Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-06 / 610. szám
BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. November 6. Mire vár az éhező munkásság? Napjainkban ez a kérdés nagyon sokszor felmerül, már olyan munkásemberek között is, akik munkásmozgalmaknak még nem tagjai és nincsenek tisztában sem azzal. Azonban annyit már látnak, hogy ez a rendszer, melyben élünk, nem képes az emberiség millióit kielégíteni, sőt tovább menve, már abba is belemennének, hogy megváltoztassuk ezt a helyzetet, ha azt máról holnapra meg lehetne tenni. A MUNKANÉLKÜLISÉG MEGOLDÁSA Chicago iparfejedelmei és politikusai lázasan dolgoznak. Már hetekkel ezelőtt jelentették, hogy a munkanélküliség megoldása fo- j lyamatban van, azonban még a mai napig sem történt semmi vagy ezzel egyenértékű, ami a munkanélküliségen bármit is változtatott 1 volna. Legfőbb tevékenységük a jótékonyságra irányul, mert igy i nagyszivüeknek látszanak azok előtt, akik nem gondolkoznak és ez 1 semmibe sem érül nekik. Mire is vár az éhező munkás- 1 ság? hiszen nincsen semmi ebben a rendszerben, amire várni érdé- j mes. Meghallgattuk idáig az ösz- szes érveket, melyeket a kapitalisták szószólói elmondtak, közöttük ügyvéd, pap, tanár politikus, nem- zetgazdász, bootlegger, bankár, újságíró és munkásféker. Még ki tudja ,hogy ezenkívül mennyi különböző professzionális egyén próbálta fejtegetni az okát, a mai rettenetes nagy nyomornak, mely . több mint 1 0 millió békés családi életet dúlt fel az Egyesült Államokban. Hihetetlen, hogy ezek az urak annyira hülyék volnának, mint amennyi ostobaságot össze- ! firkáltak erről a kérdésről. Igaz, nem is várhatunk tőlük egyebet, mert a tőkés osztályt képviselik és kizárólagosan az ő érdekükben kell, hogy Írjanak, mert máskülönben ők is a munkanélküliek sorai közé kerülnek. Amig a többiek majdnem egyhangúlag abban állapodtak meg hogy a munkanélküliség kérdése rövid időn belül megoldást nyer, a legnagyobb baj csak az, hogy a mun- bán állapodtak meg, hogy a mun- j kásság meg van ijedve és nem j költekezik. A kapitalisták közül ’ egyik-másik is megszólalt. Henry Ford egészen másképp oldotta meg a kérdést, nagy bölcsen megjósolta, hogy 1 950-ben a munkásság átlagos napibére 27.50 dollár j lesz. Tehát nincs mitől tartani, mert lesz elég pénz minden mun- ! kás részére, hogy bőven költekezhessen. Szép ajánlat ugy-e, igaz, hogy ez Ford szerint csak húsz év múlva fog bekövetkezni. Azonban te éhes munkás, aki rongyosan, elcsügedten már több, mint egy éve, hogy járod a munkanélküliség kálváriáját, odahaza pedig a gyermekeid és feleséged szintén éhesen és rongyosan, a hidegtől megdermedve, a fütetlen lakásban várják mindennap a jó szerencsét, ti veletek mi lesz? A kapitalista újságok már közel egy éve, hogy a prosperitásról zenge- deznek, de ti ezért még mindig az utcán vagytok műnk anélkül. Mi nem akarunk Henry Ford jóslásaiba bocsátkozni, de annyit előre megmondhatunk, hogy a munka- nélküliség csak magával a rendszerrel fog elpusztulni. Hogyan költekezzen a munkásság, amikor nincsen pénze. Hiszen ki volna az a kegyetlen apa vagy szülő, aki engedné, hogy a gyereke rongyosan és éhesen dideregjen egy füttetlen lakásban, ha volna tehetsége hozzá, hogy meleg ruhával és minden kényelemmel ellássa. A mai munkanélküliség okait a termelési rendszerben kell keressük. Mennél jobban tökéletesítik a gépeket, annál kevesebb munkásra van szükség. Henry Ford ebben az évben sokkalta több automobilt állíttatott elő, mint bármely előző évben. Azonban a munkásainak csak kétharmadrészét alkalmazta, mint az elmúlt évben. Ugyanez az állapot van a többi autógyáraknál, valamint más vállalatoknál is. A mai ; modern gépek használatánál nem volna szabad 7 óránál többet egy munkásnak sem dolgozni naponta j és akkor volna munka bőven min- I den munkás részére. Azonban a | tőkés osztály ezt soha sem fogja bevezetni, mig a munkásság arra reá nem kényszeríti. A mfei rendszer urai elfognak bennünket nyomni mindaddig, amig mi munkások nem szervezkedünk, hogy megdönthessük ezt a rendszert, mely csak nyomort és nélkülözést ! juttat a munkásságnak. Munkástestvéreim, mire vártok még, lépjetek ki a várakozási állás pontból tépjétek szét az üres remények hálózatát, mely bennete- : két arra kecsegtet, hogy majd csak jobb lesz. A helyzetetek nem fog megjavulni mindaddig, amig ti nem fogjátok azt megváltoztatni. Ezt pedig csak úgy érhetitek el, ha szervezkedtek iparilag. Ezt hirdeti az IWW. Sütő. Olvasd a Bérmunkást 1 öbb vállalatnál már folyamat ban van, hogy a dolgozó munkások havonta egy napi keresetüket adják a munkanélküliek segélyezésére. A babér természetesen a vállalat fejét illeti, mert ő találta ki a mentő akciót. Szociety dámák gyűjtéseket rendeznek a munkanélküliek segélyezésére, ahol az adakozók megint csak a munkások és ennek révén a kapitalista szennylapok naponta dicsőítik a “jótevőket" humánusságukért. A “‘jótevők’’ persze nem az adakozók, hanem j a gyűjtést intézők. A kapitalista lapok mindennap hasábokon át Írnak a ‘ nagyszerű’ akcióról, azonban az eddig elért I eredmény mindössze annyi, hogy néhány száz munkanélküli ingyen leves és ágyhoz jut. A jótékonykodók a munkaadókhoz appellálnak, hogy redukálják a munkaidőt, ami meg is történik, azonban ezzel még nem segítettek, mert ennek révén a heti kereset is kevesebb lett és igy a vásárló képesség nem növekedett és a leszállított munkaárakat nem pótolják uj munkások munkába- állitásával. Most a munkanélküliek regisztrálását fogják bevezetni, ami nov. 8-án fog megkezdődni, de hogy ez mennyiben fogja a munkanélküliek számát apasztani, arra magyarázatot nem találunk. De nem is találhatunk. A munkanélküliség megoldása nem a kapitalisták és nem is a politikusok hivatása. Az egész handa-bandá— zás csak a munkások ámítására van. A kapitalisták nem akarják a munkanélküliséget megszüntetni, mert az előnyös az ő részükre, a politikusok pedig nem szüntethetnék meg még akkor sem, ha akarnák, mert ez az ő hivatáskörükön kivül esik. A munkanélküliség oka a jelen termelési rendszerben rejlik és ezt csak a termelést végző munkások változtathatják meg. Minden más irányból jövő ki| sérlet csak késlelteti a tényleges megoldást, mert eltereli az érdekeltek figyelmét a tárgyról. És amint látszik, ezt el is érik, mert a munkásság ahelyett, hogy a tettek terére lépne, a lármázókat figyeli, éhezik, nyomorog, de tenni nem akar. Az IWW kijelölte az utat, melyen haladva megszüntethetjük a munkanélküliséget a jelenben és felépíthetünk oly rendszert, ahol a munkanélküliség ismeretlen lesz. Z. Mit eszünk a jövőben? A nemzetközi piacokért folyta- i tott versengésben mindjobban veszíti a terepet az amerikai tőke. Az év kilenc hónapjáról elkészített statisztikai kimutatás, a kivitel óriási esését mutatja. Az amerikai tőkések "védővám" törvényeire hasonló intézkedésekkel feleltek az európaiak. Mr. Whrigley-t. a Chicagóban "jótékonykodó" chewing gum királyt mindez nem érinti, — mert a politikusoknak igy van min rágódni. Egyébbként is több keletje van most a rágógumimnak, — mert ha igy tart — akkor rövidesen rákerül az amerikai proletár étlapjára is a "hot dog”, meg a "cofe" helyett. — Milyen jól is fog hangzani, ha azt felelhetjük a kiszolgáló pincérnek, mikor azt kérdi, hogy: “What do you wish sir?" — "1 am not hungry today — Just gi mme a stick of gum".------------o------------_ Az IWW és az Egyetemes Védelmi Bizottság magyar tagjai minden hó 1-ső és 3-ik szerda este 8 órai kezdetei tartják gyűléseiket a Fleiner Hall-ban 1639 N. Halsted St. Úgy a fenti tagokat, mint a Bérmunkás olvasóit kérjük a pontos megjelenésre,------------o-----------Az IWW bridgeporti csoportja üzleti gyűléseit minden hónap 2-ik és 4-ik vasárnap reggel 9 órakor tartja. dasági helyzetének elengedhetetlen szükségszerűsége. I Mindez azonban nem változtat a tényen. Oroszországban nincsen kommunizmus. — Oroszországban ma is bérrendszer van. — Amerikában is az van. Ha az orosz munkásság meg van a rendszerrel elégedve, mi vagyunk az utolsók, akik kifogásokat emelhetnénk ellene. De miután Amerikában élünk és még hozzá bérrendszer, kizsákmányolás alatt, a világ legkifejlettebb kapitalizmusának rabigájában, ahol iparok, fejlett, hatalmas trösztök birtokosai dominálnak ---- senki el nem veheti tőlünk azt a jogot, hogy az ipari hatalmat, ipari hatalommal helyettesítjük. Ezt mégis megpróbálták. — Hogy nem sikerült, nem rajtuk, sem pedig az amerikai “rubeles” kommunistákon, akik, hogy gyalázatos tervüket, az IWW elpusztítását keresztül vigyék, minket megtettek az orosz forradalom ellenségének . Amilyen őrültek és mániákusok, a hatalmi tébolyra vágyódástól megszédültek az amerikai pártpolitikusok, olyanoknak kellett és olyanoknak vettük őket. Nem egyszer huztuk rájuk a kényszerzubbonyt és tudatában vagyunk annak, hcígy a jövőben még többször meg kell csinálnunk, ezt a kevésbbé delikát műveletet. Ipari unionista, ipari forradalmár nincs és nem is lehet ellene az orosz forradalomnak, nem lehet ellensége egyetlen ország forradalmárának, egyetlen ország munkásságának sem. A forradalom sikere, az illetékes ország munkásainak felkészültségétől, erejétől, gazdasági fejlettségétől függ. Ahol e három feltétel megvan, ott győzedelmeskedni, diadalmaskodni fog. Ahol valamelyik hiányzik — ott a forradalom vívmányai is hiányosak. És ez áll Oroszországban, ami nem az orosz munkássság bűne. De viszont bűn ezt letagadni. Forradalmi időket élünk. Szemeink előtt érik, fejlődik a pusztulásra Ítélt kapitalista rend. A világ munkásságának végső elkeseredése és szervezett felkészültsége fogja megadni a kegyelemdöfést a kapitalizmusnak. Mi a bérrendszer megszüntetését tűztük ki célul. Ez a legmesszebbmenő forradalmi célkitűzése a forradalmi munkásságnak. Ezért a célért kell nagy küzdelmet folytatni. Az orosz munkásságnak is ezért fog egyszer ösz- szefogni, valamint a világ elnyomott dolgozó serege. És ez a célkitűzés az IWW érdeme. Az IWW a jelen és a jövő szervezete, a társadalmi forradalom élcsapata. Ezt tőlünk elvenni azok a politikusok sem tudják, akik pénzért apagyilkosságra is kaphatók, akik kérkelnek azzal, hogy az orosz forradalom ágyasai és a munkásság megtévesztésére pirosra festették magukat. (W.),
