Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-10-09 / 606. szám

Október 9. BÉRMUNKÁS Az utolsó kísérlet végképen meggyőzött feltevéseim és számí­tásaim helyességéről. Csak azt nem tudtam, hogy a végzetes vál­tozás mikor következi k be. Az eddigi pályát, tudtam, hogy el­hagytuk s a döntő kilendülés se késhetett soká. Amikor ezzel tisztába jöttem, egyszerre valami csodálatos, soha sem érzett könnyűség fogott el. Nem, ez nem szédülés volt, ha­nem valami étheri könnyűség, — amely szinte kiemelt az eddigi légkörből. És néhány pillanatig az a képzet vált úrrá bennem, hogy mint valami soffőr az el­romlott motor mellett, úgy állok a föld legbelső műhelyében .... Mosolyogtam és magamlibz vé­ve a legutolsó számításokat, kilép­tem a laboratóriumból. Az ebédlőben Fernandine tré­fálkozva cibálgatta a nagy fiút. — Jaj, te okoska, mivel meg nem töltőd a buksidat! — és kar cagva lehelte rá anyai gyöngédsé­gét. Aztán felém fordult.---- Képzeld, miken töri a fejét! Azt mondja, hogy volna olyan ér­zékünk is, amellyel a negyedik di­menziót fölfoghatnók, meg volna oldva a lét minden problémája. . Persze, ha madár volnál, a leve­gőben élnél, ha meg hal, akkor a vízben.... És hahotázva tolta ki a fiút a diákszobqba. * Később a teánál visszatért erre.---- Mi valahogy úgy állhatunk szemben amint a vakond az em­beri a földi élettel.... A negye­dik dimenzióval — kezdte haboz­va — hegyeink vakondtúrások, a városaink hangyabolyok lehetnek csak és mi magunk épp oly vakon tapogatódzunk a Nap felé, a fel­sőbb erők felé, mint a vakondok a mi életünk megnyilvánulása fe­lé-------- milyen érdekes volna, ha valami vakond a mi életünk fo­galmai szerint közölné velünk, amit ők az ekéről, a szántqsról gondolnak. Talán épp olyan mo­solyogni való volna, mint amit mi tudunk a villamosság, a hő, a fény mivoltáról azokhoz képest. . Fernande hangjának csodálatos muzsikás timbreje volt. Szivesen hallgattam bármikor. A fejemet odahajlitottam feléje, mint vala­mi drága muzsika közelébe, ame­lyet örökre szeretnék őrizni ma­gunknak. De azutqn újra a számításaimba merültem. Egy idő múlva nyugtalan let­tem; nyugtalanabb, mint nagy vi­harok előtt, amikor a légköri vil­lamosság rángatta idegeimet. Akaratlanul is az órára néztem: tizenegy óra volt, este. Sokáig mélyen töprengtem. — Kétségek ágaskodtak bennem: hátha az ingakisérletek Valami is­meretlen magnetikus behatás foly­tán megtévesztettek? Az ember szeret néha igy a bizonyosban is kételkedni. De csakhamar legyőz­tem hirtelen jött nyugtalanságo­mat és azzal a csodálatos biztos könnyűséggel, amely már egész délután uralkodott fölöttem, ját­szi szerrel futottam át még egy­szer az utolsó számításokat. se vettem, hogy Fernan­, dine kiment a szobából. Csak ar­ra lettem figyeelmes, hogy finom, halk futamok szűrődnek felém a szomszéd, szobából. Átmentem és leültem Fernandine mellé a zon­gorához. A muzsika szinte beszélt hozzám. Meggyőzően és értelme­sen. Algebrai tételeket variált és tökéletesen megerősített bizonyos­ságomban. És akkor mint valami megdelejezett vasrészecske, az ab­lak felé kellett fordulnom. Az utcán reggeli világosság volt. — Már! — mondtam önkén­telenül és az órámra néztem. Pont éjfél volt. Fernandine is észrevette a cso­dálatos változást. Fölugrott és az ablakhoz sietett. A körúton kiváncsi, nyugtalan emberek hemzsegtek. Fernande rám nézett. — Mi történt! Te tudod? .... Tudtad? Csak a fejemmel bólintottam, mert a telefonhoz kellett rohan­nom, amely kegyetlenül Csengett. Leakasztottam a kagylót és nerr feleltem. — Minek is? — gondoltam — változtatni úgy sem tudok a hely­zeten. Amikor visszafordultam, Fer­nandine kikerülhetetlen kérdő te­kintetével találkoztam. — Igen — mondtam — most már csak nyugalomra van szüksé­günk. Amint kiszámítottam, úgy történik a dolog. A föld elipszis pályája megtört és most nyilegye- nesep a Nap felé tart.... — Belezuhanunk? — kérdezte aggodalommal.---- Bizony belezuhanunk, Fer­nande. — Mikor? Mennyi idő alatt? Csak a vállamat vonogattam. Aztán lecsavartam a villanyt, i arpely fölöslegessé vált és újra az ! ablak elé állottam. Hallottam, hogy az előszobá­ban vészesen csöngetnek és dö­römbölnek. Kiadtam a parancsot, hogy senkit se engedjenek be. Teljesen fölösleges. Ilyenkor fel­világosításokat adni? Ostobaság. A körutat izzó napfény öntötte el. A Nap óriási gömbje ijesztő i közelségével teljesen felforgatta az éjféli, téli utca képét. Vak és céltalan kétségbeesés rángatta az ijedt embereket. Tumultuózus je­lenetek követték egymást. A legizzóbb nyár sem adhat fo­galmat arról a rettentő hőségről, amely hirtelenül és rémületesen fokozódott. Az emberek őrjöng- | tek az utcákon. Csak a legna- I gyobb erőfeszítéssel tudtam Fer- j nandinet eltávolítani az ablaktól. I — Most majd megismerjük a negyedik dimenziót — dadogta I és szeme egyre a közeledő Napot kereste. De odakint már a szélvihar dü­höngött. Fokozódó erejével ház­tetőket és fákat csavart ki. Süvöl­tő zúgásába összeomló falak dö­römbölő puffanása és a széttépett telefondrótok földöntúli vijjongá- sa vegyült. Az emberek páni féle­lemben menekültek. A sebesség erősen növekszik — szóltam Fernandinehoz és a jegyzeteimet próbáltam elébe te­Bizony zuhanunk, Ferdinandine A múlt hét folyamán, 18 bá­nyász lelte halálát, két bányarobr bánás következtében. Mint a hí­rek beszámolnak, Anglia legna­gyobb bányakatasztrófája 192 7 óta, tizennégy bányász életét kö­vetelte. Avoa Pensilvaniaban, a jól is­mert Pittsburgh Coal Co. bányá­jában négy bányász lelte halálát. Bár a hivatalos hírszolgálat sze­rint a robbanások oka még nin- csen megállapítva, — mint ilyen­kor írni szokták — a bányászok nagyon jól tudják, hogy az óvin­tézkedések betartásának mulasz­tása az, mely soraikat állandóan ritkítja. Szüreti Mulatságot rendeznek az 1WW philadelphiai tagjai október hó 25-én, szomba­ton este saját helyiségükben,» 2 33 W. Girard Ave (bejárat a Was­hington felől.) A philadelphiai magyar mun­kásság szives megjelenését és pártfogását kérik. Munkástársak! Legyünk ott mindannyian. Figyelem, Phila Az 1WW magyarajku tagjai most vasárnap délután 3 órai kez­dettel a szervezet saját helyiségé­ben 233 W. Girard Ave alatt TUDOMÁNYOS ELŐADÁST (Ludlow) rendeznek. Tárgy: MIÉRT VAN AMERIKÁBAN NYOLC MILLIÓ MUNKA­NÉLKÜLI. Előadó: Fischbein László New- Yorkból. 1 ekintettel a tárgy fon­tosságára, a philadelphiai magyar munkásság tömeges megjelenését ! kérik az 1WW tagjai. Belépti dij nincs. M eghivó A Northside-i "Összhang” Dal- i kör 1930 október 11-én, szomba­ton este 7 órai kezdettel az In­ternational Socialist Lyceum nagy termében 805 James St., N. S. . Pittsburgh, Pa. nagy Szüreti Mulatságot | rendez,amelyre Pittsburgh és kör­nyéke magyarságát ezennel tiszte- ; lettel meghívja és várja a Rende­ző Bizottság. A nagy szüreti tán- ; cot I 2 pár fogja lejteni a legszebb magyar ruhában. Belépti dij sze­mélyenként 50 cent. A zenét Rá­kóczi Lajos közkedvelt zenekara I szolgáltatja. Kitűnő hűsítőkről gondoskodik a rendezőség. regetni, hogy a közeledő kataszt­rófától valahogy elvonjam a fi­gyelmét. De hirtelen egy kép ötlött az eszmbe és hangos nevetésre fa­kadtam. — Vájjon mit fognak szólni úgy egy millió év múlva a Nap archeológusai, ha ásatás közben rábukkannak a föld összeolvadt roncsaira? Fernandine erre oldalba bö­kött. Egy pillanatra ránéztem, de a szavait már nem hallottam, mert befordultam a fal felé. és tovább aludtam. Előzetes jelentés A V ilág Ipari Munkásai Szer­vezetének chicagói tagjai és az Egyetemes Védelem tagjai októ­ber 26-án egy oly nagyszabású meglepetést tartogat a chicagói magyar munkásság számára, ami­lyen még Chicagóban nem volt. Erre az alkalomra sikerüli meg­szereznünk a MAGYARORSZÁGI FORRADAIOM mozgófényképben bemutatható előadását, melyet még Ameriká­ban soha senki be nem mutatott és be sem mutathatott; Sikerült ugyancsak megszereznünk erre az alkalomra dr. Vince Sándort, ki a magyarországi forradalom alatt mint Erdély kormányzója volt, ki vállalkozott arra, mint hivatott ember, hogy a mozgófényképhez előadást tart. Kit ne érdekelne egy ilyen tartalmas film egy ilyen competens ember előadása, mint dr. Yincze Sándor munkástársé, aki egyik oszlopos tagja volt a magyarországi forradalom irányí­tásának. Az Egyesült Államokban mint hangsúlyozzuk, senki rajtunk kívül nem mutatta be és Chicago van abban a szerencsés helyzet­ben, hogy Amerikában először láthassa. Mivel Chicagóban ez az egy előadás lesz, már előre is felhív­juk a magyar munkások figyelmét erre a szenzációs és minden tekin­tetben elsőrangú előadásra. Agi­táljunk mindenfelé, hogy minden­ki tudomást szerezhessen róla és ott legyen. Az előadás 1930 októ­ber 26 -án, vasárnap este ponto­san 7 órakor kezdődik a Pruden­tial Hall nagytermében Halsted St. és North Ave sarkán. Legyünk ott mindnyájan pontosan, mert az előadás alatt a terem ajtók zárva lesznek és a későn jövőker csak a szünet alatt engedjük be. Előadás után pedig táncmulat­ság lesz. CSAK SEGÍTSÉTEK TOVÁBB A GYŰJTÉST (Folytatás a 6-ik oldalról.) hogy mikor foglalják el az uj Fő­hadiszállást, de a Bérmunkásnak | adott válásból megtudtuk, hogy már három hete folyik a költöz­ködés, tehát azért kellett 4 olda­las lapot kiadni, mert a kapitalista nyomdában a 4 oldalas lap elő­állítása került annyiba, mint a for­radalmi nyomdában a 6 oldalas lap. És mivel ott fizetni is kell U. S. moneyben és nem forradal­mi frázissal, tehát lementek a 2 oldalas lapra. Most pedig rátérek levelem eredeti tárgyára. Abban az időben, amikor sürgönyileg kérték a támogatást, egynagyobb Összeget küldtem az uj főhadiszál­lásra 50 E. 13 Str. alá. A ma ide­érkezett Uj Előre azt Írja, hogy az Uj Előre uj cime 35 E. 12 Street Arra kérem önöket, szíveskedje­nek utánna járni, hogy vájjon az 50 E. 13 alá ki költözik és ki vette fel a pénzt, mert én ebből az itt a piros, ott a piros, hol a piros businessből nem tudom kiismerni magamat. Kérem, hogy a jövőben is biz­tosítsák az írásaikkal a gyűjtés si­kerét, maradtam munkástársi tisztelettel Görbevonalu Mózsi. 7ik oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents