Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-02-06 / 572. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second class matter November 19, 1931, at the Post Office at New York, OF THE WORLD. '«ÉW N. Y., under the Act of March 3, 1819. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM ■■■■ in—I— NEW YORK, N. Y., FEBRUARY 6. 193 NUMBER 572 SZÁM. NEM TUDTÁK MEGAKADÁLYOZNI AZ IWW DÁNYÁSZGYÜLÉSÉT TARTHATATLAN ÁLLAPOTOKAT TEREMT A KAPITALIZMUS Füttetlen épületben, fagyoskodva hallgatták a bányá­szok az IWW üzenetét Éhbérek és akordmunka Jó néhány esztendeje már, hogy a középnyugati acélpoklokból menekülést keresve, itt az örök tavasz birodalmában próbálgatok meg­telepedni. Olvasgatom a keleti államokban maradt proletártestvéreim helyzetéről szóló hireket s mikor a magaméval, meg a sorstársaimé­val összehasonlítom, minden bölcselkedés nélkül meg tudom állapí­tani, hogy egyforma a sorsunk. Gillespie, 111. A bányászok itte­ni tömeggyülését, minden aka­dály ellenére megtartottuk jan. 19-én délután. A tömeg a hatósá­gok beavatkozására azzal vála­szolt, hogy a vártnál is nagyobb számban jelent meg. A gyűlést rendező bizottság minden erőfe­szítést megtett, hogy megfelelő termet béreljen. Kopogtatott mo­ziknál, helységtulajdonosoknál, de azokat már előre megfélemlí­tették a bányatulajdonosok pa­rancsára hallgató hatósági köze­gek és semilyen érvvel sem lehe­tett arra bírni őket, hogy a helyi­séget az IWW-nak bérbe adják. Az időjárás is a szervezetünk el­len lépet fel. Nagy volt a hideg. A hőmérő a 0 fagypont körül táncolt. Ám a bizottság el volt szánva arra, hogy termet kerít minden körülmények között. így egy üre­sen álló, füttetlen épületet bérelt ki és az utolsó pillanatban behir­dette a gyűlést. Meg kellett törni a talajt, ami sikerült is. A város munkássága és a bányászság nagy tömegekben vonult fel a gyűlésre és egy cseppet sem han­golta le őket a füttetlen hideg te­rem, sőt az sem, hogy egyetlen szék sem volt benne. Felgyürt gallérral összegombolkozva, so­kan dideregve hallgatták Forest Edwards munkástárs előadását másfél órán keresztül. Edwards munkástárs tartalmas beszédet tartott a bányászati ipar válságáról. Bebizonyította, hogy a U. M. W. of A. már csak egy küllönc, mely a múlt századból maradt vissza s végpusztulását a bányászvezérek a bányabárókkal összefogva elodázták, de megaka­dályozni már nem lesznek képe­sek. Rámutatott arra, hogy elen­gedhetetlenül szükség van az ipa­ri szervezkedésre olyan alapon, mint azt az IWW hirdeti. A nagy tetszéssel fogadót be­széd után a gyülésvezető alkal­mat adott a kérdésekre, sőt fel­szólította a hallgatóságot, hogyha van közöttük valaki, kinek ellen- véleménye van, szabadon nyil­vánítsa azt. Senki sem jelentke­zett, ami azt bizonyítja, hogy a hallgatóság is egyet ért ett a szó­nokkal. A gyűlés végeztével az Indus­trial Solidarity és az Industrial Worker már ott volt minden munkás kezében. Kiosztottuk az IWW röpiratát, a szénbányászok azonnali követeléseit tartalmazó munkaprogramot, melyet a Col- linsvillei konferencián adoptál­tak. A gyűlés rendezésében nagy buzgalommal dolgozott a wilson- villei bizottság. Nekik is tekinté­lyes szerepük van abban, hogy a hatóság körmönfontsága dacára sikerült talajt törni Gillespie-ben. A lelkes Wilsonvilleiek nagy­szerű munkát végeznek az IWW érdekében. A múlt hét folyamán 38 uj előfizetőt szereztek a Soli- daritynek. Mint jelentették, már újból tiz volt a birtokukban és addig nem állnak meg', mig min­den munkás lakásába helyezik az IWW hivatalos lapját. Mikor ilyen lelkesedést látunk megnyilvánulni szervezetünk és annak lapjai érdekében, csak na­gyobb erőt nyerünk mi is a to­vábbi munkák végzéséhez, ami, mint a jelentésekből kitűnik, — egész emberi munka. De végez­zük, — mert tudjuk, — hogy az IWW-é a jövő. Joe Jordan.--------o-------­Követésre méltó példa Vettük az alábbi levelet, mely­hez nem kell kommentár. Ambridge, Pa. 1930 jan. 30. Tisztelt Munkástársak! A maga nemében páratlan és szép mulatságot rendeztünk e hó 25-én a “Bérmunkás” javára, melynek tiszta jövedelmét $72.00 money-orderben mellékelem. Lapunk szűk terjedelme miatt nem kívánom részletesen ismer­tetni azoknak neveit, kik a sikert elősegítették és igy egyszerre mondok köszönetét Ambridge, Coraopolis, Beaver Falls, Wood- landi támogatóiknak.hogv olyan szép számmal megjelentek. Maradok üdvözlettel az IWW- ért Pál Lajos. Tudom, hogy a proletárok ilyen alkalmakkor a legvégső kétségbe­esésben fühöz-fához kapkodnak, menekülni szeretnének a munka- nélküliség karjaiból; viszont tu­dom azt is, hogy még mindig nem a helyes utón, nem a szervezkedé­sen keresztül próbálják azt a leg­többen, hanem olyképpen, hogy egyik városból -vagy államból a másikban keresnek menedéket. Mint osztályom jóakarója, sen­kitől sem irigylem én az éltető napsugarat és azt szeretném, ha mindannyian az örök tavasz or­szágában élhetnénk jólétben és boldogságban. Éppen ez indít mégis arra, hogy a netalán ide vá- gyakozókat előre figyelmeztes­sem, hogyha igényeiket a puszta napsugár nem elégíti ki, ha néha enni is akarnak, akkor erről a vi­dékről maradjanak távol. Olyasmi megy itt végbe, amit aligha sejt a modern bérrabszol­ga, ki zakatoló gépek és acélko­hók árnyékában izzadja ki a bért, hogy máról-holnapra tengesse éle­tét. Ismerem a gyárak bónus-rend- szereit, a gang- és akord-munkát, valamint a silány órabéreket és általában a keleti termelési viszo­nyokat és azért fogom megpró­bálni megismertetni az itteni hely­zetet bérrabszolga testvéreimmel a “ Bérmunkás ”-on keresztül, — mert úgy gondolom, — hogy a ka­pitalizmus ezen kanaánjának ab­ba a részébe is nyújthatok nekik egy kis bepillantási alkalmat, — ahová nem jut el a napsütés. Bizony a nyugati proletárokat olyan rendszerbe korbácsolta bele a kapitalizmus, mely a keletiek előtt ismeretlen fogalom. Bevezet­ték az akordmunkákat olyan szé­gyenletes fizetések mellett a ker­tészetben, mezőgazdaságban és a gyümölcs ültetvényeken, hogy a legnagyobb szezonokban, látástól vakulásig folyó munka és egymás agyonhajszolása mellett sem ké­pesek egy dolláros napibéreket ki­kaparni tiz körmükkel. Képzelhető, milyen sors vár a magunk fajta proletárokra, mikor a szezonoknak vége szakad? Fizi­kailag kimerülve, egy cent nélkül kerülünk az utcára. Ez idén én azok közé a “szerencsések” közé kerültem, ki kapott alkalmazást csatorna tisztításnál. Igaz, hogy menekültem volna tőle hamar és inkább választottam volna a mun­kanélküliséget, de az “áldott” időjárás huzamosabb ideig hozzá­kötött és igy leírni van alkalmam tapasztalataimat, melyeket ott szereztem. A csatorpatisztitási munkála­tokért 20 dollárt fizetnek mérföl­denként és a saját kézi szerszá­mokat a munkásnak kell hozzá be­szerezni. Nem kell hangsúlyoz­nom azt, hogy az ismert munkák legegészségtelenebbek egyike ez a foglalkozás s csak azok kaphatók végzésükre, kiknek az éhenpusz- tulás és a nyavalyák különböző fajtái között kell választaniok s ösztönszerüleg az életet válasz­szák a vele járó következmények­kel. Olyan testgyakorlat ez a föld mélyében, hogy tiszta szívből kí­vánnám azoknak a parazitáknak, kik golfozással vigyáznak testi épségükre. És mindezért mérföl­denként egy sárga hasú amerikai húsz dollárost kapnak a munká­sok. Itt azután nincs hajesár az em­ber háta megett. Egymást hajtják a munkások. Reggel hatkor fog­nak a munkához, ami tart este ki­lencig, bár a munkaidő hivatalo­san CSAK kilenc óra, azonban munkába jövet és menet hat órát vesz igénybe naponta. Mondjam-e hogy akik ezt a munkát végzik, az “Urangvala” elmondása nél­kül térnek nyugovóra? Avagy, hogy az áldott tőkés rendszerre furcsa áldásokat kívánnak és el­felejtenek beszélni arról a na-

Next

/
Thumbnails
Contents