Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-06 / 572. szám
Február 6. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A svédországi IWW-isták levele Magyarország Ipari Unionistáihoz A “Bérmunkás” központi hivatalához egy angol levél érkezett abból a célból, hogy azt a magyar fordításban továbbítsuk a budapesti adminisztrációhoz. Mikor a kérésüknek eleget teszünk, úgy gondoljuk, nem lesz érdektelen lapunkban is közzé tenni, mert annak tartalma minden magyar ipari unionistát érdekelni fog. Most pedig átadjuk a szót és beszéljenek svédországi munkástársaink. Szerk. Stokholm, Svédország, január 18, 1930. A “Bérmunkás” szerkesztőségének P. O. Box 17 Sta Y. New-York. Tisztelt Munkástársak! Csoportunkhoz egy levél érkezett Esperanto nyelven, az IWW magyarországi tagjaitól január 1-i keltezéssel. Miután nincs módunkban sem magyarul, sem pedig eszperantó nyelven megválaszolni, kénytelenek vagyunk hozzátok fordulni, hogy magyar fordításban továbbítsátok nekik a mi válaszunkat Budapestre. Első sorban viszonozzuk testvéri üdvözletünket és kívánunk nagy sikert ama törekvésükhöz, hogy az ipari unionizmus eszméjét az IWW szellemében széles körökben terjeszthessék a magyar dolgozók között. Sajnálattal kell elismernünk, hogy mi jóval mögöttük maradtunk egy tekintetben és pedig: nekik már sikerült egy nemzetközi nyelvben olyan rutint szerezni, hogy folyékonyan levelezni is képesek, holott mi még csak a kezdetnél tartunk e téren, de van reményünk arra, hogy utói fogjuk őket érni a közel jövőben. Az ilyen levelek serkentőleg hatnak ránk annál is inkább, mert kezdjük belátni, hogy a nemzetközi levelezések lebonyolításánál nekünk is el kell sajátítani a nemzetközi nyelvet, ha csak nem akarunk örökké másokra támaszkodni az ilyen értelmű levelek megválaszolásánál. Amint a budapesti átiratból megértettük, az esperantó nyelvnek egyik svédországi hive, — ki egyébként szindikalista s mint ilyen tagja a S. A. C.-nek, egy cikket irt a munkás esperantisták lapjában, melyben azt állítja, — hogy a mi helybeli csoportunk nem vesz fel másokat tagjainak sorába, csak tengerészeket, hát ez távol áll a valóságtól. Hiszen mi IWW-isták vagyunk és szervezetünk szellemében működűnk. Mi minden bérmunkást szervezni törekszünk, szakmára, színre, fajra, vagy vallásra való tekintet nélkül. Mert ha nem igy volna, nem működnénk mint az IWW-nek szerves része, soha sem lettünk volna képesek olyan propagandának végzésére, mint amilyent végeztünk. Tény az, hogy mint az IWW egyik csoportja fejtünk ki szerves működést utolsó tiz esztendőn keresztül. Ezen idő alatt lefordítottuk és kiadtuk a következő füzeteket: “Az IWW konstruktiv programmja”, “Az ipari unionisták Kiáltványa” “Mi az IWW?” “Az Egy Nagy Szervezet”, “Az Ipari Demokrácia fejlődése”, “Gép és munka- nélküliség”, “A Centraliai Tragédia” és ezeken az IWW füzeteken kívül az IWW költeményeit is átültettük svéd nyelvre, mely már az ötödik kiadásban jelent meg, nem is beszélve röpiratokról, felhívásokról stb., melyeknek egész garmadáit terjesztettük el a munkások között. És mégis mindennek dacára és tudatában annak, hogy Norvégiában, valamint Dániában is fejtettünk ki propaganda munkát, az említett cikkírónak volt bátorsága rólunk úgy Írni. Úgy látszik, hogy az eszperantó nyelv nincsen mentesítve attól, hogy félrevezető cikkek kerüljenek benne festék alá. Mielőtt ezen cikk Írója a cikket elkövette, megkeresett bennünket tájékozódás képpen s információt kért arra vonatkozóan, hogy igaz-e az a hir, mintha mi csakis tengerészeket vennénk fel sorainkba, de másokat nem? Válaszképpen néhány irodalmat adtunk a kezébe azzal a megjegyzéssel, hogy keresse ki belőlük a kérdésére a megfelelő választ. S ha talál benne olyan tételt, mely bizonyítaná, hogy tényleg csak tengerészeket akarunk szervezni, akkor igen, de ugyanakkor kijelentettük, hogy ilyesmit nem találhat sehol a mi irodalmunkban. Tehát az említett cikk szerint talált benne olyan tételt, amit rajta kívül senki más nem volt képes felfedezni, mert nincsen benne. Általában furcsa az egész viselkedése. Önként ajánlkozott arra, hogy levelezéseket folytasson az IWW-nak, de ugyanakkor nem hajlandó taggá vál^ii. A tényállás itt Svédországban a következő: a szervezés terén a legnagyobb sikereket tényleg a tengerészek között értük el, mert a múltban az itteni sajátságos körülmények miatt ide tudtunk legkönnyebben bevonulni. A svéd munkások túlnyomó részben szervezettek. Részben a szindikalista, részben a szakszervezetek juris- dikciójában vannak s mint ilyenek, szembe fordultak velünk, annyit ártanak, amennyit csak tudnak. Az utóbbi 3—4 évben, még a tengerész tagjainknak is nagyobb nehézségekbe ütközik elhelyezkedni a hajókon, mert a matrózok és fűtők szakszervezetei olyan szerződést Írtak alá a hajótulajdonosokkal, melyeknek értelmében csakis az ő tagjaikat alkalA Bereai tragédia Clevelanddal szomszédos kis falu. Az iskolába vezető utat egy fő vasútvonal keresztezi, — nincs sorompó, nem jelzi semmi a vonat közelgését. A gyorsvonatok negyvenöt mérföldes sebességgel száguldanak keresztül. A gyerekeket egy ócska Ford autóbusz szállítja az iskolába. Jan. 21-én reggel, rettenetes hóvihar, alig lehet előre látni pár lépést. Az autóbusz megrakodva bérrabszolgák gyermekeivel, közeledik az átjáróhoz. Egy tehervonat épp elhaladt, a busz vezetője szinte örült," hogy nem kellett soká várni ily Ítéletidőben, rögtön megindította a gépet és abban a pillanatban, amikor a sínekre érkezett, az elhaladó tehervonat mögül egy teljes gőzzel száguldó express derékon kapta a gyermekekkel megrakott autóbuszt ... tiz gyermeknek velőt rázó sikolya; borzalmas recsegés, ami után egy kétségbeejtő látvány következett. Vérrel és húscafatokkal vegyült alkatrészei az autóbusznak A vizsgálat. Ä nyomorultakban felkel a lázadás szelleme, vádolnak: vádolják a vasúttársaságot. Nem tesznek jelzőt az átjáróhoz, csak harminc dollárjába kerülne a társaságnak, amiért egy embert állíthatna a keresztezéshez; a negyvenöt évesen felüli emberek nem kapnak munkát a faluban, akár-^ melyik szívesen vállalná olcsó pénzért. De az igazságszolgáltatást, ahová elküldik ezen panaszokat, meg- siketitette az arany csengése és nagy részvéttel, szörnyen buta komolysággal megállapították, hogy a gépkocsivezető gondatlansága okozta a katasztrófát. mázhatják. Ennek következmé- nyekép a svédországi hajók és rakparti munkák elvannak zárva az IWW tagjaitól és a szakszervezetek, valamint a syndikalista szervezetek tagsága jobb meggyőződése ellenére bent kell, hogy maradjon az illetékes szervezetek kötelékében. Az ilyen drasztikus és elnyomó eszközök, tagadhatatlanul hátráltatják szervezetünk erősödését és számbeli gyarapodását, de mindamellett, a viszonyokhoz képest a rendelkezésünkre álló erőkkel, végezzük a propagandát. Ezt kívántuk úgy a magyarországi, — mint a világ más részében élő munkástársainknak is tudomásukra hozni. U. I. Az esperantó nyelvet olvassuk és megértjük, csupán válaszolni nem tudunk még. így további levelezésnél csak használjátok szabadon. Maradunk testvéri kézszoritás- sal az IWW hívei C. G. Anderson S. K. titkár. csoportbély. Aljas üzérkedés. A fenti katasztrófával kapcsolatban egy polgári lapból a Uc'fl k“zö hiríl'U ■ ni Mso n Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindkét gyermek biztosítva volt. Egyébként nem lett volna, miből eltemetni a két áldozatot. Mert a szülőknek* még en- niök is alig volt s most ugyancsak enyhíti fájdalmukat az a tudat, hogy volt miből eltemetni gyermekeiket. Következik a biztositó társulat és ügynökeinek a nevei. Egy torz vigyorgás a nyomorultak szerencsétlenségén. A vérengző vadállat kéje áldozatának tehetetlen vergődésén. Es ezt úgy nevezik, mint humanitás. Te nyomorult bérrabszolga, te, aki nélkül az emberi társadalom éhen pusztulna, te, aki mindent teremtesz, aki lemégy a föld gyomrába, ezer veszélylyel dacolva, kincset hozol napfényre, túrod a földet, hogy minél többet teremjen, építesz gyárakat, hogy azokban termeld az emberi kényelem szükségleteit, hatalmas palotákat, ezer és ezer mérföldes utakat, hogy könnyűvé tedd az embernek szükséges javak szállítását és mindezért — értsd meg — ellenértékűi, ha ki nem koplalod a biztositó társaságoknak járó összeget, citromként kifacsart, kihűlt, rothadásnak induló, valamikor talán még nagy reményekkel délibáb után rohanó tested a föld felületén fog maradni, hacsak nem a kellemetlen hullaszag a várost, avagy valamely hipokrata intézményt irgalmasság gyakorlására nem kényszeríti. A bérrabszolgák sorsán csak egy segít, a szervezkedés. Az ipari bérmunkás mögött hosszú évtizedes gyakorlat tapasztalata áll, amely tisztán mutatja a felszabadulás útját. Építsük ki ipari szervezeteinket és meg fog semmisülni az emberi álnokságnak torz szüleményei. J. H--------o-------Beérkezett előfizetések jan. 17-től jan. 29-ig: J. Pataky, New-York 4 J. M. Blaskó, Detroit 3 Wm. Munkácsy, Bethlehem 3 L. Rost, Philadelphia 3 B. Horváth, Detroit 2 J. Váraljai, Bridgeport 2 A. Székely, Bedford 2 E. Havel, Garfield 2 St. Ehász, Brunswick 2 A. Kleszics, Kingston 2 J. Vizi, Akron 2 M. Koskó, Cleveland 1 J. Mojzer, Glendale 1 F. Süch, So. Bend 1 J. Feczkó, Bridgeport 1 Mrs. P. Bécsi, Philadelphia 1 J. Csillag, Manayunk 1 J. Lakner, Cleveland 1 J. Buzay, Cleveland 1
