Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-09 / 606. szám
Október 9. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Az IWW nemzetközi viszonya az AAU-hoz Irta: ALFRED WEILLAND, a Berlini “Kampfruf”-ban Előbbeni cikkünkben megállapítottuk azon tényt, hogy a parlamenti akció a tőkés osztály politikai akciójának csak egy részét képezi. Meg kell ezt jegyeznünk azon célból, hogy a tőkés osztály politikai akciójának célját teljes egészében megérthessük; hogy különbséget tehessünk a gazdaságtan és politika között; vagyis a gazdasági akció és politikai akció között. Bár külsőleg két különböző fogalomnak látszik, mégis szorosan egybe vannak kapcsolódva, egymástól függnek s elválasztásuk nem is lehetséges és nem is kivánatos. Amint nem választható el az o^sztályharc a gazdasági okoktól, épp oly kevésbbé választható el e két fogalom is egymástól. Ebben a kérdésben nérrti nézet- eltérés merül fel az IWW és az AAU között, azonban ez inkább a kérdés magyarázásában, semmint a tényleges cselekvésben található. Wagner munkástárs azt állítja, hogy bár a fenti kérdés körül (amint azt az olvasók is megfigyelhették) meglehetősen sok vita folyt le, a két szervezet között alapjában véve semmi különbség nincsen. Hangsúlyoznunk kell azt, hogy mi egész más okokból jutunk ezen megállapításokra, mint Wagner m.-társ az ő cikkében. Ezen alapokok magyarázatával a közel jövőben fogunk foglalkozni. Wagner m.-társ állítása szerint az IWW egy politikától teljesen független, tisztán gazdasági szervezet, melynek célja amint azt az IWW irodalmából is láthatjuk, a munkáltató osztály ellen harcolni s a Világ munkásságának Ipari Köztársaságát megteremteni. Mielőtt tovább mennénk, rendkívül fontos azon kérdésnek a tisztázására, hogy mennyire lehet a tőkés osztály ellen folytatandó harc tisztán gazdasági s nem-e messzebb kiterjedőnek kellene lennie. Hogy ezt megérthessük, első sorban ismernünk kell a jelen társadalmi rendszer összetételét s azon hajtóerőket, melyek ezt működésben tartják; amennyiben ezen ismeretség hiányában képtelenek lennénk a rendszer megdöntésére. Azon tudás és tisztán látás, ---amelyet a rendszer teljes megismerése révén nyerünk, fogják alkotni azon harci eszközöket s fogják megismertetni velünk azon módszereket, melyek segítségével lesz csak képes a munkásosztály a tőke ellen harcát diadalra vinni. E tudás megismerése azonban még inkább szükséges lesz a munkásosztálynak akkor, amikor az uj társadalom építésének ideje elérkezik, mert a jelen burzsoá társadalom összetételét s alapját kellőleg nem ismerve, nagy mértékben akadályozva lesz a munkásság az uj rendszer felépítésében. Ezen kérdés tisztázására tehát ismételten hangoztatjuk, feltétlen szükséges, amennyiben Wagner munkástársnak az állitása a politikai aktivitást illetőleg legalább is itt Európában — tecljesen csődöt mondott. Tudjuk azt, hogy a termelési eszközök magántulajdonban vannak, a tőkés osztály tulajdonában. Ezen tényen alapszik a mai társadalmi rendszer. Ez okból ered az emberiség szétválasztása a tulajdonnal biró és a tulajdon nélküliek osztályára. Tulajdona lévén, a tőkés osztál ycsak akkor engedi meg a munkásságnak a gépek használatát, amikor azok használatáért a lehető legmagasabb profitot zsebelheti be, mig a gépeket kezelő munkás osztálynak az általa termelt érték csak egy elenyészően csekély részét adja át bér fejében. Ilyen termelési feltétel képezi a jelen társadalom gazdasági alapja* Ezen alapon épült és áll fenn a mai társadalom minden szemfényvesztő intézményeivel egyetemben. Ez az a talaj, amelyből kihajtottak és ágaznak széjjel bizonyos meghatározott eszme fogalmak, melyek megnyilvánulását minden irányban láthatjuk s amelyek nagyban befolyásolják az egész emberiséget. Egy megállapított Marxi elmélet szerint az emberi társadalom öntudatát mindig az a módszer határozza meg, amely módszert létfentartása céljából alkalmaz. Más szóval az emberiség gondolkodásmenetét mindig a gazdasági viszonyok irányitják. Azon néprétegek, melyek a kapitalista rendszer fennállásában érdekelve vannak, azok, akik a jelenben vagy a jövőben ezen rendszertől előnyöket renmélnek, gondolatban és cselekvésben egyaránt a kapitalizmus támogatóivá lesznek. A jelen társadalmi rendszer minden létező intézményei, úgymint iskolák, egyetemek, templomok, színházak, a sajtó, a rendőrség, a törvényhozási intézmények minden ágazata, a hatalmat képviselő hadsereg, mind egy-egy kiegészítő részét képezik annak a hatalmas gépezetnek, melynek kizárólagos célja a kapitalista rendszer megerősítése és fenntartása. A tőkés rendszer mindezen intézményeinek tevékenykedését s az ebből származó eredményeket, ’’'Politika” néven nevezzük. ismételten hangoztatjuk a már előbbi kijelentésünket, miszerint a kapitalizmus alapja a termelési rendszerben létező viszonyokban rejlik. Azon felülépitményt, amely a fentebb jelzett termelési viszonyok alapjában nőtte magát ki, nevezzük a kapitalizmus politikai intézményének. Mindazon cselekvéseket, melyek gazdasági jelleggel birnak, gazdasági akciónak, mig ellenben minden politikai jellegűt politikai akciónak nevezünk. Hisszük, hogy a gazdaság és politikára vonatkozó fenti meghatározásaink ha tán nem minden tekintetben világosak is teljesen, tolmácsolják ebbeli nézetünket. Wagner munkástárs azt állítja, hogy az IWW harcai tisztán gazdasági harcok. Lehet, hogy ez igy van addig, mig e harcok magán tőkések ellen irányulnak és helyi természetűek. Azonban ezen harcok mindjárt más jelleget öltenek, mihelyt azokat a munkáltatók nagy tömegei ellen irányítjuk, s amikor éppen ezen oknál fogva a jelen társadalmi rendszert alapjában megingatják. Ezt a képet számos esetben láttuk már megismétlődni úgy a németországi mint más európai munkásharcokban ; sőt az IWW sajtója is több ízben számolt már be I olyan esetekről, amikor az állam teljes erejét zúdítja a munkásság ellen, mihelyst az egy nagyobb méretű harcban igyekszik kitűzött célját megvalósitani. Jól ismert tény az, hogy a munkáltatók egy cseppet sem válogatósak a módszereikben, hogy harcok esetén a munkásságot céljuk elérésében megakadályozhassák. A sztrájktörők tömeges alkalmazása, a protekció, mellyel ezeket a Pinkerton detektívek és Company őrök védik, azon számtalan gyáva és aljas támadások a sztrájkoló munkások is gyűléseik ellen elkerülhetetlenül ellentállásra kész teti a munkásságot. Mi tudjuk, nagyon jól tudjuk, hogy az IWW tagjai nem engedik magukat a mindenre kapható company bérgyilkosoknak ellent- állás nélkül lemészárolni; de tudjuk azt is, hogy harcok esetén az állami milicia és a rendőrség szintén nem szokott tétlenül félre álla- ni. Az amerikai munkás lapokat figyelemmel kisérve, jól tudjuk azt, hogy az amerikai tőke bérgyilkosai sok esetben kegyetlenebbek és aljasabbak, mint azt az európai munkásság elképzelheti. A mérges gáz, a repülőgép, a gépfegyver tiszten az amerikai tőkések találmánya s nem egy esetben használták már a sztrájkoló munkásság ellen. Jól tudjuk továbbá azt is, hogy az IWW tagjai az ilyen támadásokkal szemben nem szoknak meghunyászkodni. Bizonyitékok erre azok a hősies harcok, melyeket Colorado és az ország számos más helyein megvívtak már a munkáltatók és azok bérencei ellen. / * Harc az uj társadalomért. A fentiekkel azt akarjuk mondani és azt óhajtanánk bebizonyítani, hogy ma már nincs és többé j nem is lehet kizárólagos harc. Azt akarjuk bizonyítani továbbá, — hogy a munkáltató osztály bármely szervezete vagy intézménye ellen folytatandó harc egyszers- mint politikai harc is. Minden harc, amely a munkáltató osztály zsarnoksága ellen a munkásság érdekében folyik, veszélyt jelent a jelen társadalomra nézve. Az IWW félreérthetetlen sza- : vakban jelzi zászlaján, hogy célja a: Kizsákmányoló osztály megbuktatása; A bérrabszolgaság,eltörlése; és az Ipari Köztársaság megteremtése. Ezen követelések alapjában renditik meg a jelen táisadalmi rendszert. Ezen követelések megvalósítása tehát minden módszer alkalmazását és a legélesebb harci eszközök használatát követelik meg. Vagy azt hiszik talán az IWW-ba szervezett munkástársak, hogy egy szép napon minden harc nélkül beleesünk majd az Ipari Köztársaságba. Azt hiszik talán, hogy a proletár Köztársaság magától, vagy csak igen csekély áldozattal fog létre jönni? Nekünk rendkívül erős a gyanúnk, hogy ennek éppen az ellenkezője fog történni. Nem azért, mert a munkásság nem vágyna az Ipari Köztársaság után, hanem mert jól tudjuk azt, hogy ennek megteremtését a munkáltató osztály minden rendelkezésére álló eszközökkel a végső pillanatig hátráltatni fogja. Hiszen az államgépezetnek és a jelen termelési rendszer politikai intézményeinek az a tulajdonképpeni hivatása, hogy éppen ilyen fejleményeket hátráltasson vagy teljesen megakadályozzon. Ennélfogva a munkásság harca csak úgy fog sikerre vezetni, ha az nem tisztán csak a munkáltatók, mint a gazdasági hatalmat kezükben tartó egyén ellen fog irányulni, hanem egyidőben a kapitalista rendszer minden intézménye ellen is irányitják. Mattick munkástársnak igaza van, amikor azt állítja, hogy "teljes lehetetlenség az IWW prog- rammját minden pontban az európai munkás szervezetekhez hasonlítani.” A fentnevezett munkástárs e megjegyzését mi szószerint elfogadjuk. Szerintünk az IWW alapelve teljes ellentéte annak, amit Wag- nei a z ő cikkében állít. Az AAU elismeri és a legkisebb módosítás nélkül magáévá teszi az IWW elvi nyilatkozatát, mint a Mar4ista osztályharc legtisztább megnyilatkozását. Azonban, amikor a Marx-i elveket úgy magyarázzuk, hogy a politikai harc szükségességét abból kihagyjuk, vagy annak létezését letagadjuk, akkor az IWW alapelvétől is eltérünk. Bebizonyítottuk azt, hogy gazdaság és politika két egymástól elválaszthatatlan szerve a jelen burzsoázia rendszernek s éppen ez oknál fogva nem harcolhatunk ellene gazdaságilag anélkül, hogy ugyanakkor politikai téren is ne támadnánk. Mi azt állítjuk, hogy ezen társadalmat megdönteni lehetetlenség anélkül, hogy ugyanakkor politikai felépítményét is ne rombolnánk le. Meg vagyunk győződve arról, hogy az IWW tagsága a tőke elleni gazdasági harcaikban ezt tudatosan is folytatják. Amint ezt e cikk elején már kimutattuk, a két szervezet között lényeges különbség tényleg nincsen, amennyiben az IWW is, — (Folytatás a 8-ik oldalon)
