Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-23 / 608. szám
Október 40. b£.KMUl>INA3 ilK OlÖ<-\. Köszöntőm . . : Köszöntőm az életet! a világ bár vérbe s rongyba öltözött, de néha fény csillan a sár fölött s én ezt köszöntőm. Semmit nem istenitek, de egy-két dolgot hiszek, és növelem nagyra e hitet és köszöntve köszöntöm. Az élet él és megy tovább, bolondul elébe állni nem lehet. Az élet nem kér, csak életet, s én köszöntőm az életet, az igaz, szabad életet. Lantos Béla. —-——o—-------KÉT FILLÉR... Irta: SZAKASITS ÁRPÁD. Voltaképen két filléren fordult j meg a dolog. Két filléren. Akármilyen hihetetlen, hogy két filléren bármi megfordulhat, amit ér- j demes megemlíteni, de mégis igy j volt. Különben is az élet legtöbb dolga pénzen fordul meg. Két filléren, vagy két pengőn. Kétezer pengőn vagy kétmillión. Ez annyira közhely, hogy nem is érdemes róla beszélni. De az ő históriáját mégis el kell mondani, annyiia felbőszítő. Meg azután bizonyos, hogy ő is élete végéig megemlíti azt a bizonyos hiányzó két fillért. Milyen szövevényes is az élet.... De talán hagyjuk most a bölcselkedést és mondjuk el inkább sorban, ahogyan történt. A huszonnegyedik évét taposta. Tele volt életkedvvel, vidámsággal. Jóformáju gyerek volt, jóke- zü, ügyes munkás. De mire ment vele. Egyszer kicsöppent a munkából, aztán hónapokig hiába loholt, nem volt rá szükség sehol. Elejével még csak fütyürészett,---könnyen vette, merthogy vidám lelkű fiú volt, de később megkeseredett, elvesztette a kedvét, türelmét és úgy fantáziáit a munkáról, mint a kis gyerek a játékszerről, ami után vágyódik. Órák hosz- szat el tudott üldögélni magába rogyva. Még a cigaretta sem Ízlett neki, pedig ugyancsak ritkán jutott hozzá. Már a tavasz is elhullajtotta a virágjait, amikor egyszer kézen fogta a szerencse és elvezette egy óbudai kis szerelőműhelybe. Dehogy is ment volna, ha a muszáj nem ráncigálja. Úgy a faképnél hagyta volna ezt a soványka, sápadt szerencse kisasszonyt, hogy vissza se nézett volna rá többet, ha.... No igen, ha a gyomra nem korgott volna s ha a cipője talpa ki nem lyukadt vala. Hiszen nem pincemühelyről álmodozott ő valaha, nem ám, hanem egyébb- ről. De ha ló nincs, a szamár is jó. De milyen jó! Összeszedte tehát a verkcajgjait és szerdán reggel beállt. Még fel is derült, a szobaasz- szonya még jobban, hiszen az adósság elég magosra gyűlt már. Meg is ígérte reggel, hogy elment hazulról, szombaton már fizet az ágyért, meg a levesért. Az utón pedig szépen kiszámolta, — hogy mire jut még, mire nem. — i Hamar készen volt a számvétés- j sei. A műhelyben az a nemvárt i öröm érte, hogy a mester külső munkára küldte ki. Néhány napig eltart, azt mondta és ne is jöjjön I be reggelenként a műhelybe, csak . majd szombaton este a pénzért. | Hát ez igy nagyon jól van, gon- | dolta, mert kosztra se nagyon I akad pénz, se villamosra, a munka meg elég közel van a lakásá- j hoz. Még a délelőtt meg is kezdte a munkát és jókedvvel szaporazta. j Egyik nap mult a másik után, apró kölcsönök is akadtak, a nap j ragyogott s könnyen múltak az órák. Észre se vette s már péntekre virradt. Ez a péntek uj örömet hozott a számára. Összeismerkedett egy leánnyal. Ott a házban, ahol dolgozott. Könnyen és egyszerűen történt. Hozzávaló szép leáhy volt, tréfás kedélyü, nevetős szemű, csintalan szavu. Könnyen ! megy az ilyesmi a fiataloknál. Vizet kért a leánytól s amig itta, az nézte őt, ő meg észrevette. — Nem sokat okoskodott, kért még egy pohárral, kért volna még egy harmadikkal is, de a leány már a másodiknál megkérdezte: — Olyan nagyon szomjas? És negyedóra sem tellett belé s már mindent tudtak egymásról. Hihetetlenül egyszerű az ilyesmi, csak éppen az kell hozzá, hogy összekerüljenek azok, akik tetszenek egymásnak. Ez már aztán ke- vésbbé egyszerű, sőt éppen bonyolult, ismeretlen és titokzatos ut. Ök azonban rátaláltak az útra. Rendben voltak. Már dalba fogott a vér, már színesedett a fantázia. A fiú pedig napjában többször is megszomjazott és szombatra már kiérlelődött az első komoly találkozás terve. — Nézze Ilonka, én hátra bemegyek a műhelybe a pénzemért, nyolcra visszajövök s aztán majd elmegyünk vacsorázni. Meglátja, milyen szép lesz. Vacsora után... elmegyünk valahová, majd meglátjuk . . . — Jó, de pontos legyen, é'n lenn leszek már akkorra az utcán. Nem muszáj senkinek sem tudni, hogy együtt megyünk, olyan pletykásak a házbeli asszonyok. —Akinek nem tetszik ... de különben igy is jó, sót csak igy jó. Megyek is, befejezem még a hetest, aztán pakkolok. Jókedv duruzsolt a mellében, rágyújtott az utolsó cigarettájára és vidáman fújta ki a füstjét. Amikor eldobta a végét, elhatározta, ! hogy estére valami jobb' cigarettát vásárol. Meg egy uj nyakkendőt. | Furcsán érezte magát, meleg hullámok futottak keresztül rajta. — Tetszett neki a lány, a szőke haja, a kék szeme, a tej fehér bőre. Ta- j vaszi szaga van ennek a lánynak, dicsérte magában és milyen ked- i vés, vidám a hangja, csupa jó- ^ kedv .... Aztán összecsomagolta ' a szerszámjait, lesöpörte a ruháját megmosta a kezét és futott le a ! lépcsőkön. A szemben levő trafik- | ban vett hat Király-cigarettát és szinte száguldva futót a villamos- megálló felé. A sarki óra féíhatot mutatott. Tele volt izgalommal. Sietett, de észrevette, hogy a körúti fák milyen zöldek. Valami dévaj öröm szállta meg. Ugrani szeretett volna. Amig jött a viliamos, előkotorta a filléreket. Letette a Csomagját a padra. Összeszámolta — huszonkettő. Még egyszer: huszonkettő. Nincs kétség benne, két fillérje hiányzott. Elöntötte a düh. A villamosjegy huszonnégy fillér és a villamos elrobogott mellette, észre sem vette. De ha észrevette vona is, két fillérje hiányzik. Szidta magát. Mi az istennyilának vett hat Királyt, most, miért nem kettőt vagy négyet. Miért épen hatot. Mit csinál most az öt Király-lyal, amikor két fillérje hiányzik. De ha az ember annyira rabja a szokásnak.---- Kérek hát Királyt, ez már benne van a vérében, akár van pénze, akár nincs. Most is, észre se vette, hogy hat Királyt vett, nem is tudott róla, csakúgy odadobta hetykén a 18 fillért. Hogy meg nem nézte a pénzét, mielőtt bement volna a trafikba. Hiszen éppen ez az, hogy.... no de ördög vigye, emiatt nem érdemes elrontani a jó kedvét. Optimista lélek volt és már kiszámította: ha jól kilép, háromnegyed hétre beér és még biztosan ott találja a mestert, félnyolcra hazaér, megmosdik, megberetválkozik, átöltözik, nyolcra kész és legfeljebb taxiba ül, az a másfél pengő se nem szoroz, se nem oszt. Azt már egészen elfelejtette, hogy két fillér miatt loholnia kell, félholtra fáradnia. . . . Nekiindult végig a körúton, a Margithidon, a Bécsi-uton, ment zihálva s végre hét óra előtt öt perccel beért a műhelybe. Gyanús csend fogadta. A műhely üres volt, a kis inas már elkészült a takarítással és fent ült az egyik pádon és olvasott. Mikor lerohant a lépcsőkön, verejtékezve, lihegve első kérdése ez volt:-— Höl a mester? — Tíz perccel ezelőtt ment el, azt mondta, nincs ideje várni, de egy félóra múlva visszajön. Egy pillanatra elöntötte a düh, levágta« csomagját, ökölbeszorított kezét megrázta, de a következő pilanatban belekapaszkodott egy mentőötletbe. Megmosdik itt a műhelyben, aztán átmegy borotválkozni, a gyerektől majd kér rá pénzt. Addigra talán megjön a mester, az negyednyolc, aztán taxin megy haza átöltözni, több is veszett Mohácsnál. Frissen megberetválva tért visz- sza a műhelybe, minden pillanatban felfigyelt az utcára, jön-e már. Egyre idegesebb lett, arcát ellepte a verejték, a düh összeszo- ritotta a fogait, már félnyolc volt és még mindig ott kosiad. A zsebe üres, a gyomra korog. Künn már felgyújtották a lámpákat, háromnegyed nyolc, ha csak jönne már, de nem jött, nyolc óra és még mindig nem, negyed kilenc és ő 1 mégtnindig itt van, föl és alá száguld a szűk műhelyben, megüti magát a satuban, nyelni sem tud, EGY HÁBORÚ, MELYET A MUNKÁSOK IS KIHASZNÁLHATNAK. Cleveland és környékét ai elmúlt hetekben egy uj gazolin társaság lepte meg és hogy a piacot a maga részére is biztosítsa, a gazolin árát néhány centtel olcsóbbra szabta. Mint ilyen esetben szokás, a már meglevő cégek hirtelen egyetértenek (hiszen ugyanezt i tette az Uj Előre és az Am. Magyar Népszava is) és elhatározták, hogy az uj céget a piacról megfojtják azaz a gazolin órát még lejjebb szállították és nem is titkolják azt a céljukat, hogy a piacot, vagyis az olaj árát nem engedik rontani. Minden olvasója t udja a Bérmunkásnak, hogy a Standard Oil, amely itt a leghangosabb a piacért, nemcsak a tisztes haszonnal adja a gazolin gallonját, de száz százaléknál is nagyobb jövedelemre akkor is, amikor az ország több mint nyolc millió munkásának gondot okoz az, hogy a napi i élelmet honnan és hogyan szerezze meg a hozzátartozóinak. Hogy meddig használhatja ki a munkás ezt a háborút az olcsóbb olaj beszerzésében, attól függ, — hogy mikor ismerik el az uj céget a piacon, hogy azután egyönte- , tüen még magasabb árat szabjanak a mindennap sok százezer ga- j zolint elhasználó embereknek. úgy kitikkadt a szája, végre telki- lenc előtt öt perccel megjött a mester.... — Megvárattam ugy-e. Ja, én is vártam magára jó félórát. Mit csináljunk, na ... . Aztán leszámolta a pénzt és neki elkellétt mondania, hogyan áll a munka ,mi van még hátra, mikor lesz kész, aztán hosszan-szélen utasításokat adott a mester ur es ő j a türelmetlenségtől majd széísza- | kadt. Végre kiszabadult. Mit 'csináljon most. Ha repül, sem ér oda kilencnél hamarabb. De még át is kell öltözködnie. Taxiba ült Kilenc után három perccel ott volt a találkozón. A lány már régen nem volt Ott. Erre bement a házba, fölnézett, az ajtó csukva. Tépelő- dött, aztán fölment. Majd csak talál valamit, ha kérdik, mit akar. Csönget, nem nyit ajtót senki, — Csönget még egyszer s még egyszer, senki sem felel, a szomszédból szól ki-valaki: — Nincsenek otthon. Hazamenjen most, de hátha visszajön a lány. És várt. Telnek | a negyedórák, a félórák, bezárják a kaput, rája mered a kapu sötét foltja, mint a reménytelenség. — Üvölteni szeretne. Holtra fáradtan; csak a dac hevétől tüzelve, ! imbolyog az utca árnyékai között. És egyszerre csak s egyszerre csak j jött a lány. Jött a lány, de nem egyedül. Nem egyedül és jókedvű kacagása csengett a csöndes utcá- i ban, mint a csengetyü .... Halálos undort érzett magában. Két fillér miatt és támolyogva éhesen, elkeseredetten és gyűlölettel a szivében, hazaindult. Ki tudja, hazaért-e. . . .
