Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-02-06 / 572. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second class matter November 19, 1931, at the Post Office at New York,

OF THE WORLD. '«ÉW N. Y., under the Act of March 3, 1819.

VOL. XVIII. ÉVFOLYAM

■■■■ in—I—

NEW YORK, N. Y., FEBRUARY 6. 193

NUMBER 572 SZÁM.

NEM TUDTÁK MEGAKADÁLYOZNI AZ IWW DÁNYÁSZGYÜLÉSÉT

TARTHATATLAN ÁLLAPOTOKAT TEREMT A KAPITALIZMUS

Füttetlen épületben, fagyoskodva hallgatták a bányászok az IWW üzenetét

Éhbérek és akordmunka

Jó néhány esztendeje már, hogy a középnyugati acélpoklokból menekülést keresve, itt az örök tavasz birodalmában próbálgatok megtelepedni. Olvasgatom a keleti államokban maradt proletártestvéreim helyzetéről szóló hireket s mikor a magaméval, meg a sorstársaiméval összehasonlítom, minden bölcselkedés nélkül meg tudom állapítani, hogy egyforma a sorsunk.

Gillespie, 111. A bányászok itteni tömeggyülését, minden akadály ellenére megtartottuk jan. 19-én délután. A tömeg a hatóságok beavatkozására azzal válaszolt, hogy a vártnál is nagyobb számban jelent meg. A gyűlést rendező bizottság minden erőfeszítést megtett, hogy megfelelő termet béreljen. Kopogtatott moziknál, helységtulajdonosoknál, de azokat már előre megfélemlítették a bányatulajdonosok parancsára hallgató hatósági közegek és semilyen érvvel sem lehetett arra bírni őket, hogy a helyiséget az IWW-nak bérbe adják. Az időjárás is a szervezetünk ellen lépet fel. Nagy volt a hideg. A hőmérő a 0 fagypont körül táncolt.

Ám a bizottság el volt szánva arra, hogy termet kerít minden körülmények között. így egy üresen álló, füttetlen épületet bérelt ki és az utolsó pillanatban behirdette a gyűlést. Meg kellett törni a talajt, ami sikerült is. A város munkássága és a bányászság nagy tömegekben vonult fel a gyűlésre és egy cseppet sem hangolta le őket a füttetlen hideg terem, sőt az sem, hogy egyetlen szék sem volt benne. Felgyürt gallérral összegombolkozva, sokan dideregve hallgatták Forest Edwards munkástárs előadását másfél órán keresztül.

Edwards munkástárs tartalmas beszédet tartott a bányászati ipar válságáról. Bebizonyította, hogy a U. M. W. of A. már csak egy küllönc, mely a múlt századból maradt vissza s végpusztulását a bányászvezérek a bányabárókkal összefogva elodázták, de megakadályozni már nem lesznek képesek. Rámutatott arra, hogy elengedhetetlenül szükség van az ipari szervezkedésre olyan alapon, mint azt az IWW hirdeti.

A nagy tetszéssel fogadót beszéd után a gyülésvezető alkalmat adott a kérdésekre, sőt felszólította a hallgatóságot, hogyha van közöttük valaki, kinek ellen- véleménye van, szabadon nyilvánítsa azt. Senki sem jelentkezett, ami azt bizonyítja, hogy a

hallgatóság is egyet ért ett a szónokkal.

A gyűlés végeztével az Industrial Solidarity és az Industrial Worker már ott volt minden munkás kezében. Kiosztottuk az IWW röpiratát, a szénbányászok azonnali követeléseit tartalmazó munkaprogramot, melyet a Col- linsvillei konferencián adoptáltak.

A gyűlés rendezésében nagy buzgalommal dolgozott a wilson- villei bizottság. Nekik is tekintélyes szerepük van abban, hogy a hatóság körmönfontsága dacára sikerült talajt törni Gillespie-ben.

A lelkes Wilsonvilleiek nagyszerű munkát végeznek az IWW érdekében. A múlt hét folyamán 38 uj előfizetőt szereztek a Soli- daritynek. Mint jelentették, már újból tiz volt a birtokukban és addig nem állnak meg', mig minden munkás lakásába helyezik az IWW hivatalos lapját.

Mikor ilyen lelkesedést látunk megnyilvánulni szervezetünk és annak lapjai érdekében, csak nagyobb erőt nyerünk mi is a további munkák végzéséhez, ami, mint a jelentésekből kitűnik, — egész emberi munka. De végezzük, — mert tudjuk, — hogy az IWW-é a jövő.

Joe Jordan.--------o-------Követésre méltó példa

Vettük az alábbi levelet, melyhez nem kell kommentár.

Ambridge, Pa. 1930 jan. 30.

Tisztelt Munkástársak!

A maga nemében páratlan és szép mulatságot rendeztünk e hó 25-én a “Bérmunkás” javára, melynek tiszta jövedelmét $72.00 money-orderben mellékelem.

Lapunk szűk terjedelme miatt nem kívánom részletesen ismertetni azoknak neveit, kik a sikert elősegítették és igy egyszerre mondok köszönetét Ambridge, Coraopolis, Beaver Falls, Wood- landi támogatóiknak.hogv olyan szép számmal megjelentek.

Maradok üdvözlettel az IWW- ért Pál Lajos.

Tudom, hogy a proletárok ilyen alkalmakkor a legvégső kétségbeesésben fühöz-fához kapkodnak, menekülni szeretnének a munka- nélküliség karjaiból; viszont tudom azt is, hogy még mindig nem a helyes utón, nem a szervezkedésen keresztül próbálják azt a legtöbben, hanem olyképpen, hogy egyik városból -vagy államból a másikban keresnek menedéket.

Mint osztályom jóakarója, senkitől sem irigylem én az éltető napsugarat és azt szeretném, ha mindannyian az örök tavasz országában élhetnénk jólétben és boldogságban. Éppen ez indít mégis arra, hogy a netalán ide vá- gyakozókat előre figyelmeztessem, hogyha igényeiket a puszta napsugár nem elégíti ki, ha néha enni is akarnak, akkor erről a vidékről maradjanak távol.

Olyasmi megy itt végbe, amit aligha sejt a modern bérrabszolga, ki zakatoló gépek és acélkohók árnyékában izzadja ki a bért, hogy máról-holnapra tengesse életét. Ismerem a gyárak bónus-rend- szereit, a gang- és akord-munkát, valamint a silány órabéreket és általában a keleti termelési viszonyokat és azért fogom megpróbálni megismertetni az itteni helyzetet bérrabszolga testvéreimmel a “ Bérmunkás ”-on keresztül, — mert úgy gondolom, — hogy a kapitalizmus ezen kanaánjának abba a részébe is nyújthatok nekik egy kis bepillantási alkalmat, — ahová nem jut el a napsütés.

Bizony a nyugati proletárokat olyan rendszerbe korbácsolta bele a kapitalizmus, mely a keletiek előtt ismeretlen fogalom. Bevezették az akordmunkákat olyan szégyenletes fizetések mellett a kertészetben, mezőgazdaságban és a gyümölcs ültetvényeken, hogy a legnagyobb szezonokban, látástól vakulásig folyó munka és egymás agyonhajszolása mellett sem képesek egy dolláros napibéreket kikaparni tiz körmükkel.

Képzelhető, milyen sors vár a magunk fajta proletárokra, mikor a szezonoknak vége szakad? Fizikailag kimerülve, egy cent nélkül kerülünk az utcára. Ez idén én azok közé a “szerencsések” közé kerültem, ki kapott alkalmazást csatorna tisztításnál. Igaz, hogy menekültem volna tőle hamar és inkább választottam volna a munkanélküliséget, de az “áldott” időjárás huzamosabb ideig hozzákötött és igy leírni van alkalmam tapasztalataimat, melyeket ott szereztem.

A csatorpatisztitási munkálatokért 20 dollárt fizetnek mérföldenként és a saját kézi szerszámokat a munkásnak kell hozzá beszerezni. Nem kell hangsúlyoznom azt, hogy az ismert munkák legegészségtelenebbek egyike ez a foglalkozás s csak azok kaphatók végzésükre, kiknek az éhenpusz- tulás és a nyavalyák különböző fajtái között kell választaniok s ösztönszerüleg az életet válaszszák a vele járó következményekkel. Olyan testgyakorlat ez a föld mélyében, hogy tiszta szívből kívánnám azoknak a parazitáknak, kik golfozással vigyáznak testi épségükre. És mindezért mérföldenként egy sárga hasú amerikai húsz dollárost kapnak a munkások.

Itt azután nincs hajesár az ember háta megett. Egymást hajtják a munkások. Reggel hatkor fognak a munkához, ami tart este kilencig, bár a munkaidő hivatalosan CSAK kilenc óra, azonban munkába jövet és menet hat órát vesz igénybe naponta. Mondjam-e hogy akik ezt a munkát végzik, az “Urangvala” elmondása nélkül térnek nyugovóra? Avagy, hogy az áldott tőkés rendszerre furcsa áldásokat kívánnak és elfelejtenek beszélni arról a na-