Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-12-18 / 616. szám

BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) m.ó'NGARIAN ORGAN OF THE !. \V. W. Előfizetési árak'. Ji$r évre ............ $2.00 Éli évre................ 1.00 Eg> ;s szám ára .... 05 Csőm. rendelésnél.. .03 Make Money Order for Subscription liates: One Year............ $2.00 Six Months........... 1.00 Single Copy'................05 Bundle Orders............03 Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS" P. O. Box 17, Station Y. New York, X. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 1Z. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE. INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD V asutasok a 6 órás munka­nap mellett Alig pár hete, hogy a Vasutasok Végre­hajtó Bizottsága 21 uniója 700 delegátussal konferenciát tartottak, hogy a mindjobban.. zúgolódó vasúti és mühelymunkások követe­lése mellett megbeszéléseket folytassanak. Összesen 375 ezer embert képviseltek a mozdonyvezetők, kalauzok, kapcsolók és fiitők részéről. A delegátusok egybehangzó véleménye a hat órás munkanap mellett voltak, csak a szakszervezeteiknek vezérei próbáltak különböző megoldásokat ajánla­ni, hogy a 6 órás munkanap é: 5 napos munkahét követelését a vasúti munkásoknak hogy azon esetben, ha a 6 órás munkanap meghiúsítsák. Már jóelőre bejelentették, —' mellett döntenének is, hosszú hónapok szük­ségesek, mig az összes, a konvención nem képviselt uniókat is együttes konfenrenciára hívhatják és ha elfogadják ott, még a'refe­rendum szavazás is kitolja az uj munkaidő életbeléptetését. Statisztikai kimutatásokkal bizonyították, j. hogy addig, mig 1922-ben 2 millió ember volt a vasutak alkalmazásában, addig e V 1930-ban 500 ezerrel kevesebb ember dol­gozik. A modern mozdonyok beállításával a vasúttársaságok elérték azt >hogy ott, ahol a múltban két-három mozdonyra volt szükség, ma egy mozdonynyal lebonyolítják ugyan­azt a forgalmat, sőt még nagyobbat, mig a fizetések nem emelkedtek. Hogy látszólag úgy nézzen ki a dolog, hogy a vasutasok magasabb bért kapnak, behozták azt, hogy | legnagyobb részük manapság havonta 30 és J 35 napot dolgozik. Ennek tudható be, hogy a vasúttársaságok az utóbbi években óriási profitot vágtak zsebre. A vasúti szakszervezeti vezérek melegen j ajánlották a munkásoknak, hogy fogadják el j az ő “nagyszerű" ajánlatukat, hogy azok, kik 30---35 napot dolgoznak napota, levág- j nák a fizetésüket havi 26 napi munkaidőnek j megfelelőleg és a mai 8 órai fizetés helyett fogadják el a 6 órai munkaidőt a hat órai . *5®etéssel és ezáltal vagy 75 ezer elbocsájtott SftUsikást tudnának alkalmazni a munkanélkü- üekből. A vasúti munkások szakszervezeteinek ve­zérei mindenképp a zöld asztalhoz akarnak ülni, hogy a vasutasok bitorlóivá! valami bé- Sies paktumot csináljanak és a vasutasok kö­vetelését a 6 órás munkanap és az 5 napos munkahetet elszabotálják. Ezideig minden | jel arra vall. A- vasúti munkások is megtanulhatták vol­már azt, hogy a rajtuk élősködő vezérek­nek eszük ágában sincs hogy a munkások ré­szére előnyöket harcoljanak ki követelésük­nek mindaddig, mig szakszervezeti vezérek­re bízzák sorsukat, nem fogják megkapni. , Ha azt akarják, hogy követelésüknek ér­vényt szerezzenek, akkor nem a kapitalisták felfogadott cselédjeihez a politikusokhoz kell menni megbeszélni hogy mit akarnak, hanem elzavarni a nyakukon élősködő vezéreket és kezükbe kell venni saját sorsuknak intézését. Ipari Szervezetet kell létesítsenek, ahol nem egyes emberektől tennék függővé követelé­sük tejesitését, hanem maguk a munkások intéznék azt. Gazdasági érdekeik megvédésé­re aazdasági szervezetet kell hogy alakítsa­nak, mert csak úgy lesznek képesek jogos követeléseiket megszerezni. A vasúti munkásoknak nem 21 szakszer­vezetre van szükségük, hogy követelésüket megnyerhessék, hanem egy ipari szervezetre. Az összes egy iparba tartozó munkások egy ipari szervezetbe, a világ összes iparjai szer­vezeteinek pedig a One Big Unionban a he­lyük, hogyha azt akarják, hogy minden kö­vetelésük megvalósulhasson. Szindikalizmus és ipari unionizmus Többen összetévesztik a szindikalizmust az ipari unionizmussal. Hogy a két fogalom közötti összeköttetést tisztázzuk, foglalkoz­zunk a kérdéssel. Nagyon fontos, hogy ebben a két kérdésben munkástársaink tisztán lássa­nak, mert sokszor történik hivatkozás a szin- dikalizmusra, mint olyanra, amelyik az ipari unionizmussal teljesen azonos és e téves megállapitásból vonják le a konzekvenciákat és nem csoda, ha rossz útra tévedve helyte­len megállapodásra jutnak . Kiindulva abból az általánosan ismert irányelvből, hogy a munkásosztály felszaba­dítása csakis a munkásosztály müve lehet, arra a természetes következtetésre jut e fel­fogás, hogy a munkásosztály felszabadításá­ért folyó harcnak szervei csak azok az orga­nizációk lehetnek, amelyben a bérmunkások, mint ilyenek vannak szervezve a tőke elleni végnélküli harcra. Ezt a felfogást éppen azért, mert a tőke elleni közvetlen harcot ki­zárólag gazdasági munkásszervezetek utján kívánja folytatni, — a francia elnevezés után szindikalizmusnak nevezzük. A szindikalizmus abból a történelmi ellen­tétből feölődött, amely a munkásmozgalom két uralkodó elve: a politikai és a gazdasági között az idők folyamán létrejött. A munká­sok szervezkedését főleg politikai téren sür­gették és minden csak pártcélokat szolgált. A munkások gazdasági szervezetei nem a munkásosztály forradalmi céljait szolgálták, hanem egy-egy szakma pillanatnyi érdekeit, harci módszerei békések voltak s általában kevés közük volt a nemzetközi forradalmi eszméhez. Ez az állapot természetesen nem lehetett örökkétartó. Nemcsak azért, mert a tőkés ter­melési rend fejlődésével a gazdasági munkás­szervezetek mindinkább nyertek jelentősé­gükben és gyökeres változásokon voltak kénytelenek keresztülmenni, hanem azért is, mert a szocialista politikai mozgalom hiveit és támaszait abból az osztályból meritette, melynek tagjai a szakszervezeteket alkották és a szolidaritás értékére már voltak vala­melyes ismereteik. A forradalmi munkásmozgalom kifejezője a szocialista párt volt, mert a proletáriátus hatalmának a megszervezését hirdette a leg- fonosabb célnak, gyakorlati ténykedése azon­ban értéktelen reformokban nem sokat érő compromissumokban merült ki, mig a moz­galom másik ága éppen oly fontosnak, ha nem is oly forradalminak ismert ága, a szak- szervezeti mozsfálom minden erejét a szakma érdekében folytatott harcnak szentelte és az osztálylyal szemben való kötelességének az­zal vélt eleget tenni, hogy tüntetett az általá­nos, titkos, egyenlő szavazati jog mellett és a szocialista jelöltekre adta le szavazatát. A szocialista politikai és a szakszervezeti gazdasági mozgalom egyenrangú a mozga­lomban. Ezzel vélték a politikai és a gazda­! sági elv különbségeit és ellentéteit áthidalni. | A helyzeten ez azonban keveset változtatott, í A politikai mozgalom mebmaradi az oppor- ! tunista irányban, a gazdasági mozgalom pe­dig a szakma érdekeit elébe helyezte a mun­kásosztály érdekeinek. Ez az állapot a hala- | dottabb elemek elégdetlenségét hívta ki. A i politikai irányzat tultengése létrehozta a szin- j dikalista mozgalmat Európában, az ipari í unionizmust pedig a szakszervezkedés elége- i detlenségének felismerése hívta életre, j Minden rokonságuk mellett, a gyakorlati | cselekvés terén elvi tekintetben ott van az eflérés a szindikalizmus és az ipari unioniz- j mus között, hogy eredetében, keletkezésében j az első mindenekelőtt politikaellenes, az | utóbbi pedig szakszervezetellenes. A szindi- i kalizmus fellázadás a politikai mozgalom | conipromisszuma, a parlamenti akció közye- ! tettsége ellen, az ipari unionizmus pedig i visszahatás a szakszervezetek forradalomel- | lenes taktikájával, forradalomellenes elvei- | vei és azok célszerűtlen szerkezeteivel szem- í ben. De ha különböző forrásokból erednek is a j szindikalizmus és az ipari unionizmus, egy pontban feltétlen találkoznak, ott, ahol ! mindketten elismerik, hogy a munkásmozga- ! lomnak a hordozója a forradalmi munkás— j szervezet, ez az .amely hivatva van a mun- j kásság harcának vívására a tőke ellenóben s i hogy megfelelőleg szervezve és saját külön fegyvereivel harcolva, ezen szervezetek azok, melyek termelés eszközeit a munkás- osztály birtokába juttatja és ezzel a kapita­lizmusnak véget vetve a kommunizmust meg­teremtik. Ez lévén a gyakorlati programmja a szindikalizmusnak és az ipari unionizmus- nak egyaránt e téren való össze tévesztésük nem okoz zavart. Annál nagyobb zavart okoz azonban az, ha az ipari unionizmust oly tereken keverik össze a szindikalizmussal, melyeken a kettő között lényeges eltérés van. Ezt a különbséget röviden érintettük is, megállapítván, hogy a szindikalizmus első­sorban politikaellenes, destruktiv, az ipari I unionizmus pedig szakszervezetelienes, de ! konstruktiv, amennyiben a célszerűtlen szak • 1 szervezeteket célszerű ipari szervezetekkel | cseréli fel. A szindikalizmus nem a gazdi sági : szervezkedés helytelen szerkezeti formája és ! forradalomellenessége ellen irányul, mint az | ipari unionizmus. Aszindikalizmus harc, a ! szocialista politikai pártolt összetörésére, j Az ipari unionizmus mint forradalmi gaz- ! daság szervezet iránya a direct akció elvén alapszik, sztrájkokat viv és amiben magasan j kiemelkedik a szindikalizmus felett az, hogy állandóan szem előtt tartja, hogy a világ j munkásainak Egy Nagy Szervezetbe kell i egyesülni, a termelés eszközeinek lefoglalásé- : ra és igazgatására annak győzelmes befeje- í zése után. Ez a szindikalizmusnál teljesen í hiányzik, csak az utóbbi időben történt, né- | mely ország* szindikalista mozgalmaiban erre felé való lépés. A szindikalista mozgalmakban két irány- | zat küzd egymással a jelenben,-az egyik az I anarchista befolyás alá került irányzat, ame­lyik ellensége a központosított egységes mozgalomnak, a politikával szemben a leg­merevebb álláspontot foglal el, a másik fel­ismerte a világ munkásainak, nemzetközi í egyesülésének szükségességét, a Forrad almi i Ipari Unionizmus elveit, szerkezetét és harc­modorát veszi irányadóul. Az első az ugyne- i vezeti anarchc-szindikalista mozgalom, — I amelynek leginkább a németországi mozga- ; lomban van a többsége, a másik, amely csat- ! lakozni-, kivan a munkások nemzetközi szer­vezetéhez, az egységes mozgalomban olvadni hatalommá, a. világkapitalista osztály ellen. ! Amíg az elsővel az IWW1 nak semmi | közössége nem lehet, az utóbbival pedig együtt fog haladni az osztálybarc-utain — a i győzelemre.

Next

/
Thumbnails
Contents