Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-27 / 579. szám

2-ik oldal.

I

BÉRMUNKÁS I Március 27.

gok, kik másfél órán át, amig az előadás tartott, a legnagyobb figyelemmel kisérték. Hozzászólni nem tudtak; kifogásolni valót nem találtak, csak akkor kezdettek zajongani, mikor a pártvezér, egyik new yorki demagóg, a jelt arra megadta.

Kezébe veszi az Uj Előre azon számát, melyben a förmedvényt a gyűlésről beszámolónak nevezett merényletet elkövették és annak minden sorát szemenszedett hazugságnak minősiti. Felhívja a jelenlevőket, hogy olvassák el a Bérmunkásban közölt tudósítást s a kettőt összehasonlítva válasz- szanak a két lap között. Azoknak a választás nagyon könnyű lesz, kik a gyűlésen jelen voltak.

Visszautasítja a személyével foglalkozó, minősíthetetlen aljassággal, tudatlansággal megirt valótlanságot. Hiszen engem nem is ismernek — mondja Schöpf, — honnan tudják hát akkor, hogy nem vagyok bérmunkás? Hiszen akik ilyesmit állítanak, azok hülyék, mert még pártvezérnek sem kell lenni ahhoz, hogy tudja egy munkás, miszerint az IW W tagjainak sorába csakis Bérmunkásokat vesz fel. Annak a reményének ad kifejezést, hogy a jelenlevők konzekvensek lesznek és mint bérmunkások, ők is csatlakozni fognak az IWW-hoz, ahhoz a szervezethez, melyben tömörülve, lesz csak képes a munkásság magát a bérrabszolgaságból felszabadítani.

Mire Schöpf munkástárs befejezte beszédét, a gyűlésről lekésett párthivek is megjelentek. Információink szerint, előzőleg úgy határoztak, hogy miután Mayer megizente, hogy ő nem jön ki a gyűlésre, ők sem jönnek el. Eb- beni határozatuktól a temesvári pofozó hősnek, Bebrits Lajosnak megjelenése állította el őket, ki valószínűleg az utolsó pillanatban jött arra rá, hogy az ő pofáján még vastagabb bőr van, mint a Mayerén és vállalni fogja a kos szerepét a hívek összekolompolá- sára.

A későn érkezett hívek nem vették észre, hogy az IWW tagjai közül néhányan nem sajnálták a fáradságot és csupa “ kíváncsiságból” a közeli városokból egy néhányan megjelentek. Ők is szemtanúi akartak lenni, hogy hogyan “ugratják meg” az IWW előadóját.

Ennek tudható be az, hogy mikor Wiener munkástárs, olyan szavakkal kezdte a tárgyat ismertetni, melyből a hízelgés és cirógatás bizony hiányzott: a hívek közbeszólásokkal, ..a Trentonban megszokott divat szerint zavarni kezdték az előadást. Az első közbeszólásokat elnézték az IWW- isták. A gyülésvezető munkástárs pedig újból figyelmeztette a hallgatóságot, hogy mindenki hallgassa meg az előadást türelemmel, mert a szólásszabadság legteljesebb gyakorlása mellett szót kapnak és kérdéseket tehetnek fel az előadókhoz. Amint a jelek mutatták, az “Uj Előre” azon olvasói, kik már tiz év óta betűzik a lapot, még ezt a magyarul elhangzott néhány szót sem tanulták meg megérteni a pártlapból. A közbeszólások 'tovább tartottak, addig, amig egyik türelemből kifogyott IWW-ista leakasztotta az első és egyetlen pofont a gyűlés alatt.

A tumultus után, a több mint száz főnyi hallgatóság elhelyezkedett és a legnagyobb türelemmel, csendben hallgatták végig Wiener munkástárs előadását, ki kifejtette, hogy a kommunista párt nemcsak azért reakciós, mert vezérei, lapjainak szerkesztői, intézményeiből élősködők egész hada, olyan emberekből kerül ki, kik nem munkások, kik nem ismerik a bérmunkát és a kizsákmányolást; kik az önmagukról kiállított jellemrajzok szerint valamennyien rothadt elvtelenek, renegátok és kisburzsoák: reakciós azért, mert összetétele tudománytalan, mert elmélete tarthatatlan, mert taktikái semmivel sem különböznek a többi pártoktól, melyek fiatal korukban szintén forradalmi hangokat pengettek, de mikor eljutottak az érvényesülésig, valameny- nyien konzervatívakká, ellenforradalmiakká vezérkarukkal egyetemben árulókká váltak.

Utal az elmúlt elnök választási kampányukra, mely alatt a felállított követelések, a reformpártokat megszégyenítő bélyeget viselték magukon. Ezek legsulyosab- bika, az ifjúmunkásoknak az “egyenlő bérkövetelés”. Wiener rámutat arra, hogy az ifjúmunkásoknak nem egyenlő bért, hanem a munkából való kivonásukat kell követelni.

Hasonló elbírálás alá kerül a ‘ ‘ Munkás-paraszt kormány ’ ’ követeléséről szóló frázis is. Amerikában a mezőgazdaság is iparizá- lódott annyira, hogy az ott foglalkoztatott munkások a szó szoros értelmében véve bérmunkások. Az agrár országokban, — melyek elmaradtak a fejlődésben — alkalmazott taktikák, nemcsak hogy nem felelnek meg Amerikában, hanem ha azoknak példáját akarják itt követni, legyen a követelő maga a kommunista párt, akkor is reakciós, akkor is ellen- forradalmi.

Reakciós a kommunista párt azért is, mert üres szólamokkal, frázisokkal szédíti követőit, mikor a kapitalizmust gátolni akarja a gyarmatinépek proletárizá- lásában. A kapitalizmus terjeszkedése magával vonja az elmaradt országok népeinek proletárizáló- dását, növeli a proletáriátus számarányát és erőbeni növekedését azoknak, kik a kapitalizmus megdöntésében fogják látni felszabadulásukat. A “Le a kezet Kínáról”, “Le a kezet Nicaraguáról”, “Le a kezet Mexikóról, Cubáról” stb., mindmegannyi reakciós jelszavak s a párt, mely hangoztatja reakciós, vele szemben a kapitalizmus forradalmi, mert az előbbi hátráltatja, az utóbbi sietteti a

modern proletáriátus kifejlődését.

Reakciós a kommunista párt, mert az utcát teszi meg a proletáriátus harcterének. Az utcát, ahol legkönnyebben leverheti a munkásságot a kapitalizmus. Utal a pártvezérek minősíthetetlen gyávaságára New Yorkban, kik a 1ö- meget neki szalasztották ugyan a rendőrség felfegyverzett hadának, hogy a City Halihoz menjen, de ők maguk a kényelmesebb marsolást, a földalatti villamoson való levonulást választották.

Ez az előadás bemutatta a kommunista pártot a maga meztelenségében és a hallgatóság megértette azt is hogy az IWW által hirdetett ipari szervezkedés vezet a felszabadulás biztos útjához, — hogy azok az igazi forradalmárok, kik a kapitalizmus megdöntésére nem üres jelszavak és reakciós követelésekre szólítják a munkásokat, hanem erőgyűjtésre. Megértették azt, hogy a munkásosztály ereje nem pártokban, nem a vezérekbeni követésben, hanem az ipari szervezetekben, azokon keresztül nyilvánul meg.

A következő előadó Fischbem László munkástárs volt, ki közel egy órás beszédében teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét. Még a párthivek is nagy érdeklődéssel és hegyezett fülekkel hallgatták mert mondani valója, őket igazán közelről érintette és érdekelte.

Fischbein munkástárs egy csomó paksamétát rak az asztalra : úgymond bizonyítékokat hoztam ide. Bizonyítékokat, melyeket értéktelenné tehetett volna az Uj Előre itt ülő szerkesztője, ha lapjukban közzé tették volna azokat az elszámolásokat, melyeket az amerikai magyar munkásság tőlük, évtizedek óta hiába követelt. Kijelenti, hogy a tárgyat nem ő, hanem a pártpolitikusok választották, kiknek tudomásuk volt a mai gyűlésről s ha csak ma, a mai lapjukban közzéteszik az annyira sürgetős házügyről a tiszta képet a betegsegélyző tagságának, akkor erről a tárgyról sem lenne mondanivalója. Miután ez nem történt meg, felfogja sorolni a pártvezérek bűneit, melyeket az asztalra tett bizonyítékokkal fog alátámasztani.

Az ügy, igaz, kényes egy kicsit., i mert kellemetlenül fog egy csoportot érinteni. De nem lehet ráfogni, hogy nem a munkások ügye. Annyira ez is a mi ügyünk, mint a Yerhovai bondcsalása, mint a Betegsegélyző Szövetség bel- ügye volt a pártvezéreké, vagy mint a Kossuth-szobor elszámolása is az amerikai magyar munkásoknak az ügye.

Ezekután hozzáfog annak ismertetéséhez, hogy miért alakult meg a HEL. Visszaidézi a magyar Tanácsköztársaság összeomlása utánni éveket, mikor fehér terror áldozatainak érdekében megmozdult az amerikai magyar munkásság. Beszél a Central Opera House-i nagy gyűlésről 1920-ban, mikor több mint háromezer munkást vonultatott fel a ma gyár munkásmozgalom. Ennek a gyűlésnek ő is egyik rendezője volt. Az IWW lapjának a Felszabadulásnak akkori szerkesztője Róth- fisher Károly munkástárs volt egyik szónoka. Soha, mióta létezik az amerikai magyar munkás- mozgalom, még ilyen megmozdulás nem volt, sem számarányban, sem áldozatkészségben. A gyűlésen a fehér terror áldozatainak és családjaik támogatására több mint 1400 dollárt adtak össze.

A pénzt az Előre vezérei vették magukhoz. Mikor múltak a hetek és hónapok, az IWW-isták kezdtek türelmetlenkedni és aggódni a pénz miatt és egy bizottságot, küldött az Előréékhez, hogy megtudakolják, vájjon megkapták-e a fehér terror áldozatai a pénzt. Az IWW bizottságát, azzal a pártvezérek karakteréhez illő szavakkal fogadták, hogy “maguknak ehez semmi közük”. De ezzel a válasz- szal a new yorki IWW-isták nem voltak megelégedve és módját ejtették annak hogy megtudják, hogy mi történt azzal a pénzzel, melyet az ő segítségükkel megrendezett tiltakozó gyűlésen a magyar munkások összeadtak. A kutatás eredményeképpen kitűnt, hogy hónapokkal a gyűlés után, 600 dollárt átutaltak a pártvezérek és 800-on felül, mint a gyűlés hirdetési költségeit az Előre kasz- szájában tartottak meg.

Kinos ügy ez ugyan, de bünré- szességet jelentett volna, ha az amerikai magyar munkásság előtt az IWW eltitkolja. Erre kapható nem volt. Mikor megtudta az amerikai magyar munkásság, hogy hogyan játszották ki őket, hogy hová tették a fehér terror áldozatainak részére gyűjtött pénzét, az Előréék, mint hitelüket veszített közönséges sikkasztok és csirkefogók lettek előttük ismeretesek.

Hét évig tartott a hallgatás. Hét év múlt el, de az Előréék nem mertek a fehér terror áldozatainak nevében gyűjtést rendezni. Zsugorodott a pártkassza, nem jöttek olyan pénzek, amelyeket a new yorki és ugyanabban az időben a többi magyarlakta városokban rendezett fehér terror áldozatainak nevében az Előre kasz- szájában elveszíteni lehetett volna.

Ezt a csorbát kiköszörülni nem tudták mind a mai napig, de miután ők mindenáron könnyű pénzekhez akartak jutni, kellett nekik egy olyan valami, ami jól hangzik és semlegesnek látszik a gyűjtéshez, amit még nem kom- promitáltak a pártvezérek. Azt a valamit testesíti meg a HEL.

Az IWW azonnal leleplezte a Horthy Ellenes Ligát, mihelyst bizonyságot szerzett arról, hogy a pártvezérek kezei vannak benne. De ellene fordult azért is, mert megállapította, hogy a kapitalizmus elleni harchoz nem ligák kellenek. A Horthyizmus, De Rivera- izmus, Pilsudszkyizmus, Mussoli- niizmus Hindenburghizmus, kapi-