Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-11 / 615. szám
6-ik oldal. BÉRMUNKÁS December I 1. i. »w nw < • sHHanBw«nnaMHHnHBnm«flMHMai mammmmmmmmmmiwtmmmamm Az IWW NEMZETKÖZI VISZONYAI Irta: WAGNER JÓZSEF. Miután a fenti cim alatt folyó vitában már jó hosszú idő óta én voltam szónál, jelen« ikkem befejezésével tehát félre állok s átadom a szót az utánnam következő ;iwnkástársaimnak, kik szintén hozzá hozá akarnak szólni ezen érdekes vitóhoz. Számos cikk van már kéznél eddig az Industrial Solidarity-nál többek között egy a Stettin, Németországi IWW csoporttól, míg egy másik pedig a new yorki G. R. U. egyik tagjától, ki egyidőben az A. A. U. E.-nak is tagja volt Németországi tartózkodása alatt. Amint az egyik előbbeni cikkemben megemlítettem már, az A. A. U. E. egyidőben szerves része volt az A. A. U.-nak, melyből taktikai és más okok miatt az utóbi időben kiszakadt. Mint fentebb jeleztem, én e cikkem befejeztével félreállok egy időre azonban e vitát figyelemmel fogom kisérni s időközönként ha az kívánatos lesz, úgy újból belé akarok majd szólni e vita folyásába s egyszersmint az előforduló fordítási munkákat is én számítom maid végezni. A fenti cim alatt az Industrial Soiidarityban közölt több cikkem ellen Weiland munkástárs a Németországi “General Labor Union" ‘titkára kifogást emelt, amennyiben (amint azt én állítottam) az IWW működését csak gazdasági térre terjedd ki, s szerinte a “‘‘politikai’.’ működését teljesen elhannyagolja. Amint azt előző két cikkemben is jeleztem, Weiland minden erejével arra törekszik, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy a munkásság a felszabadulását célzó harcában nemcsak a termelés színhelyén van megrabolva, hanem az uralkodó osztályok teljes politikai gépezete is minden erejével hátráltatja céljának elérésében. Itt aztán, mintegy állításának bizonyítására hosszasan sorolja fel, melyek azok a kapitalista intézmények, amelyek a munkásságot felszabadulási harcaiban akadályozzák. Ezek között elsősorban ott van a hadsereg, a rendőrség, a számtalan felekezethez tartozó egyházak,' nevelési intézmények, az igazságszolgáltatás intézményei, a sajtó, stb. stb. Úgy látszik. Weiland mtárs azt hiszi, hogy valami uj dolgot fedezett fel. amiről nekünk itt nincs is tudomásunk. Hogy a munkástársat megnyugtassuk, kijelentjük azt, hogy mi a fent elősorolt kapitalista intézmények és politikai gépezetek létezését s azoknak a munkásságra nézve káros hatását nemcsak felmé- let-ből, hanem az ezekkel való számos gyakorlati összeütközések révén már régóta elismertük s azok létezését jelenleg is akarva vagy nem, figyelembe kell vennünk. Mi van azonban ebben? Nem tudjuk elképzelni, hogy miért tart ja bárki is szükségesnek azt, hogy folyton erre emlékeztessen bennünket. Mennyiben lehet ezek folytonos hangoztatása hasznára a forradalmi munkásosztály haladásának? Elvégre á kapitalista osztálynak ezen intézményei nem má- ßok, mint a farmernek a házőrző kutyája és az istállója ajtaján használt lakat. Ha a farmer valamelyes oknál fogva elveszítené j jószágait, semmi szüksége nem lenne tovább sem a kutyára, sem a lakatra. A rég megdöntött érvek. A Weiland által felhozott érvek már nagyon régiek. Ugyanezen érveket dobálták felénk mindjárt az IWW megalakulása után, 25 évvel ezelőtt. Annakidején azonban a szavazólapot imádó szociáldemokraták használták ezen érveket. Miután felvonultatták előttünk a kapitalizmust támogató számtalan intézményeket (amint azt Weiland teszi) a következő kérdéssel szók tak előállani. Miután bebizonyítottuk nektek azt, hogy mindezek az intézmények útját állják a munkásság forradalmi előhaladá- tának, nem-e gondoljátok, hogy mindezeket a munkásosztály szavazás által kisajátíthatná a kapitalista osztálytól? Ha ezt elismeritek, úgy itt , van az egyedüli csalhatatlan or- l vosság a szavazólap. Jöjjetek a választások idején szavazni; válasszátok be saját jelöltjeiteket politikai állásokba s ezek aztán olyan ipari demokráciát teremtenek majd részetekre, amilyet ti kívántok. » Ezen érvek alól azonban oly hatásosan ütöttük ki annakidején az alapot, hogy rövid néhány év leforgása alatt a szocialista párt aktiv és kívánatos elemeinek nagy része az IWW-hoz csatlakozott. Ha a szociáldemokraták ezen érve nem állotta meg helyét a té- 1 nyekkel szemben, de legalább nem jött ellenntétbe saját elveikkel .Ezt azonban semmiesetre se mondhatjuk el a Weiland érveléséről, amennyiben ő azt állítja, hogy az A. A. U. éppen azon állást foglalja el a parlamenti akcióval szemben, amelyet az IWW t őt még sokkal drasztikusabb, amennyiben a parlamenti akciót egyenesen a munnkásosztály elleni árulásnak bélyegzi. A szociáldemokraták ma is állandóan azt hirdetik, hogy a mun kásság szavazza ki a kapitalista osztály képviselőit ezen intézmé- nyekből-s azokba szocialista mun : kásokat helyezzen, kik azokat az ósszmunkásság érdekében irányi- :anák. Weiland miután rámutat ,i különböző kapitalista intézményekre, mint iskolák, egyetemek, egyházak, börtönök sth. nem nondja azt, hogy az A. A. U.-ba tartozó munkással számítaná pl. helyettesíteni a papot, az egyetemi tanárt, vagy a börtönőrt. Ebben tehát teljesen egy nézeten van íz A. U. az IWW-val. Megállapítja továbbá azon tényt, hogy ezek az intézmények mindig a kapitalizmus támogatói voltak s annak is fognak maradni mindaddig, amig a kapitalizmus fenn fog állani. Ennél a megállapításnál’ tovább azonban már nem megy. Nem tudjuk megérteni, mi a célja Weiland mtársnak azáltal, hogy igy felsorakoztatja előttünk s oly rendkivül nagy fontosságot tanúsít ezen intézmények létesítésének? Az talán a célja, hogy e vita főpontjáról, az Ipari szervezkedésről és a gazdasági direct akcióról elterelje a munkásság figyelmét? Ez pedig azon fordulópont, amelynél határoznunk kell afelett a kérdés felett, hogy lehetsé- ges-e az A. A. U. és az IWW között egy szorosabb kapcsolatot létesítenünk vagy sem. A munkásosztály harci eszközei. Az IWW az osztályharc alapján van szervezve. Az IWW azt vallja és hirdeti, hogy az emberiség két egymással ellentétes osztályra, a kizsákmányolok és kizsákmányoltak osztályára oszlik fel. E két osztály között állandó harc fog folyni mindaddig, mig a tőkésosztályt a munkásság el nem törli, azzal egyszersmint az osztálykiváltságot is megszünteti. — Ezen harcban az IWW a munkásság szervezete. A harc folytatásához fegyverre van szükségünk. Nem feltétlenül emberölő fegyvereknek kell ezeknek lenniök, de még megfelelőbbeknek kell lenni arra, hogy kitűzött célját a munkásság azok segélyével elérhesse, kiharcolhassa. Hogy ezen osztályharcból a munkásság győztesen kerüljön ki, feltétlen szükséges, hogy nagyobb erővel rendelkezzen, mint ellennfele a kapitalista osztály, vagy legalább is ahhoz hasonlóval, mely esetben nem is olyan rendkivül fontos, hogy milyen harci eszközöket használ ellenségével szemben. A legostobább ábrándozás és őrültség, még csak egy pillanatra is azt hinnünk, hogy egy munkásszervezet a kapitalizmus alatt képes lenne egy elég nagyszámú vagy a kapitalista hadsereget felülmúló munkáshadsereget megszervezni, kioktatni és felszerelni úgy, hogy az a kapitalista osztály hadseregével megmérkőzhessen. Éppen ezen oknál fogva tehát a munkásságot ilyen kisérletbe be- ugrasztani nemcsak tudatlanság, de megbocsáthatatlan bűnnek tekinthető; mely nemcsak energia pazarlást jelentene, hanem a munkásságot egy esztelen és eredménytelen mészárlásba dönthetné bele. “Szavazólap vagy golyó" szók 9ták- mondani a szocialista pártvezérek annakidején, amikor bebizonyítottuk nekik, hogy szavazás utján soha nem lesznek képesek a rendszert megváltotatni. Mi a szociáldemokraták mindkét ajánlatát elvetjük. Ha azonban sem a szavazás, sem a fegyveres felkelést nem látjuk célravezetőnek, mit ajánl tehát az IWW a munkásság felszabadítását célzó harci eszközül, kérdik elvi ellenfeleink? A Kapitalizmus gazdasági ereje annak vagyontermelési módszerében létekik. Nem a már meglevő termelt vagyonban, hanem úgy a jelen, mint a jövőben való termelési lehetőségben. A mai kapitalista termelés gyors és bámulatos haladását a kifejlett és mindjobban fejlődő géprendszer és a munkásosztály munkaereje teszi lehetővé. Ezen munkaerő hiányában a kapitalista osztály komplikált gépei csak annyit érnének, mint egy döglött ló a farmer istállójában. Ezen munkaerőnek egy ősz— tálytudatos Ipari Szervezetbe való tömörítésével a munkásosztály egy oly hatalmas fegyverhez juthat, amelylyel szemben a kapitalizmus “politikai” és minden más intézményének támadása teljesen sikertelennek bizonyulna. Mi a fenti állítás igazságáról a világháború folyamán minden kétségetkizárólag meggyőződtünk s az A. A. U.-t képviselő Weiland munkástárs hiábavaló munkát végez, amikor a kapitalista intézmények mindenek fölötti fontosságáról figyelmeztet bennünket. E cikk folyamán arra igyekeztem a fősulyt fektetni, hogy az IWW harci eszközét ismertethessem meg. Ha az A. A. U. hívet ugyanilyen eszközöket használnának, akkor a két szervezet között lehetséges és kivánatos a legszorosabb kapcsolat megteremtése. Mi legkevésbbé sem törődünk azzal, ha az A .A. U. tagjai a Katholikus, Budhista vagy a protestáns templomokba járnak, — vagy ha egyáltalán soha templomoknak még tájára sem mennek. Nem törődünk azzal sem, ha minden elnökre vagy kutyasintérre is szavaznak vagy ha soha senki, vagy semmi politikai jelöltre nem szavaznak is. Ha az A. A. U. » ugyanolyan harci eszközöket használ, mint az IWW, magáévá teszi annak elvi nyilatkozatát, — s különösen annak az utolsó szakaszát --- és a szerint cselekszik, akkor egy szervezetben a helyünk. Láttuk azt, hogy a Weiland által felsorolt kapitalista intézmények felsorakoztatása absolute semmit sem jelentenek, amennyiben a gyakorlati életben az A. A. U. éppoly kevésbbé veszi ezek létezését figyelembe, mint az IWW. Weilandnak a magyarázat nélkül hagyott "politikája" szerintünk abból áll, hogy be kell várnunk, mig a kapitalizmus az ösz- szeomláshoz elérkezik s a még addig megmaradt munkásságot diadalmasan vezessük a mészárszékre. Őszintén szeretnénk, ha Weiland és az A. A. U.-t képviselő társai kijönnének a színnel s nem kerülgetve a kérdést, mint a macska a forró kását, megös- mertetnék velünk az A. A. U. igazi állásfoglalását, mielőbb tovább folytatnánk a nemzetközi egyezség kérdésének lehetőségét. Olvasd a Bérmunkást
