Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-10-23 / 608. szám

Október 23. A nyomor tanyája Chicago a világ leggazdagabb ipari városainak egyike. A szük­ségleti és pipere cikkeknek min­den fajtáját gyártják itt kisebb- nagyobb mennyiségben. Vannak városrészek, ahol a gyártelepek­ből kiömlő füst állandóan sötét­ségbe takarja a házakat, úgy hogy a napsugárból, amely éltet, az itt lakó munkásságnak csak akkor jut ha elhagyják a várost. Így van ez akkor, amikor az ipartelepek üzemben vannak, — azonban mit látunk ma? A két keze munkája után élő proletár ma még sokkal rosszabb helyzetbén van, mint amikor a gyárak kéményeiből kiömlő füst a napsugártól fosztja meg. Ma az életszükségletek minden fajtájától meg van fosztva, mert a gyárak le vannak zárva. Kereset hiánya miatt a munka- nélküliek hatalmas serege ólálko­dik egész napokat a gyümölcs pia­cok körül, várva arra, hogy az el­romlott és kidobott gyümölcs kö­zül kiválogassa a legjobbakat, — hogy azzal csillapítsa az éhségét. A gyárak tövében elterülő mun káslakások napról-napra elhagya- tottabbak lesznek, mert a bennük lakók kereset hiányában képtele­nek a házbért fizetni és igy egy­másután kerülnek ki az utcára. Az igy kiszorultaknak egy része kép­telen bármily menhelyet találni és kénytelenek az éjszakáikat a belvá ros egyik nevezetességeinek — a Wacker drive-nak alagutjain eltöl­teni. Az alagút nappal a teherforga­lom lebonyolítását szolgálja, — azonban éjjel sokkal forgalma­sabb. Az est beálltával a munkanél­küliek ezrei gyűlnek itt össze, — hogy a hidegtől valamennyire védve tölthessék el az éjszakát. Lehet közöttük látni egész fiatal ---- a gyermekkorból alig kiemel­kedetteket, idő előtt megörege­dett görbe hátú munkásokat, ősz­be csavarodott aggokat. Minde- nik a nap folyamán összegyűjtött újságpapírt visz a hóna alatt, me­lyet ágy és takaróul használ. A kitagadottak élelmezéséről a ‘"jószivü" szálloda tulajdonosok gondoskodnak olyformán. hogy a nap folyamán visszamaradt és más alkalommal használhatatlan ételt összegyűjtik és ahelyett, — hogy elégetnék, —- truckokra rak­ják és elküldik a munkanélküliek­nek. i Azonban ne gondold kedves olvasó, hogy a munkanélküli pá­riák e kényelmét sokáig tudták nézni Chicago városatyái. Kiadták a rendeletet, hogy az alagutat ki kell tisztitani — nem azért, mint­ha attól féltek volna, hogy a pat­kányok kárt tesznek a munkanél­küliekben ---- hanem Chicago jó' hírnevét veszélyeztetve látták. — Ezen nem is lehet csodálkozni. Amikor több ezerre rugó mun­kanélküli ily elszigetelt helyen összejön, megtörténhet, hogy — akad köztük agitátor is, aki eset­leg felnyitná a szemét az éhezők­nek. Ez pedig bajt jelentene a ké- hy'elemben élőknek. Ezért kiszorí­tották a munkanélkülieket és ma a EÉRMUNKÁS Vaskorban élünk, nincs mit megmenteni Zendülj fel bennem, Isten, Eljövendő, zendülj fel újra, tompán, komoran: rázd meg lelkenek alvó hegyeit, hogy lássalak, érezzelek s ne csak" — semmiből épült bástya légy a tiszta ész üres tereiben. Kard kell: lelked a kard! De rázz fel, mint mennydörgés a csöndet, mert csak igy leszel valóság. . . . Rázz fel és mutasd eg: test vagy és hús.... Rázz fel, mert lelked is csak igy lesz kard, kezembe fogható! Nő, nő az ár ... . Ma nem hazák, világok vonaglanak: zugaiban az Ember vert kutyaként nyaldossa sebeit és az idő korbácsa szakadatlan csattog a föld fekélyes tetemén, élnek még őrök, kik tudják, hogy uj Nép Nő, nő az ár; s csak rejtett ormokon születik a ma véres hamujából, Uj nép, melynek — midőn ítéletet mond elődei fölött —— minden szava félelmes és sötét lesz, mint a vas! A vas! a vas! megint vaskorban élünk. . . . Vas-lelkek, -izmok. ... Vas legyen a vers is, hiszen a föld ragályos csontjai vas-dobokon verik már áz Utolsó Ítélet indulóit. . . . Rajta! rajta! nincs arany és nincs csillogás; az Ember undorodik saját leikébe nézni, undorodik a kificamodott világ belső tükrétől. . . . Rajta! rajta! a sip torka barbár dalt csikorogjon sikítva és zörögve! Miért siratni a múltat? úgyis tulüvölt a csont- és vas-zene! Roppant viharban bőg a nyomor; nincs szép és nincs arany, nincs múlt, nincs fény, nincs 6zin, nincs csillogás,----vaskorban élünk: nincs mit megmenteni! Szabó Lörincz. szabad ég alatt — a Michigan tó partján elterülő Grand Parkban kénytelenek az éjszakákat eltölte­ni. A Grand Park mentén húzódik el a fényes Michigan Boulevard, melyen az automobilok ezrei szá­guldanak és viszik utasaikat a ké­nyelmes otthonokba, vagy mulató helyekre. A Michigan Boulevard túlsó oldalán hatalmas felhőkar­colók emelkednek, melyeknek a földszintjeit fényes üzletek fog­lalják el. Élelmiszer és ruhanemű nagy mennyiségben van felraktá­rozva, ugyanakkor a Boulevard túlsó oldalán fázni kell. A világhírű Steven Hotel szin­tén itt nyúlik az ég felé, melynek több ezer meleg szobája van és ezek közül sok nincs elfoglalva. Ugyanekkor munkásemberek akik mind e javakat termelték, éj­szakáikat a szabad ég alatt a föl­dön fekve kénytelenek eltölteni. Hja — kérem, a magántulaj­don rendszerében élünk. A kapi­talisták, akik a termelő eszközö­ket tulajdonul birják, — anélkül, hogy bármi munkát végeznének — kényelemben élnek. Mig a munkások, akik a javakat terme­lik, éheznek és nyomorognak. Ez igazságtalan állapotokat megszüntetni csak egy módon le­het és pedig — a termelő eszkö­zök társadalmositásával. Erre azonban szervezkednünk kell! Amig a munkásosztály szer­vezetlenül áll, képtelen a cselek­vésre. Mire vártok rabszolgák? Vesziteni valónk nincs a nyo­morúságunkon kivül, de nyerhe­tünk egy világot. Z. bányahír g Yorkville, Q. — Itt e városban egy bádognyujtó gyár van csak, hol a beígért prosperitás már kez­di éreztetni erősen hatását. Az el­bocsátások napirenden vannak és a még megmaradtak egyik fele az egyik héten dolgozik három na­pot, mig a másik fele a másik hé- I ten dolgozik 3 napot. A környékbeli bányák legna­gyobb része nem dolgozik. Vi­szont a dolgozó bányákban a bá­nyatársulatok egymással verse­nyeznek a bérlevágásban. A bá­nyászok teljesen szervezetlenek és így megérthető, hogy teljesen ma­gukra maradva a bányászok, fi­zetésüket a tonnánkénti szénre 58 centről 42—43 centre vágták le és igy is csak 2—3 napot dolgoznak hetenként. De azért az emberek hallani sem akarnak a szervezke­désről, mert már oly sok külön­böző féker munkásszervezetek ál­tal voltak becsapva. Sóhajtozásokkal pedig helyze­tüket nem tudják megjavítani. — Egyesek hallottak már itt is az IWW-ról és hiszem, ha szerveze­tünket ismertetjük előttük, a sok csalódás dacára érzik azt, hogy csakis szervezett erejükkel képe­sek helyzetükön javitani. Egy bérmunkás. Cleveland west sidei Bérmun­kás olvasók minden pénteken este 1866 W. 44 St. alatt jönnek ösz- sze, ahol a heti agitáció eredmé­nyét beszélik meg. A HOMÁLY Chicago a jelenben nagy "ese­mények ’-nek a szintere. Hogyne kérem. Most folynak le a mérkő­zések Amerika legjobb baseball csapatai között a szezon bajnok­ságáért. A munkásoknak bent a gyárak­ban semmi sem fontosabb, mint az előző napi baseball scorenak a letárgyalása és két pártra oszol­va, mindenik az ő általa kedvelt csapatot dicsőíti oly lelkesedéssel, hogy a távolról figyelő azt hil.né, hogy itt valami véres szájú agitá­tor a lázadás magvát szórja el a rabszolgák között. Az utcákon a munkanélkülieknek nagyrésze azt nézi, hogy hol van rádió az üzle­tekben és ilyen helyeken csopor­tokba verődve hallgatják a game folyását. Szinte azt hinné az em­ber, hogy ez nem is munkanélkül levő munkásokból verődött össze, hanem valami gond nélkül élde­gélő emberi tömeg. A kitartott sajtó 4 incses head lineokon hoz­za az eredményt és a munkásság bedül ennek. A munkán levők nem veszik észre a rettenetes ki­zsákmányolást, a munkanélküliek pedig elfelejtik, hogy holnap az éhség korbácsa fogja őket osto­rozni. • Igen. A kapitalisták egész had­sereget tartanak arra, hogy a munkásság szemére hályogot húz­zanak, hogy fel ne ismerjék saját helyzetüket. Nagy gondot fordí­tanak arra, hogy a munkásságot homályban tartsák, mert amig igy fennáll, addig nem kell félni ne­kik, hogy harcba szállnak helyze­tük javításáért. Nagyon vigyáznak arra, hogy olyan hirek, melyek ez igazságtalan rendszerre világot vetnének, be ne kerüljenek a ki­tartott szennylapokba, hanem e helyett baseballt olvassanak. Mikor ébrednek a munkások tudatára annak, hogyha a kapita­lista lapokat olvassák, önmaguk ellen cselekednek. A munkások­nak munkás sajtót kell olvasni és a mi kötelességünk, hogy azt el­juttassuk a munkás lakásokba. — Minden uj előfizető a Bérmunkás­ra egy ellenséggel kevesebbet és egy katonával többet jelent az 1WW táborában.---------o--------­HELYREIGAZÍTÁS: ^ 7ik oldat A múlt heti lapszámunkban közzétett előfizetések f93D szep­tember 15-től ókt .13-ig vannak" nyugtázva és nem pedig szept. 30-ig, mint az a lapban tévesen van közölve.------------o-----------­Ezúton adjuk tudomására rr.un- kástársainknak, hogy a cimszala— got kiküldtük lapkezelőinkhez. — kérjük, hogy azokat alaposan néz­zék át és az esetleges címváltozá­sokról, vagy hibákról mielőbb ér­tesítsék a központot. Felkérjük azon new yorki mun­kástársakat és munkástársnőket, kik az október 4-iki mulatság je­gyeivel még nem számoltak el ha- j ladéktalanul adják át azokat a j szerkesztőségben. /

Next

/
Thumbnails
Contents