Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-02 / 605. szám
Október 2. BÉRMUNKÁS 5-ik oldat. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. Ezen cikksorozatot aligha tekinthetnők befejezettnek anélkül, hogy néhány szót szóljunk arról, hogy milyen viszonylatban van az l\v W a marxi elmélettel : különösképpen szükségessé teszi ennek megvilágítását Mattick munkástárs bevezető cikke, melyben azt állítja, hogy a németországi tagjaink konfúzióban vannak a marxi tanokat illetőleg, amit annak tud be, hogy az egyetemes mozgalomtól messze elszigetelten élnek s igy nem is lehetnek a dolgokkal tisztában. Bizonyíték képpen egy cikket idéz a ‘Marine Arbeiter"-bői, az 1WW németországi tengerész tagjainak hivatalos lappjából, mely cikk a szak- szervezeteken és azoknak tehetetlenségén gyakorol kritikát, amely kritika nem fogadható el azok által kik a marxi szocialista elmélettel tisztában vannak. Mattick mindebből azután azt a konklúziót vonja le, hogy hasonló eset nem fordulhatna elő, ha az A . A. U. és az 1WW szoros nemzetközi kapcsolatban lennének egymással, mert akkor ezek a németországi lWW-isták az A. A. U.-tól kapnák nevelésüket. ’’Marxista” templomok. Miután magam is marxista vagyok. nem azonosíthatom magam az idézett cikkel, de ugyanakkor, ki kell jelentenem, hogy Mattick- al sem értek egyet. Nem Írhatom alá, hogy egy bizonyos cikk laza fraziológiája már elégséges kell legyen ahoz, hogy az 1WW egyszer- rüen csak e miatt, átadja egy csomó tagját egy másik szervezetnek. Úgy nézne ez ki, mint Felső Sziléziának Lengyelországhoz való csatolása a háború után: és ahogyan kinéz a lengyelek erőlködése, mikor lengyelesiteni akarják a szintiszta német lakosságot. Itt mindjárt ki kell jelentenem, hogy az IWW nem egy templomnak épült, és semmi intenciója nincsen templommá válni még akkor sem, ha azt a bizonyos templomot Marxi névre keresztelik. Hiszen jelenleg csaknem ugyanannyi marxi egyházat ismerünk, melyek a hívőkért egymással versenyeznek, mint amennyi állítólagos keresztény egyházról bírunk tudomással. Minden egyes egyház azt állítja magáról, hogy ők az igazi szentek, az ő templomaikban lehet csak üdvözölni s aki máshol keresi az üdvözülést, az eretnekek közé kerül, kiknek sátán a vezérük. Még a fundamentumokban is megvan a holt hasonlatosság a keresztény és a marxi egyházak között. Az egyik részről Jézus állítólagos mondásai képezik a lelki balzsamot, a másikról marxi idézeteket ajánlanak ledugaszolt palackokban, mint egyedüli orvosságot. Az idézetekét, a Krisztusit és a marxit is körülírják, megspékelik, kriptába teszik, építenek föléje egy kápolnát és hozzálátnak üdvözülni vágyó hívek kerítéséhez az uj Templomnak. A hivő, ha bebizonyítani akarja, — hogy hitéhez méltó, hozzálát magolni és megtanulja szajkolni az idézeteket. Mikor már kívülről ] mind tudja, és élőiről, hátulról, vagy középről képes recitálni, éppen úgy, mint egy jó katholikus egyetlen mondatban is megtudja állapítani, hogy a miatyánkhoz, vagy a hiszekegy-hez tartozik-e, keresztül megyen a vizsgán. Ezek- i után bármit cselekszenek, előveszik a bibliát és kifeszitett ujjal mutatják a paragrafust, hogy a próféta ezt meg azt ekkor meg akkor mondotta és amit tesznek, ' nem egyébb, mint próféta akarása. A legsárgább szociáldemokratáktól a legszélsőségesebb kommunistáig mind azt állítják önmagukról, hogy az ő templomjuk az szent és kizárólagos üdvözítő, — mert az ő kápolnájuk alatt porla- doznak Marxnak szent csontjai. Történik mindez Marxnak szerencsétlenségére, aki már régen halott és igy nincsen módjában visszaverni azokat a lóditásokat, melyeket nevében mások elkövetnek. A kétfajta egyház más azo- | nos hasonlatossággal is bir. Mindegyiknek megvan a maga papja, I püspökje, esperese stb. Közöttük j is kettő a leggazdagabb és bir a j legtöbb követővel: egyik a keleti I ek egyháza (bolseviki), melynek központja és székesegyháza Moszkvában van és a másik a Nyugati egyház, Berlini és bécsi székhely- | lyel. A kettő között számos pro- : testáns és más kisebb-nagyobb fe- ! lekezetüek foglalnak helyet. Most csak képzeljék el, hogy 1 mi történne akkor, ha az IWW va- I iamelyik tagja azt állítaná, hogy Matthew Woll, vagy W. Green marxi szocialisták. Ilyesmit még elképzelni is abszurdum. És mégis azt látjuk, hogy az áruló németországi szakszervezetek fővezérei és frejterjei, az egyik nagy tiszteletnek örvendő marxi, — nyugati — templomhoz tartoznak. A német munkásság ellen elkövetett | összes árulásaikat megszentelik és ! dicsőítik, főpapjaik és főpápáik a Kautskyk, Bauerek, az Adlerek stb. És amikor ezt látjuk megállapítanunk kell, hogy a Mattick által idézett cikk irói a németországi IWW-isták, nem követtek ei olyan főbenjáró bűnt, hogy mindjárt egyházi átokkal kellene őket sújtani. Az IWW és a Marxizmus. Amint már előbb említettem, az IWW nem marxi "Templom". Alapitói, valamint azok a férfiak és nők, kik a hosszú éveken keresztüli létezése óta zászlaja alá tömörültek, realisták voltak; — munkások, kik nyílt szemmel néztek körül, akik a helyi és világeseményeket tüzetesen vizsgálták és a problémák praktikus megoldását keresték, ahelyett hogy előre ellogadott dogmák követőivé váltak volna. Ök nem a bibliát, vagy más szentkönyvet vettek elő, hanem alaposan körültekintettek, megvizsgálták, analizálták a gazdasági (materiális) viszonyokat és problémákat, melyeknek megoldása a munkásosztályra várt. Hogy ezt megtehessék, megvizs- gálniok kellett a múltak eseményeit, a lefolyt osztályharcokat és azokon okulva, indultak útnak. — Másszóval: azok a munkásnők és férfiak, akikből az IWW állott, minden időben úgy cselekedtek, mint Marx, vagy ahogyan Marx cselekedett volna, ha történetesen ő is a huszadik században lett volna amerikai bérrabszolga és nem a tizenkilencedik század hatalmas gondolkodója. A különbség abban van az IWW építői és Marx között, hogy amig Marxnak a múlt következtetéseiből a jövőt kellett megállapítani, és kizárólag csaknem elméleti eszközök segítségével dolgozhatott, addig az IWW az események és történések kellős közepében a kibontakozással, a tényekkel találta magát szemben. Marxnak zseniális elmére volt szüksége, hogy megtanulja és érzékelje mindazt, amit megtanult és megirt, mig ellenben a mai munkásembernek, ha átlagos észszel és gondolkozó képességgel rendelkezik, már látnia kell ugyanezen problémákat, mert nincsenek eldugva, nem fedi őket homály. A történelmi fejlődés egyszerűsítette és teljesen kibontotta ezen problémákat olyannyira, hogy az átlagos bérmunkás könnyen megértheti. És hogy a munkásosztály még mindig konfúzióban van, az nagyrészben annak tudható be, hogy a különböző néven szereplő marxi egyházak és apostolaik, a legegyszerűbb kérdéseket is titokzatosnak és komplikáltnak minősitik és mint ilyeneket adagolják fel a munkásoknak. Történelmi idő- a papság minden fajtájának a hi| vatása, hogy mindent elhomályo- ' sitson, titokzatossá tegyen, hogy a legkézenfekvőbb, a legérthetőbb dolgokat, a kibonthatatlanságig összekeverje, érthetetlenné tegye, hogy a nép, de különösen az elnyomott osztály, azt meg ne értse. Az u. n. "marxi” templomok sem képeznek kivételt az általános megállapítás alól. Ha nem szóban, de tettben marxi. Én azt állitom, hogy Marx óta az összes létező szervezetek között, melyek eljutottak a nagykorúságig, az IWW az egyedüli, — mely legközelebb jutott a marxi elmélethez. És állitom ezt annak dacára, hogy tudtommal, amidőn sarkalatos kérdésekben döntő viták folytak, az IWW a kérdések eldöntésénél sohasem használt ki idézeteket sem Marxtól, sem más autoritásoktól. Mindig a tényekre, a történésekre építette bizonyítékait és döntötte el vitáit pro és contra, anélkül, hogy autoritások ra hivatkozott volna. És éppen ez az, ami tökéletesen Marxista szervezetté avatja: maga a tény, hogy semmit el nem fogad kön keresztül mindig csak az volt csak akkor, ha a tények, az események és történések valaminek helyes voltát igazolják. A marxi elmélet alapját, az osztályharc, a történelmi materializmus és az értéktöbblet képezi. Remélem, hogy szükségtelen annak bizonyítása, hogy az IWW az osztályharcot elismeri. A munkásnak ahhoz, hogy osztályharcot vívjon, nem kell a matematikai számításokat ismerni: elég, ha érzi az elnyomatást és harcba száll ellene. Egy munkásnak az osztályharc kérdése nem elvont fogalom, nem elméleti tanulmány, mint a politikusnak; ő súlyosan érzi az elnyomatást, neki az ellene való harc, reális valóság. A történelmi materializmus: hi- ! szén az IWW az egyetlen szerve- I zet, mely vele tisztában van és ki- | zárólag egyedül állóan követi az elméletet. Az anyagi, (materiális) : tartalmat keresi minden probléma í boncolásánál és figyelmen kivül I hagyja a sallangokat. A társada- i lom felülépitményei, a politikai gépezet, a vallás, az erkölcs, a kapitalista osztálynevelés intézmé- 1 nyei, mind valamennyi, csupán tükrét képezik a kapitalista osztály gazdasági erejének, kinövései gazdasági hatalmának, mondja Marx. Az IWW minden törekvése, a gazdasági hatalom megszerzése, mely a kapitalizmus uralmának a fundamentumát képezi. Az érték- többlet (profit) forrását képezi a kapitalizmus vagyongyarapodás (Folytatás a 6-ik oldalon.) vei nem is oldhatják meg a gazdasági válságot behozatali, vagy kiviteli vámok emelésével vagy leszállításával. Az amerikai munkásság sokat tanulhat ezen esetből ,amit most még csak hat millió bushel búza eladása okozott, azonban ezt követni fogja sok más mezőgazdasági és ipari termény. Már is azt kiabálják, hogy rabszolgákkal termeli Oroszország, azért képes olcsóbban adni, mint más ország, bár ez nem elfogadható, mivel csak annyi különbség | van a magán és államkapitalizmus között, hogy az előbbi egy csomó vizes részvényre is óriási osztalékot akar kipréselni, mig az államkapitalizmus haszon nélkül illetve nagyon kevés haszonra képes termelni, mivel nem köteles osztalékot fizetni s nem halmozza fel a vagyont magán családok részére, mely a mai rendszer értelmében 6 százalékos kamatot kell, hogy hozzon tulajdonosának. A világ munkássága is csak akkor ejthet 1 gyógyíthatatlan sebet a kapitalizmuson, ha azt gazdaságilag egyetlen sérthető részén igyekszik megsebezni. Most mindennap világosabban láthatjuk, hogy minden harc gazdasági eredetű. Ezen gazdasági harc sikeres megvivásához feltétlen erős gazdasági szervezet szükséges, mely nem egy országban, egy világrészben, hanem az egész világon egységesen harcol a mai rendszer ellen és építi a jövő rendszert, biztosítja a forradalom sikerét azáltal, hogy megszervezi a termelés, szétosztás csoportjait. VL
