontosult. Ezek a kevesek a termelés költségeit a minimumra szállították. Segédeszközeikkel, vasutaikkal és gőzhajóikkal bányáik termékeit ipari telepeik számára könnyen hozzáférhetővé tették. Ipari telepeiken felhasználták a géptechnika minden vívmányát. Kihasználtak minden szükséges folyamatot, hogy saját bányáik nyers anyagát a saját munkásaik által manipulálják kész árukká, s juttassák ezeket a fogyasztóhoz, ahol a termelés processzusa véget ér. Mig egy részről az iparok igazgatásának összpontosulása kevesek kezében rengeteg munkást vont össze egy-egy ipari fejedelem jogara alá — érdekközösségbe egyesítvén igy százezreket egy ipari vállalattal szemben — a gépek csodálatos fejlődése nemcsak a szakmahatárokat tüntette el, de rengeteg munkást tett a termelésben feleslegessé. A munkások életviszonyait a verseny törvénye szabta meg. Nem csupán egyes kapitalista vállalatok egy- másközötti versenye, hanem a munkások közötti verseny a munkaalkalomért. Arról, hogy a munkásoknak ez állapotot teremtette életviszonyai milyenek voltak, borzalmas, de hü képet festenek Theodore Dri- ser, Hamlin Garland s más polgári írók akkori írásai. Tizenkét órás munkanap, a legszigorúbb fegyelem és tulfeszitetté hajtott munka mellett és éhbér mellett. Még maga Carnegie is azt irta önéletrajzában: “Emlékszem, hogy miután Vandy és én körüljártuk a világot és Pittsburgh utcáin sétáltunk, — megállapítottuk, hogy az amerikaiak a leg- szomorubb tekintetű faj, melyet valaha láttunk”. De megállapította azt is, hogy azoknak, akik állandó munkát biztosítanak ezrek számára, nem alacsonyabb munkabér mellett, mint, amit mások fizetnek, nem kell szégyenkezniük e miatt. ’ ’ A munkásosztály e szomorú állapotainak megváltoztatására a létező szakszervezeteknek nem volt sem akaratuk, sem erejük. Az ipari termelésben mind fontosabbá vált tanulatlan munkásoknak, a gépeket kezelő munkásoknak örömével, bujával mit sem törődve, még csak kísérletet sem tettek azok szervezésére, sőt a szakszervezetekben egyesült munkásarisztokrácia durva megvetést tanúsított irántuk. De a munkásosztály általános érdekei fölé helyezett szakmaérdekeiket nem tudták megvédeni, sőt a szakmák “egymás harcait verték le bérharc esetén”. A Tőke egységes, szervezett hatalmával szemben ott állt a szervezetlen és szakmák szerint széttagolt Munka. S a kettő közötti harcok eredménye immár nemcsak a jobb viszonyokért küzdő munkások harcainak levezetése volt, hanem a szervezetek teljes kiirtása is a trösztök telepeiről. Ez állapotok megváltoztatására alakult az IWW, célul tűzvén ki maga elé a világ munkásainak megszervezését “nem a szerszámok szerint, amelyekkel dolgoznak, hanem az iparok szerint, melyekhez le vannak kötve”. Kiindulva abból a megállapodásból, hogy az osztályharc — és végső eredményében a nemzetek egymáselleni harca is — a munka által termelt javakért folyik, a világ munkásait kizárólag mint a javak termelőit szervezi, — hogy a munkájuk által termelt javak mind- nagyobb és nagyobb részét biztosíthassák maguknak s végül teljesen eltörüljék a bér> rendszert. És ezt minden politikai párttal való kapcsolat nélkül. Az IW Wmegalakitásától fogva azt tartotta, hogy a munkásosztály forradalmi céljának a kitűzése és a forradalmi cél irányába teendő minden lépés ellenőrzése a munkásosztály forradalmi ipari szervezetének a kizárólagos joga. A forradalmi cél: a társadalmi termelés és szétosztás folyamatainak irányítása és ellenőrzése azok által, akik a társadalmi termelés és szétosztás folyamataiban részt vesznek — maguk a termelő munkások által. EZ a munkásosztály felszabadulása az ipari szolgaság alól. Ezt a célt pedig egyedül és kizárólag a munkásoknak a termelés és szétosztás színhelyein — az iparokban — való szervezkedése valósíthatja meg úgy, hogy ipari szervezeteik ereje arányában mind nagyobb és nagyobb befolyást nyernek a termelésre, a termelt javak szétosztására, végül, kiépítvén Egy Nagy Szervezetüket, átveszik az iparok — s általában a társadalom — igazgatását a termelők javára. Éhez diktatúra sem kell. Diktatúrákra törekvő pártok, még ha meg is dönthetnék a kapitalista osztály uralmát, ipari szabadságot — minden intelligens munkás egyetlen ideálját — nem valósíthatják meg. Nem is akarják. Céljuk inkább az, hogy felszabadulván a szolgaságból, mint diktátorok — másokat hajtanak be. (-r K—) Kun Béla a vádlottak padján Bármennyire hihetetlennek hangzik, mégis úgy van, amint a címben leírtuk. Nem azért került Kun Béla a vádlottak padjára, mintha valamit az orosz szovjet ellen követett volna el. Ilyesmiről mi, mint akiket lehetőleg elzárni iparkodnak a párt belső állapotaitól, nem tudunk. De megtudtuk az “Uj Előre” hétfői (new yorki) számából azt, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja, mely most tartotta állítólag a második konvencióját, Kun Bélával szembefordult és tevékenykedését, amit az utóbbi tiz évben végzett, diktatórikusnak, NEM PÁRTSZERÜ PRAKSZISNAK nevezte. A new yorki lepedőről ügyesen kifelejtették Kun Béla nevét és csak arról az “elvtársról” beszélnek, ki tiz éven keresztül a Kom- internnél képviselte a magyarországi pártot. Ezt a rájuk nézve kínos önpofozást is szépen burkoltan kalap alatt végezték el. Számítva arra, hogy jámbor követőik közül egy sincs olyan, ki tudja, hogy azt a bizonyos képviseletet Kun Béla kapta meg, a bukott magyar- országi forardalom után. Kun “elvtárs” helyébe, mint az említett cikkből kitűnik, direkt Magyarországról delegáltak ki valakit. ....Ugyanazon cikk, hamis opportunista jelszónak bélyegzi a “MUNKÁS ÉS PARASZT KORMÁNY” hangoztatását Magyarországon. Ott ilyesmiből nem kérnek a magyar kommunisták, Most már tessék kérem elképzelni, hogy ha az iparilag fejletlen Magyar- országon egy félagrár államban opportunistáknak bélyegzik az ilyen jelszavak hangoztatod;, hogy az Iparilag legfejlettebb országban, Amerikában a MUNKÁS ÉS PARASZT KORMÁNY száj kólóit, ugyan minek is bélyegeznék? Az opportunista jelző ezeket a kis niemandokat semmiképpen sem karakte- rizálja. Munkás-paraszt kormány már itt sem kell, ahol a földesurak a rögtörőket parasztnak hívják. Pantallós parasztok! Szerkesztő urak! — Mondjatok le! ... .
