Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-27 / 613. szám
2-ik dldal. BÉRMUNKA^ November 2 7. Úti tapasztalatok A nagy munkanélküliségben egy munkásembernek, ha az egyik helyen semmikép sem tud elhelyezkedni, utazni kell rpás városba azon reményben, hátha ott jobb lesz. De csak mikor vonatra ül és kinéz az ablakon, látja meg az ipartelepek szomorú képét Ott hol egy évvel ezelőtt szorgalmasan bányásztak, ott hol az olajkutaknál még emberek dolgoztak, a téglagyárak, a cserépcső gyárak, acél telepek és a sok más üzem környéke csendes. Mint tudjuk, Amerikában minden üzemet vagy a vasút mellett, vagy a viz mentén helyeznek el, hogy a szállítás költségeit ezáltal a minimálisra redukálják. Ha az utazó történetesen a Pennsylvaniai vasútvonal mentén utazik, Columbus, O.-tól New Yorkba és mint csendes szemlélő, megfigyeléseket végez, szomorú tapasztalatok birtokába jut. Alig hagyja el az utas Colum- bust, a vasút mindkét oldalán órákon keresztül nem lát mást, mint olajkutakat. Itt-ott mozog a szivattyú, hogy a folyó aranyat felszínre hozza a.föld gyomrából. Az ezer meg ezer olajkút közül nagyon kevés dolgozik. A túlhajtott produkciót nem képes a piac felvenni. Newcommerstonnál már mutatkoznak a cserépcső gyárak felhalmozott készleteikkel. 1 0 mile távolságban talál az utazó vagy húszat, melyeknek 95 százaléka üzemen kivül van. Egyetlen üzemben dolgoztak és a gyár előtt álló automobilok számáról és az egyetlen füstölgő kéményről következtetni lehetett, vájjon hány ember is dolgozhat a sok gyár egyetlen működésben levő üzemében. Mikor a Company házakat láttam, nem akartam szememnek hinni, hogy azokban emberek laknak. A szénvidékeken levő Company házak palotáknak nevezhetők ezekhez képest. Először azt hittem, hogy valami csirkeólak, csak mikor közelebb értem, a betört ablakok bizonyították, hogy itt valamikor munkásemberek lakhattak. Egyik helyen 1 9 ilyen Company ház körül kettőben laktak, a többinek bevert ablakai bizonyították, hogy lakatlanok. Dennisonban a pályatesten százával látni a még jó karban levő mozdonyokat, melyeket felváltott a kétszer oly tehert biró mozdony. Több kocsit kevesebb emberrel és a gyorsabb szolgálattal biró váltotta fel. A pályatestre dobottakat a rozsda rágja, — mert a modernebb mozdony kiszorította őket. Itt már bányákkal is találkozunk melyek úgy néznek ki mint a temetők: csendesek. A Company házak 70 százaléka elhagyatott a bányák bejáratánál kintlevő üres kocsik bizonyitják hogy minden csendes. Nincs munka. Azok kik hangyaszorgalommal túrtak még évekkel ezelőtt a fekete gyémánt után, ma tétlenül vergődnek. A bányavidéken a kidobált kövek között férfiakat, nőket és gyermekeket látunk ásóval és kapával a kezükben. Szenet eresnek. Szenet keresnek a bányászok a kidobált kövek között, hogy a hideg ellen védekezzenek. Most már azután bánya és bánya következik megszámlálhatatlanul. Itt-ott látni amint egy hosszabb tehervonat megrakott szeneskocsikkal bújik ki a hegyek közül. A legtöbb helyen azonban a bánya torkolatánál kint heverő kocsik bizonyitják, hogy megszűnt a produktiv munka. A hegy tetőn a természet eleven élete, a hegy lábánál a kuckókban meghúzódó munkanélküli preletár vigasztalan élete látható. A bányaplézeken ma legin- káb azok maradtak, kik keservesen megspórolt centjeikből, mit egész életükön át spórolgattak, egy házat vettek. Ma munkanél- kül vannak és meglevő egyetlen vagyonuk, a házuk köti őket oda, különben azok is kezükbe vették volna a vándorbotot. Emberekkel találkozunk, kik útközben szállnak fel a vonatra, hogy egy-pár állomást utazva, valami munához jussanak. Igazi bányászarcok. A munka összetört emberei. Egyik-másik a vasúton kapott alkalmazást, mig nagyobb részük azon reményben, hogy munkához jutnak, elköltik meglévő pár centjeiket. Panaszkodnak egymásnak Ki egy éve, ki hat hónapja, már nem dolgozik. — Mindegyike bányászember. Szo- morkodnak. Mikor a szervezkedést említem előttük, egyiknek- másiknak felragyog a szeme és élénken kapcsolódik a kérdésbe. Elmondják, hogy mikor a United Mine Workers Unióba voltak szervezve, mégis sikerült emberségesebb bért kiharcolniok a bányabáróktól, bár tudták sokan közülök, hogy vezérek irányították és bár nem képviselték teljesen a bányászok érdekét, azért nekik a bányászoknak is több jutott. Mikor a kommik összetörték ezt és helyébe mást nem építettek, a bányászok szervezetlenül maradtak és a béreket a minimálisra vágták le minden dolgozó bányában. Ismertetem előttük az Ipari Unionizmust. Figyelnek. Tekintetükkel visszanéznek a múltba, a nagy harcok idejére, hogy bizony miért nem akartak elfogadni egy olyan szervezetet, mely nem politikai frázisokkal és vezérkedési viszketegséggel van tele, hanem a munkások gazdasági erejének egyesítését akarja, egy ipari szervezetbe .... Az acéltelepek sok száz kéményei nem füstölögnek. A gyárak telepein nem látni embereket mozogni, nem füstölnek a gyár sínéin szaladgáló kis vonatok — melyek vagy a nyers, vagy a már leöntött ingott vasat szállítanák vagy be vagy ki a gyárból. Pittsburgh acéltelepei, melyek még egy évvel ezelőtt vagy százezer embert alkalmaztak, ma Jrsnf“- nyei csendesen emelkednek fel a magasba, a füstöt sem okádják magukból. Az egykori Pittsburgh (smoke city) elveszítette hírességét, nem füstölnek a kéményei. Az acélgyárak 80 százaléka üzemén kivül van, ami azt jelenti, hogy a munkásoknak is ilyen nagy a száma a munkanélküliek táborában. AKRONI HÍREK Alamizsna éhezőknek Vendégelj meg egy családot Thanksgiving (Hálaadás) napján a legújabb jelszó ma Akronban. A dolgozni vágyó munkások ezrei, hosszú hónapok óta járják a munkanélküliség kálváriáját. Egyik gyártól a másikhoz mennek azzal a halvány reménynyel, hogy hátha valahol kidőlt egy proli az embertelen gyors és nehéz munkában és ő lesz az a szerencsés, aki elfoglalhatja a kidőlt vagy kiöregedett munkástársa helyét. — Mert ma a proli oda van fagyva a munkájához és azt C6ak akkor hagyja ott, ha már beleszakadt és nem bírja tovább. Vagy ha már nem bírja az őrült iramot és akkor a boss azt mondja neki, hogy “Make out or get out". Azonban egy kidült munkás helyett száz pihent munkás van és igy a nincstelen Jánosok csalódottan távoznak az employment irodákból. Otthon a család meg már várja a kenyérkeresőt, remélve, hogy talán ma sikerült munkához jutni és-holnap a groceris fog újból hitelezni. Lesz a gyerekeknek még Jelly is a kenyérre, sőt az sem lehetetlen, hogy Thanksgiving napra még talán egy tyuk is fog a fazékba jutni. Azonban a hazatérő családfő véget vet ábrándozásaiknak, amikor azt mondja, hogy "ma nincs semmi”. Sok ezer családnak még kenyere is alig van már ma és ezért határozták el a város urai, hogy felszólítják a jómódú burzsujokat, hogy mindenik vendégeljen meg egy éhező családot Thanksgiving napján. Mert igy a jólakást már alig ismerő proli is hálát fog adni a mindenhatónak a vett jókért j (az ingyen ebédért.) És a tél fo- j lyamán, amikor nem lesz mit ennie, csak rá fog gondolni az elfogyasztott pulykára, aztán megiszik rá egy pohár vizet és minden bajnak vége lesz. íme a világ leggazdagabb országában, ahol annyi az élelmiszer, hogy ott rothad meg a nagy raktárakban — mint kutyáknak dobnak oda egy morzsát. Azoknak, akik minden jót termeltek, csak morzsák jutnak. Öntudatos munkás megvetéssel utasitja visz- sza az ilyen burzsuj jószívűséget. Nekünk nem alamizsna kell, hanem a munkánk teljes gyümölcse, ami minket illet csak.---------O--------Öngyilkos munkanélküli Papp Sándor 62 éves munkás is futott fühöz-fához, megvételre kínálván magát, vagyis munkaerejét. Azonban mindenütt elutasították kérésével. Már nem sokat lehetett kipréselni belőle, mert 62 éven keresztül a különféle munkáltatók teljesen kivettek belőle minden energiát, munkaerőt. Nekik pedig csak olyan kell, amiből még sok-sok hasznot lehet kipréselni. így aztán hiába futkosott, még a farmokon sem fogadták el. Ez nagyon elkeseritette az öreget és mérget ivott, torkát meg késsel vágta el. Mire kórházba szállították, meghalt. íme, a kétségbeesett és öntudatlan munkás. Mert szegény Pap János az volt. Nem tudta, hogy a munkásnak nem saját magát kell elpusztítani, hanem ezt a rothadt rendszert, amely már teljesen megérett a pusztulásra. Olvasd a Bérmunkást FIGYELEM! FIGYELEM! PHILADELPHIAIAK! A Philadelphiai IWW csoportjai együttesen egy nagyszabású — műsorral egybekötött Kedélyes Estélyt rendeznek december hó 6-án, szombat este (saját helyiségükben 332 W. Girard Ave. bejárat az Oriana Str. felől) AZ OSZTÁLYHARC RABJAI érdekében mint minden évben, úgy az idén is minden rendelkezésünkre álló eszközzel arra törekszünk, hogy minél hatalmasabbá és sikeresebbé tegyük. Kérjük a Philadelphia és környékén lakó munkástestvéreinket, jöjjenek el december hó 6-án és hozzák magukkal családjaikat, barátaikat és ismerőseiket. Az estély minden jövedelme a börtönben sínylődő osztálytudatos munkástestvéreink és azok családjai között lesz kiosztva karácsonykor. Belépti dij 25 cent. Legyünk ott mindnyájan. Rendezőség. Vagyis az ipartelepek városaiban és bányaplézein az ország minden részén csak a legnagyobb munkanélküliség és nyomor található a munkások között. Hiába megy a munkásember egyik városból a másikra vagy bányapléz- re, mindenütt ugyanazt a sivár helyzetet találja. Munkát nem kaphat sehol. A kapitalizmus dögrováson van. A technika fejlődése folytán oly tökéletes gépeket állított be a különböző iparokba, hogy azáltal a termelést a maximumra felfokozta és ezen beállított gépek helyettesítették a munkást, ki kikerült az utcára. Nincs szükség rá többet, felváltotta a gép. A még szükséges emberekkel viszont 10 1 6 órát dolgoztatnak naponta. A kapitalizmus szempontjából egy a fontos: minél több legyen a profit. Pokolba az ilyen társadalmi íendszerrel, mely az egyik oldalon, kik semmit sem produkálnak a legteljesebb jólétben vannak, mig a másik oldalon a munkás, a termelő, kit az összes javak megilletnek .éhhalállal küzködik. Ezen a társadalmi bajon, a nagy munkanélküliségen csak egy féleképpen lehet segíteni: megszüntetni a bérrendszert. Ezt hirdeti az IWW. Egy bérmunkás.
