Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-10-16 / 607. szám

6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Október 1 6. Az európai munkásság csalódásai a szocialista vezérekben Egy pár hónapi mozgalmi beszámolót tartunk az amerikai mun- kátársaknak, úgy a mi mozgalmunkról, mint a csehszlovákiai mun­kásmozgalmakról. Annakidején foglalkoztunk avval, hogy az itteni munkásmozgal­mak egész uj stádiumba jutottak. A technika megrázta az itteni mun­kásmozgalmat. Azért nem kell bőven Írnunk, mert a technika fejlő­dése megmagyarázza az uj korszakot minden további nélkül vagyis hogy a régi szervezeteknek össze kellett omlani. így történt ez itt is. Ma Cseh­szlovákiában az a munkás szer­vezet. amelyik magába foglalta a munkásság zömét, már meghalt. Annakidején beszámoltunk arról, hogy a cseh-szlovákiai komunista pártok oszlásnak, indultak. Két esetben irtunk róla, először 40 százalékos, majd 80 százalkos összeomlásról . Most azonban av­val számolhatunk be, hogy az a szervezet nincs többé, meghalt. Úgy írnak róluk a lapok, mnt ha­lottról, vagyis a legközelebbi vá­lasztásoknál teljesen törlik a jelö­lő listákról. Nem is lehetett ez másként, ez történelmi folyamat. Ma, amikor a technika uj követel­ményekkel lép fel a munkásmoz­galmakkal szemben, a demagógi­án épült szervezetek meghalnak. Megszűnik létezni azért, mert szervénél fogva képtelen arra, hogy a munkásságnak létkrövetel- ményeit legalább, részben kielé gitse. ígéretekkel a munkásság jól­lakott, tudatára ébredt annak, hogy hazugság az, amit ígérnek. És mit ígérhetnek ugyan, hiszen a magántulajdon nem a vezéreké, ezt ők maguk is tudták és mégis gértek. S ez aztán meghozta a ha­lálukat. Nemcsak nálunk van ez igy hanem Magyarországon is. Fé­nyes bizonyítéka a szeptember hó elsején lejátszódott események. Láttuk azt, hogy a munkásság elégületlen a régi, megszokott munkás szervezeti kerettel. A nyomor pillanatról-pillanatra sza­kadt a nyakukba s kitörni próbál­koztak a régi keretek közül. Rá­jöttek a munkások arra is, hogy éppen a vezérek azok, akik meg­kötik őket és megakadályozzák elhatározásaikban, hogy a megle­vő rendszer bizonytalanságához láncolhassák. — Rájöttek arra is, hogy a vezérek háta mögött ön­érdekek húzódnak meg s hogy egyben a kapitalistáknak a pri­békjei. Ezt igen világosan bizo­nyítja az az eset, hogy Magyaror­szágon a munkások kékre verték az őket fékezni próbáló szocdem. vezéreket. A szocdem. vezérek most is, mint minden esetben, — sakk figurákat akartak csinálni a dolgozó seregből s odaállitani a kapitalisták elé, hogy bizonyítsák azt be, — mennyire összetudják tartani a munkásosztályt, vagyis azt az erőt, amelyik a mai rend­szer miatt a sir szélén áll. Kétféle Az IWW és az Egyetemes Vé­delmi Bizottság magyar tagjai minden hó 1-ső és 3-ik szerda es­te 8 órai kezdetei tartják gyűlé­seiket a Fleiner Hall-ban 1639 N. Halsted St. Úgy a fenti tagokat, mint a Bérmunkás olvasóit kérjük a pontos megjelenésre. igazságtalanságot követtek el a munkásság rovására. Jelszavakat tűztek ki, a munkanélküliség eny­hítésére s ugyanakkor tenni nem akartak semmit. De mit is várhat­tak tőlük. Ha most se lát a mun­kásság tisztán, amikor oly nyíltan és szemérmetlenül játszódik le a szemük előtt az események hal­maza, mikor ébrednek akkor tel­jesen öntudatra? Láthatták a munkások azt is, hogy amikor harcra készültek, a vezérek siró- görcsöket kaptak és mentegették magukat a kapitalisták előtF, mi­szerint nem ők, hanem a komu- nisták törnek és zúznak mindent. Itt világosan kimutatták, hogy farizeusok. így volt és van ez nálunk is s ez az oka, hogy kimúltak az élők so­rából. Már nem hisznek a munká­sok a vezérekben és jól is teszik. El kellett jönni ennek is, mert tör­ténelmi ut, vagyis eddig jutottak el a munkások. Azonban még inden a régi, csupán a vezérkedés játszotta el a szerepét. De vájjon hogy állnak a szervezkedéssel? Van-e nekik most már egy hatá­rozott ütjük, amelyiken haladniok kellene? Nincs! Ez, amit tettek, kitörés volt a régi rendszerből, de meghatározott irányuk nincsen, szervezetlenül állnak és még vár­nak valamire. Valamivel még nin­csenek tisztában. Csak a kitörés és a bizalmatlanság él bennük, érzik, hogy a régi rendszer nem jó, de nem tudják megérteni, uj korszak következett számukra. — Nem bíznak egyetlen szervezet­ben sem. Rájöttek arra, hogy gá­lád módon becsapták munkássá­got és a régi rendszer nem felel meg az uj kivánalmaknak. 1 gazi utat nem is ismerik, ami megol­daná vagyis lehetővé tenné a munkásmozgalom fejlődését az uj korszakhoz. Gondolatuk még a régi rend­szerben töpreng. Egy része vissza­esik a régi keretek közé és szoc.- dem. lesz újra, mert mint mond­ja, se itt, se ott célt nem ér, de mert szokva van a szervezethez, visszaesik. Ezt cselekszi a munkái* ság kisebb része, mig a zöme szervezetlenül áll és csoaaKra vár. Már pedig mi tudjuk azt, hogy csoda nem történik velünk. Mi tudjuk azt, hogy elérkezett az időnk, amikor is az uj korszakba uj szervezkedési lehetőséget kell teremtenünk. Mi tudjuk azt, hogy eljött az az idő, amikor csak egy lépést kell tennie a munkásságnak és a he­lyes utón halad. Most már csak tőlünk függ, — hogy siettessük azt az átalakulást, ami az egyetemes szervezkedés­hez vezet. Mink tudjuk, hogy az IWW győzni fog. A NAPSÜTÉSES CALIF0RNIAB0L Az, ki valamikor Los Angeles­ben járt, bizonyára ismeri Towne Ave-t, mely arról hires, hogy ott helyezkedtek el azok a lelketlen ügynökök, Employment Agencyk, kik a már lerongyolódott és min­denükből kifosztott munkásembe­reket 3—4 dollárért munkához juttatják. Ha nincs még ennyi pénze sem, azon is könnyen segí­tenek. Kiküldik egy farmra 15 dollár havi fizetés és kosztért, melyből a hiénák mindenképp biztosítják az ő profitjukat. Vagy is 10—12 dollár és kosztért a farmerok munkaerőt kapnak. —- Örülnek is ennek, mert munka­erőt még ezidáig ilyen olcsón nem kaphattak Az olaj földeken nincs munka, és azok a kis üzemek, melyek itt vannak, 1—2 emberrel dolgoz­tatnak most. Los Angelesben so­ha annyi munkanélküli nem volt, mint ma. Az északról idevándo­rolt munkások, kik a bútorukat és ruhájukat egy zsebkendőbe cso­magolva, magukkal hordják, le­jönnek ide, hogy az észak hideg télje elől az olyan sokat hirdetaett napsütéses Californiában töltsék el, mert éppen munkához nem is : útnak könnyebben kihúzzák a te­let a meleg éghajlat alatt. De ezek a munkások nem tud­ják azt, hogy Californiában csak a nappalok melegek és a hideg, nyirkos éjszakákat nem sokáig bírják a szabadban tölteni, pár nap alatt megbetegszenek, mert a szabad ég alatt nincsen fűtés, ta­karójuk sincsen elegendő. Nem tudják, mit csináljanak, hová is menjenek. Ilyen helyzetben, vég­ső elkeseredésben eladják magu­kat bármily áron, csak melegebb helyen lehessenek. Ne üljünk fel a kapitalista hir­detéseknek, mert a munkásember helyzete semmivel sem jobb itt, Californiában, mint bárhol az Egyesült Államokban. Jól gondol­ja meg mindenki, mielőtt a me­legebb vidékre akar költözni. Az ilyen és hasonló ese­teket csak úgy tudjuk megszün- tetn, ha terjesszük lapunkat a Bér­munkást, mely megtant bennün- zetből csak egyféle képpen lehe1: két arra, hogy ezen pokoli hely­kiszabadulni: szervezkedni ipari­lag. Ezt hirdeti az IWW. G. B. Ez is csak svindli 12 évi mozdulatlanság után, miközben a nyomor és a munka- nélküliség zavartalanul nőtt, — végre úgy látszik, készül valami. Na nem kell mindjárt holmi rend­szerváltozásra gondolni, sem arra, hogy a munkásság szervezett ere­jével (ami nincs) lefoglalja a ter­melő eszközöket és termel profit helyett szükségletre. Nem ilyenről itt szó sem lehet, nem pedig azért, zérei ilyesmit nem is akarnak. — mert a munkásság "hivatott”? ve- Arról van azonban szó, hogy a munkanélküliség ellen megindít­ják a harcot. Úgy bizony. Resz­kess tőkés kapitalista és hasonló náció. Ez olyan komoly, amivel tréfálni nem lehet. Már hetek óta hirdetik az elkövetkezendő har­cot. A dátum szeptember elseje. Elég közel van. A proletárok fél­revezetett és nevelt része pedig köpi a markát és majd megmutat­juk stb. stb. harci kiáltásokkal ké­szül — a "harcra”. Mi történik itt vájjon szeptem­ber elsején? Hát mi történne más mint az, hogy a szakszervezeti tanács és a szociáldemokrata párt, amely egyébként egy test és lélek, elhatározta, hogy a munkanélküli­ség ellen.... utcai tüntetéssel harcot indít. Amig ezt a másik konkurrens cég emberei (a kom­munista párt) igyekeztek megren­dezni eredmény nélkül, addig a fék szerepét ez a múmia két tes­tület játszotta. Ma elérkezettnek látják az időt arra, hogy ők is majmolják a konkurrens cég em­bereit és utcai tüntetéssel "harcol- teszk hiábavaló erőlködésen, a janak” a munkanélküliség ellen. A tőkések nevetnek ezen a gro- vezérek jól tudják, hogy az utcán nem lehet a tőkéseket megadásra kényszeríteni. A rendőrség már vagy a betiltó határozatát gépeli, vagy a kardokat köszörülted. — Azok pedig, akiknek a bőrére jön e játék, egyelőre harci lázban ég­nek, köpik a markukat, egymást lelkesitik mindaddig, amig a tün­tetés ideje el nem múlik és akár engedi azt a rendőrség, akár nem, rá nem jönnek arra, hogy hisz a gyomorba éppen úgy nem jut fa­lat, mint a tüntetés előtt nem ju­tott. Nem volna talán célszerűbb és eredményesebb az, ha iparilag szerveznék meg erejüket, ipari unionista alapon és szervező erő­vel, hatalommal törnék le a hosz- szu munkaidőt és a bérdiktaturát? Ez mindenesetre talán célsze­rűbb volna, bár tagadhatatlan, hogy ennek kivivására nem pilla­natnyi fellángolás és lelkesedés kell, hanem szívós és gyilkos ideg őrlő munka, szervezkedés és szer­vezés. Ezt végzi a tőkés osztály és ezért éhezik, pusztul a magyar bérmunkásság, mig ők az eddigi­nél sokkal hatalmasabb profitot présének ki a bérrabszogákbó. I 2 év után tehát megindítja az itt ismertetett harcot a "hivatott’ vezérkar — és mit végzett 12 éven keresztül? Falazott a tőkés osztálynak éppen úgy, mint ahogy beláthatatlan időkig még fogja ezt végezni ha csak a magyar bérrab­szolgák serege közbe nem ébred fel. Hát ez nem olyan svindli, mint a többi? Budapest, Cs. R. 2, Az IWW bridgeporti csoportja üzleti gyűléseit minden hónap 2-ik és 4-ik vasárnap reggel 9 órakor tartja.---------o--------­Minden péntek este Önképző gyűlés 7 órai kezdettel. 318. Spru­ce- Street.

Next

/
Thumbnails
Contents