Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-10 / 594. szám
Julius 10. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. INNEN - ONNAN KÉT ÚJSZÜLÖTT. KORMÁNYZÓK A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL. Nemcsak ötezer évvel ezelőtt történtek olyan csodák, hogy első szülött Mózes jött a világra, hanem még ma is hasonló szenzációt jelent egy első szülött hét fontos kis emberke, akiről már hónapok óta, még mikor meg sem született, annyit Írtak újságok, mintha csak a világ megváltójaként jött volna a világra. Pedig nem valami szent atyának a gyermeke és nem is titokzatos körülmények között született, nem a nádasban találták meg, vagy á jászolban fedezték volna fel. Egy nagyon előkelő Englewoodi palotában hetekkel azelőtt berendezett külön kórházi szobába kopogtatott be az újszülött. És mégis szenzáció, az újságírók egész hadserege heteken át ott-ott ólálkodott a ház körül, — mindegyikük az első akart lenni, aki világgá kürtöli, hogy végre megjött a kis Lindbergh. Ez a legkevésbbé természeti csoda, felülkerekedett a világeseményeken és minden kapitalista újság külön lapszámokban számolt be erről és napokon át arról vitatkoztak, hogy vájjon mi is lesz az uj jövevény neve. Mert ez az úgynevezett “chance” a kapitalista rendszerben ahol mindenkinek agyformán van alkalma a boldoguláshoz. És ime ezt Lindbergh pár évvel ezelőtt kihasználta és ezzel minden ivadékának megadatott a születés pillanatában a nagy “chance”. Mert ha történetesen Lindbergh még mindig egyszerű postai pilóta lett volna, akkor nem a külön kórházi szoba lett volna az újszülött gyermekének a születési helye és azon sem kellett volna gondolkozni az ifjú apának, hogy az üdvözlő táviratok ezreire miképpen válaszoljon, hanem inkább azon törte volna a fejét, mint a sokszázezer más ifjú apa, hogy honnét teremtsék elő a születési dijat. Ugyanazon a napon, amikor a nagy újszülött a világra jött, egy másik esemény fordult elő szintén New York városában, mely nem különleges, sőt inkább, már már mindennapos eseménynyé válik a metropolis robotosai között. Igaz, hogy erről csak három soros kis hirecske számolt be a kapitalista újságokban, de mivel mindkettő születéssel van kapcsolatban, ez is birt olyan fontossággal, mint a másik újszülött. Azt tudatta velünk ez a kis hir, hogy New York egyik templomának a lépcsőjén hajnali öt órakor kitéve találtak egy négyhetes fiúgyermeket. Egy kis cédula volt rá gombostüzve, melyen az a felírás állt, hogy “Isten viselje gondját.” Mivel a templom lépcsőjére volt kitéve és a cédula szövegét figyelembe véve, egész biztos, hogy nem istentől elrugaszkodott ‘ ‘ gaz fórra radalmár” volt gyermek szülője, hanem nagyon is istenfélő, sőt talán rendszeres templomjáró emberek lehettek. Emellett tanúskodik a kis cédula és a templom lépcső. Tehát ők is hasonlíthattak gondolkozásban és akaratban is Lind- berghez és mégis az újszülött, — mely az övéké volt és nekik épp olyan kedves volt, mint Lind- berghéknek az újszülöttjük, az egyik a palotába került, a másik pedig a templom lépcsőjére került. Amikor a kapitalista rendszerben már a születésnél ilyen igazságtalanságot látunk, hogyan várhatunk igazságot az életben. Már a születés megcsúfolása az életnek. Az egyiket már a születésnél örökös jólétbe juttatja , a másikat örökös rabszolgaságra Ítéli el. Ha az ember születik, csak azért születik, hogy éljen. Aki az élethez való egyforma jogot elrabolja az emberiségtől, az gyilkos. Aki gyilkos, az káros az eész társadalomra, vagy gyógyítani kell, vagy pedig elpusztítani. És amikor a kapitalizmus az újszülött Lindberhet megváltóként üdvözli, ugyanakkor száz és százezer másik újszülöttől elrabolja az élet jogát. Az ilyen ellentmondó társadalmi rendszer romba kell dőljön, hogy romjaiból az uj társadalmi rendszer felépülhessen. • * * A munkanélküliség még mindig rohamos emelkedése, árvíz gyorsasággal rohan a kapitalizmus ellen. Megingott alapjában a még erősnek vélt amerikai kapitalizmus néhány millió munkanélküli semmittevő hadseretől. Lehetnek egész kormányváltozások a kapitalista osztály politikai felülépit- ményében, attól nyugodtan lélekzik a kapitalizmus, de azonal fuldokolni kezd, ha az éltető levegője a gazdasági berendezkedése meggyöngül. Ezt lehet megállapítani a Salt Lake Cityben gyülése- ző állami kormányzók konvenciójának hangulatából, ahol az egyik főtárgyat képezi, hogy hogyan tudnának a munkanélküliség ellen védekezni. Roosevelt New York állami kormányzó határozott tervet nyújtott a konvencióhoz, mely szerint a munkanélküliséget államilag kell megoldani éppúgy, mint a munkán megsérült munkások segélyezését a compensation törvények alapján. Azt ajánlja a kormányzó ur, hogy munkanélküli alapot kell gyűjteni, melyet úgy a gyárosok, mint a munkások közösen adnának össze, és ebből az összegből aztán a munkások, ha munkanélkülivé vállnak, rendszeres segélyezést kapnának. Mi jól tudjuk, hogy a kapitalista rendszeren belül nem lehet a munkanélküliséget megszüntetni, mert hiszen annak okozója éppen a kapitalizmus. Semmiféle reformváltozások nem változtatnak a helyzeten addig, mig a kapitalizmus létezni fog. Politikus barátaink azonban nagyhangon kiabálnak az állami biztosításért, munkanélküli segélyekért és vannak nagyszámban munkások, akik elhiszik, hogy a munkanélküliségen állami segélyezésekkel változtatni lehet. Az állami kormányzók konvenciója fel kell hogy nyissa sok munkás szemét, melyet párt- politikai hályog fed ma még és akkor látni lesz alkalma, hogy a legreakciósabb kizsámkányolók ugyanarról tárgyalnak, amiről a forradalmi politikai pártok, hogy hogyan lehetne a munkanélküli veszedelmet segélyezésekkel elhárítani. Azt a tervet, amit Roosevelt terjesztett a kormányzóők konvenciója elé, a legforradalmibb politikai párt sem terjeszthetné elő forradalmibban. Mert a lényege az, hogy a munkanélkülieknek segélyezést adjanak. Mi érezzük azt, hogy jól jönne nekünk a munkanélküliségben egy pár dollár, de azt is tudjuk, hogy a munka termel minden vagyont, tehát ha segélyt kapunk, azt is csak tőlünk sajtolhatják ki a munkán, ahol kizsákmányolnak bennünket. Mennyivel szebb és emberibb dolog volna a mi részünkről, hogy a segélyekért való könyörgés helyett a munkán szervezkedve még a kapitalista rendszer alatt a rövi- debb munkaidővel csökkentenék a munkanélküliséget és nagyobb bérek kivívásával mi biztosítanánk magunkat a száraz napokra. Ehhez nem kellene külön törvénycikk, nem kellene sem a kormányzóknak, sem pedig a politikai pártoknak külön konvenciózni és még is a legnagyobb változást idézné elő a munkanélküliség súlyos problémájának megoldásánál. Mert egyszerű a dolog! Munkanélkül mi vagyunk bérmunkások, a munkanélküliség a mi ügyünk, ne bízzuk hát a mi ügyeinket §em a kormányzókra, sem pedig a pártpolitikusokra. <f-> Rendeljetek könyveket Még van néhány példány azokból a füzetekből, melyeket a kampány alkalmával mint kiosztandó dijakat szervzett be a lapbizottság. Olyan könyvek ezek, melyek mint szépirodalmi olvasmányok mértékütők és az Orvosi Tanácsadó, meg szükséges is minden proletárcsalád otthonában. Minden rendeelésnél készpénz csatolandó és tiz cent portó költségre. Az eladásra szánt könyvek a következők: Orvosi Tanácsadó $5.00 Szibériai Garnizon ..............1.25 Aranyvonat .........................1.25 Esperanto nyelvtan és kulcs—.50 Kiadóhivatal. Karcolja: L. F. Az első oldalon öles betűkkel azt jelentette az egyik kapitalista hirgyártó vállalat, hogy a baseball játékosok főmatadora súlyosan megsérült a kisujján. A borzalmas baleset mellett még szerencse, hogy nem a mutató ujján sérült meg, azt még annyira a szivükre vették volna a szerkesztő urak, hogy extra kiadványokkal tiszteltek volna meg bennünket. * * * Egy előrelátó professzor ur előadást tartott és arról a jövőről beszélt, mely 1960-ban fogja utolérni az emberiséget. Szerinte 1960- ban a gépek már annyira fejlettek lesznek, hogy már csak 4 óra munkaidő lesz minden iparban. Csodálatos, hogy a professzor ur any- nyira a jövőbe lát és a jelenben a semmit sem dolgozó 8 millió munkást még sem látja meg! • • • Julius negyedikét az amerikai szabadság nagy ünnepét ismét hatalmas lövöldözésekkel ünnepelték meg. A leadott diszlövések már csak temetési ceremóniát jelképezhetnek a régmúlt szabadság sírba helyezésénél. # # • Egy francia orvostanár a pápa belső részét vizsgálva egy kisebb daganatot fedezett fel a főpap gyomrában. Állítólag operálni kell majd a pápát, de ezt a hirt egyelőre megcáfolják Rómából. Most csak az a kérdés, ha a pápai tanítás szerint az isten akarata nélkül még hajunk szála sem görbülhet meg. Miért akarják a daganatot onnét kivágni, ahová az isten teremtette?! • • • A kutya éljen ezen a földön, a munkás pedig dolgozzon ezen a földön és éljen a másvilágon. Körülbelül ez az értelme annak a jelentésnek, mely ezer dollár jutalmat igér annak, aki az egyik milliomos kutyájának a megmérge- zőjét kinyomozza. Jaj volna annak a sintérnek, aki véletlenül ilyen úri kutyát huzna a hurokra! Mert a “kutyatörvényszéken” ezer dollárnál kevesebb is elég arra, hogy egy embert halálra Ítéljenek. * * * T. Campbell, a világ egyik leg- nagyobbmunkásnyuzója, aki csak Montana államban 95 ezer acre területen zsákmányolja ki a munkásokat, Oroszországba utazik ismét tanácsokat adni, hogy hogyan lehet a termelést “gazdaságosan” irányítani. A nagy munkásnyuzó a szovjet kormány vendége lesz, akit katonai repülőgéppel fognak fogadni. A diszlakomák után a vén kópé megint dicsérni fogja a “munkás kormányt”.
