Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-20 / 612. szám
November 20. BÉRMUNKÁS 7ik old til. Kenyér kellene ... Irta: MIHÁLYI DEZSŐ. Fogta a kis fia kezét, vezette, vezetgette. Otromba, nyeszlett, tótágast álló cipője, belecuppogott az utca ragadós, fekete, csu- szamlós pocsétájába. Azon gondolkozott, hogyan, melyik szóval, milyen ötlettel kéne elkezdeni a mókát .Mert azt nem lehet, csak úgy beállítani és kimondani: Kérek egy font kenyeret! És odatartani a cédulát, felíratni. Nem. nem lehet, nincs hitel, megszűnt a hitel, több mint ötven dollárral tartozik Halasi urnák, aki ráüzent az asszonnyal, hogy nincs tovább, nem ad többet, ha nem fizeti ki legalább a felét az ötvennek. Jaj a felét hah .... jó is volna! Kicsit megint főzhetne az asszony, egy hétig — mondjuk — állandóan s micsoda gond menne le a fejéről. Nagy idő ám az, egy hét! Azalatt tán akadna is valami munka, vagy valami keresetféle. Lám, a Bazsik Péter, az dolgozik megint. Igaz, hogy csak három napot egy héten.... De nagy szó ám az! Ügyes egy ember ez a Bazsik, szerencsés fickó, a fene vigye el, most is alig egy hónapot lógott s már akadt valamije. Ő meg már vagy fél éve a hideg vízre valót sem tudja kikaparni. . Vigyázz itt te!. . . No várj, — felemellek — szólt oda kisfiához, aki megállt az ut kereszteződésénél egy tócsa előtt, amit nem tudtak kikerülni. Az üzlet előtt aztán letette a gyerekét. Kicsit rendbeszedte azt is, magát is, mintha az elkerülhetetlenül hozzátartozna az elvégzendő művelethez. Oldalt állt a bolt ajtónak, félrébb húzódott, mintha nem is odatartozott volna vagy mintha lopni akarna s előbb kikémleli a helyzetet. — Várj csak te Pisti. Az a kövér Kaszásné van bent. Utálom. . És Pisti megállt az apja mellett, didergősen az áprilisi szélben. Vékony lábszárai reszkettek kicsit az alig hét esztendős fiúcskának a vézna, apró testének, tartása oly rokkanó volt, mint az öregeké, rongyos kabátkájában összehúzta magát, csak a két nagy szeme csillogott a vánnyadt kis arcban. Azért nem bánta, ha fázott is egy kicsit. Hiszen az apjával ment a Halasi bácsihoz kenyeret vásárolni, kenyeret, kenyérkét, puhát, ropogósát. Ö meg zsebredugott kezekkel állt ott. Az egyik lábát előrevetette, egészen belebujt szakadozott kabátjába, a fején valami alaktalan, összeázott kemény kalap lustálkodott. Hanem csak egyszerre kirántotta kérges, széltől kifújt, repedezett kezét a zsebéből. Odakapott az arcához és elkezdte dörzsölni a napok óta beretválatlan, erősen borostás állát. Ideges lett, nagyon ideges lett. Majd hirtelen megindult, benyitott a boltba. — Pistike mögötte kullogott.----Jóestéket kívánok — köszönt bátran és fölényesen, de ugyanakkor félénken is. Kevert jó szag fogadta bent. A pult egyik sarkán kolbászok, szalámi, szalonna és egyébb füstölt húsok. Mindig friss és jó áruja van ennek a Halasinak, azt meg kell hagyni. . NYOMÁS ALATT NAPTÁRUNK • Már csak rövid idő kérdése és a Bérmunkás Naptára t mindazok kezébe jut, akik előre adták rendeléseiket! Már az f utolsó iv van nyomás alatt és ahogyan kikerül a nyomdából, j sor szerint küldeni fogjuk, pontosan úgy, ahogyan a rendelé- ? sek beérkeztek. Az bizonyos, hogy mindenki részére meg- ? lepetés lesz ez évi naptárunk, gyönyörű kivitele és az eredeti ? cikkek halmaza, valamint a legjobb proletár művészek rajz | munkái vannak a naptárban osszefoglalvdf Rendelje meg | minden bérmunkás ez évi naptárunkat, nemcsak saját magá- 1 nak, de egész családjának nyújt ezzel értékes ajándékot. Min- I den rendelés lapunk központjába küldendő. I Kaszásné egyre adta a megrendelést, már egész halom telt stanicli pupcsodott előtte kezdte berakni a kosarába valami kövér, groteszk fürgeséggel. Halasi ur pedig jegyezte a könyvbe, számokat firkált gyors mozdulattal. Megállt a bolt közepén, mintegy ösztönösen ügyelve rá, nehogy közel érjen valamihez, mert még azt találná hinni ez a Halasi, hogy elmarkol valamit, amúgy is olyan gyanakodva pislogott rá, szúrós nézésű, apró vacak szemeivel, amelyek egészen behúzódnak a puffadt, zsiros arcba. Á, nem ád ez neki egy dekát se, a nyavalya üssön az asszonyba, hogy őt kül- ; dötte ide, minek is kellett neki erre vállalkozni? ! Nagyon dühös lett most, hogy a fűszeres rá se hederintett, holott azzal az indokkal vette rá a felesége, hogy férfit mégis jobban respektál, próbálja meg. És kéne is az az egy font legalább, még ma nem ettek, csak fekete kávét, cukor nélkül, feketekávét.... Pistike ott settenkedett a hentesáru körül. Maszatos, csöpp kezei dülledtek az éhség tüzében vibrálva, vértelen sápadt ajkú szája tát- va maradt. Halasi ur minduntalan rászurta tekintetét, nyugtalanul, dühösen számolt Kaszásnénak, nagyon zavarta a felvigyázás. Hanem ő észrevett mindent. —Gyere csak, ne szaglássz ott, te éhenkórász, mintha egy hete nem zabáltál volna — fakadt ki dühösen, a gyerekét elrántotta onnan. Pistike megpenderült kicsit, riadtan, fölborzoltan. De Halasi ur viszont lehiggadt, valami elégedettség fénylett az arcán és segített Kaszásné holmiját kosárba rakni. A kövér asszonyság szatyrát két marokra fogva, cipekedett —Lesz szives, Takács ur — szólt a boltos, de már akkor az ember nyitotta is az ajtót Kaszásnénak. Na most szól, most igen, egy font kenyér s majd azt mondja, hétfőtől munkába áll, valami állandó dolog, építkezés.... De még be se tette az ajtót Kaszásné után, máris jöttek mások, ketten egyszerre, tessék! .... Csuda egy pasas az a Bazsik. Alig egy hónapot lógott s már van heti három napja. ... 20 centes órabér. . . . Barátom!. . . . Á, így nem lehet, most mindig lesznek.... Egy font kenyér! .... Hirtelen éhséget érzett, rátört fel a belsejéből, mint egy fenevad. Szédülni kezdett. Félkarjával átfogta Pistike vállát, magához szorította a kisfiát. Maga se tudta miért, csak úgy támasztékul talán. De hát egy fontot! Miért ne adna? Biztosan nem is szólna egy szót se, csak ő gyáva, nem mer. Ejnye az a Bazsik .... — Nana, Pisti, nyugodhass, — kedves! — mondta halkan s érezte, hogy a térdei meginognak. — Anyád nem tudja majd, hová lettünk — szólalt meg újra, de már hangosabban kicsit, hogy talán a boltos is meghallaná és ő is megkérdené, mit adjak Takács urnák? Egy font kenyeret, egy font kenyeret, 'félbarnát, nem muszáj frissnek lenni, jó lesz a reggeli sütés, vagy akár tegnapi lehet. ... } Úgy, köszönöm, tessék felírni a többihez, ötvenhárom negyven és akkor most ötvenhárom nyolcvan- négy .... De Halasi ur oda se hederitett. Szaporán kiszolgált mindenkit, másokat, megint másokat.... Végre mégis kiürült a bolt s ö még mindig ott állt a középen valahol, szorosan együtt a kisfiával, j Na most, gondolta, most egyedül vannak. . . . Most: egy font kenyeret! Egy, egyetlen fontot — vagy egy félfontocskát, már azt se bánná.... Pistike fészkelődött mellette, leste az édesapja arcát, mi lesz? Csöndesség volt, nagy, szuszogó, buta csönd. A hasas liszteszsák mintha böfögött volna, mint egy teli tömött böndő. Áradt a kenyér szag, egyre áradt az orra felé. Most.... De meg sem kérdezik, mit akar' A fűszeres tesz-vesz ide-oda, rakosgat, rámolgat, most a kenyér- morzsákat söpri le a pultról, szándékosan kerüli a tekintetét, nem is veszi észre, hogy ők ott vanak. — Mindegy, azért kimondja, most kimondja. . . . Á, nem fog ez adni, látja róla, micsoda bitang. De ha mégis azt mondaná, hogy hétfőn .... hétfőn elkezd.---- Kérek szépen.............. Halasi ur, kérem ---- kezdte el félénken, vontatottan, lassan a boltos felé közeledve. Abban a pillanatban nyílott az ajtó, újra Kaszásné lépett be rajta. —50 font szenet — de rögvest, Halasi ur, átküldeni! —Ha az csak úgy menne szép asszony! — vigyorgott fel széles- barátságosan a boltos arca. — Nincs kivel átküldeni. — Hej, a Krisztusát, pedig az kell, mindjárt! Tanácstalanul néztek egymásra párpillanatig, de akkor hirtelen egyszerre mindkettőnek a bolt közepén ólálkodó emberre esett a tekintete. — Miért ne, szívesen, kérem, — mondta ennek a rászakadt két pillantásnak a tüzében, valami elEletkép Californiában A boldog napsugár az év minden napjában életörömet ad California lakosságának. Ezért van az, hogy a tél beálltával ezres csoportokban keresik fel a tél elöl menekülő proletárok, a nap hazáját, ha lakásra és ennivalóra nincs pénz, de a napsugár védelmet ad a nyomor ellen. Ezt az ingyenes napsugarat a kapitalista termelés kisajátította a maga számára. Vasúti társaságok nagy öles hirdetésekben hivják fel a munkát kereső tömegeket, hogy gyertek a tejjel-mézzel folyó Canaánba, Californiába. Itten pedig a napsugár áldásán kívül Isten nevében éhen fordul fel a munkát kereső proletár mint az Easten. A vasúttársaság célja profit növelése és mit sem törődik vele hogy a proletárok az utolsó centjeiket a vasútra költik el. De mégis a californiai vándorlásnak az ad némi alapot, hogy a kormány a sok éve Ígért Bu) bum építés kezdetét veszi. Erre várnak maguk a californiai munkások százezres tömegei és eddig a beígért építkezés nem bizonyult másnak, mint szemfényvesztésnek. A kapitalista termelés sorsa egyforma mindenütt az egész világon és az alul California sem kivétel. Fel kell világosítani a munkanélküli társainkat ne üljenek fel a kapitalista újságok hazugsá- hirdetéseinek. Most, amikor az üres gyomor járja az élet leg- szomorubb kálváriáját, tanítással, szervezkedéssel kell véget vetni a megalázó nyomornak. Az ipari unionizmus — a kivezető ut ---- szervezkedjünk az 1WW szervezetébe és akkor mindenütt, igy Californiában is ---forradalmi szervezkedés utján — jutunk el egy szebb élethez. Los AngelesA ■ G. Bakos. TARKA SZÍNPAD és táncmulatság lesz november hó 29-én, szombaton este 8.30 kezdettel szintén a 347 E. 72-ik utcai épület összes termeiben. Nagy zenekar. Házilag kezelt konyha Belépti jegy ára elővételben 50 cent, a pénztárnál 60 cent A tiszta jövedelem a Bérmunkás javára lesz fordítva. Kettős célt szolgálunk, ha azon részt veszünk, először felejthetetlen estét szerzünk magunknak és ugyanakkor a Bérmunkást fogjuk támogatni. Nov. 29-én, szombat este tehát a miénk és a Bérmunkásé. lenállhatatlan gépiességgel, anélkül, hogy azok szóltak volna hozzá. — Akkor gyerünk, fogja a zsákot —— mondta Halasi ur. Roggyanó tériekkel cipelte az 50 font szenet. Nehéz volt most nagyon, széditően nehéz. Kint az utcán Kaszásné billegett szapora kövérséggel. Milyen nehéz, hogy nyomja a vállát! No de most már talán szóim se ke ’• odaadja a fontot. . . . Frisset fog kérni, egész frisset, félbarnát, ---esetleg 2—3 fontot, frisset....
