Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-20 / 574. szám
Február 20. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. Megyek a ködben. A MUNKANÉLKÜLIEK SZERVEZKEDÉSE Irta: VADAS ISTVÁN. Megyek a ködben, mint az árnyék mintha nem is a földön járnék, ködóceánon, köddé válva, lebegek el az éjszakába. Ezekben az esős, őszi napokban, amikor a viz kegyetlenül beszivárog a szegény ember lyukas cipőjébe, átáztatja a kapcáját, át- nedvesiti talpát, átfázitja csontjait és nem nyugszik, amig tüdejébe nem fészkeli magát, ahol aztán nagyokat szúr, mert az már a szegény ember sorsa, hogy vagy ő hajítja magát a vízbe, vagy ő hozzá jön el a viz — éppen a Körúton mentem át, nagyokat cup- pogtatva a cipőmmel és számit- gattam , hogy vájjon cipőm talpán a lyuk megnő-e akkorra, amikorra a tüdőm elfogy. Magamban elképzeltem és már előre örültem hogy milyen dühösen vicsorítja majd lyukas talpát cipőm, amikor felfordulok és megtudja, hogy az a huncut tüdő mégis csak megelőzte és hangosan kellet felkacagnom, amikor elképzeltem, —. hogy nyugodtan fekszem majd a hátamon és a cipő magára marad, hiába paktált le a vízzel, a viz nem megy be többé rajta, egyszerűen ott hagyja és jön a hátamon keresztül, rongyaimon át, be-be a testembe a tüdő felé és a viz is dühös lesz, mert már akkor nem lesz tüdőm. Hát nem kacagni való? De bizony ! A szegény ember úgyis csak egyszer ur és fölényes, amikor a hátán fekszik, amikor már nincs gondja többé cipőre és tüdőre, csak fekszik nyugodtan, esetleg a koesiuton, ott, ahol éppen felfordul és még az autóktól ráfröcskölt sarat sem töröli le. Ettől aztán egészen jókedvre hangolódtam és örültem a nagyszerű rendnek, amely a szegény embert sem fosztja meg attól, hogy egyszer ur legyen. Mert elképzelhető volna olyan világ is, ahol a szegény embernek még rosszabb dolga lehetne. Például, ha még halála után is kellene cipőről gondoskodnia. Tegyük fel, hogy a lélekvándorláshoz jó erős lábbelit is kellene beszerezni, — vagy a feltámadáshoz uj ruhát, mert az ember még sem mehet ócska rongyaiban olyan fényes társaságba, ha már okvetetlenül ragaszkodnak hozzá, hogy feltámadjon, bár — a szegény embernek egyszer is elég volt. De nagyon jól van az elrendezBeléveszek a szürke ködbe, csak a szivem húz még a rögre; minek a szív egy kóbor árnynak, odadobom éhes kutyáknak. ve, hogy a lélekvándorlást mezítláb is elvégezheti az ember, ha nagyon vándorolhatnék ja van és nincs az sem előírva, hogy milyen ruhában kell megjelenni a pokolban, sőt a menyországban sem. Hogy idelent viszont kell a cipő, meg a ruha? Hát azt a néhány évet ki lehet bírni, mert mi az a néhány év a nagy örökkévalósághoz képest. Mondom, nagyon jól van ez igy elrendezve, direkt a szegény ember számára találták ezt ki, mert milyen nagyszerű is lesz majd, amikor jómagam is az elyseumi mezőkön sétálgatok és elgondolom, hogy nagyszerű is volt az a lyukas cipő, amely megtanított élvezni azt a különbséget, ami a földi élet és az elyseumi mezők között van, amit anélkül jóval később, vagy talán soha, de soha se tudtam volna meg. Valóban ez a létező világok legjobbika. Csakhogy egyelőre még nem az elyseumi mezőkön sétálgatok, hanem itt a körúton cuppogok lyukas cipőmmel és határozottan jókedvem van, sőt nevetnem kell, amikor körülnézek és látom, hogy gyönyörű ősz van, végre itt az eső, a jó őszi eső, ami nem hat csontig az egyik embernél és az autókerékig a másiknál és az emberek felveheteik szép télikabátjukat és a nők gyönyörű bundájukat és a kirakatokban égnek a lámpák, a sarkokon trans- parentek világítanak, hét óra harminc, a villany újság jelenti, hogy Schmoll-paszta a legjobb és menjünk az állatkertbe, vagy színház után vacsorázni. Gyönyörű. Gyönyörű! Lassan a köd is leszáll és ilyenkor még szebb, még sokkal szebb. Ilyenkor csak a fény látszik, amint átvillan a ködön és a kirakatok rávilágítanak a nők kipirult és kipi- rositott arcára . . . .Mennyi cipő! Mennyi cipő van a kirakatokban! A raktárakban felhalmozva állnak és nem hordja őket senki és ott maradnak tavaszig és még azon is túl és ott maradnak talán örökké .... A cipő nem juthat az elyseumi mezőkre, mert ott mezítláb járunk. Igenis, mezítláb. Hát nem kell nevetni, kacagni, röhögi kell! Mert ott marad mind a raktárban és a kirakatban. És Cézár nagyon szerette a cirkuszi mutatványokat. Régi Rómában azzal szórakozott az uralkodó osztály, hogy cirkuszi mutatványokat gyakoroltatott ártatlan rabszolgákkal. Jól táplált plebejusok és azok asszonyai kéjeleg- tek ártatlan emberek vérében. Rabszolgák, rabszolgákra haltak el és az uralkodó osztály továbbra is ölelkezett! a cifra bűnben — mig egy nap Róma leégett. Ezen történelmi esemény vonul el lelki szemeim előtt, amikor jelentések arról szólnak, hogy New Yrork, Chicago, Berlin, Budapest utcáin ember milliók munka- nélkül lézengenek és munkát akarnak. Életerős férfiak nem bírják eladni munkaerejüket és ennek következtében elindulnak a kitaszítottak társadalma felé. Nem bírják megvenni a legfontosabb életszükségleteket, a ruhát, a cipőt, a “tisztaságot”, nem bírják fizetni a lakhelyet. A nyomor kikezdi a szent családot és az asszony kiáll az utcá- sarokra “kenyérkeresőnek . . . ” A kapitalizmus nem áll meg a proletár asszony testének áruba bocsájtásával és kikezdi a gyereket. Hány millió ártatlan gyerek azért éhezik, habár az apja életerős ember, de csak — proletár. A munkanélküliség rettenetes napjaiban idézem Ady Endrének a versét, ami nagyon jellemzi az öntudatos munkanélküli proletár hangulatát. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk a Jó reményt. Róma leégett. A rabszolgákból nézhetik magukat a tükörben és ragyoghatnak a villanyfényben... Kinek a lábára jutnak i ... ^ A köd sürü. Nem látszanak a lyukas cipők, sem a külvárosi nyomortanyák, sem a munkanélküliek gondjai, sem a proletáranyák bütykös lábai, csak a fény csillan át a ködön, az autók reflektorai világítanak, az utcán jóllakott urak sétálgatnak, tarka sálat tekernek nyakuk köré és jól begombolják télikabátjukat és a nők kacagnak a szép bundákban és a kirakatok világítanak és a kirakatokban a cipő ... A villanv- ujság jelenti: hét óra negyvenöt, Schmoll-paszta a legjobb, gyerünk az állatkertbe, vagy színház után vacsorázni. Hahaha! Hogy pukkad majd a cipőm talpán az a rémes lyuk, ha megtudja, hogy a tüdőm megelőzte és hamarabb elfogyottt és hogy röhögök majd azon az egész komédián, amikor majd fekszem a hátamon, esetleg a koesiuton, -— vagy ott, ahol éppen felfordulok és a villanyujság jelenti: nyolc óra tiz, legjobb a Schmoll-paszta, gyerünk az állatkertbe, vagy színház után vacsorázni....... Mert röhögni csak szabad?! munkaerőt eladó proletárok lettek. A kapitalizmus az életörömökben dőzsöl, de a proletáriátus milliós soraiban elindult a remény, az osztályharc gondolata. A munkanélküliség harcot jelent az öntudatos munkás számára. A szentimentalizinus nem használ, tudomásul kell venni a rideg tényeket. A kapitalizmus egyrészt a nők bevonásával a termelésbe, másrészt a gép tökéletesedése feleslegessé teszi az emberi munkaerőt. Az amerikai kapitalizmus kikezdte a labor arisztokratákat, a szakmailag szervezett munkásokat. A nyomdász, a festő, a szabó, a pincér, mind érzik, hogy lökik ki őket is az utcára. Kezdik ezen munkás- arisztokraták a saját bőrükön érezni a kapitalizmus rationali- zálását. Előbb-utóbb a közönséges napszámosok sorsát ők is elérik. És ilyen óriási munkanélküli idők esetén mint marxisták, tudjuk, hogy a Tőke összetöri az ö céhbeli szervezeteiket is. A Lokomotiv Munkások Bankja csődbe jutott Clevelandban és sok más “munkás” arisztokrata intézmény a kapitalizmus mocsarában elvész. Ezek a jelenségek mind az ipari szervezkedés mellett tör utat és most, mikor a munkás és munkásnő akarata ellenére kiviil van a termelés színhelyétől, reá kell vezetnünk az ipari szervezkedés helyes útjára. A politikusok ilyenkor sikerekről dicsekszenek. Ezekből a politikai sikerekből az érező munkás gyomrába egy falat kenyér nem kerül. Minket politikai jelszavak nem érdekelnek, mert azok mögött személyes érdekek húzódnak meg. A munkanélküliség tömegerejét gazdasági ipari szervezetekbe kell tömöríteni, már azért is, mert ez az osztályharc közvetlen útját biztosítja. Az éhező gyomor foi’radalmi készségét a marxizmus tanai szerint a bérrendszer eltörlésének követelésére kell felhasználnunk. A munkanélküliség reá erőszakolt harcot jelent, amely elől a proletáriátus nem térhet ki. Most már ezt a harcot, rajtunk függ, hogy az ipari szervezkedés helyes irányába tereljük. Az ipari szervezkedés jelenti a nyomorgó munkanélküli munkásoknak a napfényt a szabad, boldog élethez.--------o-------Figyelem buffalóiak A Munkás Betegsegélyző Szövetség 9-ik osztálya február hó 22-én, szombaton este 8 órakor a BEMO otthonban, 2083 Niagara- Str. tartja NAGY FARSANGI MULAT SÁGÁT, melyre ezúttal is meghívja ugv a Buffalo, mint a környéki magyarságot. — Kitűnő zene. Szív nélkül könnyebb messze szállni, úgy sem tudott, csak fájni, fájni! Ős ködgomoly, ölelj magadba, te vagy a vég és kezdet anyja! Várnai Zseni. RÖHÖGNI CSAK SZABAD? Irta: SZÉLPÁL ÁRPÁD.
